Lakatos Mihály
Janus egyik arca

41.

Dús, enyhe, szénsavmentes

A végzetes fehérségben gyors egymásutánban és összevisszaságban szarkalábak, félkörök, vonalak és vonaltöredékek cikáztak. Aztán a kékség. Az Égei-tenger, a Ión-tenger, minden tengerek és óceánok kékje. A boldogság kék madarait is felfedezni vélte, de erről nem volt meggyőződve. Csak rikácsoló hangjuk távoli foszlányai jutottak el hozzá.

A kórterem ajtajában az orvos átadta a kilépőjét. Ultimátum.

A szerkesztőségben megilletődött, sápadtan együttérző arcok fogadták, Margó gyors mozdulattal és egy rejtett gomb segítségével elfogadhatóvá szűkítette dekoltázsát, kollégái sietve nyomták el csikkeiket.

- Egy. egy kávét? - rebegte elfogódottan Margó.

Sápadt ajkaira valahonnan mosoly szüremkedett: - Nem, köszönöm. ásványvizet.ha lehet, nem szénsavmenteset.

A főszerkesztő kedélyesen vállon veregette, s megerősítette a hirdetőtábla által is konstatált tényt: a botránykrónika vezetését másra bízták. Nem, nem, ne is erőltesd (nyilván, előregyártott beszéd volt, hiszen egy szót sem szólt), a BKV (szerkesztőségi zsargonban így hívták a rovatot: Bugyi, Korrupció, Visszaélések) már nem neked való - mondta -, te foglalkozz öregem az időjárásjelentéssel: esik, nem esik, csepereg, az ereszen lepereg, a kontinensek és tengerek hőmérséklete, csupa izgalmas, mégsem izgató dolog. Az kell neked, romantika, természet testközelből. Egy kis hold, egy kis napfelkelte, hisztiző futózáporok. Ja, és klímaváltozás. Igazi gyógyszer! Megfigyelted, természetanyánk, akinek tulajdonképpen mindent köszönhetünk, nap mint nap csak egy aprócska rovatot kap a lapban?! Hát nem gyalázat?! Íme, a feladat: tedd naggyá a meteorovatot! Egyelőre nem jár sok pénzzel, de ha megugrasztod vele a példányszámot, tárgyalhatunk!

Elmosolyodott. De kedves emberek ezek! Végül is.

Állt a titkárság közepén, a füstfelhők báránykákra szakadozva húztak el az ablak irányába. Egyedül volt. Mondhatni, fájdalmasan egyedül, de nem mondom, mert ilyent ő az életben nem írna le. Inkább: szénsavmentesen.

42.

Az élet értelme. Mint olyan.

A film nem hagyta nyugodni. Ha az emberek kilencvenkilenc százalékának abban a pillanatban lepereg, akkor neki miért nem?! Annak oka van. Valami sötét titok a végzet végtelen fehérségében.

Egyáltalán, milyen film? Ki vágta meg és hogyan? Mert ugye, azért az nem mindegy. Manipulált halál?

Mit rontott el? Jó, nem mindig tudta a szöveget, de ez még nem ok arra. Mindegy, minden ideje megvan, hogy felkészüljön rá. Lássuk, mi jöhet szóba? Persze, nem szabad elmerülni a részletekben. Pillangóúszás. Csak az az idő számít, amit a víz felett tölt el az ember. A többi puszta technika.

43.

Ennyi!

Gyermekkora utcáját rótta. Az azóta rég eldózerolt utcavégi, alacsony, düledező falú cigányházakból a szokásos veszekedés-civódás hangjai szivárogtak ki a vastag hóborította utcára. A bejárati ajtó ablakain löttyedt függöny, feszes pára. Nyílt az ajtó és ijedten kotródott el, szánkóját maga után húzva.

A szomszédos Tó utcáról soha nem az egykori tó, hanem a remek szánkázóhely jutott eszébe. Megállt az emelkedő tetején és óvatosan ráereszkedett a ródlira. Belenézett a kamerába. A sálassapka őszinte gyermeki mosolyt sugárzott. Ennyi!

44.

A toll

Szorongva nyitott be negyedosztályú sörözőjébe. Furcsa mód, nem néztek rá értetlenül, nem támadtak rá felháborodottan, hogy: "Maga itt?!", mondhatni észre sem vették. Fellélegzett és leült kedvenc helyére a fogas alá a sarokba. "A szokásos?" - jött oda a kedvetlen pincér, mire bólintott. Ja, és egy doboz cigaretta is - tette hozzá. A pincér egy csorba végű tollal gondosan feljegyezte mind a két dolgot, nehogy elfelejtse, amíg a pulthoz ér. Szerette ezeket a délelőtti órákat, amikor a söröző még kihalt volt, miközben törzsközönsége a fene tudja, hol, az esti órákra valót kereste.

A tollhoz sokáig úgy hozzáragadtak a rossz emlékek, mint zsíros ujjlenyomatok. Töltőtollal tanult írni az iskolában, s minden reggel görcsbe rándult a gyomra, amikor a tanító néni feltette a kérdést az osztálynak: "Ki nem szívatta meg otthon a tollát?!" "Kérem, figyeljenek a gyerekre, mára sem szívatta meg a tollát!" A bejegyzést csak a szülői aláírás és pofon hitelesíthette. Így szívatták. Talán ezért is hagyta el a tollait oly gyakran. Nem szándékosan, persze. Máskor a hegye lényegült át fecskefarokká. "Már megint csúnyán írta le házi feladatát!"

Kérges felnőtt-tenyér fehér gyermekarcon. Fehér gyermekarc kérges felnőtt-tenyérben. Közel, egészen közel. Jól látni a semmibe futó életvonalat, a bőr tátongó pórusait. Ennyi!

45.

Veszedelmes viszony

Egy korty sör, egy slukk a cigarettából. Van élet! Van, de nem szeretjük. Inkább a szenvedélyek.

Az első középiskolai nap után hazafelé menet hitetlenkedve csóválja a fejét. Harminckét lány! És egy sem, aki. akiért. akitől. Másnap az első óra alatt újra megvizsgálta őket, majd fásultan ülte végig a napot. És a következő négy évet. Gabriella és Móni halványuló emléke töltötte ki egy ideig a szívét, aztán a nap az ő színüket is kiszívta. Csalódott, kesernyés tekintetű, de büszke férfinak érezte magát.

Érettségi előtt két hónappal kirándulni mentek. Hazafelé, a busz sötétjében Bogi melléült a hátsó ülésen és mondott valamit. Különben is, egész héten feltűnően kedves volt hozzá. Be kellett ismernie maga előtt is, hogy ez valamiért jólesik neki. Már a beszélgetés bizalmasabb regisztereiben tartottak, amikor véletlenül hozzáért Bogi melléhez. Furcsa, gumilabdaszerű képződményt tapintott az ujjaival. Másodjára már szándékosan. Ekkor Bogi hirtelen a szájához hajolt és nyelvét az ő ajkai közé dugta. Elborzadt.

Csalódott, kesernyés tekintetű, megalázott férfinak érezte magát. Ennyi!

< Miloš Latinović: Janus másik orcája |