Kardos Zoltán
Aranykor-töredék

És akkor még egyben valának

a világnak dolgai.

Nem külön az ég meg a föld,

a tűz meg a víz.

*

A világosság világos volt,

a sötétség sötét.

A szomjúság inni kért,

az éhség enni.

*

De a gömbölyű összetört,

a fájdalom kocka lett,

a nevetés vonal.

Csak a szerelem maradt

arany szikrákban