Bakos András
Kis hajó

Először vitorlás hajónak néztem,
aztán úgy tűnt, hogy csak
egy nejlonzacskó a gazban. Mégis
vitorlás lehet, gondoltam másnap
megint, a buszon ülve. Elképzelhetetlen
volt, hogy a legközelebbi megállónál
valaha is leszállhatok, és elgyalogolhatok
idáig, megnézni. Mindenki ismert
a buszon, és legalább tízen biztosan
nem restellték volna megkérdezni,
mit kerestem arra. Végül az lett,
ami mifelénk gyakran megtörténik.
Odatettek egy szürke lakóbódét.
Hazajövet láthattam a busz ablakából:
tévé ezüst fénye világít odabenn,
míg kinn embermagas, kipányvázott
acélcső tetején gázláng lobog.
A zilált fűcsomók, kórók árnyékai
kényszeredetten ugráltak, hajlongtak.
Meglehet, a hajó ott volt most is,
de a sűrűbb gazcsomókon mégsem
hatolt át ez a fény. Egy reggelre pedig
eltűnt a bódé, a fáklya, az összes
bokor. A fű rövidre nyírva. Mintha csak
miattam rendezték volna ezt az egészet.