Beszédes István
Háló

Jó lett volna, ha kifeszíti

a hálót a pók a kert felett,

megfogna minden éji álom

egy-egy vergődő szellemet.

Dermeteg, kerubi szárnyon,

lekötve jól, tova ne szálljon,

függne, hol málló felleg halad,

lobog a kendő, ring a kalap.

A tollpihe, ha róka rabol,

a virágszirom mindig, ahol

gyöngyként remeg az éji harmat,

adna a fonálnak hatalmat.

Ha védőháló feszülne égen,

megtalálnád, ami már régen,

egy szélviharban elveszett,

ökörnyál vitte lelkedet.