Szabó Palócz Attila
kínos kényszerhelyzetek

mi a helyzet nálatok - kérdi érdeklődve egy felületesen ismert ismerős

hát milyen választ lehetne adni erre?

semmi, csak a szokásos...

 

semmi, csak a szokásos, amin most

s amin ilyenkor

keresztülmegyek

nem kevésbé felületesen, nem kevésbé kényszeredetten,

nem kevésbé jellegtelenül

ahogy ebben a kikényszerített beszélgetésben

 

nagyon, nagyon sok minden van, pajtikám,

de neked semmi!

...csak a szokásos élethelyzetek

neked sincs semmi más,

csak a már megszokott látomás,

neked sincs semmi más,

- a százszor megjárt állomás...

 

semmiségek körül forog a hajsza,

senki sincs, aki igazat adna,

s aki meghazudtolna,

s a hibát már jól tudod, hol keresd,

merülj el szépen a salakba',

ne hidd különbnek magad

mert neked sincs semmi más,

csak a már megszokott látomás,

neked sincs semmi más,

- a százszor megjárt állomás...

 

nagyon, nagyon sok minden van, pajtikám,

dolgok,

melyeknek híre megy a faluban,

stiláris élethelyzetek,

stilizált orgazmusok garmada,

mint az a fickó is,

aki most boldogan megy haza,

hogy másnál sincs semmi más, csak a szokásos...

a megszokott élethelyzetek...

mert senki sem árulna el semmit - s minek is? -,

aminek vajh bármihez bármi köze van

 

nagyon, nagyon sok minden van, pajtikám,

de neked semmi más,

csak a már megszokott látomás,

neked sincs semmi más,

- a százszor megjárt állomás...

 

nincs, és nem is keresed - s minek is? -,

s miképpen ha boltíves, pókhálós vén terem

zugában álmodó középkori barátra nyitnád az ajtót

ahogy hazatoppansz,

akad fenn a lélegzet

akad meg a szó

s akárha ez is csak egy szokásos élethelyzet volna,

csak annyira fontos...

amilyen múlandó