Géczi János
Ezer veszprémi naplemente

 

215.

 

a kerítéstől lefele kutya és kutyaürülék
de fölötte a kert kékcinege
fölér addig egy-két bokor
ha csak zöldkérgű ágként is

sosem beszéltem erről magának
a felemás helyzet nyilvánvaló
ettől borzalmas

egy ember írja
a rózsabokros kertjét a vár alján
hogy kerítéstől lefelé kutya kutyaürülék
de fölötte kékcinege

én vagyok az az ember
aki a szavaihoz úgy ragaszkodik
mintha a jelentésük lenne

124.

 

a kert alatt kutya jár
a kertben néprajztudósok
nincs esély
nincs hogy maradj
járkálod körbe a szavakat
a szavak savtócsáit
talán a köpenyszegély
talán a cipősarok beragad

lennél írástudatlan
változnál kerítéssé kúttá stb.
kutyává néprajztudóssá
de zsákmányra várva
a hely szelleme a kertben
hintáz a hintaágyban

205.

 

mint kutyában emberlélek
járkál a kertfal tövén
a rózsában a színtiszta piros
a fűrészélű élet

100.

 

csodálkozol kutyám
hogyan kerültél e szövegbe
vakít a papír és néz a 100
két kerek lencsibaba-szeme
nem ismersz senkit semmit
nem találod a zugodat
a fenyőt a kapart lyukkal
téged mégis megneveznek
szenvtelen s alombüdös igék
mi lesz miféle sarokkő
szagolható a 100-ban
nézzük
hogyan ugatod szét