- Szűgyi Zoltán
Bakos András: A mi ablakunk
-
- csönd van az ablakon túl
- - írja valaki
- én meg azon tépelődöm
- mint húsz évvel ezelőtt akár:
- gondosan lemosott ablaküvegem nézném
- (de immár nemcsak a toll száll
- - az az egy egész madárszárny
- és az üvegfalaknál
- a mindenkoron ott leselkedő halál
- talán -)
- ám megdöbbent a táj:
- a csak a gyász méltóságteljességével mérhető
- fanyarédeskés íz bomlik előttem szét
- és hallani kezdem az érdes felületeket
- összekulcsolódó kezeim
- átölelik a Tiszát
- fülembe a szeretet illata költözik
- s orrom isten szigorával teli
-
- csönd van az ablakon túl
- - írta valaki
- és én nem tudom
- jó-e ez vagy rossz
-
- de többé
- el
- nem titkolhatom
- vérző szívének rózsáját
- remegő ajkába harapva
- halálunk halálát
- hirdeti a kanapéra álmodott lány
a gyilkos pihen, megpihen és türelmesen vár ránk
