Beszédes István
Háló
Jó lett volna, ha kifeszíti
a hálót a pók a kert felett,
megfogna minden éji álom
egy-egy vergődő szellemet.

Dermeteg, kerubi szárnyon,
lekötve jól, tova ne szálljon,
függne, hol málló felleg halad,
lobog a kendő, ring a kalap.

A tollpihe, ha róka rabol,
a virágszirom mindig, ahol
gyöngyként remeg az éji harmat,
adna a fonálnak hatalmat.

Ha védőháló feszülne égen,
megtalálnád, ami már régen,
egy szélviharban elveszett,
ökörnyál vitte lelkedet.