Tóbiás Krisztián
A keresztény miszticizmus elvonatkoztatása

Senki sem tudja, mikor volt és milyen volt, meddig tartott és mennyire ették meg a lángok. Nagy volt a csend, és az egész csak úgy átsiklott a téli égen, mintha csak valaki a sötét utcán cigarettára gyújtott volna. Ezért van a nagy tudatlanság, csak kérdések, csak kíváncsi tekintetek és nagy hallgatások. Igaz néhányan tudják, de ők hallgatnak. Ők azok, akik hallgatnak. A hallgatók, akik fülükbe dugják hüvelykujjukat, hogy ne is hallják a többiek kérdéseit.

- Volt.

Ennyi a válasz.

- A nagy veszprémi bábúégetés. - Súgnak össze néha, és olyankor felrémlik a sötétben, a lángok fényében már találkoztak, valahol, valamikor.A tánc, a boszorkányszombat, a gyilkosság és a többi gondolat, tett és mulasztás mind ott lüktet a hallgatók szivében. A kereszt és a ráfeszített torzó, mint az újászületett keresztény miszticizmus sikolya, és a lángok, a katakombák mélyén, kősziklára épített templom tövében, mintha magát a templomot égették volna porig, hogy legyenek hamvak, legyen miből újászületnie a főnixnek, repüljön a csillagos égig és rikoltsa világgá, vannak még titkok, születnek még próféták, és tesznek nagy csodákat, és így égetik őket meg, legyen hely az újaknak. A tavasz születik újjá, amikor a halálraítélt megszületik. Felsír, hazakívánkozik és megégetik. Ezek a titkok, amit a hallgatók mind mélyen elrejtettek köpenyük alatt. Valahol, a huszonegyedik század kislábújja mellett még vannak titkok.

Azon az estén a kút mellett térdeplő kislány kezéből is kiesett a korsó, mikor meghallotta a kereszt pattanását. Ő hallotta. A tiszták hallották, az utcában felsírtak a csecsemők, mint ravatal mellett a siratóasszonyok. Ők még tudnak a szívkamrákból könnyet ontani, őszintén és ártatlanul.

- Ne sírj, nincs semmi baj, ez is csak egy hullócsillag, nézni fogsz még sokszor a csillagok közé, és nem fogod siratni, amelyik lehull, azokban fogsz gyönyörködni, amelyek tovább világítanak.

- Mi történt? Csukd be szemed és gondolj valami szépre. Csak egy rossz álom volt.

- Felkapcsolom a lámpát, és eltűnik minden, amitől félsz. Mint a szerelmes lepkék, belehalsz a gyönyörbe. Vakon és átkozottul ártatlanul.

Ezt is csak azok tudják, akik fülükbe dugják hüvelykujjukat, hogy ne kísértsék őket a hangok. Úgy tesznek mintha itt élnének közöttünk. Reggel mukába mennek, délután gyereket nevelnek, éjszaka szerelmesek, pedig ők már távol vannak ettől a világtól, a létezésük már csak álca. Ők a csend prófétái, akik a a kereszttel együtt égtek el, és a főnixel együtt születtek újjá. Ők a sikoly és a hullócsillag.

- A veszprémi bábúégetés.

Az újszülött jászlából hozták szalmáját, keresztjéből ácsolták törzsét és szavaiból csiholták a lángot, ami a világot újjászülte.