Vass Tibor
A harmadlagos fenyegetett

 

Három porcelánfej a háttérben,

előttük csupaszon nő

az este,

 

ez a meztelen valóság,

esetleg porcelánfejek hárma az előtérben,

 

hátuk mögött nő

csupaszon az este,

 

nem látni volt

tisztán a jövőt,

 

kit ki marasztalna szívesen,

kihez melyikük

s mivel tartozna akkor és másnap,

 

mikor épp fölvesz magára valamit

a hangraforgó,

 

esetleg fölölti három köhögés dallamára

egy gyermek is az "épp"-et,

míg a köztes térben alvó széken

fészkel el a kabát,

s kalapot emel a szakadás ľ

 

esetleg fölveszi három estét,

ahogy az est alakja fölvenné

harmadjára ugyanúgy őt,

 

mikor nem hasad

viszi az ütemet tovább:

mikor ringunk,

rányitnak épp a leskelődők dallamára,

 

esetleg mögöttünk,

esetleg előttünk

nyílnak össze ijedtükben

a porcelán fejek,

 

egymáshoz hajol három recsegő szék

és hátul a hegyek,

összemos három porcelánt

három rézzel a vér,

 

kezünk lesz porcelán,

hárommagunk a fejek,

tűként egybeforgás

a trisztár lemezen ľ

 

három tagú hím

csodálja Magritte barázdált

homlokát,

 

esetleg

ímhol a kép:

a lehetséges el-

beszélés harmadik kiinduló

pontja: porcelánfej hátul,

esetleg elöl, három hegy között,

aludj el szépen

esetleg egy hát

előterében.