Béres Dezső
méla mondolat
 
... mélázgat, mélázgat
vasalt nadrág élén a mondolat:
... itt még
föl-föltámad a szél
- gondolat sehol
a folyó kilépett medréből
nyaldossa parti padok
s egyiken ülő költő ülepét
amott szellent ihol
- vasalt nadrág élén -
mélázgat a mondolat
költő vélné gondola
~t siklik a vízen
sikamlós e tova-té el
minő dolog a gyökerestül kifordult
vízbe borult agg fűzfáé
bánat-é vagy örömdolog az új tér az új életeknek
s mit gondol a károsult vízi-ár bagoly
kinek fészkét, fiókáit kiönté
e szelíd, jóságos szőke Tisza
új élet tere-e vagy a "van"-nak vége e bazár?
mélázgat, mélázgat
vasalt nadrág élén a mondolat
csúszik meg a sáros fövenyen
költő el
s Tiszába esék
mint megesett leány
kétségbeesett szerelembe...
- mélázz csak, mélázz, mondolat.
 
a költőt megkérték...
 
...a költőt megkérték:
ülne már arrébb, mert
hogy büdös a lába
...a költőn nem volt cipő,
versein is csak egyhetes zokni
mi bár nem lukas - mindössze büdös
...a költő félrevonult levetkőzött
maga köré fűzfából vont paravánt
föntről olajmécs volt a telihold
...a költő így szemlélhette elégedetten
miként áznak bügykei
miket a Folyóba mártott
.a költő így figyelhette csendesen
miként válik halszagúvá
a partra vetett egyhetes zokni
...és a költő így gondolhatta át:
nem is az ő lába
hanem az ELVESZETT VERSláb
- az a büdös