Fekete J. József
Haláltanfolyam
(A megtalált levelekből. Lakatos F. Margit levele a Münchenben Ephemeria Silver néven élő nővéréhez.)
Kedves Ephemeria!
Emlékszel még Bodonyi Palikára, arra a Van Gogh-képű, vagy még inkább Juhász Gyulára emlékeztető sárfalusi könyvtárosra? Két hete, egy tavaszias délelőttön kilépett az olvasóterem harmadik emeleti ablakából. Előbb még elköszönt a padokban ülő diákoktól - más se jár az olvasóterembe -, szépen, szerbül, magyarul: Do vidjenja! Viszont látásra!, majd kinyitotta az egykori palotaépület ajtónyi ablakszárnyát, s kilépett, tudva, hogy a viszontlátást ígérő búcsúzása hazugság volt. A lábszárcsontja a mellkasán jött ki.
Nem volt szép halála, az biztos. Negyvenhárom éves volt, s tudod, bőbeszédűsége mögött mintha valami beláthatatlan zárkózottság bujkált volna, én mindig attól féltem, hogy egyszer majd a levágott fél fülét a kezében tartva lép be az irodám ajtaján. Olyan önsorsrontó típusnak tűnt, pedig folyton mosolygott, szívélyessége, udvariassága páratlan, nem csak az intézményben, de a városban is.
Mindegy. Eltemettük, gyászoljuk.
A számítógépe ideiglenesen átkerült hozzám, mert a kollégák felfedezték, hogy levelezését, feljegyzéseit magyarul írta, s nem értvén tartalmukat, rám bízták, ellenőrizzem, fontos, a munkával kapcsolatos, vagy immár lényegtelenné vált, magánjellegű irományok halmozódnak a merevlemezen. Hát, magánjellegűek ugyan, de távolról sem lényegtelenek. Talán nem túlzok, ha azt állítom, Palikának segített valaki kilépni az ablakon. Nem csak a belső ördöge hajtotta, hanem volt egy evilági Belzebubja is, lelke sötét oldalának kivetülése talán. Palika ugyanis monodrámát írt - mellesleg a munkahelyén. Haláltanfolyam. Ez volt a címe, és a műfaji megjelölés is elképesztő: utolsó felvonás. Utolsó, tehát valamit lezáró, befejező, ez után már csak leojtják a villanyt, hazamegy a személyzet. Igen ám, de előtte nincs semmi. Se előző felvonás, se prológus, érted, semmi, csak egyetlen felvonás, az utolsó. Könyvtáros volt ugyan, de senki se gondolta, hogy nem csupán olvas, hanem ír is. Én ugyan meg nem mondhatom, ér-e valamit ez a monodráma, legjobb lesz, ha kinyomtatom és elküldöm az ÍV-nek, vizsgálják csak a kritikusok, a színművészet avatott szakértői - számomra sokkal érdekesebb a számítógépben talált levelezése. Csupán egyetlen levelezőpartnere volt, Palika öngyilkosságát követően ennek is nyoma veszett, mintha soha nem is létezett volna ezen a világon. Üzeneteit a darkzone@karizma.net címről adta fel, Palika is erre küldte válaszait, ám amikor én írtam erre a címre, Palika esetleges barátai, ismerősei után nyomozva, a kiszolgáló folyton arra hivatkozott, hogy nem csak ilyen felhasználói név nem létezik, de ilyen elnevezésű szolgáltató sincs!
Kedves Néném! Ezért gondolom, hogy valami belzebubság van a dologban! Nem létező levelezőpartner, aki az utcára taszította az emeleti ablakból az áldott jó Palikát!
Ám ne a magam fantáziáját erőltessem rád, inkább idemásolok néhány érdekesebb levelet ennek a gazdag, és intenzív kapcsolatnak az emlékéből. Sajnos, csupán a Palika halálát megelőző két nap anyagát sikerült kimenekítenem a számítógépből, ám azok is szemléletesen bizonyítják, benne volt a dologban a gonosz keze!
Drága Barátom,
Remélem, "hallgatásod" termékeny időszak, kicsit megpihentél, olvashattál kedvedre. s hallgatásod nem a postagalambok ördögi műve! Szilágyi Tibor írt egy szép nekrológot Lajosról a Naplóban; elküldjem a fénymásolatát?
Darky
* * *
Te!
Éltem volna inkább a középkorban, Boccaccio, vagy még inkább Rabelais mester kortársaként, esetleg Sebastian Brant egyetemének hallgatójaként, hogy kegyetlen és ugyanakkor közvetlen közösség tagjaként művelhetném azt, amiRe adottságom és tehetségem feljogosít! Füstös, züllött kiskocsmák kármentője aljában, vagy az egyetem öntapasztalatra építő (anti)dogmatizmusától elvakult taláros testületben - mert úgy tűnik, Németh István is elvágyódik erről a vidékről. Herceg János már nincsen. Messze a nyolcvanon túl, szélütötten, térden, könyéken kúszott fel a doroszlói portavégen langyosodó Mosztonga-partról a házáig, mert a világa mégsem ott volt, a frissen kaszált heréskertben, hanem a könyveket, festményeket egybefogó lakásának falai között. Szívvel, tüdővel küzdve, fürdőgatyában, a tarlón kúszva, ide visszajutott. Hazájába, az anyanyelvbe? Dehogy. A halál kapujába, a sárfalusi idegkórházba, ahol a régi fekvőtámaszok emlékén visszakúszott írót senki meg nem látogatta, kivéve ifjabb újságíró-kollégáját, aki nemes egyszerűséggel csak "öReg tökös"-ként tisztelte irodalmunk metaforikussá növekedett alakját.
Ne írjál Te nekem irodalomról! Elhunyt színészekről se! Semmiről se írj!
Én.
* * *
Palika, Palika!
Hát hová vezet ez az elzárkózás? Nem együtt jártál Dreán, Kevin, Brazíliában Lajossal meg a Tanyaszínházzal? Most meg még a színészkolléga nekrológját se vagy hajlandó elolvasni! Csak nem azon ment fel a pumpád, hogy neki bár volt bátorsága fölpakolni motyóját és elmenni? Te minek maradtál? Írmagnak?
Darky
* * *
Te Senky!
Az vagy te, nem Darky, hanem egyszerűen egy senki, sehonnani senkiházi! Mi közöd neked ahhoz, hogy ki ment és ki maradt? Te is csak maradhattál, mert nagyon jól ismered az itteni helyzetet! Vagy valahonnan távolról figyelsz bennünket? Szállj le a gépről, szállj le rólam!
Hiányzik egy kis tiszta hó.
Na, rendben, tudod, soha semmi kifogásom nem volt azokkal szemben, akik időben leléptek. Sajnáltam őket, ugyanúgy, mint az itthon maradtakat, akár magamat. Az önsajnálatból persze annyi hasznom volt, mint neked. Elmenni? EZEKNEK?
Remény. ha a még aktív, kitűnő emberekkel találkozhatok, akár egy színvonalas rendezvényen, akár egy műsorban a tv-n vagy a rádióban, talán nem borul be teljesen Tündérlak felett. a pártbutaság, etc. mellett sokfelé villannak pogány fénysugarak, ez jó jel!
Netuddki!
* * *
Kilépek. Házi feladatként azonban olvasgasd Böndör Pál verseit. Az alábbi részletet külön a figyelmedbe ajánlom:
A magyart csak beszélem.
S mondatomban hibás a rend
- mert más az anyanyelvem:
a teremtés előtti csend.
Amihez hasonló jókat kívánva búcsúzom!
Darky
* * *
From: Bpalika
Sent: 2001. február 6. 7.17 CET
Subject: Jó reggelt!
Ébredj, te Senky!
Szemet szemért, fogat fogért!
Ha olyan nagyra vagy az anyanyelveddel, olvasgasd akkor te meg Tóth Bélát!
Nesze neked!
Maradok
* * *
Ejnye-bejnye Palika!
Veszélyes ám kora reggel ilyen felajzott idegzettel kezdeni a munkát! Vagy nincs is munkád, csak bejársz a munkahelyedre, és ott fundálod ki rengeteg elméncséged? Meg hát, mintha pozíciót cseréltünk volna - a Tóth verset inkább nekem kellett volna a címedre postáznom. Vagy egyetértesz végre velem? A kultúrára tetted fel az életed, kétharmadát elvesztegetted, mert szart se érsz anyanyelvestül együtt?
Lezárult már öregem a nemzeti kultúrák ideje, nincs lelki táplálék, mert nincs rá szükség! Civilizáltságod és a nemzeti kultúrához kötődésed egyelőre még ott van nyelvedben. de milyen nyelven is beszélsz az igazgatóddal? Milyen nyelven beszélsz az olvasóterembe nagy ritkán betévedőkkel? A hivatalban, a boltban, a piacon..HAHAHAHA! Hát mersz egyáltalán megszólalni anyanyelveden?
Tudnod kell - ha Jean Baudrillard dolgozatait nem is olvastad (Nem anyanyelved!!?) - hogy "nemcsak a kultúra centralizációja, de a magas kultúra eszméje se létezik, és nincs jelen az átteologizált és megszentelt vallásé sem. A KULTÚRÁNAK NINCS KULTÚRÁJA, A VALLÁSNAK NINCSEN VALLÁSA."
Ihaj, csuhaj, hejehuj!
Darky
* * *
Most aztán higgadt vagyok. Nincs igazad semmiben sem. Hazudsz te is, meg a könyveid is. Idestova tíz éve lesz, hogy egyedül, magányosan járom utam, s kissé házsártossá is váltam . ám segítek mások terhét cipelni, elviselni. Remélem, ezúton kapok az égiektől egy-egy most-ot, pillanatot, amelyet életem végéig viszek. (Róka-lika taktika, ha megtorpedóznak könyveim között, ez lehet a menekülés útja.)
Ha elvesztem lábam alól a talajt, még mindig belekapaszkodhatom a grammatikába!
De mibe kapaszkodsz te, a nihilista hedonizmusodba?
Én. (Aki számára továbbra is egy Senky vagy.)
* * *
Nagy barom vagy te Palika.
Hát lehet-e grammatikája egy vesző nemzet nyelvének?
A holnapi levélváltásunkig elmélkedjél ezen!
Darky
* * *
Subject: Jó reggelt!
Palikám, lelkem!
Elmondtad már a reggeli imád! Akkor hadd segítsek a hajnali tépelődéseidben:
"Így szólék azért magamban: az emberek fiai miatt van ez így, hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magokban véve az oktalan állatokhoz hasonlók. Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság. Mindenik ugyanazon egy helyre megy: mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz."
(Prédikátor Könyve, III, 18-20.)
remélem, ízlik majd a reggeli kávé!
Darky
* * *
Ízlett a kávé is, a prédikáció is, de nem tudsz kihozni a sodromból. Sőt, van az én tarsolyomban is valami! Nem olvasom többé a leveleid. Nyugodtan áttérhetsz a tetriszre, vagy a FreeCellre, ami kedvesebb számodra, pasziánszozz csak kedvedre, ne strapáld magad a levélírással. De azért tudd: itt ülök továbbra is a számítógép előtt, s amint tőled érkezik üzenet, gőgös élvetegséggel pöccintem meg a Delete-gombot, és már hullasz is a szemétkosárba leveleddel együtt.
Emelem kávéscsészémet! Pá! A viszont nem találkozásra. Befejeztük. Hasta la vista, Baby! Nincs többé levél! Delete! DELETE! DELETE!
* * *
Kedves Pál.
Levelezésünk során folyton udvariatlan voltál, elnéztem neked. Most meg már hazudsz is! Nem olvasod többé a leveleim? Alig várod, hogy a számítógép képernyőjén felvillanjon a figyelmeztetés: ÜZENETE ÉRKEZETT! Alig várod, és már habzsolod is a betűket: ITT VAN DARKY, A CSODÁLATOS, A ZSENI, A BOLDOGÍTÓ, BÁRCSAK ÉN IS OLYAN LEHETNÉK, MINT Ő! Szabadon él, szabadon ír, szabadon beszél ÉS MINDIG MINDENBEN IGAZA VAN!
Viasz füleidbe, tűz égesse ki szemed világát, te mindig HALLANI AKAROD DARKYT! A CSODÁLATOST, A ZSENIT, A BOLDOGÍTÓT, AKINEK MINDIG ÉS MINDENBEN IGAZA VAN! Ki ez a Darky? Maga az Üdvözítő? A számítógép Istene? Egy földönkívüli? Az objektivitás kvintesszenciája? Kérdezd csak, kérdezd, és halld szavam, olvasd BETŰM!!!
Ám tudd jóságom: amíg nem kéred, nem szólok hozzád. Csak kalauzollak. Mégpedig a saját olvasmányaid között, olyan oldalakon, amelyeket magad is átlapoztál, de már nem volt szemednek világa, viasz volt füledben, bár lehet, hogy ólom is! Gyere kedves Pál, lapozzunk bele a kultúrpesszimizmus gazdagon illusztrált olvasókönyvébe!
A te ölelő Darkyd!
* * *
"Boldogok az elhunytak! És háromszor boldogtalanok, akik az őrület hatalmában fogantak! Boldogok az érintetlenek! Boldogok a magtalanok! Boldogok, akik többre becsülik a kéjelgést a termékenységnél!" (Albert Caraco)
* * *
"... csak a tökéletesség fontosságát tagadom. Ezek a pazarnál pazarabb szimfóniák nem mások, mint a haszontalanság katedrálisai. Elérhetetlenek az ember számára. Embertelenek. Eltúlozzuk a jelentőségüket. Alsóbbrendűeknek érezzük magunkat hallgatásukhoz. Európa ötven zseniális műre zsugorította Európát, amelyeket senki sem ért. Gondoljanak csak bele ebbe a felháborító egyenlőtlenségbe: európaiak milliói, akik semmit se számítanak, szemben a mindent képviselő ötven névvel." (Kundera)
* * *
"Utolsó inspirációját [...] a művészet még az emberi színvonal alig követhetően rohamos süllyedéséből meríti; de ez a megállíthatatlan süllyedés hamarosan elsöpör majd minden inspirációt - kivéve a pusztításét. Már most is: ki beszél irodalomról? Följegyezni az utolsó vonaglásokat, ennyi az egész." (Kertész Imre)
* * *
"Eltűnik lassan mindaz, ami nem áll helyt az objektív, tudományos szemlélet előtt: odalesz az erkölcs, a művészet, a vallás - előbb csak relativizálódnak, azután formalizálódnak, végképp háttérbe szorulnak, s ezzel megszűnik az emberközösségek (erkölcsi-tudati) kohéziója. Erkölcsi köztudat híján atomizálódik a társadalom; a hajdani kulturális szabályozás helyét a természeti törvény, a dominanciaelv, a politikai manipuláció veszi át. [...]Ha tehát manapság a szellemi megaláztatás érzése lesz úrrá rajtunk, annak oka az évezredek alatt felhalmozódott kulturális hagyománykincs folytathatatlansága, hitelvesztése s ezzel párhuzamosan a politikai ideológiák agresszív térhódítása. [...] Amit az igazságra törekvő írástudó ma még tehet: szembenézni a való világgal; megfosztani szegény embertársait, sorstársait illuzórikus (történelmi és eszkatalogikus) reményeiktől, egyáltalán minden reménytől, hogy ezzel legalább a csalódásoktól, a végső kétségbeeséstől is megmentse őket." (Vekerdi László)
* * *
"Ha a lelki élet helyét az ész veszi át, megkezdődik az a hanyatlás, aminek végül az ész is áldozatául esik." (Kertész Imre)
* * *
"A szellemi sivatag, a társadalmi sivatagosodás letisztult formája szemlátomást terjed. Az elsivárosodás a maga letisztult formáját a sebesség elszabadulásában találja meg. Ami hideg és halott csak van a társadalmi elsivatagosodásban és magavesztettségben, az itt, a sivatag bőségében találja meg kontemplatív formáját. [...] Ez az a hely, ahol majdani asszociális és felszínes világunk embertelensége egy csapásra felleli esztétikai és extatikus alakját. Hiszen a sivatag nem más: a kultúra elragadtatott kritikája, az eltűnés elragadtatott formája." (Jean Baudrillard)
* * *
"Minden tartósan elnyomott csoport gondolkodása sérült."
(NoKi?)
* * *
"A halál az egyetlen bizonyosság a világban. Mindenki egyedül hal meg és végérvényesen meghal. Mivel az ember nem szabad akaratából születik, hanem tulajdonképpen rákényszerítik az életet, szabad választását csupán a halál meghívásával nyilváníthatja ki, és ezzel eloszlathatja az életet kísérő bizonytalanságot - vagyis, hogy mikor, hol és miként lép majd át az életből a halálba."
(NoKi? Darky! Kukuccs!)
* * *
Kiléptem. Elmentem. Kikapcsolhatsz.
Pali
* * *
Kedves Ephemeria,
ezzel az üzenettel nem csak az egyre inkább egyoldalúvá tolakodóvá és agresszívvé váló kapcsolat ért véget, hanem kezdetét vette Palika rövid, kiútkereső szárnyalása is. Azt mondják, mielőtt elköszönt, kikapcsolta a számítógépet, majd még talán a huzatban kicsapódó ablakszárnyat is behúzta maga mögött.
Érted te ezt, kedves Néném?
Nyaláb,
Margitod