Tóth Lívia
Levelek

A leveleket akkor találta, amikor beköltöztek a házukba. Nyilván az előző tulajdonos hagyta ott a többi kacattal együtt. A szövegeket kicsit átjavította, mert utálja a helyesírási hibákat.

Rozmaring jeligére
Tisztelt Ismeretlen!

Olvastam a Magyar Szóban a hirdetését és szeretnék ismeretséget kötni Önnel. 54 éves alacsony termetű asszony vagyok közepes nyugdíjjal. Van egy 16 éves lányom, aki dolgozik. Hat éve özvegyen élek, nagyon meguntam a magányt és szeretnék egy jóravaló élettársat találni. Ha Önnek ez a rövid életrajz megfelel, válaszoljon, és akkor többet írok magamról.

Maradok tisztelettel és várom kedves válaszát:
Erzsébet

Tisztelt Rozmaring jelige!

Családtalan özvegyasszony vagyok, az életem java részét a saját üzletemben dolgoztam le. Most 60 éves vagyok és nyugdíjas. A termetem közepes, a hajam szőke, a természetem víg, szolíd életre vágyok. A saját, kétszobás lakásomban lakom.

Sok ismerősöm van, de mégis nagyon egyedül érzem magam. Szeretnék megismerkedni egy egyszerű, jó emberrel, akivel megértenénk egymást. Ha van kedve, semmi akadálya annak, hogy eljöjjön hozzám, de csak pénteken tudom fogadni, mert akkor a fiam és a menyem egész nap dolgozik, én meg vigyázok a 10 hónapos kisunokámra és nyugodtan beszélgethetünk. De előtte még írhatna egy hosszabb levelet is, hogy jobban megismerkedjünk. Ha vonaton jön, nagyon könnyen megtalál, nagyjából le is rajzolom az utcákat, de keresse a bádogost, azt mindenki tudja, hol van.

Remélem, válaszol a levelemre:
Katalin

Kedves János!

A levelét megkaptam, részben meg is értettem, csak azt nem tudom elképzelni, hogy 65 éves korában miért nincs még nyugdíja sem. Mivel foglalkozott fiatalabb korában, ha most semmilyen jövedelmet sem kap? Még szerencse, hogy a gyerekei fizetik az öregek otthonában az ellátását.

Nem tudom, véletlen-e ez, de én is egy hasonló otthonban élek, igaz, magától távolabb egy másik városban. Látja, milyen furcsa a sors, minket is egymás útjába akar sodorni.

Tisztelettel:
Rozália

Kedves Édesapám!

A levelét megkaptam és megértettem a tartalmát. Ne idegeskedjen, hamarosan megyünk haza látogatóba, akkor majd kifizetjük a tartozást. Ne féljen, nem kerülhet az utcára. Mondja meg az igazgatónak, hogy írtam magának, ha otthon leszek, bemegyek és mindent elintézünk. Felesleges magát zaklatnia, hiszen nincs pénze.

Mitől feketedtek meg a lábujjai? Biztos megint vagdosta a tyúkszemét a bicskájával és megfertőzte. De most már csináljon mindent úgy, ahogy az orvos mondja, hogy minél előbb meggyógyuljon.

Mire ez a levél odaér magához, már csak egy hetet kell várnia, és mi is jövünk. Sokszor csókolja lánya:
Ilonka

Kedves Édesapám!

Képzelje el, az ügyvédünknek is küldtem egy levelet, de rossz címet írhattam rá, mert visszajött. Most feladom a maga nevére és arra kérem, vigye el a doktor úrnak. A levelet nem szabad felbontania, mert akkor esetleg nem fogadja el. Ha már ott jár, kérje el az ügyvédnek a pontos címét meg a telefonszámát és tudassa velem is. A tiszteletdíját természetesen én fizetem, mert magának nincs pénze.

Tegnap este volt nálunk az az ismerős plébános és elmeséltem neki a Rozi néni ügyét. Azt mondta, megnézi, mit tud tenni.

Küldök egy kevés márkát, vegyen magának Karácsonyra pálinkát. Több pénzt nem merek a levélbe tenni, nehogy az otthonban felbontsák és elvegyék. Mivel karácsonyi lapot nem rakok a borítékba, hogy ne legyen túl vastag, itt kívánok kellemes ünnepeket.

Ilonka

Kedves Édesapám és Rozi néni!

Kívánom, hogy a levelem jó egészségben találja magukat. Mi most már jól vagyunk, de én nemrégiben egy hétig betegszabadságon voltam. Nagyon megfáztam, még mindig köhögök és fáj a torkom.

Édesapám, megkaptuk a levelét és mindent megértettünk belőle. Megszid, hogy ritkán írok, de nem is tudom, mivel tölthetném meg gyakrabban a papírt. Bizonyára az Ilonka is megírja majd, hogy ez a mi pap ismerősünk megkapta a választ Romániából, amelyben az áll, hogy a Rozi néni ura már régen meghalt. Hamarosan elküldi maguknak a halotti levelet, és ha akarnak, megesküdhetnek. Csak az a kár, hogy nem korábban találták meg egymást! Lehet, hogy a Rozi néni hozzám is sokkal jobb lett volna, mint az a másik asszony volt. Ilyen a sors, ennek bizonyára így kellett lennie!

Négy és fél hónap múlva megyünk haza látogatóba. A kis Hedvig nagyon jó gyerek, továbbra is minden este imádkozik, de jobban tud már németül, mint magyarul. Mindig egyezkedünk, mondom neki, hogy magyarul is muszáj néha beszélnie, mert különben egészen elfelejti. A nyuszi sem hoz neki nagyon sok ajándékot, csak olyasmit kap, amit különben is meg kellene venni. A férjem ismét nincs itthon, egész héten ketten vagyunk a fiammal.

Édesapámnak is küldök egy kis pénzt, vegyen rajta magának és a Rozi néninek húsvéti ajándékot. Ezzel be is fejezem a levelet, sokszor csókoljuk magukat.

Lánya, Magdi

Kedves Édesapám és Rozi néni!

Kérem az Istent, hogy e pár sorom a legjobb egészségben találja mindkettőjüket. Sietek megírni, hogy a plébános úr kiderítette, a Rozi néni férje már húsz évvel ezelőtt meghalt. Kért hivatalos iratot a parókiáról és a városházáról, amint meglesz, elhozza nekem, én pedig postázom maguknak. Most már nem lesz akadálya annak, hogy megesküdjenek. Ha úgy döntenek, hogy összekötik az életüket, akkor visszaköltözhetnének a házba. Legalább nem állna üresen, a tennivalókkal meg ketten csak elboldogulnának.

Az egyik ismerősömnek írtam, vigyen magának egy kis pénzt, hogy legyen húsvéti pálinkára. Remélem megteszi, mert nem akarom levélben küldeni. Ha nem érkezik meg, maga nyugodtan kérdezzen rá!

Ez a levelem rövid lett, de szeretném az örömhírt még ma postára adni, ezért sietek. Csókolja magukat lánya:
Ilonka

Kedves Rozi néni!

Hála Istennek, szerencsésen visszaértem. Sietnem kellett a fiam miatt, pedig nagyon szerettem volna elbeszélgetni magával a szegény apámról. Tudom, csak maga volt mellette végig, a betegsége alatt is. Jó volt hozzá és szerette őt, ezért én is tisztelem magát. Azzal ne törődjön, hogy mások mit mondanak.

Írjon nekem, bárhová kerül is ezután, mindig lesz időm pár sor válaszra. Az Ilonkáék tovább otthon maradtak, nem tudom, találkoztak-e még a temetés után is.

Itt minden a régi, én dolgozom, a fiam jár az iskolába, így múlnak a napok. Sokszor csókoljuk magát a távolból:
Magdi

Édes Rozi néni!

Megkaptam a levelét és nagyon örültem, hogy sokat írt az apámról. Maga volt mellette és tudja, mennyit szenvedett szegény. A Jó Isten most már megkönyörült rajta, nekünk pedig bele kell nyugodnunk az ő akaratába. Csak az a baj, hogy a temetés utáni első Mindenszentek napján nem mehetek el a sírjához. Nagyon szépen megkérem, Rozi néni, vegyen helyettem is koszorút, vagy egy szép csokor virágot és vigye ki a temetőbe. Írja meg, mennyibe került, én elküldöm magának a pénzt. Az sem baj, ha drága, csak szép legyen.

Mi jól vagunk, remélem, maga is egészséges. Itt semmi újdonság nincs, az eső már napok óta megállás nélkül zuhog.

Sokat gondolunk magára:
Magdi

Édes Rozi néni!

Kívánom, hogy a soraim egészségben találják. Mi jól vagyunk, ha azt a kis náthát nem vesszük figyelembe, ami mindig van. A fiam is sokszor meg van fázva, mert nagyon szeret kint biciklizni. Pedig itt most nagyon hideg van, egész nap fagy, nem enged fel egy kicsit sem.

A levele most elég sokat késett, már nem tudtam elképzelni, mi van magával. Hamarosan küldöm a pénzt, vagy átadom személyesen, mert pár hónap múlva megyünk haza szabadságra. Nekem nagyon fáj arra gondolni, hogy otthon már nem vár senki, csak a három sírhant. De ha a Jó Isten így akarta, akkor legyen meg az ő akarata. Bizonyosan szép volt apus sírja, ha már három koszorú is volt rajta. Nem tudom, ki vihette a harmadikat? Ha látja, kérdezze meg a Vera nenát, csak ő lehetett. Én nem hiszem, hogy a Mari volt. Nekem nagyon rosszul esett, hogy Mindenszentek napján nem lehettem ott a temetőben, de mit csináljak, ha ilyen messze vagyok. Elmentem a templomba és imádkoztam a halottaimért.

Azt írta, hogy nem jól van a szíve. Vigyázzon magára és ne sírjon olyan sokat, az már úgysem segít. Ha nagyon hideg lesz, ne járjon ki a temetőbe, mert megfázik. Majd inkább tavaszra sűrűbben kimegy.

Most mást nem tudok írni, majd legközelebb hosszabb levelet kap tőlem. Sok szeretettel csókolja magát:

Magdi

Kedves Rozi néni!

Ne haragudjon, hogy eddig nem írtam, de a munka nagyon leköt. Nagyon örülök, hogy az apánk sírja szép volt. Én sem hiszem, hogy a Mari vitte azt a bizonyos harmadik koszorút. Sírtam Mindenszentek napján, mert azt gondoltam, mindenkihez mennek majd a hozzátartozók, csak szegény édesapám marad árván. Igaz, neki most már mindegy, hogy virágos-e a sírja, vagy sem, mégis hálás köszönet magának, hogy törődik vele. Én nem tudtam időben megszervezni, hogy a nevemben is legyen virág, de majd legközelebb erre is gondolok.

Azt hiszem, tavaszra már földet is kell vitetni a sírra, maga majd megírja, milyen állapotban van, nagyon beesett-e a télen. Talán májusban haza tudok menni és kifizetem a költségeket, mert a Magdit sem veti fel a pénz, amióta a férje elhagyta.

Nálunk különben semmi különös újság nincsen, dolgozunk és múlnak a napok. Üdvözöljük magát:

Ilonka és családja

Édes Rozi néni!

Kívánom, hogy a soraim a legjobb egészségben találják, habár én nem a legjobban érzem magam. Már hat hete tart a megfázásom, és nem is akar elmúlni, hiába szedem az orvosságokat.

Nagyon sajnálom, hogy amikor otthon voltunk, csak olyan keveset bírtunk beszélgetni magával. Remélem, legközelebb majd többször találkozunk. Közben az Ilonkáék is visszaértek, mesélte, hogy ő is volt magánál.

Itt az idő nagyon bolondos, sokat esik az eső és fúj a szél, de az egész nyár ilyen volt. A búzát csak szeptemberben arathatták le, nagyon sok meg is rohadt. Nekünk is tönkrement a zöldség és a hagyma a kertben. Különben minden a régi, dolgozunk, mint mindig. A fiam novemberben bérmálkozik, Ilonka fia lesz a bérmaapja.

Sokat gondolok magára, szertettel:

Magdi

Maradt egy kis dinárom, elküldöm, majd írja meg, benne volt-e a levélben?

Drága Rozi nénim!

Mindig nagyon megörülök a levelének, csak azt kívánom a Jó Istentől, hogy egészséges legyen. Maga jó volt az apámhoz, amit én soha nem tudok meghálálni. Érzem, hogy ugyanolyan szeretettel gondol rám, mint én magára. Ez jó érzés, mert mégiscsak van nekem is valakim otthon.

Írta, hogy apus sírja nagyon szép. Úgy szeretnék én is többször kimenni a temetőbe, de nem tehetem.

Mi jól vagyunk, ha a bajokat nem számítjuk. Talán még nem hallotta, hogy Ilonka férje rosszul járt, levágta az ujját. Aztán még rosszabb lett, mert a seb elgennyesedett. Az orvos ugyan kipucolta, de még mindig nagyon fáj neki.

Itt már esett a hó három napig, de el is olvadt. Én dolgozom, mint mindig, a fiam iskolába jár, már nagyon várja a karácsonyi szünetet. Vigyázzon magára, nem szeretném, ha megbetegedne, mert nincs, aki ápolja.

Sokat gondolok magára:
Magdi

Kedves Rozi néni!

A hozzám küldött lapját megkaptam, de nem sokat értettem belőle. Nem egészen világos előttem, ki mit beszélt, és kiről.

Nagyon meglepett, hogy éppen nekem jelentkezett, mert a nővéreimtől hallottam, hogy nem tudják magáról, hol tartózkodik. Az otthonban azt mondták, ismeretlen helyre költözött.

Nem tudom, ki szedte le apus sírjáról a koszorúkat, de ha maga azt akarja, hogy szép legyen, tegyen rá pál szál töves virágot. Ha rám gondolt, akkor nagyon téved, én nem bántom a sírt, nem vagyok bosszúálló. Már nem gyűlölöm. Igaz, hogy bántott az életében, de azt a koporsója mellett megbocsájtottam neki. Most már csak arra kérem az Istent, hogy adjon neki is bűnbocsánatot és örök nyugodalmat.

Én magának még a vezetéknevét sem tudom pontosan, de ha van mesélnivalója, egy reggel üljön fel a buszra és jöjjön el hozzám, az utiköltségét kifizetem. Élőszóban jobban el lehet mondani mindent. Szívesen látom, de azt nem ígérhetem meg, hogy én keresem fel, mert nagyon el vagyok foglalva.

Zárom soraim, még egyszer köszönök mindent, amit apámért tett, tisztelettel:
Mária