- Vizelnem kell... Neked nem?
- Ne állj a lábamon! És különben is ki vagyunk zárva a képből, mi a frászt keresek itt, töri az államat ez a szar korlát.
- Ez nem korlát, kérlek szépen, ez szaknyelven rácsozat. Amúgy meg hogy kerültél ide, nem emlékszem, hogy láttalak volna errefelé...
- Ismered Illés bácsit a földszintről? Húsz éves volt, amikor először megnézte itt a Mester és Margaritát, azóta nem tud elmenni innen. Itt fogták jegyszedőként. Na, ő volt a nagybácsim unokanővérének első szeretője.
- Többre is vihetted volna, mint hogy itt támaszd a díszletet... Akkor végül te is az újsághirdetésre jöttél, vagy az Illés bácsi csempészett ide? Nem mintha különösebben érdekelne, de szeretném tudni, hogy kinek a lábán állok.
- Ez teljesen mindegy, mintha tükörbe néznél, hárman kell, hogy támasszuk a korlátot. Folyton azt dúdolgatom, hogy Druže Tito mi ti se kunemo... Így lesz teljes a kontextus, de te ezt soha nem fogod meglátni, ha folyton a lábamra koncentrálsz. Nem olvastad el a szabályokat, vagy mi? És bazira sötét van itt, csak ez a fehér papírzsebkendő ne lenne ott a zakójában. Ha zsebkendőt látok, mindjárt ki kell fújnom az orrom.
- Aha, alakul a dolog... Most már legalább azt sejtem, hogy honnan jöhettél. Pionírszagot érzek. Nemzetközi produkció? Megértjük mi egymást... Szerepért még nem álltam sorba, de ezzel a lényeg nem változik: ennek a generációnak folytonos sorbanállás lenne a sorsa?... Megszokhattad volna, hogy a lábadra hágnak néha... Figyelj! Ha jól emlékszem, arról volt szó, hogy statisztát keresnek a forgatásra egy szerephez, nem?
- De.
- Ehhez képest... Mondta valaki, hogy mit kellene itt csinálni? Illetve, hogy mit kellett volna? Vagy csak állunk itt az ablakban, vigyorgunk, és nekem nagyon kell vizelnem...
- Most jön a késes rész! Szerintem fából kellene, hogy legyen a nyele, és nem csillog eléggé. Tudod, mint az ócska horrorfilmekben, feltartod a fény felé és huss. Csakhogy itt nincs fény.
- Mert még nem kezdődött el a forgatás, nem látod? Most pakolnak a fiúk. Lehet, hogy majd innen szólítanak a kamera elé. De hol a negyedik pasas? És ki ez itt mellettem?
- Az? Ja, az a Jóska.
- A Jóska?
- A Jóska, igen.
- Helló, Jóska!
(Félrenézünk, Jóska felé. Csend.)
- Ühüm, igen, érdekes... Na, jól elbeszélgettünk... Szóval a késes rész... Amikor az ipse leszúrja a Margitot a sógora miatt?
- Az igaz, hogy a sógora fojtotta meg a gyereket, de ő csak egy bábu volt, akit irányítottak. Szerintem sokat pislognak a szereplők, na szállj le a lábamról!
- Ja, bocs, azt hittem, hogy már leszálltam. Ne vedd apropónak, de tudod, sose voltam az a kimondottan önálló típus. Egyébként Béla vagyok.
- Nem, az én vagyok.
- Te is Béla vagyok... Akkor végül a saját lábamra léptem, vagy mi?
- Mit ismétled magam?
- Térjünk a tárgyra. Aszongya: "Statiszta kerestetik a René és Margit című sorozat következő részének kulcsjelenetéhez. Magas, rövid hajú Bélák jelentkezését várjuk az alábbi címen és időpontban." Ebből mi derül ki? Szeretném tudni, hogy mire jöttem. Illés bácsikád nem avatott be Téged?
- Nem, ő csak bólogat. Osztja a jegyeket és csak így int egyet lefelé a nagy busa fejével, hogy mehetsz. De nézd, reflektorfény! És csupa x-files aktás öltöny! Jó helyen vagyunk?
Nem. Kurvára nem jó helyen vagyunk, mert nyomja a hátamat ez a rohadt díszlet, az államat a rácsozat és rettenetesen kell vizelnem. Szerinted mi volna, ha ide a korlát alá engedném? Úgyse venné észre senki. Jóska meg nem beszél... Habár ő is Béla...
- Szerintem még jól is állna a díszlethez, hegyek, rohanó folyócska... Ez már művészetfilozófia, a valóság és a mű összeolvadása.
- Csak közben nehogy a festék is leolvadjon itt nekem... Na, jól van. Ha már belevitted a filozófiát is, akkor könnyebben megy. Ne mozdulj. Ne nézz ide. Dumáljál, addig elintézem.
- Szóval, most plagizálok: Mi teszi a Picasso által festett nyakkendőt műalkotássá, ha nem szignálja? És ha a portás fia otthon befesti az apuci nyakkendőjét ugyanilyenre és elcseréli a kettőt? Akkor a múzeum teszi? Befejezted?
- Be. Szignáltam a díszletet. Szóval, Bélám, rossz hírem van. Csakugyan nem vagyunk képben. Látod azt az öltönyös tagot?
- A Bélát?
- Ja. A negyediket... Ő kapta meg a szerepet, a rohadék!
- Igen, övé a kés. Azt mondják róla, hogy a nagyapja az orosz fronton odafagyott az egyik társához alvás közben, aztán ezzel a késsel választották őket széjjel.
- Ezt a hideg mosolyt biztos onnan örökölte... És pont ideállt elénk, a szemét, biztos, hogy nem is kerülünk képbe. Tudod, melyik jelenetnél tartanak?
- Folyik a vér. Szerintem túl lassan folyik, nem lehetne ezt a részt megsürgetni valahogy?
- Lehet, hogy a hallgatóság is unja már...
- ..., hogy kapkodniuk kell a fejüket, úgyhogy...
- ... el kellene valahogy dönteni,
- ... hogy melyikünk beszéljen...
- ... tovább, de teljesen mindegy...
- És továbbra sem csillog az a rohadt kés! Felemelte! Na mi történik? Nem látom a lap miatt!
- Leszúrta a nőt. Agyő, Margit! A Jóska meg csak hallgat...
- Der medés!
- Te látod, amit én? Az asztalhoz lép, és...
- ... mozog a jobb válla, ráadásul...
- ... egyre gyorsabban. Mi az öregistent csinál ott? Zsebcsel volna? De jó, hogy nem engem választottak...
A negyedik Béla gyors mozdulatokkal, könnyezve felszeletel egy fej hagymát...