Szabó Palócz Attila
tintahalak szárnyán

"A tintahal ma szárnyra kel"

(Papp Attila Zsolt)

 

"áthajtani egy nap alatt ezen a kis országon"

(Tóth Erzsébet)

a tintahal ma szárnyra kel

rezzen alant a lég

s ahogy a Tisza-parti békák

Veránkát idéző kórusát hallgatom

(s bennem a vágy,

ó, halk nagyon...)

a bősz tintahallal tartanék

s szentelnék ennek egy elbeszélő költeményt

 

hívtam volna aranyhalat: szállj velem!

de az aranyhalak már rég nem repülnek

árválkodni meg nem akarok

s mint mikor egy nap alatt kell áthajtani ezen a - maradék

országon

maradtam volna bariton békaként lapulva a karban,

az aszfaltra taposva,

s mint aki, miközben már

fordulnak ki száján belei

utolsó átkait

hagyja posztumusz a - volánon

 

a tintahal ma szárnyra kel

de szállítsuk le inkább a volánhoz

hisz íly leosztásban az jobb szerep

mint - ha a béka a múltja felett kesereg

kellemetlen is lehet múlttá válni önmagunk szemében

üssük hát el viccként a dolgok élét serényen

 

ne keressünk szembesülést

ne tartsunk ki és ne csapjunk vissza

ne kérdezzünk túl sokat,

mert könnyen lehet, hogy busszal jövünk vissza...

ha majd a tintahal Ikharoszt mímel, és a szélvédőre koppan

lesz majd miért taposni a gázt

keresztül s kasul az ismert világ határáig

ezen a kis országon át

 

...s ahogy ott fennen a tintahallal röpködék,

látom, térkép lenn e táj,

és nincsen benne köszönet...

 

félelmetesek ezek a drámák, melyek ilyenkor lejátszódnak bennünk

eldobottságunk,

ez a gyógyíthatatlan érzés

képzelgéseink korlátait nem ismeri

félelmetesek ezek a drámák, melyeken ilyenkor keresztülpréseljük magunk

mint Kohl János a fokhagymát

a bajai halászlébe végül

 

csak a dráma marad, a nincstelen testiség

ha immáron meztelen röpködünk

s meztelen tintahalak röpködnek köröttük

 

egy képzavar kéne,

"pattogó ostor"

drámai feszültségeink eltorzult képe

bögyös és pocakos

és májfoltos verseink

zsigereink megfakult fénye

 

a hatcsöcsű kocsmában üddögéltem,

iddogáltam

a nyereg alatt puhított sört,

s közben veszettül magyaráztam

hogy félelmetesek ezek a drámák

melyek

a középszerűségbe húznak

és félelmetes szabadulni is

mert itt már soha semmi

nem adja át önként a helyét

valami újnak

 

a tintahalak röpte ma már oly sebes

hogy nem próbálok iramot tartani...

csörrentsünk vissza inkább,

hátha felveszi valaki,

hátha beleszól... s ha "a hívott fél

pillanatnyilag nem kapcsolható", hát beérem annyival,

hogy képzetem a tegnap esti

beszélgetés alkalmával úgy rakott össze,

hogy öröm lenne látni téged

 

akárhol is légy