Tóbiás Krisztián
(Nincs kabátom...)

Nincs kabátom
húsz forintom
meg anyám ott messze
akinek megígértem hogy megveszem azt
a kabátot nem fog
fázni az ő pici fia
itt vagyok három rövidujjúban
két pulcsiban
nadrágzsebemben cigi
az melegít néha
de nincs kabátom december
az van
nem panaszkodom mert nincs kinek
nincs senkim
jöttem vajdasági gettó
hip-hip hurrá új világ
fizetésem hatvan nettó
ennyi
és hazakéne menni
hogy egyek egyszer normálisan
kajára mindig jutott
vagy fejbe kéne lőnöm magam
azt mondják az
mindent megold
félek nem lesz aki visszatartson
és egy reggelen nem lesz
reggel
virágos földben rothadnak szét
fejemben a versek.