Szabó Palócz Attila
(meg)TALÁLT dráma
Részletek a Kenotáfa című regényből
4. fejezet
Szeptember,
amelyben némi kalandozás vegyül az életembe, drámaira fordul a helyzet, s amelyben el is pusztulok, hogy aztán főnixként támadjak fel újra, ha nem is harmadnapra, de azért még mindig frissiben
ORSOLYA ÁGYÉKÁRÓL
Ati hívta fel a figyelmem tegnap este Junus Pannoniusnak erre a két versére. (Csonka Ferenc fordította mind a kettőt.) Ati most - átmenetileg! - itt lakik nálunk. Szóval nem lakik, csak két napra jött és tegnap este itt aludt. Lehozott egy halom könyvet, mert ősztől ő is Újvidékre akar jönni. Ha sikerül valamelyik felvételije. Az Akeszon rendezésre, vagy a Tanszékre.
Filmeket néztünk. Legelőbb még délután Kuroszava Véres trónját Shakespeare Macbethje alapján. Utána pedig elmentünk a MOST-ba becserélni a kazettákat. Ezúttal három filmet vettünk ki. Bernardo Bertolucci legújabb alkotását, a The Shettering Sky-t, amit nagyon ügyesen úgy fordítottak le, hogy Tea a Szahrában. Ezt meg is néztük rögtön, még tegnap este. Elhoztuk még David Lynch egy régebbi filmjét, a The Elephant Man-t (Az elefántember) és Tarkovszkij Solarisát is.
Szól a rádió. Így találtam, amikor hazaértem. Kati meg az ágyon alszik. Újabban, ha egyedül marad, rögtön elveti magát az ágyon. Nem akartam felébreszteni. Inkább főztem magamnak egy kávét. Most épp azt iszogatom.
- Becslések szerint 2050-re megkétszereződik a Föld lakóinak száma. Jelenleg öt és fél milliárdan vagyunk.
Ma reggel nem volt erőm felkeni. Délig ágyban voltam. Amikor felkeltem, feltettem egy kis Haydnt (később meg Verdit: Macbeth - de az egybeesés teljesen véletlen, no és persze, vétlen...) és behuppantam a hintaszékbe. Ahogy Ati könyveit böngészgettem, megakadt a szemem Brecht drámáinak kötetén. A Koldusoperát kezdtem el ott helyben olvasni. Még csak a második jelenetnél tartottam, amikor valami halk kopogtatást hallottam az udvarra nyíló ablak, a bejárati ajtó felől. Letettem a könyvet és kirohantam. Ahogy félrehúztam a függönyt, már csak azt láttam, hogy valaki megy el. Gyorsan félrefordítottam a kallantyút. A házinéni már a kapuban állt.
- Jaj, nem akartalak megijeszteni, csak a port törölgettem le itt az ajtóról - mondta miközben már vissza is ért.
Ati mesélte később, hogy szerdán este, valamivel éjfél előtt Ági felhívta telefonon Újvidékről. Azt kérdezte, hogy mi hol lakunk. Illetve, előbb a telefonszámunk után érdeklődött, de ebben a témában csalódnia kellett, ugyanis nekünk olyanunk nincs.
2. Kibicek
dokumentumdráma néhány felvonásban
Előszó a szerző jóvoltából
Ha egy dráma (vagy bármely más műfajú irodalmi mű) úgy kezdődik, hogy a szerzőnek magyarázkodnia kell, tapasztalataim szerint már eleve visszatántorítja az olvasót. Egy esetben azonban bizonyosan: ha én vagyok az az olvasó.
Még a háború, a NATO Jugoszlávia elleni légicsapásainak idején - ami nagy valószínűség szerint úgy fog majd bevonulni a történelembe és az iskolai tananyagokba mint A kosovói válság, még ha igazából Kosovóhoz és az albánok humanitárius katasztrófájához volt éppenséggel a legkevesebb köze - kezdtem el dolgozni rajta, azokban a fokozatosan egyre csak ritkuló pillanatokban, amikor volt újvidéki otthonomban áram. Gyakran éjszakákat ültem a komputer mellett, miközben a legjobb esetben is csak érvényes légiriadó volt a városban, de rosszabb (és gyakrabb) esetekben a NATO repülőgépeinek morajlását és a robbanások dörgedelmét hallgattam. Nem egyszer ugrasztott ki az ágyból egy-egy detonáció, s írás közben nem egyszer ugrottam fel, hogy az ablakhoz rohanva azt kémleljem, vajon hova csapódott be a lövedék.
A dráma alapötletét az adta, hogy 1999. április 1-én, a Péterváradi híd lerombolásának napján, miután feleségemmel kibőgtük magunkat a Duna-parton a híd roncsainál, bementem a munkahelyemre és - úgymond - "rácuppantam" az internetre.
Az egyik keresőprogramban bedobtam a NATO betűszót, s a több tízezer talált WEB-lap között az Internetto Törzsasztal nevű vitafórumára is ráakadtam (az Index akkor még nem létezett). Egy HÓHÉR álnevű látogató néhány nappal korábban nyitotta ott meg a Megkezdődött a légitámadás! című topicot, melyben - akkor, első pillantásra úgy tűnt - valóban izgalmas vita folyt. Jómagam is bekapcsolódtam a beszélgetésbe és hozzászólásaimmal talán sikerült is némileg befolyásolnom a beszélgetés menetét, meggyőznöm azonban (bármennyire igyekeztem is) senkit sem sikerült semmiről, legfőképp nem a vélt vagy valós igazamról.
Minden nap, amikor a szerkesztőségbe érkezve bekapcsolódtam a beszélgetésbe, természetesen azzal kezdtem, hogy elolvastam az előttem odaérkezettek hozzászólásait. Mondhatom (egyáltalán nem a téma vagy az "elhangzott" vélemények, megközelítési irányok és módok, valamint a hozzáállások miatt, de...) igen tanulságos és jellegzetes olvasmánynak bizonyult.
Az emberi jellemek, jellemvonások és jellemrajzok olyan szépen, kitapinthatóan és tisztán rajzolódtak ki az egyes személyek hozzászólásainak sorozatában, amilyenről kezdő és haladó, sőt elismert drámaírók is jószerivel csak álmodozhatnak, s valami elérendő célként ragyoghat csak fel előttük - és műveikben egyaránt.
Mivel a drámai műfajokban magam is vétkes szerző vagyok, talán nem is tűnhet furcsának, szokatlannak vagy meghökkentőnek, hogy azonnal megmozgatta a képzeletemet, s máris egy dokumentumdráma kezdet körvonalazódni gondolataimban. Hiszen a hozzászólások, a megnyilatkozások szemléletesen magukban hordják a cselekményszövés tiszta ívét is, s talán az egyetlen dramaturgiai bökkenő azokban a napokban az volt, hogy az egész csak egy elterebélyesedő, egyre áttekinthetlenebb végtelen beszélgetésfolyammá alakult. Hiszen akkor még végeláthatatlan volt maga az egész háború is, a hozzá fűződő dolgokban pedig ugyanez csakis sokkal hatványozottabban nyilvánulhatottt meg.
Láttam a személyeket, láttam a cselekményt, de nem láttam a végét, nem tudtam, mi sülhet ki az egészből, milyen végkifejletekig fajulhat az egész. Nem tudtam eldönteni továbbá azt sem (épp a végeláthatatlansága miatt), hogy tulajdonképpen mire is kellene kiélezni a kézenfekvő, már körvonalazódott cselekményt.
Mindegy, az ötlettől akkor már nem akartam elállni. Munkamódszernek az internetes szörfölés kiválóan megfelelt, hiszen a különböző honlapok ugyanazoknak az eseményeknek az önmaguk képére alakított tolmácsolásával ugyancsak a jellemek sokszinűségéről bizonykodtak: kezdve attól, hogy nem bízik a hírforrásban, azon keresztül, hogy egyre több helyről erősítik meg ugyanazokat a híreszteléseket, hogy bármennyire bizonytalan is a dolgában, mégsem engedheti meg magának, hogy ne taglalja a témát, egészen addig, hogy elemezgetni kezdi, s az érvek és ellenérvek halmozásából minig mindenki csakis azt az egyetlen egy olvasatot hajlandó kihámozni elfogadható igazságként, amelyik szájíze szerint neki a legikább megfelel.
Előre intek minden olvasót, hogy az alábbiakban elhangzó párbeszédekben és monológokban szinte senkinek sem szabad fenntartások nélkül hinni, egyik szereplő állásfoglalása sem az igazság mellett szól... Még az enyém sem! Vagy: az meg legfőképp nem. Mindenki logikát, igazságot és realitást lát abban, amit mond, mégsem tudja senki sem megragadni a történő pillanatot.
Munkám, amit ezekben a napokban végeztem, talán leginkább az anyaggyűjtésnek felelne meg. Az interneten bóklászva, mindig, amikor valami számomra érdekes dologra akadtam, azt lementettem magamnak, s naponta rendszeresen mentettem a Törzsasztal beszélgetéseit is. Mindezekhez hozzáadtam még a szerkesztőség elektronikus postájának nem személyes, nem privát jellegű e-mail üzeneteit is.
Gondolom, így egy széleskörű anyagot sikerült összehoznom, ami nemcsak a háborúskodás száraz, történelmi jellegű tényadatait halmozza egyhelyre, hanem teljes jogú része az ember, a véleménye és a meglátásai.
A végeredmény azonban, sajnos, mindenképpen csak történelmi lehet. Ezt hozza magával már eleve az is, hogy a megszólalók, a dráma szereplői ismert kortárs politikusok neveit harsogják, a hírügynökségek idézik a kijelentéseiket, az aktualitást tehát nem lehet kigyomlálni belőle. Az aktualitás azonban egy kifejezetten és végletesen múlékony dolog, amikor pedig az események múltával a megnyilatkozások is aktualitásukat vesztik, már minden csak dokumentuma lehet valami elmúltnak, amit talán néhányan fontosnak tartottak/tartottunk fejegyezni, ti. dokumentálni.
Az anyaggyűjtésben nem válogattam a nyelvek között: a honlapokon használt nyelveket így egy az egyben elfogadtam, s ennek tudható be az is, hogy az alábbi szövegben a szereplők magyarul, angolul és szerbül is rendszeresen megszólalnak, s a legtermészetesebbnek vélhető módon váltanak nyelvet, ha úgy hozza a mondandójuk. A begyűjtött anyagban még albán nyelvű szövegfoszlányok is vannak, csak - sajnos - ezeket én sem értem.
Az anyag törzsanyagát azon a három nyelven gyűjtöttem be, amelyik az én szememben és helyzetemben a három legérintettebb volt az ügyben. Elősorban természetesen magyarul, hiszen magyar vagyok, egy bombázott városban éltem magyarként, kisebbségiként, mint a megtámadott ország lakosa, adófizetője és álampolgára, de azért is, mert Magyarország az adott pillanatban, a NATO frissen fölvett tagjaként az egyetlen olyan tagálama volt ennek a szervezetnek:
Rögtön másodikként kell említenem azt, hogy szerbül, hiszen a légicsapások szenvedő alanya volt Jugoszlávia és azon belül Szerbia, a NATO egyik nem titkolt célja volt a belgrádi rezsim megbuktatása, s talán a legjelentősebb indokként kellene említenem, hogy a konfliktus kapcsán a nyugati média lehetőségeinek legmagasabb mértékében befeketítette ezt a népet. Itt most pedig (a drámára vonatkoztatva) nem szabad, hogy vita tárgyává váljon: joggal vagy jog nélkül - okkal vagy ok nélkül.
Az anyaggyűjtés lezárására, még a bombázások beszüntetése és a kumanovói békeszerződés megkötése előtt, elsősorban az adott okot, hogy a Törzsasztal Jugoszlávia bombázásával kapcsolatos (időköben elszaporodott) vitafórumai, topicjai kifulladtak: önismétlésekbe vesztek, egyoldalúakká és semmitmondóakká váltak, a beszélgetésekben részt vevők már nem nézeteket, véleményeket és meglátásokat akartak ütköztetni, hanem csak híreket, újdonságokat akartak hallani, megtudni. Ennek talán az is az egyik oka lehet, hogy a nagyvilágban (persze, nem itt nálunk, ahol a bombák potyogtak) unalmassá vált már akkorra ez a téma, s a külföldi nagy tévétársaságok hírműsoraiban is lekerültünk az első helyről. Persze még mindig mindenki tudni akarta, hogy mi történik, de már nem feltétlenül mindent, nem részletekbe menően, nem körültekintően és alaposan, hanem csak amúgy - szinte félvállról - a rend és a megszokás kedvéért, hogy le se legyen maradva az események mögött, de ne is terhelje le magát különösebben ezekkel a dolgokkal. A híradókban tehát ott kellett lenniük a romoknak és a lerombolt hidaknak, a felcsapó lángnyelveknek, de már csak a megszokás marasztaló ereje miatt.
Proszerb provokátorként jártam vissza-vissza ezek után már csak a Törzsasztalhoz, hogy jó kis szópárbajokat csikarjak ki vitapartnereimből, de a kezdeti sikerek ellenére már ez sem keltette fel az éberségüket. Egy-két szóban talán elküldtek melegedni különleges anyai tájakra, de nagyjából az összes reakció ennyi is maradt.
Anyaggyűjtés lezárva, kezdődhet a rendszerezés, szelektálás: egy egész estét betöltő színpadi műnek - amelyik mellesleg már arra is pályázik, hogy egy napon majd színre vigyék - ez még mindig bőséges, többszörösen elegendő anyag. Szerény számításaim szerint a legjobb esetben sem tarthatna egy ennek az alapján elkészített előadás öt-hat óránál kevesebb ideig.
Újabb munkaórákba és éjszakákba került az anyag gondozása, rendezése és határozott rövidítése.
Még véletlenül sem szerettem volna a háborút dokumentálni (az már nem is a szépirodalom dolga!), az csak egy témakör, amelyben a szereplőknek fel kell találniuk magukat, létezniük kell és fenn kell tudniuk maradni. Viselkedni. Ezért hát mindenáron szerettem volna elkerülni, hogy a háború eseménysorához, eseményrendjéhez kössem a cselekményt. A harci cselekmények csak éljék szépen a maguk külön kis világát, ahogy a szereplők sem tesznek mást, s az összefüggés közöttük csak annyi, hogy az előbbiek kihatással vannak a másodikként említettek sorsára, tehetetlenségére, kiszolgáltatottságára.
Érdekes módon éppen ebben az igyekezetemben társult hozzám az Internetto Törzsasztalának a vendégek hozzászólásait feljegyző és rendszerező programja is. Ez ugyanis fordított sorrendben rakja össze egymás fölé a bejegyzéseket. Tehát az elsőnek szóló beszélgetőpartner hozzászólása olvasható legalul, fölette a masodik, ő fölötte a harmadik, és így tovább, egyre csak felfelé haladva a hatodik, hetedik, nyolcadik, kilencedik... A könyvektől és más olvasott médiumoktól eltérően tehát pontosan fordítva: alulról felfelé haladva kell olvasnunk a bejegyzéseket. Ha a hagyományos és berögződött olvasási szokásainkhoz tartjuk magunkat, akkor az a furcsa helyzet áll elő, hogy előbb hangzik el a válasz és csak utána a kérdés.
Dramaturgiai szempontból kegyetlenül izgalmas elgondolás volna egy ilyen megoldás, főleg ha szembeállítjuk a színpadon történő cselekménysorral, amelynek pedig megőriznénk az események lineáris vonalát. Tehát egy előre haladó történetben a visszafelé haladó párbeszédek igazolják majd idővel - de még mindig ugyanabban a dramaturgiai síkban - a szereplőknek az előzményekben látott cselekedeteit.
Azonban mindenképp - minden dramaturgiai érdekessége ellenére is - meglehetősen furcsa volna, ha mondjuk, megfodítanánk teszem azt a Romeo és Júlia párbeszédsorát. Felmerül a kérdés: tényleg akarom-e én ezt színpadon látni? Hát nem írna színművet az ember, ha nem ápolgatna és táplálgatna magában ilyen vágyakat és ábrándokat. Pedig színházaink mai állása szerint nemigen tartom elképzelhetőnek, hogy bármelyikben is volna annyi hajlandóság, hogy belemerészkedjen egy ilyetén kísérletező válalkozásba.
Mindig ezek az átkozott középutak!
Elérkeztünk tehát odáig, hogy a párbeszédsort meg kell fordítani...
Nagyjából ilyen jellegű morfondírozásokkal tarkítva jutottam el addig a pontig, hogy az anyagrendezés első fázisát lezárhattam. Persze, ez ilyenkor még sohasem és távolról sem a végső, vagy legalábbis nem lenne szabad, hogy az legyen. Ugyanekkor azonban már kezdtem megérezni azt is, hogy belefáradtam ebbe a munkába, és egy időre félretettem a félkész anyagot.
Várt (és vár) még rám a lineáris cselekménysor hozzáadása, a párbeszédek résztvevőinek és hozzászólásainak rendszerezése (ugyanis a Törzsasztalnak meglehetősen nagyszámú vendége volt, s annyi embert, ami a legjobb esetben is legkevesebb hetven-nyolcvan aktív szereplőt, tehát nem statisztát jelente a színpadon, egyszerre mozgatni sem papíron a drámában, sem a deszkákon az előadásban nem lehet), egyes szereplők megjelenési és feltűnési gyakoriságának "szabályozása", kiegyenlítése, s véletlenül sem utolsó sorban a további gyomlálás, mert a megmaradt/megtartott anyag is egy több órás előadás alapja lehet.
Kétségek azonban mindig felmerülnek. A további gyomlálást végezzem-e el magam, vagy hagyjam meg a rendezőnek, aki akkor is alkalmaz majd húzásokat, ha én mégis tovább végzem a szöveg letisztítását. Nem jobb-e egy nagyobb, szabadabban kezelhető anyagot a kezébe adni, mint egy rideg logikájú, merev szerkezetűvé töpörített változatot. Melyik lesz a vázlatosabb? Az amelyik nagy vonalakban vázol, vagy az, amelyik az előzőnek csak egy vázlatos formája, szinopszisa?
Túlzás volna azt állítanom, hogy az alább következő - ismét egy középutas - változat kialakítását hosszas tépelődések előzték volna meg.
- A leveleket (e-mail üzeneteket) nem időrendi soorendben használom, ám mindegyik esetében ott szerepel a pontos dátum. Ugyancsak nem adom ezek szövegét konkrét szereplők szájába, mégis mindegyiknél ott áll a feladó és a címzett neve, tehát nagyon könnyen beazonosítható.
- A hírközlő szervek adatbázisából begyűjtött anyagok ugyancsak nem kerülnek konkrét szereplők szájába, ezek jobbára - és talán legfőképp is - csak a kint, a felszínen játszódó eseményekről tudósítják a szereplőket is és a nézőt is. Szerepük és fontosságuk elképzeléseim szerint az ún. korrajz megfogalmazásában nyilvánul meg, ami a témát nem ismerő néző előtt is egyértelműsíti a helyzet konkrétumait, az időpontokat és a helyszíneket, és igen fontos támpontokat ad a visszafelé, megfordított sorrendben elhangzó beszélgetések, hozzászólások értelmezéséhez és konteksztusba helyezéséhez. Ez azonban kölcsönössé is válhat bizonyos esetekben, hiszen az sem ritkaság, hogy épp a szereplők párbeszédei helyezik konteksztusba a külső világ eseményeit és dramaturgiai aktualitásait. Ezeknél a szövegrészeknél helyenként megtartottam a pontos dátumokat, de az olyan esetekben, amikor a helyszín és időpont, ti. az aktualitás már definiált, a szöveghalmaz egyszerűsítése és az ismétlések kiküszöbölése céljából elhagytam.
- Az Internetto Törzsasztalánál "elhangzott" beszélgetések esetén kétfajta eljárást alkalmaztam. Hol megtartottam az eredeti, a számítógép programja által felállított fordított sorrendet, s a szereplők valóban a kérdések elhangzása előtt adnak választ ugyanazokra, hol pedig - anélkül, hogy ezt a sorrendet megfordítottam, avagy helyesbítettem volna -, csak a legfontosabb támpontokra szorítkozva, olyasféle "zavart keltettem" a szoftveri rendben, hogy a fordított időrendiség logikáját cserben hagyva, egyes hozzászólásokat elmozdítottam a helyükről és olyan párbeszédkörnyezetbe helyeztem át, ahol megjelenésükkel, illetve elhangzásukkal előrevetíthetnek vagy a lineáris cselekménysorban, vagy a dialógusok fordított rendjében majd csak utánuk következő, így már akár belőlük is fakadó eseményeket. Azonban, hogy ez az elgondolás, s az annak nyomán kialakuló rendszer átlátható legyen, az ezekben a részekben elhangzó párbeszédek esetében minden esetben megtartottam az Internetto számítógépe által feljegyzett időpontokat, amikor a Törzsasztal vendégei ténylegesen is beírták oda a mondandójukat. Igen ritka esetben, de amikor a dramaturgiai szálak göngyölítése megkívánta, ezeket az időpontokat is szabadon kezeltem: előfordulnak olyan esetek is, hogy egy-egy visszatérő gondolat, megismételt mondat, visszavetített hozzászólás többször is megjelenik, s mindig más-más dátummal. Ezeket az időpontokat dőlt betűkkel tűntettem fel a beszélő személyek neve mellet.
Ugyanígy megtartottam a személyek neveit is, tehát a dráma szereplői ugyanazokat a - sokszor kiejthetetlen és értelmetlen - megnevezéseket viselik, amilyen álneveken a Törzsasztal vendégei feljegyezték a hozzászólásaikat.
Bevezetésnek, elöljáróban ennyi magyarázkodás talán elég is lesz, ha az olvasói türelem határait mindezzel még nem merítettem volna ki.
1. felvonás
Radiju B92 noćas u 2 sata i 50 minuta zabranjeno dalje emitovanje programa
NOĆAS, u 2 sata i 50 minuta, dva tehnička lica Saveznog ministarstva za telekomunikacije u pratnji desetak policajaca ušli su u prostorije Radija B92 i naložili momentalni prekid emitovanja programa. Ispred zgrade Doma omladine u Makedonskoj ulici 22, gde se nalazi Radio B92, u tom trenutku nalazilo se četiri automobila i dva džipa policije. Policajci koji su ušli u prostorije Radija svim članovima redakcije naložili su da se odmaknu od kompjutera, isključe i odlože mobilne telefone, te da se ne javljaju na stacionarne telefone. Policajci su glavnog i odgovornog urednika Radija B92, Verana Matića čim je ušao u prostorije Radija odveli sa sobom bez obrazloženja.
Lica iz saveznog ministarstva rekli su odgovornom programskom uredniku, kao i uredniku informativnog programa, da je "na osnovu člana 192. stav 1. Zakona o opštem upravnom postupku i člana 127. stav 1. tačka 2. Zakona o sistemima veza, savezni inspektor za radio-veze doneo rešenje kojim se Radiju B92 nalaže da ODMAH prekine nedozvoljenu radio-emisiju svoje radio-difuzne stanice koja radi na frekvenciji 92,5 MHz". U zvaničnom dopisu dalje se kaže da je "rok za izvršenje naloga ODMAH, a za njegovo izvršenje odgovara Veran Matić u skladu sa čl. 86. Zakona o sistemima veze". "Za onemogućavanje daljeg rada radio-stanice preduzima se mera privremenog oduzimanja radio-uređaja do odluke nadležnog organa. Žalba ne odlaže izvršenje rešenja", navodi se u rešenju.
Obrazloženje ovog rešenja glasi: ,"Na osnovu izveštaja Kontrolno-mernog centra Beograd od 23.03.1999. o prekršaju propisa u oblasti radio-veza i podataka pribavljenih u Saveznom ministarstvu telekomunikacija, kao i uvidom na licu mesta utvrđeno je: 1. Na lokaciji Beograd, Ul. Makedonska 22., postavljena je i koristi se radio-difuzna stanica koja radi na frekvenciji 92,5 MHz sa znakom za identifikaciju Radio B92. 2. Maksimalna devijacija i širina emisije prevazilaze dozvoljene vrednosti definisane Pravilnikom o tehničko-eksploatacionim uslovima radio-difuznih stanica za frekvencijski modulisane emisije. 3. Izrečena snaga prevazilazi dozvoljenu vrednost od 300W. Ovim je učinjen prekršaj iz čl. 141. st. 1. tč. 6. Protiv ovog rešenja može se podneti žalba Saveznom ministru telekomunikacija u roku od 8 dana od dana prijema resenja".
(...)
BídzsI: (1999-03-25 13:55:43) Big-B! Javíts ki ha tévedek, de mivel Oroszország és Kína is képviselteti magát az ENSZ BT-ben és vétójoguk van, nem hiszem, hogy a BT kiadhatott volna egy nyilatkozatot, miszerint nem tartják a fejleményeket agressziónak.
történészke: (1999-03-25 13:52:27) Még valami: Az oroszokat miért nem bombázták, amikor Csecsenföld autonómiát akart? Akkor belügy volt.
csick: (1999-03-25 13:45:58) Mr Spock: "A jelenlegi NATO bombázás az ugyanúgy népirtás." Szerintem (és remélem, hogy így is van) ez inkább technikaírtás, a lehetőségekhez mérten kevés ebmeráldozattal. A Slobodan Milošević-féle akció pedig puszta népírtás, a lehetőségek szerint technikai "einstand"-dal.
történészke: (1999-03-25 13:42:27) Mondok egy példát (az iraki válsághoz is illik): ismeritek az első világháborút. Megintcsak Szerbia. Megölték Ferenc Ferdinándot, erre a Monarchia benyújtott egy petíciót, amiben abszurd dolgok szerepeltek: nem teljesíthették a szerbek. Majd miután lejárt a határidő, azt mondták, hogy teljesen jogosan megtámadták Szerbiát, hiszen nem teljesítették a petíciót. (Köztudomású, hogy a Monarchia nem a szerencsétlen Ferdinánd miatt akarta megtámadni a szerbeket, hanem elég régóta tervben volt. Lásd még: Rédl Ezredes című film.) Azért érdekes a hasonlóság, nem? Csak arról van szó, hogy ez így megy.
Mr Spock: (1999-03-25 13:35:58) Kedves Steamy! Minden országnak joga van, hogy megakadályozza egy részének elszakadását, DE milyen eszközökkel? Népirtással? A népirtást én egy "töltött szónak" találom. Minden fegyveres konfliktus egy "népirtás". Ha emberek meghalnak más emberek keze által, az népirtás. A jelenlegi NATO-bombázás az ugyanúgy népirtás. Én persze értem a szóhasználatot. Úgy tűnhet, mintha a "népirtó" csak saját szórakoztatásából irtaná a népet, nem egy katonai szükségszerűségből. Na dehát ez nem igaz. Kedves Mogorva! Eszem szerint igazat adok Mr Spocknak, de a lelkem mélyén a kétségek, és a szívem mást diktál. Ritkán járhatsz rosszul, ha az eszedre hallgatsz (:-). Máshol írod: "Másrészről, amit a szerbek művelnek, az már tényleg régen túl van azon a határon, amit a józan ész és az emberi értelem megengedhetne magának. A szisztematikus népírtást, amit művelnek, nem szabad eltűrni. És már milyen régóta folyik mindez. Valahol megálljt kell parancsolni." Ezt hívják konfliktusnak. Történelemből jól ismert. A dolog már rég megállt volna, ha a kosovóiak beadják a derekukat. Nem? Na most az egy más kérdés, hogy te ezzel egyetértesz vagy nem. Képzeld el, hogy még mindig lenne Szovjetunió. Hogy nézne ez ki: Kosovo le akar szakadni. Jugoszlávia fegyveresen nem engedi meg. Jön a NATO és letámadja Jugoszláviát. Jött volna a Szovjetunió és atomfegyverekkel megtámadta volna a NATO-tagállamokat. És még képzeld el, ha más is lett volna, aki beszál. Békeharc? Persze... Valahol meg kell húzni a vonalat. Én ott húzom meg, hogy ha egy konfliktus egy ország határain belül zajlik, akkor a többiek jobb ha kimaradnak, mert abból világháború lesz, nem béke. Legalábbis minden történelmi példa erre mutat. Kedves Kero! Nem értem, hogy egy orvos, Mr. Spock, miért támogatja a szisztematikus népirtást... Egyreszt lasd fent. Másrészt én nem támogatok senkit ebben a konfliktusban. Egyszerűen úgy ítélem meg, hogy a NATO akciója 19, Milošević meg egy hiján 20. És persze a Kosovo: 15+5. Gondolj bele. Ha mondjuk holnap Erdély el akarna szakadni Romániától és önálló országgá akarna válni. Te tényleg elvárnad, hogy Románia karbatett kézzel csak csóvalja a fejét? Kedves Rusnya! Amerikából könnyű ekkora pacifistának lenni. De azt hiszem, hogy ha a Te szomszédodban uralkodnának ilyen bármire képes Miloševićek, másképp vélekednél. Ja, hogy te azért tartod helyesnek a NATO-támadást, mert az esetleg megakadalyoz egy kellemetlenséget (esetleg neked) a szomszédból? Érdekes. Kedves nemecsekerno! Lehet, hogy baromság, de mintha úgy hallottam volna, hogy Hawaii(?)-nak a mindenféle törekvések ellenére esze ágában sincs tagállammá válnia, hiába könyörögnek neki. Így jobb adózás szempontjából. Nos, valószinűtlen, hogy az USA a közeli jövőben le fogja őket rohanni, leszámítva a turistáikat. Mr Spock érvei nem elegendőek a NATO és elsősorban Magyarország kategorikus elítélésére. Hawaii az rossz példa a földrajzi sajátosság miatt. Mondjuk Florida már sokkal jobb példa lenne, aminek a lakossága nagyon magas százalékban kubai. Gondolod, ha Florida le akarna szakadni, az USA engedné? De mondom, erre már volt példa a múlt században és cefet polgárháborúba vezetett. Az USA nem engedte. Szintén írod: "Szóval, szerinted miért történik mindez?" Jó kérdés. Legelső szinten: nem tudom. Egy második szinten talán azért, mert Clinton és az álmodozók talán azt hiszik, hogy tényleg lehet fegyverekkel békét erőszakolni. Amire a történelem nagyon sokszor rácáfolt. Kedves Mike! Egyébként, ha az USA egyik tagállama le akarna szakadni, és ezt megnépszavaznák, egy szavad nem lehetne. Ha az USA is megszavazná, akkor igazad lenne. Ha csak a tagállam szavazná meg, akkor nem. Mondom, ez már így megtörtént. Kedves bcsi! De ha nem vagy orvos, akkor EMBER vagy. Ilyen minőségedben is megkérdezem: mit szólsz a meggyilkolt albánok ezreihez? Orvos vagyok. Erről a régi vicc jut eszembe: "anyuka, a verekedés úgy kezdődött, hogy a Pistike visszaütött". Ez a konfliktus SEM úgy kezdődött, hogy egyik napról a másikra a jugoszlávok elkezdtek albánokat írtani, mert ahhoz volt kedvük. Nem szabad a tényeket szem elől veszteni. Kedves opi! És ki mondja meg, hogy hol vannak a határok? Bizony, ki mondja meg? A NATO-nak inkabb van joga, mint Jugoszláviának? Miért? (Igaz, Kosovót a nyugati világ sem akarja elismerni független államként.) Hát ez az. Ha egy olyan területről lenne szó, amelyik valamikor tényleg független ország volt, talán más lenne a véleményem. Gábor.
Big-B: (1999-03-25 13:15:20) Lalcus: NINCS MAGYARORSZÁGON HADIÁLLAPOT, NEM ÁLLUNK HADIÁLLAPOTBAN SENKIVEL!
lalcus: (1999-03-25 13:14:09) Én csak kérdéseket tettem fel: Tudja-e valaki pontosan meghatározni, hogy mi az objektív nemzetközi !!!jogi!!! helyzet? Hadiállapot van-e Magyarország és Jugoszlávia között? Mint említettem, más kérdés az erkölcsi igazság...
Jago: (1999-03-25 13:13:23) Megint lecsaptak a belgrádi reptérre, meg még egy üzemre...
Big-B: (1999-03-25 13:11:38) Lalcus: Az ENSZ BT szerint nem történt agresszió. Ha úgy tekintjük a NATO-t, mint szervezetet, akkor hadban állunk a szerbekkel, ha mint független államok katonai szövetségét, akkor viszont nem. A szerb vezetés az utolsó szerint cselekszik, ezért nincs félnivalónk tőlük. Magyarországon nincs se hadi-, se szükségállapot. Minden a megszokott módon folyik.
nevtelen: (1999-03-25 13:08:45) Nono Lacus! Ne általánosíts. Ahogy H. H. bácsi megmondta, mindenki egyetért vele, csak Te nem, meg a MIÉP! Ja, meg a Lászity Péró. Kevesen vagytok, és punktum. (H. H. = Hülye Henrik.)
lalcus: (1999-03-25 13:06:05) A kérdés, ami motoszkál bennem, és sehol sem kaptam választ (pedig hallgatok-nézek-olvasok mindent): Most objektív jogi szempontból mi van? Van-e hadiállapot? Ha igen (a jugóknal van, mert bejelentették), akkor háború is van. De kik a szembenálló felek? Milyen országok? A NATO az egy szervezet. Tehát Magyarország jogi értelemben hadban áll avagy nem? (Az, hogy passzívan viselkedik, jogi szempontból mellékes, habár a légtér átengedése nem biztos, hogy passzivitásnak számít.) Tehát: Magyarország agresszor-e? Ugyanis BT-felhatalmazás nélkül támadtunk/tak... Az erkölcsi igazság az egy másik kérdés...
nevtelen: (1999-03-25 12:56:22) Bocs a dupláért. Valami server internal error fennforgás üzenet volt, én meg balgán elküldtem mégegyszer. Tudom, egyszer se kellet volna...
pizarro: (1999-03-25 12:53:51) Talán kicsit félre értettél. A Bombázás elkerülhetetlen volt, ugyanis a politikában két módón tudsz valakit meggyőzni; vagy bebizonyítod neki, hogy számára az az előnyösebb, ha a te álláspontodat fogadja el, anélkül hogy bármiféle erőszakra utalnál, vagy valamiféle erőszakkal fenyegeted meg, és így az általa remélt előnyökkel szemben valamiféle kézzel fogható fenyegetést helyezel. Azonban, ha a fenyegetés csak és kizárólag akkor fenyegetés, ha egyrészt képes is vagy erőszakot alkalmazni, másrészt pedig a tárgyaló partnered el is hiszi, hogy te ezt komolyan gondolod. Ha csak fenyegetőzöl, de aztán nem teszel semmit, akkor elveszted a politikai súlyodat. (Itt tartanak most az oroszok.) Ezek után nyilvánvaló, hogy a bombázások elkerülhetetlenek, másrészt viszont Milošević a tárgyalások alatt végig tisztában volt azzal, hogy a szárazföldi csapatok bevetése nagyon valószinűtlen. Ha el tudták volna vele hitetni, hogy még ez is bekövetkezhet, akkor talán ez az egész elkerülhető lett volna. De ez csak spekuláció, Miloševićről el tudom képzelni hogy még ezt is megkockáztatta volna, bízva abban, hogy a hegyek között a katona mindig felértékelődik a technikához képest. Azonban a jelen helyzetben az első bombázások után a NATO még mindig megtehetné ezt a lépést (mármint a fenyegetést, és ha nem használ, akkor be KELL[ene] vetni a szárazföldi csapatokat). Legalábbis, ha komolyan gondolják azokat az erkölcsi alapelveket, melyekre hivatkozva a támadást megindították. Kiváncsi vagyok, mi lesz ennek a vége, de erősen meglepődnék, ha Amerika hajlandó volna ennyi pénzt befektetni a balkáni rendezésbe. Másnak pedig aligha van erre elég gazdasági potenciálja.
nevtelen: (1999-03-25 12:52:48) Kedves Tdeak! Hurrá! Kassa, Rozsnyó, Komárom és Eperjes, mindig is a miénk volt, s a miénk lesz... Ha az USA sem ismeri el Trianont, mi itt a probléma? Lehet, hogy nagy szégyen, de erről nem tudtam. Bár ez számomra nem mentség, szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Mindenesetre a lényegen nem változtat, igencsak Jugoszlávia-pártiak voltak ők is. Eddig. Talán azért is hitte azt Slobodan Milošević, hogy bármeddig elmehet.
nevtelen: (1999-03-25 12:52:19) Kedves Tdeak! Hurrá! Kassa, Rozsnyó, Komárom és Eperjes, mindig is a miénk volt, s a miénk lesz... Ha az USA sem ismeri el Trianont, mi itt a probléma? Lehet, hogy nagy szégyen, de erről nem tudtam. Bár ez számomra nem mentség, szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Mindenesetre a lényegen nem változtat, igencsak Jugoszlávia-pártiak voltak ők is. Eddig. Talán azért is hitte azt Slobodan Milošević, hogy bármeddig elmehet.
csick: (1999-03-25 12:44:30) Politika, lobby. És valamiből a hadiiparnak is meg kell élnie. Ha tele a fegyvertár, nem lehet eladni. Vagy Ti nem játszatok Settlers III-at? Nem hiszem, hogy annyira aggódnának az albánokért. Nincs a Balkánon afelé túl nagy USA-érdekeltség.
CSP: (1999-03-25 12:43:14) Tdeak! Meg tudnád mondani, hogy hol lehet a Romsics-könyvhöz hozzájutni? Van más nyelven is? Egyébként szerintem Pekinget is le kellene bombázni, mert irtják a tibetieket. Meg Washington DC-t is, mert Texas el szeretne szakadni. Meg este átmegyek a szomszédhoz is, aki megpofozta a feleségét, és egy baltával jól szétverem a fejét, mert nem értek egyet az erőszakkal. Üdv. Cecil.
Bum Baby: (1999-03-25 12:34:01) Mátyás király halála óta Magyarország vezetői nem voltak képesek egyetlen egy olyan döntést se hozni, mely előre vitte volna Magyarországot. Ma még megvan az ország 1/3-a, ha ilyen okos a vezetés, mi marad belőle?
Bum Baby: (1999-03-25 12:31:26) Pont ez a szent igaz. Tehát egy-két odairányított bombával nem megoldani, hanem elmérgesíteni is lehet.
pizarro: (1999-03-25 12:27:13) Meg is bánták rendesen... Egyébként szerintem Franciaország és Anglia újabban relatíve már egészen őszinte külpolitikát folytat, ami az USA-ra nem igaz. Ők még most is csak a saját vélt érdekeiket védik mindenáron. Ami talán nem lenne baj (hiszen egy választott kormánynak ez a dolga), de az az álszent retorika, ami mögé ezt elbujtatják, az az, ami számora visszataszító, még akkor is, ha jelen esetben egyet is értek az erőszak elkerülhetetlenségével. A nagy baj csak az, hogy az USA (éppen saját érdekei miatt) nem fog szárazföldi csapatokat bevetni Kosovóban, anélkül pedig a bombázásnak nincs sok esélye a sikerre (mármint Milošević meggyőzésére). Itt csak a harmadik birodalom esetében alakalmazott módszer vezetne eredményre, de az is csak akkor, ha egy tartós jelenlétben gondolkodnának. Idővel belátnák, hogy kénytelenek elfogadni a status quot, mert egyszerűen nincs esélyük a változtatásra... Azt hiszem, Magyarország elég jó példa erre... Pár évtized szovjet megszállás alaposan beleverte az emberek fejébe, hogy mire jutunk, ha magunkra haragítjuk a nagyhatalmakat...
X-dik Lacus: (1999-03-25 12:23:45) Ahogy végigböngésztem a hozzászólásokat, számomra úgy tűnik, hogy a döntő többség nem ért egyet a támadással. A parlamenti szavazás a légtérről meg a NATO-ról viszont elég egyhangú volt... Ti nem éreztek ellentmondást valahol?
Tdeak: (1999-03-25 12:21:06) Nevtelen! Az USA-t ne keverd ebbe bele. Köztudomású, hogy az első világháború utáni rendezést az USA sosem ismerte el. (Pl. Magyarországgal szemben az USA nem az 1920. június 4-i, trianoni, hanem az 1921. augusztusi, washingtoni békét ismeri el; 1947-ben pedig komoly terveket szőttek a közép-európai helyzet megváltoztatására, amely pont a szerb, román és csehszlovák lobby ellenkezésén bukott el; lásd Romsics Ignác: Amerikai béketervek a háború utáni Magyarországról, Typovent, 1992.) Gedeon! Meg tudod írni, hol lehet a szabadkai rádiót fogni? Én tegnap este 21:30-tól 22:00-ig nagyon halkan tudtam fogni az újvidéki rádió esti magyar nyelvű híreit, de a légköri zavarok miatt antennával is elég gyenge volt... (És ugyanazt mondhatta tartalmilag, mint a szabadkai.)
nevtelen: (1999-03-25 12:06:46) A vérengzés alapjait már akkor lerakták, amikor ennyi eltérő kultúrájú, egymással ellenséges népet egy országba "kovácsoltak". Kik is voltak? Franciaország, Anglia, Egyesült Államok...
pizarro: (1999-03-25 11:48:48) Te sem gondolhatod komolyan, hogy a szerbek önként és dalolva lemondtak volna a gyarmataikról... Egyébként ők voltak azok, akik beküldték a Jugoszláv Néphadsereget a papíron független tagállamokba, rögtön ahogy az önrendelkezés és az elszakadás szóba került... Ami viszont a fegyver-lobbyt illeti, abban teljesen igazad van. Ami a nemzetközi fegyverkereskedelemben folyik, az több, mint erkölcstelen.
Bum Baby: (1999-03-25 11:39:50) Opi-nak: Egyszerűen nem öt éven keresztül egy svéd meg egy angol békeárusítót keményen fizetni, hogy a helyszínen hergeljék a jugókat, meg a kisebbségeket, hanem mielőtt még a horvátországi, boszniai, kosovói váltság véres formát vett volna, Jugoszlávia népeinek az ENSZ szabályzata szerint szavazás alapján önrendelkezési jogot, illetve az anyaországhoz csatolás jogát kellett volna megadni és garantálni, és akkor még a jugók se szóltak volna semmit, de mivel párhuzamosan a svédek a jugóknak 400 millió US$ értékben adtak el Bofi-ágyukat és Erikson-Giraffe rakétakövetőket. A vérengzés alapjait a "békeárusítók" (békeközvetítők) ültették be Közép-Európa termékeny talajába.
moineau: (1999-03-25 11:34:21) Az eredeti hírforrás a szerb rádió. A NATO még nem erősítette meg. Felszállt négy francia meg két amerikai gép, de állítólag eddig még nem lőttek. Ki érti ezt? Ez olyan, mint a tegnap este állítólag lelőtt gép, van aki szerint lelőtték és van aki szerint nem.
opi: (1999-03-25 11:24:21) És hogy állították volna meg 10 éve? (Egyébként egyetértünk, szerintem is már rég cselekedni kellett volna, már régóta világos, hogy Milošević csak az időt húzza, és esze ágában sincs megegyezni.)
moineau: (1999-03-25 11:19:25) A francia tévéből.
Bum Baby: (1999-03-25 11:17:10) A NATO-t nem érdeklik sem az albánok, sem a "délvidéki magyarok" (máskor olvasd el figyelmesebben, mit írok). Ha nem ez a kis háboruskodás lenne a "caubolyok" célja, már 10 éve megállíthatták volna a jugoszláviai válságot, de most sem úgy néz ki, mintha azt csinálnák.
opi: (1999-03-25 11:12:18) Moineau, honnan az INFO??? Úgy látszik, nagyon le vagyok maradva (na meg a CNN és az NBC is).
opi: (1999-03-25 11:09:16) Te komolyan is gondolod, amit írsz? Mert akkor súlyos paranoiában szenvedsz. Már megbocsáss, de miért fűződik érdeke a NATO-nak a szerbek felhergeléséhez az albánok és a magyarok (???) ellen? Nem teljesen tudlak követni.
konor_: (1999-03-25 11:09:11) Nevtelen! Ezen nem veszünk össze... Én csak egy-két példát ragadtam ki.
Big-B: (1999-03-25 11:06:52) A NATO célja a szerb haderő meggyengítése. Pont. Az, hogy a szerbeket ez hergeli, természetes.
Bum Baby: (1999-03-25 11:04:40) A NATO ellen, meg a repülögépeken lovagló f@sza kovbolyokkal szemben semmit se. Nézd meg a térképeket, mit és hogyan bombáztak és akkor neked is világos lesz, hogy a cél nem a délszláv kérdés megoldása, hanem a jugók alapos felhergelése. És ki ellen? Természetesen a kosovói albánok ellen, akiknek a lemészárolását épp most teljes gőzzel végzik. Ki garantálja, hogy az albánok után nem a délvidéki magyarok következnek?
(...)
3.
(...)
Samo da znate po koju cenu se radujete pogođenom PTC-u. Ono što se govori o poginulim, istina je. Dok sam u pošti čekao da stignem na red (radnja se dešava u Subotici), čuo sam razgovor jednog tipa oko 35 godina (čija je žena telefonirala) sa jednom postarijom ženom, najverovatnije porodičnim prijateljem. E sad, čovek je govorio o svom zetu, koji je ostao u PTC-u to jest, poginuo je. Taj "zet" je imao dvadesetak godina, ženu i dve male kćerkice. Ali on nije jedini... Ne znam za vas, ali ja se nikako ne mogu radovati svemu ovome. PTC nisam ni ranije gledao, Milošević nema samo tu kuću, a i da mu je to jedina, koliko bi trajalo da kupi, nabavi, izgradi drugu?
*
Well, hello there! It's me again - Sid Bruskin of Cybergold's Earn & Spend Community. Today, I'd like to remind you to mark your calendar: May 9th is Mother's Day! And to make Mother's Day extra special for Mom AND for you, I've got terrific offers from PC Flowers and MotherNature.com. PC FLOWERS: GET A FREE, HAND-PAINTED CERAMIC CLOCK AND $1 CASH BACK. Where I grew up, we had a saying: "April showers bring May flowers." I know, I know: Mayflowers brought pilgrims. But the May flowers I'm talking about bring happiness, are absolutely gorgeous and come in PC Flowers' beautiful Mother's Day Bouquet. Mom will be thrilled to tears when she receives this burst of freshness, fragrance and color. When you order before May 9th, you get $1 cash back PLUS a FREE, hand-painted ceramic clock for her to put on hershelf. What time is it? It's time to go to: http://www.cybergold.com/offsite/pcflowers_momday2/! MOTHERNATURE.COM: $20 OFF, $5 CASH BACK, AND FREE SHIPPING ON ORDERS OVER $50. Remember how Mom always made you eat your greens because they made you healthy? Well, now it's your turn to nag Mom about taking care of HER health. At MotherNature.com, there are 30,000 ways that you can help your mother stay healthy and happy on Mother's Day. From vitamins to bath oil - MotherNature has 30,000 all natural products for you to choose from - and at below retail prices! You'll get $20 off your first purchase of MotherNature.com brand products, plus $5 cash back from Cybergold. And if your order is $50 or more - shipping is free! Give the gift of health this year. Visit MotherNature at: http://www.cybergold.com/offsite/mothernature/! Okay, that's enough from me, Cybergold Sid - the guy whose Mom still doesn't understand what it is I do for a living. Still earning and spending all in one place, Sid Bruskin The Sweetheart of Cybergold. P.S.: What? Again with the looking at the P.S.? Okay, you looked: So go right now to PC Flowers at http://www.cybergold.com/offsite/pcflowers_momday2/ and MotherNature.com at http://www.cybergold.com/offsite/mothernature/! To stop receiving emails like this one, just reply to this message with the following line in the subject of your reply: unsubscribe 000002400309558.
(...)
Thank you for writing to President Clinton via electronic mail. Since June 1993, the President has received over 2.8 million messages from people across the country and around the world. Online communication has become a tool to bring governement and the people closer together. Because so many of you write, the President cannot personally review each message, though he does receive samples of his incoming correspondence. The White House Correspondence staff helps him read and respond to the mail. All responses are mailed via the U.S. Postal Service. This is the only electronic message you will receive from whitehouse.gov. No other message purporting to be from the President or his staff with an address at whitehouse.gov is authentic. If you have received such a message, you have received a "spoof". We appreciate your interest in the work of the Administration. Sincerely, Stephen K. Horn, Director, Presidential E-mail The Office of Correspondence.
P. S.: Please read on - you may find the following information useful. - Regardless of the number of messages you may send, you will receive only one autoresponder message per day. - The only personal addresses at whitehouse.gov are the following: President@whitehouse.gov, Vice.President@whitehouse.gov, First.Lady@whitehouse.gov, Mrs.Gore@whitehouse.gov. Please write to White House staff by regular mail. The address is: The White House, Washington, D.C., Zip codes as follows: 20500 (mail to the President and First Family), 20501 (mail to the Vice President, his family, and OVP staff), 20502 (all White House Office Staff, all CEA, OPD, OSTP, and PFIAB staff), 20503 (all CEQ, OA, OMB, and ONDCP staff), 20504 (all NSC staff), 20508 (all USTR staff). - On October 20, 1994, President Clinton and Vice President Gore opened a World Wide Web home page called "Welcome to the White House: An Interactive Citizens' Handbook", and it remains one of the more popular spots on the Web. The White House home page provides, among other things, a single point of access to virtually all government information available on the Internet. Children especially enjoy the "White House for Kids" feature. - Look for your tour guides, Socks and Buddy, the First Pets. "Welcome to the White House" can be accessed at: http://www.whitehouse.gov. - White House documents and publications are available on the World Wide Web (see above) and by E-mail. To receive instructions on retrieving documents by E-mail, please send a message to the following address: publications@pub.pub.whitehouse.gov. In the Subject line, type "hello" (without quotes); you may leave the body of the message blank. The instructions will be sent to you automatically. - The White House Public Access E-mail FAQ (Frequently Asked Questions) document is available at the following address. Send an E-mail message (no text necessary) to: FAQ@whitehouse.gov. Among other things, the FAQ lists alternate sources of government information, e.g., the Congressional E-mail projects. (This FAQ address is an autoresponder only; any comment sent to this address will not be acknowledged.)
*
Thank you for writing to the First Lady via electronic mail. Because so many of you write, the First Lady cannot personally review each message. The mail is first read by White House Correspondence staff. Your concerns, ideas, and suggestions are carefully recorded and communicated to the First Lady weekly with a representative sampling of the mail. All of us at the White House are excited about the progress made with this historic project, and we look forward to future developments. Your continued interest and participation are very important to us. Sincerely, Alice Pushkar, Director, First Lady's Correspondence, The Office of Correspondence.
P.S. Please read on - you may find the following information useful. - The only personal addresses at whitehouse.gov are the following: First.Lady@whitehouse.gov, President@whitehouse.gov and Vice.President@whitehouse.gov. - On October 20, 1994, President Clinton and Vice President Gore increased the accessibility of government information by opening a World Wide Web home page called "Welcome to the White House: An Interactive Citizens' Handbook". This new WWW service provides a single point of access to all electronic government information on the Internet. "Welcome to the White House" can be accessed at: http://www.whitehouse.gov. - On January 5, 1995, The House of Representatives also established a new World Wide Web site for electronic access to bills before Congress (and other legislative data). Access the House Web site at: http://www.house.gov. - White House documents and publications are available by email. To receive instructions, please send a message to the following address (do not "reply" to the memo you are now reading!): publications@whitehouse.gov. In the body of your message, type "Send Info" (without quotes); no other text should be included (including message headers or signature lines - *.sig files). The instructions will be sent to you automatically. - This is the only electronic message you will receive from whitehouse.gov. No other message purporting to be from the First Lady or her staff at whitehouse.gov is verifiable. If you have received such a message, you have been spoofed. You will receive only one autoresponder message per day.
*
Dear Friend: Thank you for writing to Mrs. Gore via electronic mail. Since coming on-line, mrs.gore@whitehouse.gov has received thousands of messages from people all over the world. Due to the volume of mail Mrs. Gore receives, she is prevented from personally reviewing each message. However, please be assured that your concerns, ideas, and suggestions have been carefully read, and that she receives a sampling of her incoming mail on a routine basis. In an effort to read and record your mail accurately, please write short and concise messages, address only one issue per message, and send only one copy of your message. You will receive one automated response per day. If your message needs an immediate response, I urge you to send Mrs. Gore a letter through regular mail at the following address: Office of Mrs. Tipper Gore, OEOB, Room 200, Washington, DC 20501. On October 20, 1994, President Clinton and Vice President Gore acted to improve the accessibility of government information by opening a service called "Welcome to the White House: An Interactive Citizens' Handbook" on the Internet. This new World Wide Web service provides a single point of access to all electronic government information on the Internet. This site provides people with a virtual tour of the White House, information on the White House and Executive Branch of the Government, as well as the "White House Kids" section. "Welcome to the White House" can be accessed at: http://www.whitehouse.gov. Though the new Web server provides access to White House documents and publications, we will continue to provide these by e-mail. To receive instructions, please send a message to the following address (do not "reply" to the memo you are now reading): publications@whitehouse.gov. In the body of your message, type "send info" (without quotes); no other text should be included, specifically message headers or signature lines (*.sig files). The instructions will be sent to you automatically. In addition, another way to obtain information is through the FAQ (Frequently Asked Questions) document that, among other things, lists other sources of government information. This FAQ address is an autoresponder only; any comment sent to this address will not be acknowledged. In order to obtain this, you should send an e-mail message to: faq@whitehouse.gov. The White House is very excited with the progress that is being made to bring the people and the government closer together through the use of the Internet. Your involvement and interest are imperative in our efforts. Sincerely, Melissa Preston, Special Assistant to the Chief of Staff and Director of Correspondence.
*
Dear Friend: Thank you for writing to Vice President Gore via electronic mail. Since coming on-line, vice.president@whitehouse.gov has received thousands of messages from people all over the world. Although the volume of mail prevents the Vice President from personally reviewing each message, be assured that your concerns, ideas, and suggestions have been read carefully, and a detailed report of the mail is provided to the Vice President on a regular basis. Your message will be brought to his attention as part of that report. We currently are working toward a system that will allow us to respond more specifically to your messages. In order to do so, your help will be needed to ensure that we can read and record your message clearly. Please try to write short and concise messages, address only one issue per message, and send only one copy of your message. You will receive one automated response per day. On October 20, 1994, President Clinton and Vice President Gore acted to improve the accessibility of government information by opening a service called "Welcome to the White House: An Interactive Citizens' Handbook" on the Internet. This new World Wide Web service provides a single point of access to all electronic government information on the Internet. By using a free Web-browsing software program such as Mosaic or Cello, theuser can access a multimedia interface to information from the White House and the Executive Branch of government, including White House documents, a virtual tour of the White House, and detailed information about Cabinet-level and independent agencies. This interface includes photographs, audio, and "hotlinks" to other government Web sites and services. You should check with your service provider for instructions on how to browse the Web. "Welcome to the White House" can be accessed at: http://www.whitehouse.gov. Though the new Web server provides access to White House documents and publications, we will continue to provide these by e-mail. To receive instructions, please send a message to the following address (do not "reply" to the memo you are now reading): publications@whitehouse.gov. In the body of your message, type "Send Info" (without quotes); no other text should be included, specifically message headers or signature lines (*.sig files). The instructions will be sent to you automatically. Also, we now have a FAQ (Frequently Asked Questions) document that, among other things, lists certain other sources of government information. (The FAQ file is approximately 35K in size; you should check with your service provider to ensure that you can receive files of this size.) This FAQ address is an autoresponder only; any comment sent to this address will not be acknowledged. In order to obtain this, you should send an e-mail message to: faq@whitehouse.gov. All of us at the White House are excited about the progress that has been made with this historic project, and we look forward to future developments. Your continued interest and participation are very important to us. Sincerely, Bill Mason, Director of Correspondence for the Vice President. You will only receive one automated response per day.
(...)
Kedves Tibor! A kérdéses cikben az Internetto Törzsasztala vendégeinek hozzászólásaiból válogattunk. Megtalálhatod az alábbi címeken: http://internetto.hu/forum/forum.cgi?a:t&t:9001609 és http://internetto.hu/cikk3/kosovo2/bomb, vagy egyenesen az ajtón, akarom mondani, a főoldalon keresztül: http://www.internetto.hu. Üdvözlettel, Attila.
(...)
4.
A fene sem tudná ennyi idő után azt ma már pontosan megmondani, hogyan is verődtünk össze aznap este ilyen összetételben, de valahogy négyen keveredtünk egy asztalhoz. A lakásunkon. Én a barna sört nyakaltam, ki-ki meg a magára szabott más italt. Kati a szokásos vodkáját juice-zal, vagy akkoriban talán még mással... Zoli Kati piájába kotnyeleskedett, s valószínűleg Ági is megivott valamit. No, a felállás már önmagában is olyan volt, hogy a beszélgetésnek nem is igen volt más választása (demokratikus választási lehetősége), mintsem, hogy fenegyorsan kifulladjon. Kártyázzunk... Gyerünk lórumozni... De aztán mégsem.
Ott hevert már jó ideje, valószínűleg egy hónapja (vagy több...) is lehetett már, hogy lehozattam anyámékkal a régi, Takarékoskodj! című társasjátékomat, és veszettül szerettem volna újra játszani. Évek óta nem találtam megfelelő partnerre, aki ugyanolyan kedvvel és hévvel játszotta volna velem, mint amennyire én szerettem volna. Bezzeg a régi jó Gazdálkodj okosan!, amelyik bearanyozta gyermekkorunkat... No, most egy sanda ötlettől vezérelten odaböktem a társaság elé, hogy ha ők is egyetértenek... meg, ha a részükről is adott a kedv, a jószándék meg a jóindulat... hogy szóval, ha talán mégis úgy gondolnák... és ha igazán meg lehetne őket győzni arról... nos, hogy AKKOR...! Fruzsinához lépve beraktam a Mal Waldron-kazettát, amit Zoli másolt le nekem, s erre ő csak kajánul vigyorgott... Kati nem volt lenyűgözve az ötlettől, de nem is akadékoskodott... Áginak meg egyre ment...
Máris pakolni kezdtem, Kati meg besegített annyit a dologba, hogy letakarította az asztalt, hogy elférjen rajta a játéktábla meg az egyebek... Olyan régen játszottam már ezt a játékot, hogy nem igazán voltam tisztában a szabályaival sem, ezért előktortam a doboz aljáról a játékszabályt, hogy belenézzek... De mivel időközben a többiek is kérdezgettek (Zoli meg újabb adag piát töltött mindenkinek...), felolvastam hát a vonatkozó részeket, hogy ne kelljen aztán még külön-külön magyarágatnom is mindenkinek.
- Válasszatok játékvezetőt, aki a pénztárat, a bankjegyeket, takarékbetétkönyveket stb. kezeli. A pénztáros majd én leszek... A játékos két kockával dob, és az 1. sz. mezőről indul el. A nyíl irányában halad körbe-körbe körbe a terepen. No, mi ezt azért mindig úgy csináltuk, hogy csak egy kockával dobtunk... Szerintem ez maradjon így most is... Jó?
S hát mivel bólogattak, folytattam is tovább...
- Minden játékos egy családot képvisel, amelynek teljes jövedelmével gazdálkodik. 1. A játékos lehet takarékos és előrelátó, de lehet könnyelmű is. A szerencse néha előnyösebb helyzetbe hozza társainál, de ha ez nem párosul ésszerű beosztással, könnyen lehet mégis utolsó. 2. Indulásnál a játékosok fejenként 100.000 Ft készpénzt kapnak a banktól.
No, ezt ki is osztom mindjárt...
Hogy ne legyen gond az aprózással, ha kis összeget kell fizetni vagy vissza kell adni, mindenkinek minden rendelkezésre álló névértékből adtam. A 100.000 forint tehát úgy állt össze, hogy fejenként kaptunk kilenc darab tízezrest, az 90.000... mindenkinek egy darab ötezrest adtam, az már 95.000... leszámoltam mindenki elé három darab ezrest, az már 98.000... fejenként két darab ötszázast kaptunk, az pedig már 99.000... kétszázasból mindenkinek három jutott, s így az összeg 99.600-ra kerekedett... mindenkit megillet még három darab százas, az pedig már 99.900... és végül fejénként két darab ötvenes, s ezzel eleget tettünk a szabálynak... Voltak még a dobozban 50.000, 10.000 ás 5.000 korona névértékű játékpénzek is, de ezek egy másik társasjátékból keveredtek ide. Annak azonban (valami stratégiai volt...) már a táblája sem volt meg, hát sajnáltam volna kidobni a pénzeit, úgy voltam vele, hogy úgyis nyakunkon az infláció, adjunk a szarnak egy pofont, vegyük be ezeket is a játékba... Legyen a korona ezúttal a valuta, amilyen a mi életünkben a márka. Mennyit érjen? Hát, ha már úgy áll a dolog, hogy forintból a tízezres a legnagyobb névérték, koronából meg az ötvenezres, akkor legyen ez az arány - fordítva. Egy korona öt forintot ér, a bankban bármikor beváltható az összeg, mint a Futaki piac sarkán a dinár márkára, no... De, be kell vallanom, ez nem lett egy népszerű vetülete a játéknak. Ja, váltani csak az egyes mezőn lehessen... Az ott a Futaki piac sarka... Nem is! Váltani csak minden sarkon, a játéktábla minden kanyarulatában lehessen, ahogy dinárt márkára, vagy márkát dinárra váltani is általában az utcasarkokon lehet... Ebben maradtunk. Ezek pedig az egyes, tizennégyes, huszonkettes és harmincötös mezők. Olvastam tovább...
- 3. Az 1. sz. mezőn való áthaladáskor a játékos 10.000 Ft-ot vesz fel, ha rajta áll meg, úgy a fenti összeg dupláját, azaz 20.000 Ft-ot kap a banktól. A játékos a további lépéseire a (5. old.) "MELLÉKLET" az irányadó. Jó, ezt majd megnézzük menet közben... 4. A játék győzteseként jelöljük meg azt, aki jövedelmének takarékos beosztásával elsőnek építi fel 3 szobás családi házát, gépkocsit vásárol, továbbá vásárol egy vikendtelket, amelyre két helyiséges vikendházat épít. Mindezek mellet, legalább 100.000 Ft-os takarékbetéttel rendelkezik. CSALÁDI HÁZAT úgy épít a játékos, hogy a terepen található 6 db családi ház mező bármelyikére lépve készpénz ellenében telket vásárol a banktól. Ha legközelebb ismét családi ház mezőre lép, megkezdheti rajta az építkezést. Szobánként épít olymódon, hogy befizet a banknak 5000,- Ft-ot. A Bank ennek fejében kiadja a családi ház első szobáját, amelyet a játékos a telek kartonjára állít. Egy szoba felépítése, tehát a 10.000 Forint készpénz lefizetésekor a játékos nevére a bank 25.000 Forint hitelt jegyzett. A hitelek nyilvántartását a bankpénztáros végzi. Túl zagyva ez így... Ezt mi mindig úgy játszottuk, hogy egyszerűsítettük az ilyen dolgokat. Egy szoba 25.000, oszt punk-tum... A játékos az 1. sz. mezőn való áthaladáskor, valamint ha családi ház mezőbe lép, törleszthet adósságából. Adósságát 10.000 forintos összegekben törlesztheti. Nyugtaképpen kék vagy sárga zsetont kap a banktól, amelyet a telek-karton jobb felső sarkába állít. Mit akar ez?... - Kortyoltam egyet a sörömből, hiszen nem lehetett már ezt a zagyvaságot józanon elviselni... No, azt már nem tudom pontosan, hogyan, de valahogy - a leírtnál ésszerűbben - annak idején ezeket a zsetonokat is belekombináltuk a játékba. - Erre majd menet közben fény derül... Építkezését csak akkor folytathatja, ha a már felépített szobára nincs adóssága, és ismét családi ház mezőbe lépett. Ekkor a bankpénztáros ránéz a játékos telek-kartonjára, s ha látja, hogy az összes tikett-nyugta a helyén van, annak beszedése mellett újabb kölcsönt folyósít a következő szoba felépítéséhez. Három szoba egymásba illesztése a családi ház építésének befejezését jelenti.
No, mire a játékszabályt felolvastam, addigra éppen semmi sem lett világos.
- Kezdjük el, aztán majd meglátjuk...
- Hát kezdjük.
Még figurákat kellett választanunk. Én lettem a fekete, Ági a zöld, Kati a piros, Zolinak pedig már csak fehér maradt... Mind a négy figurát az egyes mezőre tettük. Habár a játékszabály szerintem sem pont erre gondol, ennek örömére én mindenkinek leszámoltam még plussz 20.000 forintot. Érdekes módon senki sem ellenkezett... Csak egy kockával gurítottunk. Én kezdtem... Hatost gurítottam, s ennek örömére a hetes mezőre léptem.
- 7. SZTK: Kisebb betegség miatt kiírt az orvos. Kétszer kimaradsz a dobásból.
No, ez is jól kezdődik, erre inni kék...! Ági dobott: kettest... s így a hármas mezőre ért.
- 3. TAKARÉKBETÉTKÖNYV: Birtokodban lévő összes takarékbetéted után 5% kamatot fizet a bank készpénzben. Hát... Neked még nincs takarékbetéted, de mi úgy szoktuk játszani, hogy ilyen mezőkön ki lehet váltani. Akarod?
Ági akarta. 100.00 forintot váltott be takarékbetétkönyvre.
- Igazából úgy szoktuk, hogy bárki bármikor kérheti a készpénz átváltását, a szerencsén csak annyi múlik, hogy ki, mikor lép ilyen mezőre...
Mivel annyagilag akkor még mindannyian egyformán álltunk, egyformán is jártunk el. Katin volt a sor: ő négyest dobott és az ötös számú mezőn kötött ki...
- 5. LEVÉL: Levelet kaptál, amely értesíthet kellemesről vagy kellemetlenről. Olvasd el és cselekedj a benne foglaltak szerint.
A levél-kártyák ekkor már ott álltak a játéktábla közepén. Még mielőtt játszani kezdtünk volna, megkevertem és elhelyeztem ott azokat.
- Ezt pedig úgy szoktuk csinálni, hogy mindenkinek muszáj mindig a legfelsőt elvenni, nincs össze-vissza húzogatás... - szóltam.
Kati húzott.
- Lépj a 35. mezőbe, s vállald a következményeit. Bábud csak menetirányban haladhat! - olvasta fel ezúttal Kati.
- 35. AUTÓKLUB TÚRA: Részvételi díj 1500.- Ft. Ha van gépkocsid, csak 1000.- Ft-ot fizetsz a banknak. A túra alatt kétszer kimaradsz a dobásból, de felvehetsz egy "Levelet".
- No, pont jó, annyira előreronhantam ezzel, hogy mire kétszer kimaradok, éppen lesz időtök utolérni. Itt van ezerötszáz, hogy boldogok legyetek - dünnyögte Kati és egy újabb kártyát húzott. - Az IBUSZ fizetővendég szolgálatra meghatározott időre igénybe vett egy szobát családi házadból. Végy fel a pénztártól 800 Ft-ot. No, ide vele...!
Fizettem, mint a... mint a... Köles! És Zoli máris gurított: ő ötöst dobot, tehát a hatos számú mezőn landolt...
- 6. PILIS: Vikendház mező. Első rálépéskor megvásárolhatod a banktól a telket 50.000 Ft-ért. Újabb rálépéskor felépítheted rá az első szobát, majd ha ismét ráléptél, a második helyiséget is felépítheted.
- Kérem azt a telket - nyújtotta felém a pénzt Zoli.
- Várj csak. Az előbb ezt itt a végén nem olvastam fel. Azt mondja: VIKENDHÁZAT építhet a játékos, ha a Pilis, Mátra, Börzsöny, Balaton, Dunakanyar, vagy Velence elnevezésű mezők egyikére lép. Ekkor megvásárolja az azonos nevű vikendtelket a banktól. Építkezni csak akkor kezdhet rá, ha ismét vikend-mezőbe lép, és készpénze van. Minden játékosnak csak egy vikendtelke lehet. Ha a játékos már vásárolt egyet és egy másik vikend-mezőbe lép, az azt jelenti, hogy kibérelte egy szezonra valakinek a telkét, illetve vikendházát, s így köteles a tulajdonosnak kifizetni a telken feltüntetett bért. Ha a telek még a bank tulajdonában van, akkor a játékos a bankpénztárba fizet. A vikendház két helyiségből áll, két részletben építhető fel, 25.000-25.000 forint befizetése ellenében. Így is kéred? - vontam kérdőre Zolit.
- Hogyne kérném...
- Tessék, Cuncikám!
Megvolt a bolt. Én most maradtam ki először, tehát ismét Ági következett: hatost gurított és a kilences mezőre érkezett.
- 9. BÉRLAKÁS: Évi bére 3600.- Ft. Nem kell fizetned, ha épülő családi házadból legalább egy beköltözhető szobád van.
- Hát nekem nincs.
És fizetett... Kati most maradt ki először, ismét Zoli guríthatott: ötöst dobott és a tizenegyes mezőre érkezett.
- 11. CSALÁDI HÁZ: Lásd 4. pont.
Lapoztam.
- 4. CSALÁDI HÁZ: Telket vásárolhatsz 80.000.- Ft-ért. Ha újra családi ház mezőbe lépsz, megkezdheted az építkezést, a telekkártyán feltüntetett szabályok szerint. Egyszerre csak egy szobát építhetsz, a következő szobát csak akkor, ha ismét családi ház mezőbe lépsz s az előzőleg felépített szobára már nincs adósságod.
- Hogy volt ez ott az adósságokkal...? - tanakodott Zoli. - Hitelre lehet vásárolni...
- Lehessen - bíztatott Kati.
- Legyen... - bólintottam rá. - Miért is ne. Beszéljünk meg egy ilyet: az adósságod nem haladhatja meg a vagyonod, hogy legyen fedezeted a dologra... Mennyi pénzed van?
Zoli összeszámolta.
- Hatvanezret adok takarékbetétkönyvben, meg van még tízezrem apróban... de azt megtartom, hogy költőpénzem is legyen. Húszezer kell kölcsönbe.
- Legyen... - bólintottam ismét. - Adok egy sárga zsetont, ez azt jelenti, hogy húszezerrel tartozol a banknak. A kék pedig a továbbiakban majd tízezret jelent. Rendben? Mindenki egyezik?
Minkenki egyezett. Zoli elvette a családi ház telket és a sárga zsetont, én pedig most maradtam ki másodszor. Ági négyet dobott és a tizenhármas mezőre lépett. Levele érkezett...
- Nyereménybetétkönyv sorsoláson a birtokodban lévő takarékbetétek 100%-át nyerted, mely összeget azonnal felveheted a banktól - olvasta fel fülig érő szájjal.
Mivel még semmit nem költött (de nem is vásárolt), százezer forintja volt takarékbetétkönyvekben és a nyereményét is abban kérte... Vérszemet kapott... Kati is most maradt ki másodszor (jól kiautókázhatta magát ezidáig...), Zoli pedig guríthatott: négyet gurított és ennek folytán a tizenötös mezőre léphetett. Ez ismét egy családi ház mező volt...
- Építkezzünk gyorsan!
- Normális vagy, már így sincs pénzed?!
- Még egy sárga zsetont kérek...
Adott ötezer forintott. Egy szoba felépítéséhez huszonötezer kell, tehát a sárga zsetonnal helyére is billent az összeg.
- Az első szobámat hitelből építem - röhögött -, fedél is legyen végre a fejem felett...
- Most már negyvenezerrel tartozol a banknak - figyelmeztettem.
No, végre guríthattam én is. Szegény embert az ág is húzza: ötöst gurítottam, tehát a tizenkettes mezőre kellett lépnem.
- 12. KARAMBOL: Figyelmetlenséged karambolt idézett elő. Nem tartottad be a közlekedés szabályait. Gépkocsid tönkre ment. Károd egy részét megtéríti a biztosító, ha Casco biztosítás birtokában vagy. A bank fizet 40.000 Forintot, a gépkocsi visszaadása ellenében. Ha nincs biztosításod, a gépkocsit akkor is vissza kell adnod, kártérítés nélkül. Új gépkocsit csak akkor vásárolhatsz, ha ismét megfelelő mezőbe lépsz, vagy szerencse folytán kerül a birtokodba, illetve társaid eladásra felkínálnak.
Nagyon-nagyon kaján lehetett az a vigyori pofa, amit vágtam...
- Nincs autóm, nem érint. Gyerünk tovább... - mondtam, Ági pedig máris gurított.
Egy ötös jött össze neki és a tizennyolcas mezőn a Börzsönybe lépett.
- 18. BÖRZSÖNY: Vikendház mező. Lásd 6. pontot. No jó, ezt már ismerjük... Vásárolsz?
- Igen. Mennyi az ára?
- Ötvenzezerbe kerül a telek...
- De ezen a mezőn csak a Börzsönyt vehetem meg?
- Csak azt.
- No jó, add ide. Itt a pénz...
Két darab húszezer forintos takarékbetétkönyvvel és tízezer forint készpénzzel fizetett. Kati is újraindulhatott végre.
- Még utol sem értetek - gúnyolódott, mielőtt gurított volna.
Ötöst dobott és a negyvenes számú mezőre érkezett. Ismét levelet húzhatott, s már olvasta is:
- 13+1 találatod volt a TOTO e heti játszmájában. Menj a pénztárhoz és vedd fel a nyeremény összegét: 500.000.- Ft-ot.
Mi meg csak tátottuk a szánkat...
- Ezt nevezem - nyögtem ki végül.
- Nem semmi - konstatálta Zoli.
- Ez a legnagyobb megnyerhető összeg ebben a játékban - tettem hozzá.
- Takarékbetétkönyvben kérem! - szólt Kati.
Már csak huszonegy darab húszezer forintos takarékbetétkönyvem volt a bankban, ezért a többit, a fennmaradó összeget tízezresekben kellett odaadnom neki. S ráadásul Katinak volt még készpénzben is tízezer forintja, azt is takarékbetétkönyvre váltatta velem. Zoli csak hümmögött, miközben gurított. Kettest dobott és a tizenhetes mezőn kötött ki. Jó, jó, nem sokat ért ez most neki...
- 17. GÉPKOCSI VÁSÁRLÁS: Ha van készpénzed, gépkocsit vásárolhatsz a banktól, 62.000 Ft összegben. Ugyanakkor be kell fizetni a bankba a kötelező gépjármű-szavatossági, baleset- és poggyászbiztosítási díjat, 450.-Ft-ot - olvastam fel hangosan.
- Hogy is állunk a tartozásaimmal? Van két sárgám...
- Nem, nem, azt már nem lehet, hogy még autót is teljesen hitelbe vegyél...! Az már tényleg sok lenne.
- Számolj csak utána...
- Azt mondtuk, hogy a meglévő vagyon a fedezet, tehát akkora összegben lehet felvenni hitelt, amennyi értékű ingatlanod van - vágott közbe Ági.
Számolni kezdtem:
- Vikend-, plussz családi ház telek, az összesen százharmincezer, plussz az egy szoba huszonötezer, tehát mind együtt százötvenötezer, mínusz negyven, ami már hitelben van... Száztizenötezer a hitelkereted...
- Abba egy autó belefér.
- Kis jóindulattal, igen.
- Nincs adósok börtöne ebben a játékban? - kérdezte Kati.
- Hát hallod, majd beiktatjuk most már...
- Ide az autómat meg a három sárga zsetonomat - nyujtott felém kétezer forintott Zoli.
- Soha nem fogsz tudni megadni ennyit! - adtam át a rosszalló megjegyzés kíséretében mindent, amit kért.
- Az már az én gondom legyen... Dobjál!
Zoli után én következtem: továbbra sem volt szerencsém. Négyest dobtam és a tizenhatos mezőre léptem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam dühös, amikor fel kellett olvasnom a hozzá tartozó szöveget:
- 16. FELMONDÁS: Felmondtad biztosítási kötvényeid. Ez bizony könnyelműség volt, amelynek súlyos anyagi következményei lehetnek. A kötvényeket add vissza a banknak - csaptam le a játékszabályt. - A régi szép szoci időkben így akarták megtanítani a kölyköket, hogy mindig mindent biztosítani kell...
- Az Állami Biztosítónál!
- No ja, hiszen nem is volt másik...
- Gyerünk tovább, Ágnes asszony, te következel...
És Ágnes asszony engedelmeskedett. (Bezzeg, amikor a bugyijában kotorásztam, nem volt ilyen alázatos...)
- No, nekem nem is kell hitelre vásárolnom - fakadt ki diadalittasan, ugyanis ötöst dobott és a huszonhármasra lépett. Családi ház mező...
- Nyolcvanezer a telek?
- Igen.
Már nyújtotta is a pénzt... Takarékbetétkönyvekben. Kati pedig gurított: kettest dobott és ebből kifolyólag a negyvenkettes mezőre léphetett. Vikend! Velence...
- Adhatom? - kérdeztem.
- Hülye kérdés - mondta, és ebből én értettem. Ő is takarékbetétkönyvekkel fizetett.
Zoli hatost dobott és így a harminckettes családi ház mezőre léphetett, de ezúttal nem vásárolt semmit. Én következtem, az ágrólszakadt, balszerencse verte fekete figurámmal...
- No végre... - szakadt ki belőlem, ugyanis négyest dobtam és a huszas mezőre léphettem. - 20. GÉPKOCSI NYEREMÉNYBETÉTKÖNYV: 5000.- Ft ellenében gépkocsi nyereménybetétkönyvet válthatsz. Szerencsédről alkalom adtán "Levél" értesít. Ne mán mindig csak az ág húzon itt engem...! Pedig már semmi jóra se számítottam.
Összeszámoltam, hogy mekkora értékben vannak gépkocsi nyereménybetétkönyvek a bankban: kilencvenöt ezer forint volt. Mind kivettem, négy húszezres standard betétkönyvet és tizenötezer készpénzt adtam érte.
Ági kettest gurított és a huszonötös számú vikendmezőre léphetett, a Balatonra.
- Kérem az első szobámat - intett parancsolón.
- 25.000 - szóltam, s már el is intéztük az üzletet.
Katinak volt akkora szerencséje, hogy egyest gurítson, s így az egyes mezőre léphetett. Húszezer forint ütötte a markát semmiért. Természetesen takatékbetétkönyvben kérte.
Zoli a maga négyesével már nem járt annyira jól, a huszonhetes mezőre vezérelte a sors.
- 27. MOTORKERÉKPÁR TÚRA: Barátoddal motorkerékpár túrán vettél részt. Útirány: Dunakanyar. Lépj tehát a 32. sz. mezőre - én felolvastam, Zoli pedig lépett: a harminckettes vikendmező a Dunakanyarban. - Bérleti díj üres telek után 1000 Ft. Befizetheted a banknak.
Zoli befizette, de nem tetszett neki a dolog:
- Eddig se fizette senki sem az ilyesmit!
- Hoppá! Hááát.... Igazad van...
- Tudom, hogy iagzam van!
- De mostantól odafigyelünk erre is... Kérem az ezrest!
- No, csak merjen valamelyiktek a Pilisre lépni, tripla kamatot számolok fel mindenre...!!!
Egyest dobtam és a huszonegyes mezőn kötöttem ki, meg akartak adóztatni:
- 21. ADÓ: Fizess, ha van birtokodban: gépkocsi után 600,- Ft-ot, családi ház és telek után 300.- Ft-ot, vikendtelek után 150.- Ft-ot.
A felsoroltak közül egyikkel sem rendelkeztem. Sajnos... Máris Ági következett: négyest dobott, minek köszönhetően a huszonkilences számú családi ház mezőre léphetett.
- Hogy volt ez a családi házzal? - kérdezte Ági.
Kicsit lapozgattam a játékszabályban, mert már kezdtem elveszni benne.
- No, figyuszold meg ezt: CSALÁDI HÁZAT úgy épít a játékos, hogy a terepen található 6 db családi ház mező bármelyikébe lépve készpénz ellenében telket vásárol a banktól.
- Telkem már van...
- Ha legközelebb családi ház mezőbe lép, megkezdheti rajta az építkezést. Most figyelj: szobánként épít oly módon, hogy befizet a banknak 5000.-Ft-ot... Ez az, amit mi nem csinálunk! A bank ennek fejében kiadja a családi ház első szobáját, amelyet a játékos a telek kartonjára állít. Egy szoba felépítése 25.000 Forintba kerül, tehát a 10.000 Forint készpénz lefizetésekor a játékos nevére a bank 25.000 Forint hitelt jegyzett. A hitelek nyilvántartását a bankpéztáros végzi... Ez így nem megy. Vagy van huszonötezred és megveszed, vagy nincs üzlet. Kapitalizmus, oszt punk-tum! Ez lehet még fontos: három szoba egymásba illesztése a családi ház építésének befejezését jelenti. Van huszonötezred?
- Várj, számolok...
Két darab húszezer forintos takarékbetétkönyvet nyomott az orrom alá, én meg egy tízezrest adtam neki vissza, plussz ötezer forintott kápében - megkapta az első budiját. Budinak igazából a vikendház-telkekre helyezndő zöld kis "szobákat" neveztük (mert azok pont úgy néznek ki, mint faluhelyen a fából összetákolt, omladozó udvari vécék...), de egyre megy... Főleg így most utólag.
Kati guríthatott... A hármas mezőre lépett...
- 3. TAKARÉKBETÉTKÖNYV: Birtokodban lévő összes takarékbetéted után 5% kamatot fizet a bank készpénzben.
Katinak pedig takarékbetétje volt akkor már igazán dögivel... Húszezer forintosban tizenhét darab, az azt jelenti, hogy harmincnégyezer forint. Így ni: 34.000 Ft. Tízezresből pedig huszonnégy darab. Az összesen... Hoztam a digitront: 34.000 + 24.000 = 58.000 - de ez még mindig nem minden, mert ki kellett számolnom, hogy mennyi lesz ennek az öt százaléka, százalékot számítani pedig már akkor sem tudtam digitronon sem... 58.000 tíz százaléka 5.800 lenne... Nemde? Ennek a fele pedig 2.900!
- Ennyit kapsz, és nincs vita! A pénztártól való távozás után reklamációkat nem fogadunk el!
Kifizettem neki a pénzét és máris mehettünk tovább, Zoli következett. A négyese, amit gurított, a harminhatos mezőig segítette előre útját...
- 36. KÜLFÖLDI ÚT: Szabadságod külföldön töltöd. Nyaralási költséged 12.800.- Ft. Ha van gépkocsid, ezer forinttal kevesebbet fizess be a bankba!
- Van gépkocsim - handabandázott Zolikám.
- Tizenegyezer nyolcszázat... Perkáld csak le, amíg szépen vagyunk...
- Nincs annyi pénzem...
- Akkor el kell adnod valamit.
- Itt van, adok ezernyolcat, te meg adj nekem egy tízezer forintos hitelzsetont. A hitelkeretembe ennek még bele kell férnie...
- A hitelkereted én most nem számolgatom, kár, hogy nincs adósok börtöne ezen a pályán... Nesze!
Belementem a buliba, csak hogy továbbléphessünk már... Egy újabb kör lement, megint rajtam volt a sor. Inkább a sor legyen rajtam, mint a kangörcs... vagy a síndarab... Ötöst gurítottam és így a huszonhatos mezőre léphettem: LEVÉL!
Elbizakodottságom hamar elpárolgott:
- Külföldi rokonaid érkeztek. Az IBUSZ rendezésében részt vettek egy hortobágyi kiránduláson. Fizesd be a részvételi díjat, 300 Ft-ot.
Befizettem. Ági előtt máris ott virított egy újabb ötös a gurítókocka felső részén, de ezt már ő dobta, úgyhogy a harmincnégyes mezőre lépve ő is egy levelet húzhatott...
- Születésnapod van, minden játékostól kapsz 300.- Ft-ot ajándékba.
- Még hogy én neked...
- Hogy te tőlem...
Zúgolódtunk, de mindenki fizetett, végül is, háromszáz forint, nem egy összeg... Sőt, nem is kettő...
Katinak eddig nem volt olyan szerencséje, hogy komolyan elkezdhette volna az építkezést. Csak a vagyona gyarapodott, de az veszettül. Milliomos volt körünkben... Ezúttal kettest gurított és az ötös mezőre lépve ő is egy levelet húzhatott...
- De belendültetek ezekkel a levelekkel... - kommentálta a szép kis levélesőt Zolikám.
- Kisebb baleset ért, károd 2000.- Ft. Ha van Baleset Biztosítási Kötvényed, a fenti összeget a pénztár folyósítja. Ellenkező esetben Te fizetsz ugyanennyit. De hol lehet ilyet venni?
- Nem tudom.
Kati fizetett és tanakodni kezdtünk. Előbb a tizenhatos mezőt vettük alaposan szemügyre, de az ahhoz tartozó utasításból nem derült ki megintcsak semmi sem: 16. FELMONDÁS - Felmondtad biztosítási kötvényeid. Ez bizony könnyelműség volt, amelynek súlyos anyagi következményei lehetnek. A kötvényeket add vissza a banknak.
- De hol lehet biztosítást kötni?
- Nem tudom...!
Egyre idegesebb lettem, mire végül mégis találtam valamit ezzel kapcsolatban:
- Itt van: BIZTOSÍTÁSOK. Biztosítást minden játékos köthet, amint gépkocsi tulajdonos lesz, vagy családi ház építésébe kezd. De köteles biztosítási kötvényt váltani, ha a 28-as, illetve 38-as mezőbe lép. Természetesen akkor, ha a biztosítandó ingó vagy ingatlan már addigra a tulajdonába került. A biztosítási kötvények mindaddig a játékos birtokában maradnak, amíg azokat könnyelmű meggondolatlanságból fel nem mondja. (Pl. 16-os mezőre lép!) A 16-os mezőre lépve a játékos birtokában lévő összes kötvényét vissza kell szolgáltatnia a banknak. Új biztosítás kötésére "Levél"-ben is kaphat utasítást, vagy az ide vonatkozó mezőkbe lépvén szerezheti vissza kötvényeit. A játékos csak olyan utasításokat kövessen a játékban, amelyek ésszerűen vonatkoznak rá. Pl. 12. mező: Karambol, de csak ha gépkocsija van stb. Akkor ezek szerint mindannyian jogosultak vagyunk biztosítást kötni... Bármikor...
- Ha én ezt előre tudom... - dünnyögött Kati jókedvűen.
- Ki akar?
- Nekem megkezdett építkezésem van. Családi házra kérek biztosítást... - szólt Ági.
- Épület és lakás biztosítási kötvény, száz forintot kérek.
- Vikendházra, vikendtelekre is vonatkozhat ez? - kérdezte Kati.
- Szerintem igen. Igen, vonatkozzon!
- Akkor adj egy ilyet nekem is.
- Autóra mennyi? - kérdezte Zoli.
- Háromezer.
- Bassza meg, nekem csak száz forintom maradt... Adj egyet lakásra, no...
- A kocsiddal mi lesz?
- Otthagyom az árokban, ha karambolozok! Egy vasam sem maradt...
- Te gurítasz.
És gurított...
- Várjatok csak - vetettem közbe -, van itt még valami, ami érdekes lehet: játékból kiesik az, aki rossz pénzbeosztása miatt fizetésképtelenné válik és nem marad tulajdonában olyan ingó vagy ingatlan, amelyet pénzzé tehetne. És várjatok csak... Valahol láttam... Igen, itt van: családi házat, gépkocsit, vikendtelket és vikendházat eladhatnak egymásnak a játékosok, kivéve, ha az eladónak tartozása áll fenn a bankkal szemben. Ez esetben csak a banknak ajánlhatja fel megvételre. Ha a játékosok egymás közt bármit adnak-vesznek, a vevő a megvásárolt ingó vagy ingatlan után egységesen 20% illetményt köteles a vételár után a bankpéztárba befizetni. Ez vonatkozik olyan tárgyakra is, amelyből a szerencse folytán két darabhoz jutott.
- Három... - mondta Zoli, s ahogy lépegetve előre haladt, egyre kétségbeesettebb arcot vágott: a harminckilences mezőre lépett.
- 39. ADÓ: Lásd 21. pont - lapoztam, majd így folytattam: - 21. ADÓ: Fizess, ha van birtokodban: gépkocsi után 600.- Ft-ot, családi ház és telek után 300.- Ft-ot, vikendtelek után 150.- Ft-ot. Van autód, hatszáz, van családi házad, kilencszáz, van vikendtelked, ezerötven forintot kérek.
- Egy vasam sincs...
- Akarsz még hitelt?
- Vissza mindent, elegem van ebből a játékból... Igazán megfordíthatnád már azt az árva kazettát, szegény Valdron teljesen beporosodik már a Fruzsinában. Elegem van ezekből a hitelekből is. Vissza mindent, vegyél vissza mindent... Itt van az autó, vigyél mindent... - Zoli teljesen kiborult. - Számold össze, mennyit ér, amim van... No, gyerünk már!
Hát számolni kezdtem. Vikendtelek 50.000, családi ház telek 80.000 = 130.000, egy szoba 25.000 = 155.000, autó 60.000 = 215.000,00.
- És mennyi a tartozásom?
- Öt sárga zseton, az százezer, meg egy kék, az száztízezer...
- A családi ház telek meg az egy szoba az százötezer... Vigyed! A vikendtelket és az autót megtartom, plussz a kék zsetont és jössz nekem még ötezerrel készpénzben, amiből levonhatod az adóterheimet...
Elintéztem az ügyleteket.
- Földönfutó lettem... - tette hozzá Zoli.
- Gyühecc kódúni... De kidoblak, mint a sárga nyulat!
- Sárga nyulat?! - döbbent meg (mondta: döb-döb!).
- Miért, mi bajod egy sárga nyúllal?
- Ez rövid volt, de buta.
- Ja, még szerencse, hogy nem az én butaságom...
Nem értette, vagy csak nem akarta érteni a célzást. Ezzel szemben én az övét igen, csakhogy az meg nagyon céltalan volt, a céltévesztettségéről már nem is szólva...
- Te most leszámoltad nekem ebből az összes adót?
- Igen.
- Arra is, amit visszaadtam?
- Persze.
- Arra nem kellett volna...
- Dehogynem. Amikor ideléptél, még mindened megvolt...
Kötekedni akart, hogy csak az után fizessen adót, amije megmaradt. Nem akartam belemenni a vitába, ezért gurítottam inkább. Kettest dobtam és a huszonnyolcas mezőre léptem.
- 28. CASCO: Ha van gépkocsid, köss rá biztosítást! Fizess 3000.- Ft-ot, melynek ellenében a bank a biztosítási kötvényt kiadja részedre. Passz!
Ági következett. Hármas gurításával a harminchetes számú családi ház mezőre lépett.
- A második szobámat is kérem...
Egy húszezer forintos takarékbetétkönyvet adott, ötezret pedig készpénzben fizetett. Katinak azonban ezúttal csak egy egyes jött össze, így a hatos mező, a Pilis vikendtelek lett a következő táborhelye.
- Követelem a bérleti díjat - hangolt Zoli, hiszen ez a vikendtelek már, és még mindig az övé volt.
- Mennyi a bérleted? - kérdeztem.
- Üres telek után ezer forint.
Kati pedig szó nélkül fizetett neki - és nekem is.
- Kérem az én kis Velencémre az első szobámat - adott át nekem egy húszezer forintos takarékbetétkönyvet és ötzret készpénzben.
- Én pedig most rögtön kérek egy Cascót - számolta össze Zoli a készpénzét, amije még volt.
Üzleteltünk, ment a bolt veszettül.
- Én, mint az egyetlen autótulajdonos ebben a játékban - mondta és máris gurított. - Ki jön velem kocsikázni? Lányok...?
Hatost gurított, s ezzel áthaladt az egyes mezőn (ezért tízezer forint ütötte a markát, amit takarékbetétkönyvben kért...), s egészen a hármas mezőig araszolt előre.
- 3. TAKARÉKBETÉTKÖNYV: Birtokodban lévő összes takarékbetéted után 5% kamatot fizet a bank készpénzben.
Tízezer után ez a számára ötszáz forintot jelentett. Zoli után pedig mindig én vagyok. A kis ötöskémmel a harminchármas mezőig jutottam...
- 33. BETÖRÉSKÁR: Betörtek a lakásodba, károd 3000.- Ft. Ha van lakásbiztosítási kötvényed, károd egy részét megtéríti az Állami Biztosító. Végy fel a banktól 2500.- Ft-ot. Ha nincs biztosításod, te fizetsz a banknak 3000.- Ft-ot. Nekem van, ezért a bank tejel...
Ági a maga kis hatoskájával és a zöld kis figurájával az egyes mezőre tipegett, amiért húszezer forint ütötte a markát. A pénztárnál természetesen takarékbetétkönyvben kérte ezt az összeget. Kati ezzel szemben már kevésbé örülhetett, ugyanis négyest dobott, amivel a tizes számú játékmezőre vezérelte a sors.
- 10. TŰZKÁR: Gondatlanságod tűzkárt okozott. Családi házadból egy szoba leégett. Ha van felelősségi biztosításod, károd egy részét megtéríti az Állami Biztosító. Egy szoba visszaadása ellenében végy fel a banktól 25.000 Forintot, az esetleg fennálló hiteleid levonásával. Ha nincs biztosításod, térítés nélkül kell visszaadnod egy szobát a banknak, s az építkezést újra kezdeni.
- Nekem még családi ház telkem sincs, nemhogy szobám lenne rajta...
- Akkor semmi - szólt közbe Ági.
- Nem semmi - avatkoztam az ügybe. - Azt mondja a játékszabály, hogy "a játékos csak olyan utasításokat kövessen a játékban, amelyek ésszerűen vonatkoznak rá". Katinak van biztosítása, viszont nincs családi ház szobája... Ott van viszont a bérlakás, amit épp azoknak találtak ki, akik még nem építkeznek... Szerintem, ha Katinak ott fizetnie kell, akkor ezen a mezőn értelemeszrűen ugyanúgy megilleti a huszonötezer forint, mintha lett volna szobája... Hiszen az albérleti lakása is leéghetett volna... Mit szóltok hozzá?
- Te vagy a főnök - legyintett Zoli.
- Tényleg, mindegy is, hogy mit mond a játékszabály, legyünk rendesek egymással - helyeselt Ági -, anélkül nem is lehet igazán fer a játék...
Kifizettem hát Katinak huszonötezer forintot, s azt hiszem, itt, ezen a ponton már mondanom sem kell, hogy abból húszezret takarékbetétkönyvben kért... A többit készpénzben adtam...
Zolinak a most következő gurításánál csak egy négyes jött össze, igazán nem eröltette meg magát... De talán a betegeskedésére is foghatjuk ezt... Ugyanis a hetes mezőre lépett.
- 7. SZTK: Kisebb betegség miatt kiírt az orvos. Kétszer kimaradsz a dobásból.
- No, puff neki... - sóhajtott a nagybeteg.
- Puff, a döglött csótány...
Nekem is bejött ugyanaz a négyes, s ennek köszönhetően a harminchetes számú családi ház mezőre léptem. Megkezdhettem végre a nagy bevásárlást. Először is családi ház telket kellett vennem nyolcvanezer forintért, amire majd felépíthetem a piciny kis fészkemet... Ekkor már, mivel a sör elfogyott, megint töltöttem magamnak és kevertem is valami SPREITE nevezetű szörnyűséggel: "Niskoenergetsko osvežavajuće gazirano bezalokoholno piće od biljnih ekstrakata". Volt egy húszezer forintos takarékbetétkönyvem, az startban megugrott, nagyobb érvágás volt viszont, hogy tizenegy darab ötezer forintos gépkocsi nyereménybetétkönyvtől is meg kellett szabadulnom. Ötezer forintott így is készpénzben fizettem ki, hogy ne kelljen még egy gépkocsi nyereménybetétkönyvtől megválnom.
Mindenki akkor fordulhat ügyes-bajos dolgaival a bankhoz, amikor reája kerül a sor. Mivel most Ági következett, neki volt joga ahhoz, hogy...
- Harmincezer forintom van takarékbetétkönyvben, cseréld be ezt nekem, légy szíves, gépkocsi nyereménybetétkönyvekre...
Hat darab gépkocsi nyereménybetétkönyvet orrozott el abból, ami az imént még az enyém volt, mielőtt ötöst dobott volna. A hatos számú mezőre lépett...
- Pilis! Pilis! - üvöltözött örömében Zoli.
- Pisis - szerettem volna lehűteni.
- Faszikám, ez már nem is csak egyszerűen rövid és buta volt, hanem egyenesen rövid és hülye!
No, bumm nekem, ezt jól megkaptam... Akárcsak Zoli Ágitól az üres telek után járó ezer forintos bérleti díjat... Gondolom, ő is jobban örült volna, ha kontextusban maradva, ehelyett inkább a pináját kapja meg... Mondván: természetben is lehet fizetni... Sőt, azt úgy jobban is szeretjük! Mi itt a bankban... Ági pedig vásárolt és az én gépkocsi nyereménybetétkönyveimmel kellett fizetnie, mert más értékpapírja nem maradt.
- Kérem a második szobámat is a Börzsönybe! - adott vissza ezekből öt darabot.
Így neki már csak egy maradt. Viszont ő haladt a legjobban a játék megnyerése felé. A vikendháza már a játékszabály értelmében is készen volt.
- VIKENDHÁZAT építhet a játékos - kezdtem ismét -, ha a Pilis, Mátra, Börzsöny, Balaton, Dunakanyar, vagy Velence elnevezésű mezők egyikére lép. Ekkor megvásárolja az azonos nevű vikendtelket a banktól. Építkezni csak akkor kezdhet rá, ha ismét vikend-mezőbe lép, és készpénze van. Minden játékosnak csak egy vikendtelke lehet. Szerintem ezen változtatnunk kellene... Olyan értelemben, hogy mindenkinek, vagy bárkinek korlátlan számú vikendtelke lehet... ez a játék még a szocializmus ideje alatt készült, akkor le kellett nevelni a gyerekeket a dőzsölésről, de ma meg nyakunkon a kapitalizmus, a fejlett Nyugat, baszd meg! Játsszuk mi ezt csak szépen úgy, hogy bárkinek korlátlan számú vikendtelke lehessen. Rendben?
- De mi lesz ha valakinek nem jut? - akadékoskodott Zoli.
- Igaz is, akkor ő nem tudja befejezni a játékot, hiszen nem tudja teljesíteni a szabályban foglaltakat - helyeselt neki Kati.
- Semmi, ha majd ilyen helyzet adódik, akkor eldöntjük, hogy ilyen esetekben hogyan is működjön a dolog tovább... Az előbb olvastam, hogy "családi házat, gépkocsit, vikendtelket és vikendházat eladhatnak egymásnak a játékosok". Vitás esetekben fellebbviteli szerv a bank...
- Hmmm...
- Rendben lesz ez így?
Mivel alapjában véve egyelőre tárgytalan volt a dolog, a többiek el is fogadták ezt a "módosító indítványomat".
- Nos, akkor folytatom: ha a játékos már vásárolt egyet és egy másik vikend-mezőbe lép, az azt jelenti, hogy kibérelte egy szezonra valakinek a telkét, illetve vikendházát, s így köteles a tulajdonosnak kifizetni a telken feltüntetett bért. Ha a telek még a bank tulajdonában van, akkor a játékos a bankpénztárba fizet. Ahogy a nagyszüleim is a banktól vették meg annak idején a valóságban is a zentai házat... Ebből azonban szerintem majd csak annyit kell megtartanunk, hogy bérleti díjat igenis fizetni kell, s hogy mindenki, csak azt a vikendtelket vásárolhatja meg, amelyikbe belelépett. Tehát, ha valaki a Börzsönyre lép, és az már elkelt, akkor ott nem veheti meg a Balatont...
- Túl van tárgyalva...
- Mindjárt befejezem, még egy mondat van itt: a vikendház két helyiségből áll, két részletben építhető fel, 25.000-25.000 forint befizetése ellenében.
Ekkorra azonban már Kati is vérszemet kapott, ő is a gépkocsi nyereménybetétkönyveimre szomjúhozott... Ilyenből ebben a pillanatban összesen tíz darab volt még szabad préda a bankban, összesen tehát ötvenezer forint értékben. Katinak, a hatalmas vagyona mellett, nem jelentett különösebb érvágást kifizetni ezt az összeget, s mivel Ági után ő következett, jogában is állt, hogy megtegye... Hogy megvegye. Két húszezer és egy tízezer forintos takarékbetétkönyvet adott cserébe értük, mielőtt egy négyest gurított volna, hogy piros kis figurájával a tizennégyes mezőre tipegjen.
- 14. BNV: Családoddal együtt jól szórakoztál a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Ezer forintodba került. Fizesd be a bankba!
Ne is mondjam, Kati fitymálva, játszi könnyedtséggel fizette be a bankba a kívánt összeget. Mielőtt gurított volna, Zoli is rendezte még függőben lévő anyagi ügyeit.
- Nem akarom tudni, hogy milyen mezőre lépek... Itt van, ez a kettő fedi így egymást... - mondta és átadott nekem, a bankárnak egy tízezer forintos takarékbetétkönyvet és a kék zsetonját, ami ugyancsak tízezer forintot jelentett, ez utóbbi hitelben. Aztán meg már épp gurított volna, amikor észre vettük, hogy melyik mezőn áll, és kapcsoltunk, hogy ő egyelőre még mindig a betegágyat nyomja.
- Zoli most marad ki először.
- No, akkor meg pláne jobb is, hogy lerendeztem a tartozást - elégedett meg önmagával (régi jó szokásáshoz híven).
A gurításnál nekem csak egy hármas jött össze, ami ezúttal a negyvenes számú levélmezőre vezette lépteim.
- Nyereménybetétkönyv sorsoláson a birtokodban lévő takarékbetétek 200%-át százalékát nyerted, amely összeget azonnal felveheted a pénztártól.
- Vonatkozik ez a gépkocsi nyereménybetétkönyvekre is? - kérdezte Ági.
- Hogy miért kellett nekem épp most telket vásárolnom!!!??? Miért?!?!?!
- Hallod, amit kérdezek?
- Hogyne vonatkozna...
De, sajnos, ekkor már csak negyvenezer forintom volt gépkocsi nyereménybetétkönyvbe téve. No jó, ez még így is nyolcvanezer forint nyereményt jelentett, de ha belegondolok, hogy sokkal többet is jelenthetettt volna, hát esküszöm, hogy elfog a pulykaméreg. Ágit viszont nem fogta el a pulykaméreg, ő szakszerűen kettest dobot és a nyolcas számú vikendmezőre, a Mártára lépett. Ez a telek még bent hevert a bankban, tehát csak ezer forint bérleti díjat kellett befizetnie az üres telek után. Katinak csak egy szerény kis egyes jött össze a gurításnál, de ez talán jól is esett neki, hiszen a tizenötös számú családi ház mezőre léphetett és nyolcvanezer forint ellenében végre ő is megvásárolhatta a telkét. Nyolc darab tízezer forintos takarékbetétkönyvet adott át a banknak...
- Zoli most marad ki másodszor - szóltam és máris gurítottam.
Hát, most csak egy ugyancsak szerény kettesre futotta erőmből, ami a negyvenkettes mezőt jelentette, Velence minden szépségével együtt (üdvözlet Agárdról...!), ami ekkor már rég Kati tulajdonában volt. Egy helyiség után ugyan csak ezerötszáz forint bérleti díjat kellett leperkálnom neki, de vikendtelket nem vásárolhattam. És Kati nem ellenkezett...
Ági következett: ketteskéjével a tizes mezőre vándorolt, hogy boszorkányként máglyán égjen el. Ellenmáglyán. Koncz István verséből is akár...
Koncz István helyett (mert épp nincs kéznél a könyv...!), a Szép kis antológtiához:
(...)
Erdődi Gábor:
Új költő-Isten
Fordítói vallomás a Levegőnk nincs, kenyerünk méreg című vershez
(taken from - Oszip Mandelstam: Farkaskopó század, Erdődi Gábor fordításai, Unikornis Kiadó, Budapest, 1991.)
Oszip Mandelstam:
Levegőnk nincs, kenyerünk méreg
(taken from - Oszip Mandelstam: Farkaskopó század, Erdődi Gábor fordításai, Unikornis Kiadó, Budapest, 1991.)
Szűgyi Zoltán:
Énekünk éneke
(Szűgyi Zoltán: Énekünk éneke, Új Mandátum Könyvkiadó - M-Szivárvány Alapítvány, Budapest, 1995.)
(...)
5.
(március 26. 00:12) Amerikai katonai repülőgépek is őrzik a magyar légteret azóta, hogy az Országgyűlés tegnap a magyarországi repülőterek használatát is engedélyezte a kosovói NATO-akcióban részt vevő gépeknek.
(március 26. 00:25) Az Egyesült Államok Szenátusának két tagja, Mitch McConnell és Joseph Lieberman szenátorok azt javasolják, hogy a Szenátus szavazzon meg 25 millió dollár segélyt Kosovónak abból a célból, hogy a tartomány felállíthasson egy ezer katonából álló hadsereget. A szenátorok szerint ez az összeg elegendő lenne arra, hogy Kosovo gépfegyverrel, gránátvetővel és egyéb korszerű fegyverekkel láthassa el katonáit.
1999. március 26., Emánuel napja. Még 6735 óra 2000-ig.
*
A teljes apátia országa
Három fejrázás, három legyintés, három mittudomén. Valahol Európában háború van. De kit is érdekel. Dr. Strangelove lovára. 2 óra harminckor beindult a gépezet. Ideges vagyok, elnézést a kifejezésért, kurvára ideges. Ideges vagyok, mert a dolgok hazavágnak, ideges vagyok mert a tudatlanság hazavág. Ideges vagyok mert a háborút elfelejtették az emberek, mert ez az amerikai elnök semmitől sem riad vissza, külpolitikája tapasztalatlan, motivációi személyesek, mert katona nem volt. És ideges vagyok, mert az oroszokat bekerítettük, NATO függöny északról délre, és most az utolsó orosz szövetségest bombázza az armada. Ez nem vezet jóra. Magamról tudom, nem szeretem ha sarokba szorítanak. (frissítés 3.20)
A konzervative média már napok óta hozza az orosz tiltakozást. A középút, mintha az oroszok nem is léteznének, mintha a kubai krizis nem létezett volna, mintha ez a bombázas tutti volna. Csak egy másik Irak, egy Szomalia, csak egy másik kisiklás, nehogy a nőügyek utolérjék az elnököt, nehogy a kínai csere-bere utolérje az elnököt. Közben az elnök ismét a történelemről szaval, minek könyvébe nevét már gyermekkora óta szeretné beírni. Kosovóról beszél. De fogalma nincs a 600 éves török uralomról, a szerb túlélésről, a paranoid lelkivilágról. (frissítve 3.50)
Az irodában REM, Automatic for the People. Hatvanas-évek-beli tiltakozó, öregedő gyerekek. Sok tüntetett, sok virággal hajában - most éppen munkaidő alatt az adó-programmal babrálnak. Április 15-ig még lehet dugdosni ide-oda a dollárt. Aztán hazafelé, veszünk francia sajtot a francia sajtboltban, olasz kenyeret és kínai babot, a gyerek jön haza a vagány magániskolábol. És lehet, hogy közben elkezdődött egy háború. (frissítve 4.55)
Internetto felpörög. Három országból közvetítünk. Már második napja együtt a nemzetközi brigád. New York, Róma, Budapest. Számoljuk az órákat. Idegesen, mert ez nagyon közel van. Tegnap már jöttek a reportok esti zajokról, repülőzúgás. A konzervatív amerikai lapokon megjelentek az első orosz nyilatkozatok. Tegnap már éreztük. Valami történik. (frissítve 5.20)
Az első hullám vége. Sokan megállnak a számitógépem előtt. Néhányan átmennek az újságírói karra, a hírszobába. Régi szokás, mert itt van előttem a hír: AP, CNN, Croatia, Foxnews, Internetto. Mi törtenik? Nem számít. Aki kérdezi, annak ugyis érthetetlen. AOL kirugott 1000 embert. Ez hír. A háború? (frissítés 5.55)
Nincs háború amíg nincs veszteség. Nincs háború amíg nincs veszteség. Nincs háború amíg nincs veszteség. Nincs háború. Ez nem háború. Ez csak egy hír egy háborúról. A háború távoli híre. (frissítés 6.20)
Milošević az új gonosz. A feneketlen sátán. Az emberarcú gonoszság. Ember kell, akit utálni lehet. Vágott, szürkezakós, nyakkendős politbürós gonosz. Eszmék, igazságok, a világ fájdalma mosódik, mint döglött alga az Adriában. A tőzsde lerázta a támadás okozta sokkot és 5 pontot előre. Hajajaj, Larry King és vendégünk szerb kosárlabda sztár, Vlade Divac. (frissítés 7.20)
Az elnök beszél. 8 óra van. Térképek. Mekkora is ez az ország? Hol is van? Talán nem is ország. Talán nincs is. Sok hohó semmiért. Vagy talán igen. Mert elég volt. Mert tíz év Szerbiából elég volt. A világ megunta az örökös háborút. Új idők várnak reánk. (frissítve 8.35)
Vlade Divac: Mi - harcolunk - egy emberként. - Larry King Live.
- Do you think NATO is wrong?
- Absolutely.
- Are you worried about your family at home?
- I am worried about all people involved in the conflict.
- Did you see this coming?
- Kosovo is soul of Serbia. It is part of all of us.
És most: go, Knicks go! (frissítve 9.35)
S haza a friss levegőn gyorsan jön a gondolat. A ronda végső elemzés, az eb kihantolása. Mert sokszor áttetsző a háború, hogy kiért is és miért is - Haiti, a Panama kaland, a fényes-seggű arabok olaja. De ez egy furcsa háború, mert nem tiszta, hogy miért is és kiért is, és így feszítem a tempót a Park Avenue csöndes egyenesén. Az eső szitál, mellettem skateboardos kínai csapat. S ekkor üt meg a gondolat - Székfoglaló - egy tudatos, időzített Székfoglaló - mert a NATO-hoz való csatlakozás csak egy gondolat, a közelmúlti aláírások csak egy darab papír, de ez a támadas tisztáz minden félreértést. Ajtóstól, ablakostól a NATO megérkezett a térségbe. (frissítve 10.10)
Ahogy az elefánt nagyfejű és a szamár csökönyös, a Pentagon sarkos. Nehezen fordul, nehezen felejt. Ez a támadás egy kemény mutatóujj az oroszok szemébe - Kelet-Berlin, Korea, Budapest, Gagarin, Kuba, Vietnam, Prága, Angola, Chile, Salvador. Új évszázad, új, merész világpolitika. (frissítve 11.00)
S itthon a család már alszik. A lyány a mamához bújva, a fiú a mamához bújva. Nézem őket egy darabig, s aztán viszem mindegyiket a maga ágyába. Nem vagyok egy nagy vallásos, se ilyen se olyan, de amióta vannak gyerekek, mindig elmondok egy magam gyártotta esti imát: boldogságot, egészséget és jólétet, ámen. S ma hozzáteszem, ne legyen bonyolultabb élete egy apának se a világon, mint nekem. (frissítve 12.55)
(...)
Időjárás: 17.6 °C.
1999. március 26, Emánuel. Még 6734 óra 2000-ig.
nem mindegy: (1999-03-26 11:46:53) A kettős állampolgároknak is le kell tölteniük valahol azt a kurva szolgálatot - az egyik országban, amelynek állampolgárai. Ezért volt az is, hogy a Jugoszláviából a horvátországi háború idején elmenekült magyarok odaát (in the Magyarország) sorra megkapták a behívóikat, miután teljes jogú álampolgárok lettek. Már, aki az lett...
altf4: (1999-03-26 11:21:01) A NATO Magyarország légterének őrzésével kapcsolatban: imho a magyar kormánynak nem csak a szerbiai magyarok, hanem a magyarországi magyarok érdekeit is tekintetbe kell vennie. Nyilván ezért döntott a NATO-ba való belépés mellett, illetve ezért engedi, hogy ne csak "orosz típusú vitorlázok" védjék Magyarország légterét.
polaris: (1999-03-26 11:18:52) Big-B (régebbi 03.25 16:50): primitívek, agresszívek, nacionalisták, összeférhetetlenek. Sajnos ilyenek, ilyen az egész Balkán és ilyenekkel vagyunk körülvéve. Még Trianonnal sem lehetett betömni a pofájukat a szomszédainknak! Ezekkel nem lehet együtt élni.
simre2: (1999-03-26 11:00:18) Degeczi! Egy etnikum írtogatása, saját állampolgárok megfosztása politikai, emberi jogaiktól nem belügy. A szuverenitást a sok szarrágó diktátor arra használja, hogy saját könyörtelen hatalmát fenntartsa. Ha van valami változás a Szovjetunió felbomlása óta, akkor az az, hogy semmi sem belügy. Még a WC-papír ÁFA-ja sem, legfeljebb nem "sérti" a potens emberek érdekeit. Ha valami pozitívuma van a globalizációnak, akkor ez az. Nem mindegy: Ha azt akarjuk, hogy védelmet kapjunk, akkor legalább mi tegyük ezt lehetővé. Vagy kiváncsi vagy Paks felhőire? Tdeak: Véleményed lényege (10:23): Minden mindentől különbözik! Ez fantasztikus igazság, ugyanakkor egy szerb még érezheti: 1. megcsonkították az országát; 2. mindenki ellene van; 3. a nemzetiségek el kívánnak szakadni; 4. tehetetlen. Ez a fíling talán ránk is jellemző, és éppen nevezhetjük Trianon-szindrómának. Kihagytad 1848-at a nemzetiségi akciókból, meg a "hideg napokat", meg a segédkezést a zsidóság deportálásában, meg a délvidéki kitelepítéseket, a svábok kitelepítését - hogy csak a nagyobbakat említsem Mádéfalva óta.
OWO: (1999-03-26 10:53:41) Ebben a "zűrzavarban" nem csoda, hogy egy F-15-öst F-17-nek néztem. Szóval, akkor tegnap a magyar teletext egy F-15-ös gépről írt. Bye: OWO.
Endorfin: (1999-03-26 10:46:49) "A szerbek hősiesen ki fognak tartani a végsőkig." Gondoljatok Tito Dugovics nemzeti hősre, aki Belgrádnál az élete árán is lerántotta a vár fokáról a török (NATO-tag) katonát. Endorfin.
CsTom: (1999-03-26 10:40:55) Lásd: CsTom, 1999-03-25, 14:03:33. (Mellesleg F-15-ről szól a kényszerleszállás híre.)
Stone: (1999-03-26 10:37:48) Az átlagszerb csak áldozat. Olyat hol láttál? Aki épeszűen gondolkozik és nem a génjeibe lőtt nacionalizmus szemszögéből vizsgálja az eseményeket? Mellesleg az átlagszerb van a katonaságban, kormányzatban és nyilatkozik a TV-knek, anyázva az összes országot. Magyar filmesek ma jöttek meg Szerbiából, az egyik csapatot a határon összeverték a szerb határőrök, hogy kórházba kerültek... Ezek emberek?
CsTom: (1999-03-26 10:30:33) Bemutatták a B2-es új, szupertitkos bombázót (az F117-es lopakodó nagytestvére, csak ez bombázó). Egy fickó elmesélte, hogy miért nem látja a radar (meg még rajzokat is mutatott, csak tudnám, hogy honnan kapta meg azokat). Erre a német riporter azt kérdezte, hogy az miért van, hogy amierikai legibázisról felszállva leszállás nélkül (levegőből tankolva) bombázza Szerbiat, majd viszzarepül az USA-ba. Miért nem látja a radar, és mi az ok? A választ is leírhattad volna...
Big-B: (1999-03-26 10:27:52) Nem mindegy: "Ettől többet már igazán nem tehetne azért, hogy fényesre nyalja a NATO seggét." Saját seggünket nem nyaljuk, egyébként mi nem tetszik abban, hogy a NATO védi Magyarország területét?
Tdeak: (1999-03-26 10:24:43) A TV1-en mondtak egy elgondolkodtatót: "Szerbia most éli meg a maga Trianonját..." Elgondolkodtató, mert iszonyat marhaság. Amikor 1881-ben megalakult a Szerb Kiralyság, a területe a mostani Kis-Jugoszlávia területével azonos volt, a mai Vajdaság, a novipazari Szandzsak (gyak. kb. Koszovo), Macedónia és Montenegro nélkül! Macedónia Bulgáriához tartozott, Montenegro önálló állam volt, a novipazari Szandzsakot a Monarchia tartotta megszállva (1908-ban, Bosznia okkupációja után kiürítette), a Vajdaság Magyarország szerves része volt. 1912-ben az első Balkán háborúban lett Albánia független, határai gyakran változtak. 1913-ban a második Balkan háborúban kapta meg Szerbia a novipazari Szandzsakot és Macedóniát. Tehát láthatjuk, hogy egy olyan területről van szó, amely az új korban mindössze 86 éve Szerbia része. A törtenelmi alapokba ne menjünk bele, hiszen ha Szerbia az első rigómezei csata (1389. junius 28.) jogán akarná magának vindikálni a területet, akkor ugyanezen az alapon Magyarország(!) és Albánia megtehetné a második rigómezei csatára hivatkozva (1448. oktober 12-16.), ahol Hunyadi János és Szkander bég állt szemben a törökkel (és szintén vesztett). Láthatjuk, hogy jelen esetben nincs szó sem egy ezer esztendős, sem kulturális, néprajzi kapcsolatról, amely Trianont oly súlyossá tette a magyarság számára. A történelmi Magyarország területén az utolsó nemzetiségi alapú katonai akció egyébként 1764-ben volt (Madéfalvi veszedelem).
csick: (1999-03-26 10:00:42) Ezzel azért nem tudok egyetérteni, mert annyira fanatikusak; 1. Szaddam nem jelentené a rendszer végét. Ráadásul nagy a "Husszejn" család. Biztos vagyok benne, hogy van olyan hithű, aki megörökli a trónt. Milóéknál nem tudom, mi lenne a helyzet, hány embert tudott fanatizálni? Clinton-papa tudja, és ha jónak látná, félretenné az útból. Vagy annyira nem is érdekli, csak éleslövészetet tartanak? Konzekvenciám: "Az igazság odaát van"; ideát nekünk marad a félhomály.
nem mindegy: (1999-03-26 09:59:58) Ezt most találtam az Internettóban: "(március 26. 00:12) Amerikai katonai repülőgépek is őrzik a magyar légteret azóta, hogy az Országgyűlés tegnap a magyarországi repülőterek használatát is engedélyezte a kosovói NATO-akcióban részt vevő gépeknek." Hát cukor falatok vagytok. A magyar kormány ettől többet már igazán nem tehetne a kisebbségben élő magyarok érdekében. Ettől többet már igazán nem tehetne azért, hogy fényesre nyalja a NATO seggét. Csak vigyázni kell, mert az ilyen csuszamlós seggekben könnyen bennmaradhat az ember nyelve... Puszilom a kis buksikájukat.
Yossi: (1999-03-26 09:47:01) Sajna, Irak esetében is volt szó belügyről, hasonlóról: kurdok.
nem mindegy: (1999-03-26 09:45:25) Délvidéki, vajdasági, jugoszláviai magyar vagyok. Igazad van: tényleg szar érzés - nekünk.
Degeczi: (1999-03-26 09:44:08) Szaddam más tészta: ha kinyírják ott és így Irakot, akkor elbillen a mérleg Irán felé. Slobo viszont nem akkora arc, lenne helyette más, aki folytatja. Meg itt tényleg egy ország belügyéről van szó, míg Irak a szomszédjára támadt.
Stuxi: (1999-03-26 09:43:13) A bombákat sosem azok kapják, akik megérdemlik!!!!!!!
Yossi: (1999-03-26 09:29:48) Aha, ma reggel tudatosult bennem a dolog igaziból. Tegnap még fűtött, hogy na most megkapja Milo. De ma keserűen ébredtem, mert azt hiszem, megint nem azok kapjak a bombákat, akiknek kellene!
Stuxi: (1999-03-26 09:25:26) Ha meg kapunk egy-két pofont, akkor meg sírunk, hogy a nagyok bántanak...
csick: (1999-03-26 09:24:14) Kicsit morbid: ülök a meleg szobában, a fülembe búgja James Brown, miszerint "I feel good". Mintha csak a Yó reggelt, Vietnam! menne. Csak közben tényleg megy, nem is olyan messze. Szar érzés. Pláne nekik.
Yossi: (1999-03-26 09:18:58) Nahát, ez az, kicsik vagyunk, de nagy a szánk! Mindenkivel szembe szállunk!
csick: (1999-03-26 09:17:09) Tömegpszichózis viszont abból a szempontból is, hogy az ilyen alakokat a nép már isteníti, hiszen milyen régóta, tökösen ellenáll a szenny Nyugatnak.
Stuxi: (1999-03-26 09:16:21) Az F17-es nincs rendszeresítve sem az USAF-nál, sem a NAVY-nél. Ha jól emlékszem, az F15 vagy az F16 konkurens típusa volt, egyes elemeit felhasználták az F18-nál.
Yossi: (1999-03-26 09:13:21) Stimm, én is erre gondoltam, csak nem fejtettem ki bővebben :) De azért van benne egy kis bosszantó dolog, hiába is logikus, nem?
konor_: (1999-03-26 09:10:15) Big-B: De van F-17, illetve volt, illetve pontosan nem tudom...:) Szóval az biztos, hogy volt egy YF-17, de ettől függetlenül igazad van, hogy nem kényszerleszállt F-17 sehol sem.
csick: (1999-03-26 09:09:38) "Szaddamot miért nem küldték még el". Amiért Hitlert sem likvidálták annak idején. Éveken át figyelték, tanulmányozták, elemezték, rengeteg energiát fektettek bele. A végére már annyira ismerték, hogy előre tudták a várható reakcióit. Itt is erről lehet szó. Szaddam és Milo már ismerős, tudják, mit fognak lépni. Ha új fiú jön, kezdhetik elölről a "kutatómunkát".
Vanek: (1999-03-26 09:04:23) F-117-es van. F-17-esről én sem hallottam. F-14, F-15, F16, F-18 stb.
konor_: (1999-03-26 09:02:00) OWO: Biztos ez az F-17-es? :)
Yossi: (1999-03-26 08:55:07) Az a gond, hogy ez sok helyütt ugyanígy működik. Szaddamot miért nem küldték még el??? Azt hiszem, ezt nevezik tömegpszichózisnak!
Big-B: (1999-03-26 08:50:08) OWO: Nincs is F-17 típusú repülőgép.
OWO: (1999-03-26 08:46:43) Tegnap este a Teletext (magyar) azt írta, hogy egy amerikai F-17-es kényszerleszállást hajtott végre Szarajevóban. Vajon ez tűnt el, majd került elő? Bye: OWO.
Razgon: (1999-03-26 08:37:34) Inkább Miloševićet kéne kilőni az űrbe. A bombázás csak az ő hatalmát erősíti. Bár a NATO-nak is fel kellett dobni valamit, mielőtt teljesen hülyére veszik őket a szerbek. Az átlagszerb csak áldozat. A hülye politikusaik áldozata. Nem tudom, miért nem kergették már el őket, hiszen annyi háborúba belerángatták már őket, közben meg rágják a küszöböt. Ha ez jó nekik...
Stuxi: (1999-03-26 07:26:34) Hello! Na és mit szól ehez a jó öreg Milo?
Zo: (1999-03-26 04-48-48) Vuk Drašković, hajdani ellenzéki vezér, jelenlegi miniszterelnök-helyettes, felajánlotta, hogy befejezik a kosovói offenzivát, ha a NATO is véget vet a légicsapásoknak. Kicsit komikus, mintha nem erről szólt volna a Holbrooke ajánlatta.
sesebaba: (1999-03-26 04:50:55) Sziasztok... akartok csemegezni? IRC #nato. Nymike888: you are just one stupid american more, who masturbates when see F117 on TV! Azt hiszem, tetőfokara hágtak az indulatok... :) SeSebaba.
sesebaba: (1999-03-26 04:34:32) Sziasztok. Úgy látom, még soha nem volt a világ közvéleménye olyan megosztott, mint most! Íme egy reprezentatív felmérés!!! Tegnap Bill Clinton azt mondta, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még be lehet avatkozni, különben vérbe borul a Balkán, ezért kellett az USA-nak belépnie a háborúba. Egyetertetek ezen érveléssel? Ezt kérdezi a CNN is... Do you accept President Clinton's explanation for U. S. involvement in the NATO airstrikes of Yugoslavia? Yes - 50%, 33758 votes. No - 50%, 33912 votes. Total 67670 votes. Lehet valami ennél kiegyenlítettebb? Ti mire szavaztok? SeSebaba.
Monalysa: (1999-03-26 04:22:08) Szívesen megnézném jövő ilyenkor a fegyvergyártók pénzügyi jelentését. Itt, sajnos, nemcsak humanitárius oldalról beszélhetünk, ez a játék többdimenziós.
sesebaba: (1999-03-26 04:18:37) Sziasztok... Ma már láttam egy ilyet, én is leírok egyet: IRC: #nato. Topic: "FUCK SERBIA and RUSSIA! KILL MILOŠEVIĆ! NATO IS THE POWER!" Jó kis csati, érdemes "belehallgatni", csak azt tudnám, hogy szerbek mit kerestek ott. Ráadásul miért szerbül beszéltek??? (Provokáció??? - jaj, ne már itt is...) Nézegetem a műholdas adókat. Sat 1: bemutatták a B2-es új, szupertitkos bombázót (az F 117-es lopakodó nagytestvere, csak ez bombázó). Egy fickó elmeselte, hogy miért nem látja a a radar (meg még rajzokat is mutatott, csak tudnám, hogy honnan kapta meg azokat). Erre a német riporter azt kérdezte, hogy az miért van, hogy amerikai légibázisról felszállva leszállás nélkül (levegőből tankolva) bombázza Szerbiat, majd viszzarepül az USA-ba. "Idefele" Gorland felől jön (úgy a legrövidebb?), visszafelé meg a föld forgásával ellentétes irányban. Szerintetek az miért van, hogy az amik nem engedik ezt a gépet leszállni semmilyen USA-n kívüli NATO-bázison? (Mitől, kitől féltik? Mi lehet benne? Rajta? Hogy még megtankolni sem engedik???) Tegnap este bemondták a tévében (CNN), hogy egy gép nem tért vissza, majd egy óra múlva közölték, hogy "megkerült" (hol volt, málnázni?). Szerintetek ebből mi igaz? Vannak (lesznek?) veszteségei a NATO-nak? És utoljára: egy közvéleménykutatás Németországból (RTL). "Ön szerint szükséges-e, hogy a német hadsereg aktívan részt vegyen a Jugoszlávia elleni offenzívában?" 79% - igen; 21% - nem. "És ha szárazföldi ütközetre kerülne a sor?" 49% - igen; 33% - nem, a többi nem tudja. Inukba szállt a bátorságuk... (?) Szerintetek itthon mi lenne a válasz ezekre a kérdésekre? (Igaz, nekik könnyű, ott messzebb vannak...) Ja, egyébként ha a CNN web oldalait nézegetitek, akkor europe.cnn.com (ez közelebb van), én csak tegnap vettem észre, de ha ti már régen tudtátok, akkor nem szóltam semmit. Jujjjjj, most találtam, de az előzőhöz kapcsolódik: http://europe.cnn.com/US/9903/24/us.kosovo.military/! B-2 stealth bombers make combat debut. WASHINGTON (CNN) - The Pentagon confirmed Wednesday that two B-2 bombers made their combat debut Wednesday, dropping satellite-guided, 2,000-pound (900-kilogram) bombs on Yugoslav targets in the NATO attack code-named Operation Allied Force. The U.S. part of the mission has been dubbed Operation Noble Anvil by the Pentagon. The two B-2s took off from Whiteman Air Force Base in Missouri for a 15-hour flight to Yugoslavia, refueling in midair over the Atlantic. The Air Force says the $2.2 billion batwing bombers are nearly invisible to radar and are capable of dropping 16 bombs on as many as 16 different targets. Use of the B-2 marked a culmination of sorts for a weapon system that became a lightning rod for debate over defense spending since the Reagan presidency. Total cost for a fleet of 21 B-2s is expected to be $44 billion. The plane is built by Northrop Grumman Corp. near Los Angeles. The plane first was seen by the public in November 1988 in a much-ballyhooed roll-out ceremony. Since then, technical problems have plagued the bomber: a radar system had difficulty distinguishing mountain ranges from clouds; radar-absorbent paint wore off too quickly; wing skins developed holes; and ejection seats failed to work properly. Congressional boosters of the B-2 failed repeatedly to expand the program beyond the planned 21 aircraft. 16 bomba 16 különböző célpontra??? Ezt miért csak most vetették be az amik? Súlyosabban ítélik meg, mint IRAK-ot? 2.2 milliárd dollár!!! Mennyi a teljes magyar államadósság? Hát azt hiszem, itt igazolódik be az, amit Machiavelli mondott, hogy ugye, "a háborúhoz 3 dolog kell: $ $ $". Szerintetek mikor lesz már vége ennek a háborúnak? (Szerintem a háború nem jó szó, mint ahogyan a verekedés sem tévesztendő össze a veréssel!!!) További bombabiztos napokat kívan: SeSebaba.
namam: (1999-03-26 03:24:52) Csókolom! Szerbia/Kosovo, Kína/Tibet, Indonézia/Kelet Timor, Törökország/Kurdisztán, BoszniaBosznia/BoszniaBosznia, Afganisztan/Arménia, Mexico/Chiapas, Oroszország/Csecsnya, Azerbajdzsán/Abbházia, Franciaország/Korzika, Spanyolország/Baszkföld, UK/Észak-Írország... Lehet még folytatni a sort, elöl vannak a durvább esetek, a vége felé már egész békes a dolog. Elöl az elnyomó/stabilizáló, a per jel mögött az áldozat-szabadságharcos-terrorista - nem kívánt törlendő. Mindezek ellenére úgy gondolom, ha a világ 10-20 népirtó akciói közül egyet meg tudnak állítani, az még mindig jobb, mintha ezt az egyet is, a másik 19 alapján "szolidaritásból" hagyják. Az más kérdés, hogy megállítható-e ténylegesen. Az biztos, hogy nem lesz béke, csak akkor, ha LEGYŐZIK a jelenlegi szerb hatalmat; nem lesz béke, ha két hét múlva Milošević enged a túlerőnek és utána ott marad (legyőzIK, bár anno én is a NATO-ra szavaztam). Igen, csókolom, ez a megoldás: "a hágai nemzetközi biróság rendeljen már végre el nemzetközi körözést Milošević és maffiózó társasága ellen." A náci Németországból úgy lett demokrácia, vonzó ország, gazdasági nagyhatalom, ésatöbbi, hogy legyőzték, földig bombázták, vezetőit kivégezték, földarabolták, és a világ akkori legnagyobb hadseregével megszállták. Majd a háború után született nemzedék lehányta és megtagadta apái nemzedékét, úgy, ahogy van ('68). Máshogy nem ment volna, csókolom. Az elő vilagháborút követően, melyet a német hatalom robbantott ki, nem csonkították meg Németországot, egyetlen idegen katona nem lépett Németország földjére, a gazdasági embargót két év után felbontották, ez a humánus eljárás után csináltak egy kis világégést meg genocidiumot. (Ja, azt ismeritek: "Mire a levelek lehullanak...", és azt hogy "A húsvét már bombázások nélkül köszönt a térségre..." Az egyik 1914-ben, a másik 1999-ben hangzott el, tessék találgatni.) Szóval, két nap utáni leállás rosszabb lenne, mintha el se kezdték volna. Az egyre hosszabb bombázás pedig egyre rosszabb: bekeményednek a szerbek, a montenegróiak feladják, elkezdődik a belső ellenség keresés, nyugatbarátok, liberálisok, horvátok, magyarok, bárki... Ja, meg ha valahol háború van a világban, mindenhol háború van. Nincs Béke a világ másik felén, mert oda is eljutt... Az innenső felén meg... (Tessék megnézni az Eső előtt című filmalkotást!) De ez már végigmegy, csókolom, ennyi, vagy ha nem, másfél év múlva újra kezdődik Macedóniában, Vajdaságban, Boszniában, Szandzsákban, hova fordul Milóka tekintetete éppen. A NATO egyébként elbéta. Nem légibombázni kellett volna, hanem kábé egymillió tonna extasyt belerakni a szerb politikacsinálók ivóvizébe, és ettől rögtön megbékéltek volna. Ámbar akkor már a KFH-nak is, meg úgy az egész környékbe bele, s Balkán lenne a kelet Svájcca. A békés egymásmelletélés példája, etc. De az is lehet, hogy ezen utolsó mondataimért még megüthetem a bokámat, hisz demoralizálni, "sátánnal cimborálni" háború esetén már hazaárulás. Magyarország pedig háborúban van. (Hehe, én viszont még nem vagyok otthon, max. én leszek az első, Magyarországról érkezett háborús menekült itten, a békés Nyugaton...) Csókolom.
nemecsekerno: (1999-03-26 02:45:56) Kapsz a zapádtól egy nagy nyaklevest, erre te jól belerúgsz az öcsédbe. A hasonlat annyiban nem jó, hogy az öcséd nagy valószínűséggel túléli. Nincs logika. Szarkeverés van.
tompos: (1999-03-26 02:44:53) Nem kell se Tibetig, se Törökországig elmenni. Van egy nagypofájú NATO-tagállam, amelyik most is résztvesz a hacokban. Asszongya: 1. elítéli a szerbeket, mert nem hagyják, hogy az albanok éljék az életüket; 2. mostanában úgy van az USA-val, mint a pincsikutya a gazdájával, tisztára nyalja a seggét; 3. valamikor régen, pár száz évvel ezelőtt Európa vezető nagyhatalma volt, és véleményem szerint most is valami hasolóra pályázik... Ugye mindenki tudja már, hogy Angliáról (nem Nagy-Britanniáról) van szó, az elszakadni kívánó tartomány, az pedig... Alig pár hónapja voltak véres összetűzések? De, ugye, itt vannak a spanyolok is, akiknél a baszkok nem férnek a bőrükbe, bár ők kevésbé izgágák.
bcsi: (1999-03-26 02:39:34) Azt hittem, rosszul hallok, amikor a tévé bemondta: "A NATO-támadások elcsitultával a szerb erők nagy csapást mértek az albánokra." Miután elmennek a fejük felől a repülők, nekiállnak a kosovóiakat lődözni. Nem értem a logikát...
nemecsekerno: (1999-03-26 02:31:10) Én is kiváncsi lennék erre a partizánkodásra egy szárazföldi NATO-megszállás esetén, vagy nevezzétek, ahogy akarjátok. Nem ismerem ennek a fényes-dicsőséges szerb hadseregnek az összetételét, de még ha 99%-ban szerbekből állna, akkor is végeszakad a cserkésztábornak, ha kifogynak a gyíkhúskonzervből és rájönnek, hogy ők is szeretnének inkább otthon dobozos sört inni és a töküket vakarni a tévé előtt, mint Milo nagy testvér, mert ő, gondolom, hamarosan csak lélekben lesz velük. Bár én nem ismerem a szerbeket és kurvára nem is érdekelnek, legfeljebb annyira, hogy lesznek szívesek felfogni, hogy nem ők szarták a Balkánt, van ott más is, saját célokkal és érdekekkel (vannak például albán "anyák és gyerekek" is, illetve voltak).
sehonnai: (1999-03-26 02:05:53) De most cinikusságot félretéve: tényleg van-e különbség a Kína-Tibet ügy és Szerbia-Kosovo között? Vagy Török-Kurd helyzet, vagy mi van még? Ha csak a piac, akkor szégyelhetjük magunkat, hogy ebbe a NATO-ba léptünk be. :( Most akkor Kosovo Szerbia része, ugye? Egy ország. Mint Kína. Van ennek az egésznek valami köze ahhoz, hogy a békeszerződésekben annak idején milyen kikötések voltak? Van még olyan, hogy "egy ország belügyébe beavatkozni"? Ha van, akkor azt teljesen szét kell választani, hogy a NATO mit művel és Milošević mit művel(t).
Goyo: (1999-03-26 01:53:07) Lehet, hogy mégse lenne butaság megadni a magyar államporgárságot is a szomszéd országokban élő magyaroknak, tudniillik, általában a kettős államporgárok nem lehetnek katonák. Bár asszem, Milo erre is találna valami kiskaput...
nemecsekerno: (1999-03-26 01:19:46) Ezek a site-ok template-rendszerre épülnek, azaz a szerver az oldal lehívása során állítja össze a végleges HTML struktúrát, amit látsz, amely az előre gyártott design információkból és a mindenkori (változó) szövegből és képekből áll. Így könnyű új oldalakat generálni és a meglevőket módosítani. Tehát nem biztos, hogy módszeres és tudatos felkészülés húzódik a háttérben, csak hatékony a site technikai felépítése.
tomp: (1999-03-26 01:18:51) Az USA egyik elég jelentős kereskedelmi partnere Kína, nem úgy, mint Jugoszlávia, úgyhogy a pénz beszél: 1.1 milliárd ember az már tényleg piac...
goofy: (1999-03-26 01:16:45) Tibet-Kínából 100%, hogy világháború lett volna, ha Amerika beavatkozik. Kína már akkor is rendelkezett atommal.
sehonnai: (1999-03-26 01:14:20) Cute: Gondold meg, ha van rá esély, hogy bombázni fognak, akkor csak akkor nem készülne előre a CNN, ha hülye lenne. Ez a dolga. Amúgy meg szerinted hányan dolgozhatnak a CNN.com site-nak? :)) Engem az érdekelne, hogy mi a különbség, mondjuk, a Kína-Tibet és Szerbia-Kosovo ügyben? Nem vagyok Tibet-mániás, csak érdekelne. Most nem egy ország belügyébe avatkozik be a NATO?
tomp: (1999-03-26 01:10:25) Ahhha!
zuzmo: (1999-03-26 01:07:49) Héderezés: semmittevés , láblógatás, várakozás... A csajszi meg a CNN balhériportere... zuzmó!
tomp: (1999-03-26 01:05:26) Mi az a héderezés, és ki az a Amonpour?
zuzmo: (1999-03-26 01:05:23) Az a csaj mindig ott van, ahol lőnek...
Cute: (1999-03-26 01:02:53) Hát az halál gáz lett volna... :-) Mi van a héderezéssel?
tomp: (1999-03-26 00:57:47) Gondold el azt a szituációt, mondjuk, két napja, amikor még nyugi volt, hogy az előre legyártott "War in Yugoslavia"-kazit elindítja valami segg véletlenül...
zuzmo: (1999-03-26 00:56:55) Szerinted ez az Amanpour csajszi miért héderezett két hete Belgrádban? zuzmó!
Cute: (1999-03-26 00:54:40) Az origóé is, meg a CNN-é is nem úgy néz ki, mintha tegnap kezdtek volna fejleszteni a site-ot! (Design, tervezés, progik, stb.) Ezek, b'meg, arra bazíroztak, hogy lesz háború. Na és ha mégsem lőttek volna? Akkor cseszhették volna a site-jukat. Na az meg pénzkidobás. Ezek, b'meg, előre tudtak mindent.
pizarro: (1999-03-26 00:49:37) Remélem igaza lessz... Bár 22.000 katona kicsit kevésnek tünik.
zuzmo: (1999-03-26 00:49:32) Szakértők szerint egy totális szárazföldi győzelemhez 100-150 ezer katona kellene: jelenleg nincs 40 ezernél több a térségben. Oroszoknak meg rémhíreket kell gyártani...
tomp: (1999-03-26 00:45:34) From origo: Igor Szergelyev orosz tábornok azt nyilatkozta, hogy a felderítési adataik szerint, szárazföldi támadást készít elő a NATO...
Cute: (1999-03-26 00:40:18) Ezt nézzétek: http://www.origo.hu/hirek/dosszie/koszovo2/index.html! Csináltak az egésznek egy olyan site-ot, mintha mosóport akarnának eladni...
tompos: (1999-03-26 00:38:15) Irc-n: *** Now talking in #serbia; *** Topic is 'is now known Vietnam :)); http://www.beograd.com/NATOnapad.htm...
soltika: (1999-03-26 00:24:22) Polgáriúrelvtársak az Úrban, esetlegesen a/z/Ürben! Egyelőre nincs jelentős civil, "polgári" áldozat. Az úgynevezett beljugoszláv polgárháborúban '92-óta ezidáig több, mint 200.000 ezer ember halt meg. A orosz maci félbezárkódzása kész tény (tán még jól is jön), Cammadeus 27-én viszi a lóvét át, még a primakovi méltóság is megmarad. Ne felejtsük el, hogy Oroszhonban nemsokára választások lesznek. A junájted mostanság akaródzna kábé 1 milliárd dolcsiért husit és élelmiszert szállítani Rosszijába. 20-éves lejáratú szuperkedvezményes hitelre. Az oroszok egyelőre hivatalosan még nem rúgták fel a Jugoszlávia elleni embargót, jóllehet Azerbajdzsánban lefogtak egy Ruszlánt (óriás szállítórepülőgép) tele MIG-ekkel. Kábé 8 fér bele. Kína is igen mérsékelten tiltakozik. Csiang Cö Min-t (kínai főgóré, aki mostanság járt Taljánországban) tán még Avianóba is elvitték ÉS EGYÁLTALÁN, HÚZZON MÁR EL AZ A KIBASZOTT MILOŠEVIĆI FASISZTA-KOMMUNISTA KLIENSRENDSZER arra az időben megvásárolt 1 milliárd márkás görög szigetére ÉS HAGYJA MÁR VÉGRE BÉKÉN JUGOSZLÁVIÁT ÉS TÖBBEK KÖZÖTT A SZERB NÉPET ÉLNI!!! (Ez a disznó pali tíz-tizenkét év óta abból él, hogy egymásnak uszítja a volt Jugoszláviában élő népeket, nemzetiségeket és közben ő és gazember maffiája lerabolja, kifosztja azt az országot.) Ha a NATO elkezdte, akkor legyen szíves, ne olyan félmunkát - fércmunkának is nevezhetném - végezni, mint például Irakban, és a hágai nemzetközi bíróság rendeljen már végre el nemzetközi körözést Milošević és maffiózó társasága ellen. No, akkor antimilitarista, amolyan svejki üdv: soltika-félhülllye + Finci kutya sokszoros DR. (ecceri értelmes). P. S.: Hogy a népnemzeti elvtárspolgárok se rinyáljanak! A Milošević is tisztában van azzal, hogy ha a magyarkártyát is előveszi, akkor kábé 1 éven belül egy hágai cellában lesz, ha addig el nem söpri egy szerb demokratikus forradalom. (Addig is, nem árt, ha végignézi az egyik volt elvtársának: Nikolae Ceausescu - a volt romániai diktátor - és feleségének utólsó pár napjáról forgatott videofelvételét, elítélését, és - soltika szerint törvénytelen - kivégzését.)
andras: (1999-03-26 00:24:05) Az útvonal: Adria, Olaszország, Franciaország, Anglia. Tegnap így jöttek, és Magyarországon át távoztak. Ez se volt rövidebb út, mert Ausztria nem adott átrepülési engedélyt.
andras: (1999-03-26 00:15:36) Jó kérdés. Ha nem mondtam volna, az "andras" név mögé nem Wesley Clark tábornok rejtőzött. Valószínűleg nem fordulnak meg, hanem Bosznián át repülnek ki az Adriára.
MrPete: (1999-03-26 00:15:18) Lassan disconnectelek, to summarize: Szerintem egyik fél se nyerhet meg mindent, a helyzet sokkal veszélyesebbé válhat, mint gondolnánk, egy háború kitörése a támadókban megoszlást (kell/nem kell támadni), a védekezőknél egységfrontot alakít ki (semmilyen politikai irányzat nem vállalhatja föl azt, hogy támogassa saját országának bombázását), ami tovabb mérgesíti a helyzetet. Talán most Jelcin haldoklása miatt nem képes Oroszország határozott válaszra, de ne adja Isten, hogy utána valami simaagyú tabornok (például Lebegy) kerüljön pozícióba, nagy szovjet birodalmi álmokkal, mert nagyon szarrá fordulhat a helyzet. Jól megaszontam. Nyugodalmas jó éccakát azoknak, akiknél nem robbannak bombák. Csó.
pizarro: (1999-03-26 00:13:39) Hát, ha igazán akarnák, akkor térdre tudnák kényszeríteni Szerbiát, végül is nem szabad elfelejteni, hogy Kosovóban az albánok vannak otthon, és elég nehéz lenne ott a szerbeknek partizánkodni... Ráadásul nagyon jelentős politikai jelzés lenne, ha a NATO bemenne, és győzne. Ugyanis akkor a következő hasonló válságkor sokkal erősebb poziciókból tárgyalhatna, és talán már az elrettentés is elég lenne, a bombázásig már el se kellene menni... Ehhez azonban az kell, hogy követekezesen végigvigyék, amit elkezdtek, és hajlandóak legyenek megfizetni az árát, mind pénzben, mind emberéletben... Nagy kár, hogy anno Szomáliát úgy elszúrták... Ha már odacsap az ember, akkor előtte gondolja át, hogy mit, hogyan akar csinálni, és ne az utolsó pillanatban kezdjen el rögtönözni a Low End költségvetéséből... (Ezt a Low End-et persze relatíve értettem, és Szomáliára vonatkozik.)
Kaiser Soze: (1999-03-26 00:13:03) Mit keresnének a B-52-esek az Adrián? Tuti, hogy visszafordulnak.
Kaiser Soze: (1999-03-26 00:08:05) Probált már valaki repülőgép-szimulátorral éjszaka repülni? Azt is nehéz megmondani, milyen helyzetben van a gép, nekik pedig figyelni kell: a földrajzi helyzetre (navigációra), a célpontra, a barát repülőgépekre, a légvédelemre, az AWACS parancsokra, stb. Nem lehet valami nehéz az egyiket elrontani, és VÉLETLENÜL megsérteni a magyar légteret. Egyébként tényleg valószínűbb, hogy átrepülnek, ha már Pest felett látni (hallani) őket...
andras: (1999-03-26 00:06:24) Jó kérdés. Ha nem mondtam volna, az "andras" név mögé nem Wesley Clark tábornok rejtőzött. Valószínűleg nem fordulnak meg, hanem Bosznián át repülnek ki az Adriára.
tomp: (1999-03-26 00:03:40) Most megy a Dunán a híradó, a tv2-n ma már nem lesz, tv1 00.40...
drhv: (1999-03-26 00:02:47) Majd holnap találkozunk. Hali!
sunny: (1999-03-26 00:01:40) Azt hiszem, nem sokat tudok arról, milyen lehet Kosovóban albánnak vagy szerbnek lenni. Hiányos ismereteim ellenére sem gondolom, hogy olyan egyértelmű a helyzet, ahogyan azt a nyugati politikusok beállítják. A NATO nem a nemzetközi jogra, hanem a humanitárius okokra hivatkozva avatkozott be. Afrikában a tuszik és hutuk közötti konfliktusban sem kevés ember pusztult el, lett volna éppen elég ok és lehetőség a beavatkozásra. A hegyi gorillatáborban nemrégen meggyilkolt angolszász turisták halála jobban megrázhatta a nyugati közvéleményt, mint korábban százezrek halála. Szerintem orosz szemszögből érthető az ellenállás: 1. az oroszok azt gondolják, Amerika igazi célja az erődemonstráció és hogy betegye a lábát a Balkánra; 2. a jelenlegi helyzetben az oroszok sem pénzügyileg, de másképpen sem engedhetnének meg maguknak egy hasonló humanitárius akciót, ami újra érezteti velük, hogy már más idők járnak, mint korábban, és ez az érzés nagyon marcangolja őket.
CsTom: (1999-03-26 00:01:25) Kedves szurkolótábor! ;) Mára ennyi elég volt a technika érdekességeiből, elmegyek, szunnyadok egy keveset. Jennynek külön kössz az éjszakai műszakért. Jocakát!
andras: (1999-03-26 00:01:18) Én Budapest légteréről beszéltem, ahol a saját szememmel láttam e nem félreismerhető monstrumokat. Egyébként a katonai gépeket is kötik a légifolyosókra vonatkozó szabályok, legalábbis addig, amíg nincs harc a magyar légtérben.
Kaiser Soze: (1999-03-26 00:01:07) Jobb is, csak valami idióta film kezdődött. Bocsi.
csibemaci: (1999-03-26 00:00:10) A SkyNews mondja, hogy tervezett célpontok még: a kúlai és a zombori katonai repülőterek. Utóbbi már csak 20 kilométerre van a magyar határtól. Mondjuk, a bajaiaknak jó esélyük van, hogy halljanak valamit a tűzijátékból. Hmmm.
drhv: (1999-03-25 23:59:21) Nekem most csak a gépem van itt, TV egy szál se.
Kaiser Soze: (1999-03-25 23:58:30) Sasoljatok, mindjárt jönnek a hírek a TV2-n!
tomp: (1999-03-25 23:57:40) Mikor mennek vissza?
CsTom: (1999-03-25 23:54:52) Az én gépemről :) (későn jövő lusta olvasóknak: egy Reuters terminálról).
andras: (1999-03-25 23:54:02) Ez nagyjából stimmelhet, 2,5-3 óra kell nekik ahhoz, hogy ideérjenek Angliából.
Kaiser Soze: (1999-03-25 23:53:24) Egyébként nem ártana fenntartással fogadni ezeket az átrepüléses híreket. Egy B-52-es szűk ívű fordulója több tíz kilométer sugarú is lehet, szóval valószínűleg csak érintőlegesen érintik Szeged légterét.
CsTom: (1999-03-25 23:52:17) Hát ez az. Milót nem hiszem, hogy zavarná a bombázás. Élő erőt pedig a NATO nem vet be, ha jót akar. Kész. Patthelyzet. Kíváncsi lennék, hogy a Pentagonisztikus stratégák, hogy gondolkodtak erről a kérdésről...
tomp: (1999-03-25 23:50:58) 9-kor a Skynews azt mondta, hogy a B52-ket felkészítették az újabb bevetésre...
MrPete: (1999-03-25 23:49:38) Egyáltalán nem omlik össze, csak abnormálisan működik. Abnormális helyzetben ez így megy. Nem kell ahhoz diktatúra, Nagy-Britanniában is volt a II. világháború alatt és után. Számos történelmi példa mutatja, hogy középtávon is (5-10 év) is működik, hosszútávon természetesen teljesen eltorzítja a gazdaságot.
andras: (1999-03-25 23:46:56) Most repült el megint a fejünk fölött egy katonai gép. Négy (vagy nyolc) hajtóműves, így vagy B-52-es, vagy AWACS gép lehet. Hozzá kell tennem, hogy az észak-budapesti légifolyosó alatt lakom, itt csak azok repülnek át, amelyek Nyugatról jönnek vagy oda tartanak. Ahhoz képest, hogy tegnap azt mondták a Parlamentben: csapásmérő gépek nem indulnak Magyarországról...
Kaiser Soze: (1999-03-25 23:45:10) Jenny, honnan szerzed a híreket?
illicit: (1999-03-25 23:45:09) Az a helyzet, hogy a szerbek - függetlenül pártállásuktól - teljesen egyetértenek Milošević politikájával. Drašković is. Albán kérdésben nincs széthúzás közöttük. Meglehetősen fanatikusak.
MrPete: (1999-03-25 23:44:14) Csibemaci, kösz az infót, most legalább fáj nekik, de ez azért mégse járja. Vissza Etelközzel, vissza Baskiriával. A szent föld, amit Julianus tapodott, hozzánk tartozik!!! Ez persze csak vicc.
pizarro: (1999-03-25 23:43:41) Pont erről beszélek. Amiket leírtál, azok mind-mind a totális gazdasági összeomlás tankönyvi példái voltak... És attól a maffia kontrollja még megmarad... A megtermelt áruk egyenes úton mennek a feketepiacra. És ilyen háttérrel még háborúzni, ráadásul idegenben...
HoD: (1999-03-25 23:43:21) Én azt nem értem, mit várt Milo. Ha így folytatja, néhány napon belül semmilyen nehézfegyverzete nem lesz.
pizarro: (1999-03-25 23:39:38) Igen, igazad van az élő erő veszteséget (ez se rossz...) tekintve, sőt az is igaz, hogy Pénz az van. Na de Kosovóra???
jenny: (1999-03-25 23:39:14) AVIANO, Italy, March 25 (Reuters) - NATO warplanes streamed steadily back to the Aviano airbase in northeastern Italy on Thursday with a second night of bombing raids against Yugoslavia underway, witnesses said. A Reuters correspondent saw at least 30 jets land, returning one after the other. A dozen planes took off intermittently since the first main wave of some 64 jets began flying out of NATO's biggest base on Italian soil at 6:15 p.m. (1715 GMT). Witnesses said the movement was an exact replay of Wednesday's, when NATO began a devastating blitz to force Yugoslav President Slobodan Milosevic to give in to demands of the international community over the southern province of Kosovo. Big crowds of civilians gathered outside the airbase, enthralled by the spectacle of stealth jets, F16s, F18s and EA6B prowlers roaring into the night sky. Planes also came and went at other NATO bases in Italy, including Gioia del Colle in the south, where British Sea Harriers are based, Istrana, in the northeast and Amendola on the Adriatic coast. At least 20 Tomahawk missiles were unleashed from two U.S. ships in the southern Adriatic, officials said. NATO has vowed to continue the bombardment for as long as it takes to force Milosevic to back down. Thursday, 25 March 1999 22:33:32 (GMT).
MrPete: (1999-03-25 23:38:56) A pénzgazdálkodás felfüggesztése nem olyan jajdenagy kunst, mint gondolnád. Persze, nem úgy történik, hogy kijelentik, hogy holnaptól a rubel nem ér semmit. Hanem: fokozatosan (akár több év alatt, ha a háború elhúzódik) mindenre mennyiségi korlátozást vezetnek be, amit "pénz" nélkül úgy is kiadnak (bolt helyett elosztóközpont), így végül a papírfecnikért nem tudsz majd vásárolni, csak azt, amit nem vontak központi ellenőrzés alá, mint például fürdőnadrág, cipőfűző stb. Ez gyakorlatilag az, amiről beszélek, és már megvalósult párszor, pár helyen. Amúgy a "pénz" már többször is csődött mondott, például a 2. világháború utáni hiperinfláció során Magyarországon. Az ilyen hiperinflációk alatt (ha a bizalom ennyire megrendül a pénzben) simán beállhat, beáll az a helyzet, hogy "pénzért" nem kapsz semmit, csak a barterezés megy. Lásd: Rákóczi rézpetákja, Kossuth-bankó, stb.
drhv: (1999-03-25 23:38:19) Miért, a nácik közölték a németekkel, hogy üzemelnek a koncentrációs táborok? A módszerek mindig ugyanazok.
jenny: (1999-03-25 23:37:20) LONDON, March 25 (Reuters) - Yugoslavia appeared to offer on Thursday to halt its military operations in Kosovo if NATO agreed to stop bombing Yugoslavia. "Stop bombing us and we will stop all operations against the people, the terrorists who provoked NATO strikes against Serbia", Yugoslav Deputy Prime Minister Vuk Draskovic told Britain's Sky television in a telephone interview. Yugoslavia normally uses the word "terrorist" in reference to separatist ethnic Albanian guerrillas in Kosovo. "I think we must compromise", Draskovic said when asked if it was time for diplomacy and compromise. He said Serbia was not the only party to blame for the NATO strikes. Attacks by the ethnic Albanian Kosovo Liberation Army (KLA) had triggered Serbian military action and were therefore responsible for the NATO strikes, Draskovic said. "It's impossible to talk under the bombing", he said. "Stop the bombing and all the military operations and we will stop our operations, but the Albanians must also stop their operations against our civilians." Thursday, 25 March 1999 22:22:27 (GMT).
moineau: (1999-03-25 23:36:44) A francia belgrádi tudósító szerint az ottani lakosságnak fingja nincs, mi történik Kosovóban és egyáltalán nem értik, miért bombázzák őket.
Kaiser Soze: (1999-03-25 23:35:43) Milošević ott baszta el, hogy élve született. De a NATO-vezetők is. Idejönnek, és csinálják a műsort. Menjenek szépen haza aludni, és ne hajingáljanak bombákat éjféltájban. Na.
drhv: (1999-03-25 23:35:12) Jobb ez így, ha nem lennénk tagok, akkor: - ha nem engedjük át a NATO-gépeket, akkor emiatt vagyunk gecik, az amik ezt nem felejtenék el; - ha átengedjük, akkor meg szépen magunkra haragítjuk a szerbeket és kakukk nekünk.
tompos: (1999-03-25 23:34:42) Érdekelne, hogy nincs-e valakinek bővebb infója arról, hogy tényleg sorozzák-e az ott elő, de külföldön élő (például tanuló) embereket is? Én a híradóban hallottam, de valami konkrétabb hír érdekelne, és egy megbízhatóbb forrásból.
CsTom: (1999-03-25 23:33:43) A költségek még hagyján, de "hegyek között - völgyek között" nem lehet villámháborút játszani :-), jelentős emberáldozatok (beh, szép szó :( ) is lesznek, ha odamerészkedik valaki... Pénz az van. Gyakorlatilag korlátlan mennyiségben. Sajnos.
makaveli: (1999-03-25 23:33:11) Ez nem szerencse kérdése, az amcsik szépen kivárták ezt a kelet-európai bővítést, aztán kezdtek akciózni.
csibemaci: (1999-03-25 23:31:49) Egy kis háttérinformáció: A baj, sajnos, csak az, hogy a szerbeknek Kosovo hasonló, mint Magyarországnak Erdély. Illetve több: Kosovóból ered a szerb kultúra, az írasbeliségük innen ered (a Studenica nevű kolostorból - afféle szerb Vizsoly; lásd: Biblia), első nyelvemlekeik, iskoláik itt voltak. Szent Száva (magyar megfelelője Szent István) is itt tevénykedkedett. Hát ezért fáj nekik Kosovo elvesztése. Nekik ez a Mekkájuk. A II. világháborút közvetlenül követően (1944-46) a szerbek szépen irtották őket, de nem sikerült nekik. Ma már Kosovo 99%-a albán. 1.9 millióan vannak, és a Szerb Tudományos Akadémia nyíltan bevallotta, hogy köreikben akkora a természetes szaporulat, hogy ha a tendencia folytatódik, 2060-ra több albán lesz, mint szerb - Szerbiában.
pizarro: (1999-03-25 23:30:53) Erről én is hallottam valamit. Állitólag Észak-Kosovóban vonja össze a csapatokat. Tud valaki valami konkrétabbat erről?
tomp: (1999-03-25 23:29:32) Újra szólnak a szirénák Belgrádban, a szerb tévé adását megszakítva magyarázza a teendőket...
KeViN: (1999-03-25 23:29:30) Kis fejszámolásba kezdtem, azon gondolkodom, hogy ha így fogy a szerbek légiereje (és nem jön titokban a ruszkiktól valami új...:-), akkor 3-4 napnál tovább nem bírja anélkül, hogy IGEN komoly veszteségei ne lennének... Kérdezem én, Szerbiában valaki tényleg úgy gondolja, hogy győzhetnek...???
Piri: (1999-03-25 23:29:13) Most örülhetünk, hogy Trianonban lecsatolták Szerbiát rólunk a többmilliós kisebbséggel együtt, nem? DE azért az se semmi, hogy belépünk a NATO-ba és nem telik el egy hét, kitör a háború, hát nem vagyunk valami szerencsések, a magyar átok még mindig jáccik...
pizarro: (1999-03-25 23:28:53) A pénzgazdálkodás felfüggesztése nonszensz, az csak azonnali összeomlást hozhat. A magánszféra ráadásul sokkal fejlettebb Oroszországban, mint sokan gondolják. A termelő eszközöket pedig a maffia uralja... Ha eltörlöd a pénzt, csak azt éred el, hogy az emberek aranyat, meg dollárt fognak használni, és úgy felfut a feketepiac, hogy a maffia szobrot emel neked. Ráadásul az a bizonyos orosz mentalitás sem a régi már, ezt személyes tapasztalatok alapján mondhatom...
andras: (1999-03-25 23:27:56) Egy elemző társam azt mondta: szerinte Milošević kivár néhány napot, aztán rámutat a térképre, és azt mondja az albánoknak: itt és itt az én katonáim vannak, ez a határ. Ami ezen túl van, azt vihetitek. Így megmenti a presztizsét, de egyben odavet valamit az albánoknak is.
MrPete: (1999-03-25 23:24:11) Csak, hogy végleg tisztázzam a dolgokat: ha a pénzgazdálkodás korlátozódik, az állam az egyetlen tulajdonos, akkor sok dolog értelmét veszti. Egy csóró állam teljesen lenyomhattya a fogyasztást, egyrészt a termelés visszafogásával, átirányításával (lásd: hadikommunizmus), másrészt adminisztratív eszközökkel (lásd: jegyrendszer, vásárlói füzetecske), így hatalmas források szabadulhatnak fel. De ezt ne én magyarázzam már el, hanem valami közgázos, aki nem lógott túl sokat az előadásokról. Off: van ilyen? :)
tomp: (1999-03-25 23:22:39) Szerencsére még nem lőttek le egy híres embert sem...
KeViN: (1999-03-25 23:21:30) HÁÁÁt... szerintem össze nem lehet hasonlítani a 2őt... mármint, nagyon remélem, mert Trianon kicsit húzósabb háború után jött.
makaveli: (1999-03-25 23:19:45) A szemben álló felek egymással szembeni területi követeléseit nem lehet békés úton megoldani (legalábbis sok eddigi példa nem volt rá). A katonai csapások után odavezényelnek majd "ideiglenes" katonai alakulatokat - lásd: békefenntartók -, akik a potenciális erőszak fegyverével talán féken tudják tartani az indulatokat. Szerintem nincs más megoldás, ki kell várni, amíg kihal az a jugó-albán generáció, aki nem tud belenyugodni a területi rendezésbe, és talán az idő lecsillapítja az indulatokat (valami hasonló történt az 1. és 2. világháború után). Csak ez, sajna, minimum 40-60 év.
csibemaci: (1999-03-25 23:18:47) Kiegyeznék egy akkora Szerbiával, ami Belgrád környékére terjed ki, és akkora lenne, hogy Miloševićet állva kellene benne eltemetni, mert több helye nem lenne.
opi: (1999-03-25 23:17:48) Hát akkor szépen fogyatkoznak a MIG-ek. Úgy tudom, 18 MIG-29 volt eredetileg összesen. (A MIG 21-esekkel meg nem sokra mennek :-))
pizarro: (1999-03-25 23:17:45) Itt az 1.000.000$ a kérdés. Akarunk-e békét a Balkánon (NATO)? Ha igen, akkor bizony be kell menni, mégpedig döntő fölénnyel, mert különben itt az újabb Afganisztán, és ott is kell maradni, akár egy évtizedig is... Kérdés, hogy ki lesz az, aki kifizeti ennek a költségeit...
drhv: (1999-03-25 23:17:37) A szerbek és az ottani magyarok közötti probláma nem közvetlenül az én ügyem, én német vagyok. Mindenki tartsa be azokat a törvényeket, amelyek a lakóhelyén érvényesek. Te megadtad a választ a problémára azzal, hogy ezek szerint már nem vagy ott.
Kis_K: (1999-03-25 23:17:24) Sziaszok, nem ismerős Gavrilo Princip?! Mintha már ilyen előfordult volna egyszer, de ez atomkor.... Kis_K!
tomp: (1999-03-25 23:16:39) A TV1-en mondtak egy elgondolkodtatót: "Szerbia most éli meg a maga Trianonját..."
jenny: (1999-03-25 23:14:36) Bocsi, nem én vagyok a béna (szerintem), nem értem mér' ment el kétszer :-(, röviden meg: a BACON aszonta, hogy lelőttek 3 MIG 29-est, egy MIG 21 meg lezuhant (ezek jugó gépek, a félreértés elkerülése végett), a Clinton meg aszonta, hogy addig folytatják a légitámadásokat, amíg Belgrád nem egyezik bele a béketervbe.
csibemaci: (1999-03-25 23:13:45) Drhv-nak csak annyit, hogy: te nem éltél ott 20 évig, úgyhogy nem tudhatod. A szerbek tele pofával ordítoznak, hogy Nagy Szerbia, meg izé meg hozé, de a tankokat inkább magyar gyerekekkel töltik meg az albánok ellen, a sajátjukat féltik. Így egy csapásra intézik el a kisebbségi problémát. Sajnos, a behívott magyar fiatalok 90%-a Kosovóba kerül. És én úgy érzem, hogy semmi közöm a Nagy Szerbia nevű ideához, nem vagyok se szerb, se szláv származású. Nem tehetek róla, hogy 1920-ban eltolták a határokat. Bocs, hogy bepöccentem, de erre érzékeny vagyok. Ne mondj ítéletet egy olyan helyzetről, amiről hulla semmi fogalmad nincsen.
MrPete: (1999-03-25 23:13:25) Asszem, elbeszélünk egymás mellett. Tegyük fel, hogy felfüggesztik a pénzgazdálkodást, akkor nincs érteleme ilyen dolgokról beszélni, egy tanklövedék "ára" ekkor nem más, mint a bányából felhozott alapanyagok + energia + munkaerő. Ennyi. Namost, ha az állam a termelés minden láncszemét uralja (a tulajdonviszonyok se túl fejlettek), akkor nem pénzzel fizet, hanem fejadaggal (lásd még: jegyrendszer), így aztán gyönyörűen működik a dolog. Nem szabad elfelejteni, hogy a ruszkik "egyetlen" napot nem éltek demokratikus viszonyok között, viszonylag sok dolgot magától értetődőnek tartanak, amit mi el se tudunk képzelni. És vica versa, kérdezz meg egy oroszt, teljesen más elképzelései vannak a "hatalom" szóról, mint neked. (Remélem.)
drhv: (1999-03-25 23:13:17) A szemünk előtt alakul ki egy Palesztína II.
CsTom: (1999-03-25 23:12:06) És: ...akiket a csetnikek majd folyamatosan ritkítanak? Tényleg nem látom, hogy mi lesz "ezután". Csak kénytelenek lesznek (leszünk...) megjelenni személyesen Jugóban a NATO-erők (akár harcolni, akár békefenntartani). Akkor kezdődik majd az igazi haddelhad.
drhv: (1999-03-25 23:11:59) Akkor ez alapján csak Kínával és a ruszkikkal tartják fenn a diplomáciai kapcsolatot: the Yugoslav government had decided to reassess its diplomatic relations with other countries that had directly or indirectly taken part in the attacks on the country.
jenny: (1999-03-25 23:08:55) LONDON, March 25 (Reuters) - The Yugoslav embassy in London said on Thursday its staff would be leaving as soon as possible after Belgrade's decision to cut diplomatic ties with Britain and other countries over NATO military attacks. "I can confirm diplomatic relations have been ended. Our diplomats will be leaving as soon as possible", an embassy spokesman was quoted as saying by the BBC. Britain said it had not received any official notification that Yugoslavia had broken off diplomatic relations. "Obviously we are aware of the reports and checking", said a Foreign Office spokesman, adding there had been no official word from Yugoslav authorities. Britain closed its embassy in Belgrade and withdrew all staff ahead of this week's NATO bombardment of Yugoslavia. In Belgrade, a statement read out on Serbian state television said Yugoslavia had decided to break off diplomatic relations with Britain, the United States, France and Germany. The announcement came as NATO warplanes took off for a second night of strikes against Yugoslav military targets to force Belgrade to accept an international peace plan for Kosovo. "The federal government decided at today's session...to break off diplomatic relations with the governments of the United States, the United Kingdom, France and Germany", the statement said. With their attacks on Yugoslavia, these governments had "humiliated and embarrassed" a historic friendship and alliance between the Yugoslav people and the peoples of the four countries concerned. "The government of Germany has with this aggression hurt unhealed wounds from World War Two", the statement said. It said the Yugoslav government had decided to reassess its diplomatic relations with other countries that had directly or indirectly taken part in the attacks on the country. Thursday, 25 March 1999 22:03:43 (GMT).
jenny: (1999-03-25 23:08:55) LONDON, March 25 (Reuters) - The Yugoslav embassy in London said on Thursday its staff would be leaving as soon as possible after Belgrade's decision to cut diplomatic ties with Britain and other countries over NATO military attacks. "I can confirm diplomatic relations have been ended. Our diplomats will be leaving as soon as possible", an embassy spokesman was quoted as saying by the BBC. Britain said it had not received any official notification that Yugoslavia had broken off diplomatic relations. "Obviously we are aware of the reports and checking", said a Foreign Office spokesman, adding there had been no official word from Yugoslav authorities. Britain closed its embassy in Belgrade and withdrew all staff ahead of this week's NATO bombardment of Yugoslavia. In Belgrade, a statement read out on Serbian state television said Yugoslavia had decided to break off diplomatic relations with Britain, the United States, France and Germany. The announcement came as NATO warplanes took off for a second night of strikes against Yugoslav military targets to force Belgrade to accept an international peace plan for Kosovo. "The federal government decided at today's session...to break off diplomatic relations with the governments of the United States, the United Kingdom, France and Germany", the statement said. With their attacks on Yugoslavia, these governments had "humiliated and embarrassed" a historic friendship and alliance between the Yugoslav people and the peoples of the four countries concerned. "The government of Germany has with this aggression hurt unhealed wounds from World War Two", the statement said. It said the Yugoslav government had decided to reassess its diplomatic relations with other countries that had directly or indirectly taken part in the attacks on the country. Thursday, 25 March 1999 22:03:43 (GMT).
pizarro: (1999-03-25 23:07:24) Hát van igazság abban amit mondasz, de még sorkatonákkal is pénzbe kerül a háború. Oda kell vinni a katonákat, etetni kell őket, ruházni, utánpótlási vonalakat kiépíteni stb... Ez még így is rengeteg pénz, amit valahonnan elő kell szedni. Persze, lehet újat is nyomni, meg lehet hadi váltókkal is fizetni, azonban az orosz gazdaság egyik megoldást sem bírná ki, a költségvetésben elvonható pénz pedig nincs. Úgyhogy nagyon súlyos következményei lennének Oroszországra nézve, ha hadsereget küldene Szerbiába... Persze, attól még megléphetik ezt a lépést, de én nem tartom valószínűnek.
stevie wonder: (1999-03-25 23:06:19) Ha már úgyis angoloztunk, meg "kacagtunk", álljon itt egy idevágó Monty Python idézet a Gyalog-galopp címu remekműből, gondolom sokan ismerik... Black Knight: I'm invincible! Arthur: You're a looney. Black Knight: The Black Knight always triumphs! Have at you! Come on, then. [whop] [Arthur chops the Black Knight's last leg off] Black Knight: Ooh. All right, we'll call it a draw. Arthur: Come, Patsy. (elindul) Black Knight: Oh. Oh, I see. Running away, eh? You yellow bastards! Come back here and take what's coming to you. I'll bite your legs off! Aki mégsem ismerte, annak Fábry Sándor szavait idézem (ugyanaz a mondanivaló): Megkérdezném azt a zöldségest, aki a rohadt banánt ugyanannyiért árulja, mint a frisset: MÉGIS, MIBEN REMÉNYKEDIK?!
6.
Ati mesélte később, hogy szerdán este, valamivel éjfél előtt Ági felhívta telefonon Újvidékről. Azt kérdezte, hogy mi hol lakunk. Illetve, előbb a telefonszámunk után érdeklődött, de ebben a témában csalódnia kellett, ugyanis nekünk olyanunk nincs. Aztán Robi is mesélte, hogy a klubban is keresett bennünket szerdán este Ági, egy Szilvia nevű csajjal együtt, akiről fogalmam sincs, hogy ki lehet. Hát, mi pedig voltunk lent hétfőn is, kedden is és csütörtökön is, csak a szerdánk alakult valahogy úgy, hogy kihagytuk.
Ati pénteken este készült hazautazni, de alig néhány mondatomba telt rábeszélni, hogy maradjon lent szombatig. Akkor együtt is utazhatunk, hiszen nekem meg Szabadkára kell mennem. Este Wozzeckot játszunk... Jó, mondta, de fel kell hívnia a szüleit. Én meg apámra hivatkoztam, s mondtam, hogy az Akadémiáról nem sikerült elérnem. Kimentünk hát a vasútállomásra.
- Siessetek vissza - szólt utánunk Kati. - Mire megjöttök, kész lesz a kaja!
Ahogy megérkeztünk, mondom Atinak, hogy ő menjen be a pályaudvarra, én meg beugrom a szomszédos buszállomásra, ott is van egy fülke, gyorsabban végzünk, ha nem toporgunk egymás sarkában. Rögtön előkerestem a noteszemben Ági otthoni telefonszámát. Már harmadszor tárcsáztam újra, amikor végre méltóztattak felvenni a telefont. Az apja jelentkezett.
- Elnézést a kései zavarásért, Ágit keresem.
- Nincs itthon.
- És nem is jön a hétvégén?
- Nem tudom, még nem jelentkezett.
- Hagyhatnék neki egy üzenetet?
- Ki keresi?
- Attila vagyok.
- Miről lenne szó?
- Legyen szíves megmondani neki, hogy kerestem, s hogy holnap este lesz Wozzeck.
- Micsoda?
- Wozzeck. Az egy előadás.
- Jó, rendben van.
- Köszönöm szépen.
Figyeltem már az elején, amikor vonultak be a nézők, de nem láttam. Csak később, a vásár-jelenetben lettem rá figyelmes, hogy ott ül a harmadik sorban. Előadás után rögtön ledobáltam magamról mindent, hogy első lehessek a tusolóban. Ekkor azonban az jutott eszembe, nehogy elmenjen időközben. Fogtam hát egy törölközőt és a derekamra tekertem. Ahogy kiléptem az ajtón, ott állt a fal mellett és egy faszival beszélgetett.
- Várj meg itt - szóltam.
Tusolás után Zolival indultunk meg le a klub felé. Szóltam neki, hogy menjünk körben, az udvar felé. Ágiék még mindig ott beszélgettek.
- Gyere!
Még várnom kellett rá egy kicsit. Zoli időközben elment.
- Megkaptad az üzenetet?
- Milyen üzenetet?
- Mondtam apádnak, hogy...
- Te beszéltél apámmal?! - kérdezte röhögve.
- Há' ja!
- Láttam a plakáton, hogy lesz előadás.
Egy szűk kis fél órácska lehett, vagy annyi se talán, amennyit a klubban töltöttünk. Mi ketten külön asztalnál ültünk, kicsit Szilviáék felé fordulva. Én söröztem, Ági vodkát ivott.
- Meta-kom - mondtam neki.
- Micsoda?
- Meta-kom. Te mondtad a múlt héten.
- Én?!
- Persze. Meta-kom.
- Ja, meta-kom! Én úgy értettem szerbül: sa metakom! Golyóval...
- Meta-kom.
- Tizenegy pont - felelte Szilárd a kérdésemre. Még előadás előtt rezerváltunk egy asztalt a szomszédos billiárdszalonban. Tizenegytől, azaz huszonhárom óra és nulla-nulla perctől.
- Akkor gyerünk - mondtam, és Szilárd már indult is. Zolinak is szóltam. Ági is cihelődött. Zoli még beszélgetett az egyik asztalnál, Ági meg nem akart játszani.
- Nem tudsz valakit, aki megy most Zentára? - kérdezte.
Nem tudtam.
- Minek?
- Van most ott egy nemezelőtábor. Onnan jöttem ide az előadásra. Fél hatkor még nemezeltem.
- És mit nemezeltél?
- Egy tarisznyát. De még nincs kész. Azért kell visszautaznom. Kell nekem egy tarisznya...
Billiárdozás közben látszott rajta, hogy unatkozik. Rendelt egy kávét, én meg egy sört. Először Szili meg én játszottunk párban Gyula és Ati ellen. És nyertünk. Közben bevágódott Zoli is, de addigra már túl sokan voltunk egy asztalhoz. Elment hát, de azzal, hogy mindjárt visszajön. És időközben Ljubiša és Haris is megérkezett. Ők is játszani szerettek volna.
- Pa ništa, pobednik ostaje na stolu - mondtam.
S maradtunk. Persze, ezúttal már veszítettünk. Nem mintha nem lett volna szerencsénk, de én a ziccereket soha nem tudtam bejátszani... Pedig már a feketéről volt szó! Már épp adtuk volna át a dákóinkat a következő párosnak, amikor Ljubiša így szólt:
- Igrajte vi, mi idemo.
Maradtunk tehát továbbra is az asztalon. Láttam, hogy Ljubiša néhány szót váltott Ágival.
- Honnan ismered a nagyfőnököt? - kérdeztem.
- Már kétszer is beszéltem vele. Összevesztünk.
Ági már a második kávéját itta, mi meg Szilivel egyre rosszabbul játszottunk. Szóltam hát Áginak, hogy ezt még lejátsszuk, aztán elmegyünk. Tetszett neki az ötlet.
- Majd elviszel valahová - mondtam.
- Csak a Pizzeriába vagy a Cobrába megyek - így ő.
- Akkor inkább a Cobrába, mert ott még nem voltam.
El is veszítettük Szilivel a partit becsületettel. Fizettünk. Mentünk.
- Ne beszélj erről senkinek, oké? - fordultam Szilihez.
Bólintott. De a Cobra már zárva volt, mire odaértünk, s a Pizzerián is látszott, hogy már csak az imádság tartja benne a lelket. Előzőleg már megbeszéltük, hogy Áginál alszom, most tehát oda indultunk. Az épület szinte a legszűkebb központban volt, a Gombkötő utcában. Sötét szárazkapu bejárat, az udvarról több különálló lakás is nyílik. Az első ajtó jobbra, néhány lépcső felfelé, ugyancsak sötétben, majd egy újabb ajtó, de ez már a folyosóra nyílik. Ismét az első ajtó jobbra: egy tágas szoba, mondjuk, hatszor hatos vagy hétszer hetes nagy hodály. Ketten bérlik a szobatársnőjével, azzal a bizonyos Szilvia nevű csajszival, akivel Újvidéken is járt. Középen egy kis asztal (térdmagasságig), három vagy négy szék & egyebek - minden, ami az ilyen szobákban lenni szokott. És két ágy.
- Nyolcezerötszázat - válaszolta kérdésemre.
- Az jó.
- Majd azon az ágyon alszunk, mert ez a fal mögött van a házinéni szobája.
Megvetette az ágyat. Egy kicsit segítettem is neki, lenyitottam az ágyat. Csókolóztunk. Le akartam húzni róla a blúzát. akkor sarkon fordult, s az asztalt megkerülve a szoba másik felébe ment. Megállt háttal nekem. Lassan mentem oda hozzá, és lassú, de határozott mozdulattal fordítottam vissza magam felé.
- Ebben akarsz aludni?
Most már hagyta, hogy leszedjem róla. És a szoknyáját is eltávolítottam. A zokniját ő maga vetette le. Rövidujjú pólóm következett. Leszedte rólam. A nadrágommal kicsit nehezebben boldogult, ugyanis épp egy szűkös farmer volt rajtam. Leültem a földre és fölemeltem a lábam, hogy lehúzhassa. Végül valahogy mégiscsak összejött neki. Befeküdtünk az ágyba. Feltételezem, hogy valami pettingre, szeretkezésre számított - kefélés nélkül. Igen ám, de akkor már én sem akartam megkefélni, mert már jobban szerettem annál, mintsem, hogy megfertőzzem azokkal az alattomos tetveimmel, amelyeket Katival közösen szedtünk ösze.
Akkor már rendesen is együtt voltunk, ti. jártunk, és egy zentai előadás után összeverődtünk valami hülye bagázzsal. Beatrice meg vodka meg sör. Igen ám, de több volt a buliban a csaj, mint a faszi. Én Nórival buliztam-bulizgattam, de nem sokra mentem vele, mert mindig, amikor belekomolyítottam az akcióba, azzal hozakodott elő, hogy ő még szűz... A kis szüzike! S ráadásul eltökélt szándéka is volt, hogy az marad. Kati meg egy Bea nevű csajjal akadt össze egy leszbizésre. Persze, közben cserélődtek is a partnerek, cserélgettük egymást, mindenki körbejárt a maga útján, én Katival, Bea Nórival, én Beával, Kati Nórival... Egyszercsak Bea és Kati se szó, se beszéd, átvonultak a másik szobába, én meg időközben hiába igyekeztem annyira felizgatni Nórit, hogy áldozza már rám vélt vagy valós szüzességét... S miközben én ezen munkálkodtam hevesen, kicsapódott az ajtó (horror!), beugrott Kati, megragadta a karom és kifelé kezdett cibálni.
- Gyere!
Mentem. Át a másik szobába. Kezdetben hármasban buliztunk, de aztán Kati előzékenyen visszahúzódott és csak simogatással jelezte jelenlétét. Kicsit később az is ő volt, aki besegített Beába.
- Csak vigyázz, teherbe ne ejtsd a kiscsajt - mondta.
Nem ejtetem. Sajnos. Legalább ennyit megérdemelt volna. Tele volt bogarakkal, szinte bogarászni lehetett volna rajta.
- Gyorsan meg kellett valakinek kefélni a Beát - mondta később Kati, amikor a társaság már szétszéledt és kettesben maradtunk. - Csak eszköz voltál.
De Ágit akkorra már jobban szerettem, mintsem, hogy ráragasszam azokat a nyamvadt, ronda élősködőket. Egy hete még csak egy kaland lett volna, egy futó valami, s utána fáj rá a faszom, hogyan irtja ki magából ezeket a házikedvenceket. De ez most már kapcsolat, még valami komolyabb dolog is kisülhet belőle, jobb tehát türelmesnek lenni. Szeretném az állandó szeretőmmé tenni a kiscsajt. A lelke kell már, s hogy a testét adja-e hozzá, már kevésbé érdekel. Persze, neki is jobb, ha adja. Ezútal nehezebben jutottam el a melléhez, mint legutóbb, s igyekeztem minnél jobban felizgatni. Nem is annyira az ágyékára nyomultam, mint a meztelen testére. Ezt meg is mondtam neki:
- Akarom a tested, akarom a meztelen tested.
De csak rázta a fejét és nem adta a pólóját. A mellét szerettem volna érezni, ahogy a mellkasomhoz tapad, selymes szeméremszőrzetét, ahogy bizserészi a köldököm és a heréimet, meztelen hátát és farát, ahogy végighúzom rajta a kezem.
- Aludjunk - mondta. - Mikor van sínbusz Zentára?
- Én csak a háromórait tudom.
Felkelt, hogy megnézze a noteszében, amelyikbe szinte az összes menetrendet átmásolta.
- Hogy mentél el a múltkor? - kérdeztem.
- Apád felkeltett. Próbált aztán téged is, de nem sikerült. Csak csikorgattad a fogaidat.
- Ez komoly?
- Ahaaa...
- Az a szarás, hogy ébren nem is tudom csikorgatni a fogaimat, de már mások is mondták, hogy álmomban pedig mindig csikorgatom. De ébren nem megy - és néhény eredménytelen kísérletet is tettem ott menten, hogy bizonyítsam állításom.
- Gané voltál. Mondtam, hogy megyek, erre te felemelted a fejed: jó, csak menj, szevasz!
- Ez komoly?
- Hogyhogy?
- Nem emlékszem semmire. De most már rá kell jönnöm, hogy tényleg beszélek álmomban.
(Csak nehogy egyszer épp így kotyogjak ki valamit Katinak!)
- Tényleg nem emlékszel?
- Isten az atyám!
Ági menetredje szerint reggel hatkor van egy sínbusz. Felhúzta hát az órát és odarakta az ágy mellé.
- Belül alszol vagy kívül? - kérdeztem, mire ő csak egy kézmozdulattal jelezte, hogy belül. - Ne haragudj, de a múltkor elfelejtettem megkérdezni, hogy kérsz-e párnát.
- Nem baj, párna nélkül alszom.
- Szuper, én is! De gondolod, hogy fel bírsz majd kelteni? - és akkor újra az agyába villant mindaz, amit épp az imént mesélt el.
- Jújjj!
Megpróbáltunk aludni. Persze egymást átölelve. Kicsit simogatott, alig észrevehetően. Nem akartam viszonozni, nehogy megijesszem, hogy újra akarom kezdeni az egészet. Aztán lassan mégis elkezdtem. Nagyon lassan, szinte nyugdíjas tempóban kezdtük, de a végére már vad sóhajok és nyögések közt faltuk egymást. A pólóját és a bugyiját azonban csak nem adta, ám kezem egyre mélyebben és egyre tovább tűrte szeméremszőrzetén. Bevezettem kezét a gatyámba. Mondthatom, jól értette a dolgát.
Kíváncsi lettem volna vele kapcsolatban néhány dologra. A nyáron lesz tizennyolc éves... Van-e faszija? De nem akartam rákérdezni.
- Hány óra van? - kérdezte végül.
Ahogy odanéztem, az óra fél négyet mutatott. Rebesgetni kezdte, hogy nem bízik benne, hogy fel bír majd ébreszteni.