Bakos András
Kis hajó

Először vitorlás hajónak néztem,

aztán úgy tűnt, hogy csak

egy nejlonzacskó a gazban. Mégis

vitorlás lehet, gondoltam másnap

megint, a buszon ülve. Elképzelhetetlen

volt, hogy a legközelebbi megállónál

valaha is leszállhatok, és elgyalogolhatok

idáig, megnézni. Mindenki ismert

a buszon, és legalább tízen biztosan

nem restellték volna megkérdezni,

mit kerestem arra. Végül az lett,

ami mifelénk gyakran megtörténik.

Odatettek egy szürke lakóbódét.

Hazajövet láthattam a busz ablakából:

tévé ezüst fénye világít odabenn,

míg kinn embermagas, kipányvázott

acélcső tetején gázláng lobog.

A zilált fűcsomók, kórók árnyékai

kényszeredetten ugráltak, hajlongtak.

Meglehet, a hajó ott volt most is,

de a sűrűbb gazcsomókon mégsem

hatolt át ez a fény. Egy reggelre pedig

eltűnt a bódé, a fáklya, az összes

bokor. A fű rövidre nyírva. Mintha csak

miattam rendezték volna ezt az egészet.