Orcsik Roland
Csomagol

 

Lődörögve, zsebre

vágott kézzel,

kerék küllőtlenül,

tetű bozót nélkül.

Fölbukkanok, kitörlődöm.

Semmi keresnivalóm itt.

Kuka helyett szőnyeg

alatt a puskapor.

 

Kis tuskó, nagy bunkó - durr!

Tahitinek lőttek!

Ágyúval a konzerv-

városoknak, mondatoknak!

Egyszóval: kampec.

Nincs hová bújni.

Nemzetisége? Neme? Cola?

Inkább tejberizs, kakaóval.

Mennék, zöldfülű földönkívüli.

Empirikus szerző go home.

Csomagoljunk, barátom,

induljunk ha-ha-haza.

 

Hiába csalogatnak a kikötők,

csak locsogó szirének,

fütyülünk, árbochoz kötve

és tojunk az egészre.