Danyi Zoltán
Kosztolányi Dezső második verse (a Zsengék c. elfeledett kötetből)

Kedves Olvasó!

Az alábbi verset egy fiók mélyén találtuk, megsárgult borítékok, kopott röpcédulák, régi fényképek, szakadt buksza, Szabadka századvégi térképe, takarosan összehajtogatott szalvéták, bokáig faragott tintaceruzák, bőrből varrt kulcstartó, londoni útikalauz, kis méretű inggomb s egy napszemüveg társaságában. A zöld tintával írott vers alatt csak két betű (K.D.), s egy dátum (jún. 16.) szerepel. Ebből, s még egynémely más körülményből arra a megállapításra jutottunk, hogy a vers írója Kosztolányi Dezső lehetett, akinek eddigi gyűjteményes kötetei s műveinek kritikai kiadásai csak azért nem hozzák e szöveget, mert az íróasztal, mely fiókjának említett mélységeiben a vers hosszú évekig lapult, 1898 óta magántulajdon, s így nem férhettek hozzá a kíváncsi kutatók, tudósok. Hogy Kosztolányi egy egész köteteten dolgozott a vers megírásakor, azt a papír hátoldalára írt vázlatból tudhatjuk. Itt szerepel a kötet félig-meddig tréfás címe ("Zsengék"), valamint a kötetszerkezet váza is a fejezetcímekkel (1.Kék ablakok; 2.Az álom ölében; 3.Kapca-ünnep). A jegyzet szerint az általunk közzétett vers a második fejezetbe került volna. Hogy Kosztolányi tervezett kötetét megírta-e vagy sem, s hogy annak mi lett sorsa, arra vonatkozóan semmilyen támpontunk nincs. Kapca-ünnep címmel azonban van Kosztolányinak egy műve, melyet a verseskönyvek a hátrahagyott versek között hoznak (lásd pl. Kosztolányi Dezső összes versei, Századvég Kiadó, Budapest, 1993, p.508., itt azonban nyilván tévesen jelölik meg a vers keletkezéseként az 1901-es évet, hiszen a vers minden bizonnyal az alábbiakban közzétett szöveg után nem sokkal keletkezett, ez pedig semmiképp nem lehetett később 1898-nál).

Az írást betű szerinti hűséggel közöljük.

Sárga éjjel

Holtan hever a párna,

lehajtom fejem,

sok kis gyűrődés vár ma,

xxxxxxxxxtáncolnak velem;

 

csak a takaró nem él,

hidegen borit,

odakint a por mesél,

xxxxxxxxxhallom szavait.

 

Szádból fü nő, ág sarjad,

így dalol a köd;

sásként zizeg a hajad,

xxxxxxxxxs búsul köldököd.

KD jún16