Bakos András
Csöndes eső

Csöndre riadt fel az éjszaka közepén, és ebből már tudta, megint eleredt az eső. Nem nagy cseppekben zuhogó, csak olyan, ami függönyt húz a falu házai közé, bepárásítja a levegőt, és ezzel hétfőivé változtatja a szombat hangulatát is; de ez nem baj, mert közben csöndet is teremt. A hangok, amelyek tiszta időben a csukott ablakon át is behallatszanak, ilyenkor elvesznek a függönyben. Ez nagyon jó volt.

Ha esett, nem hallotta az oroszlánüvöltést, pedig tudta, a vasúton túli tanyában, ami a cukrászé, mindig ugyanabban az időben ordítanak a reggeli marhahúsért a szavannák ragadozói. Nem hallotta a kamionok kerekeinek surrogását a közeli országútról, a lassan megálló és elinduló vonatok hangját a néhány száz méterre lévő vasútállomásról, amihez még most sem tudott hozzászokni. Pedig már öt éve laktak ebben a házban. Az első éjszakák egyikén álmában ott állt a vasútállomáson, fürdőköpenyben, papucs nélkül, és várt egy vonatra, amivel, tudta, így is csak késve érhet be a városba. Valami nagydolgozat vagy felelés volt a gimnáziumban. Milyen felháborító butaság, hogy erre neki is el kell mennie, pedig már régen leérettségizett. Az nem lehet, hogy most már mindig ebben a feszült várakozásban telnek a napjai, abban az idegességben, ami tényleg hat a gyomorra valahogy, bár sokáig ezt nem hitte, és képmutatónak gondolta azt a mozdulatot, ahogy társai a felelés előtti csöndben a gyomrukhoz nyúlnak... Aztán ez az álom, mintha jelenteni akarna valamit, néhányszor még visszatért.

Amikor ide került, egy ideig abban a hitben élt, hogy ahonnan jöttek, a falu túlsó végén mindig csönd volt éjjel. Aztán egy éjjel megint a szülei házában aludt, mert elutaztak, és ő látta el a jószágokat este, és reggel is ez volt a feladata. Éjjel sokáig nyitott szemmel hallgatta, ahogy a gázüzemben egymásnak ütődnek az üres palackok. Most volt szokatlan, amitől húsz évig nyugodtan aludt, amit észre sem vett?

Mintha itt már nem lenne szabad otthon éreznie magát.

De most csönd volt az ablakon túl, és tudta, ha felül az ágyban, kihajtja az ablakot, melyet nyilván a huzat húzott be, meghallhatja az esőt is. De nem nyitotta ki; sokkal jobb volt a csönd, amihez hosszú ideig nem volt szerencséje. Ő a csönd miatt várta már az esőt, amit a legtöbben azért vártak, mert csak az eső segíthet a növényeknek abban, hogy felvegyék a tápanyagot, ami egyébként ott van a földben akkor is, ha szárazság van, csak nem elérhető: mintha ott lenne egy pohár víz az asztalon, de nem tudnánk érte nyúlni.

Most már csak addig lesz csönd körülötte, amíg esik az eső; ez a gondolat először szomorú volt, de már hozzászokott. Lesznek esős hónapok és szárazak; a mostani talán inkább esős lesz. Úgy gondolta, még félálomban, hogy jól van így, és ennél talán nem is érdemel többet.