Születésnapra

Flying Dutchman, alias Esti K.: Hello Boy!
Bakos András: Az első vacsora
Kűfaragó: Subject: Születésnap-ra
Ephemeria Silver: Ősz volt, fütyült a kölyök

Hello Boy!

Megtisztelő a felkérésed, s az, hogy hozzám, a holland távolba/távlatba is eljuttattad. Hogy a Képes Ifi szomjaz néhány sort a zEtna-szülinap kapcsán ez megható; a Képes Ifi a szívem csücskében van, ám a kért 10-15 sor, vagy mennyi is, az rengeteg, s szinte életemben nem írtam ennyit! (?).

Recseg ropog az ablakom, kinn tízes erősségű szél tombol (már három napja), 150 kilométernyire innen méteres hullámok a tengerparton. Kérdezhetnéd, milyen az a tízes erősség? Hát olyan, hogy nem kell hajtanod a kerékpárt, ha hátulról kapod a szelet, s ha elölről, akkor sem, mert nem is bírod. Az égbolton vad színű felhők rohannak egymásba. Bosch, Bruegel, Van Gogh nem véletlen e vidékről valók.

Miközben a zEtnára gondolok, lám, színes tintákkal írok, végtére egy éves a Tűzokádó, s valahogyan nekem is jeleznem kell, mivel, kivel is állok rokonságban, ha másnem, lelkileg (Esti Kornél). Szóval kezdetben féltettem ezt a lombikbébi-lapot, bele ne essen az agyoncsépelt couleur locale csapdájába.

Színek és helyiek - szépek, ám engem mindig az vonzott, ami nem megszokott.

Varietas delectat - mondják a latinok (sok mindent mondanak), s ezt én testre szabottan a változatosság az élet fűszerére magyarítottam. Örülök, hogy kezdeti félelmeimtől már szinte eltekinthetek, s hogy a tűzhányó nemcsak a szürke hamut önti magából. Sok további színes kitörést és születésnapot kívánok hát, mindannyiunknak.

Barátsággal üdvözöl
egy régi és új szerző/olvasó
Flying Dutchman, alias Esti K.

Az első vacsora

A klub emeletén ülünk, és alig látjuk egymás arcát. Áramszünet van, a pincében ugyan morog az aggregátor, de elsősorban azért, hogy a sörcsapoló működhessen. Az asztalon gyertyák, tompa fénnyel ragyogó sörök. Ha ezt a képet látná valaki a mi vidékünkről, nem hinné el, hogy az asztal körül egy internetes irodalmi újság munkatársai ülnek; szerzők, felelős kiadó és a webmester. Észreveszem, egyedül engem zavar kicsit ez a félhomály; ha szólnak hozzám, közelebb hajolok az archoz. Látni is akarom, mit mond, nem csak hallani? De valahogy mégis ismerős ez a hangulat; és a szalonnasütésre gondolok.

A szalonnasütés otthon, minálunk nagyon fontos esemény: zsíros kenyér, hideg kútvíz, a rácson halak pirulnak, körül néhány ismerős arc, melyeken a félsötétben alig látszanak a vonások. Nehezen különböztethetőek meg az öröm és a szomorúság jelei. Csak azt látni, amikor a szem néha fényesebben csillog.

Bakos András

Sent: Thursday, November 02, 2000 6:49 PM
Subject: Születésnap-ra

Türelmesen megvárta, hogy a felső tározóból az utolsó homokszem is alant elfoglalhassa helyét, engedvén az idősebb testvérek zajos csábításának. Simuló magánhangzók, koccanó mássalhangzók, kikerekedett öblös gondolatok és ködös foszlány-gondok, mind egybegyűltek. Felszín alatt szövődő barátságok, szilaj ellentmondások, kövérkés és alig tipegni tudó rímpalánták legfelül a szipogó, soha ki nem mondott szavakkal, egyetértésben a feszült várakozó csendben. Gondolkodott, mit is kellene tenni?

Szűkíteni a garat torkát? Engedvén ezzel a finomabb homokszemeknek. Növelni a homok mennyiségét? Eleget téve a nyersebb, a tárulkozó igényeknek... Nem! Hanyagul megragadta középen és lódított rajta. A megszeppent űr sóhajtva hunyorgott a tömött felső szintre. A homokszemek elfogadták örökösnek kiutalt sorsukat. Testecskéjükkel újra szavakat raktak ki. Pergő, homokba írott szavakat az örök Idő ellenében. Nincsen más járható utunk! Megmarkolni, teljes lendülettel az illanó csillámot, a habok taréját.

"Valamit a véletlenre is kell bízni, különösen a természetes társulások esetében." Gondolatába burkolózva bölcsnek érezte magát.

A Zetnikum homokórája ekkor fordult új esztendőre.

Barátsággal
Kűfaragó.

 

Ephemeria Silver
Ősz volt, fütyült a kölyök

Az ősz zEtnológus egy éves antropológiai megfigyeléseiből

Meghalt.

Máris libbent lefelé a platán lúdláb-úszóhártyás levele, merész csigavonalban evezett párhónapos klorofill-buzgásából a dudva és gaz közt futó aszfaltcsík katafalkjára, amikor hátitáskás, iskolába igyekvő kölyök harsogó füttyszava tépte fel az áramszünet letargiájába borult utca köd-lucskos sivárságát.

- Hékám, már megint hús volt nálatok ebédre? - vágott át egy füstízű hang az utca túloldaláról. Újabb kocsány pattant meg a magasban, s a lúdláb hiába lendült úszást mímelő táncba, alatta tombolt a gravitáció.

Lakatos F. Margit fordítása