Verebes Ernő
frontális

 

állunk, ülőhely nem maradt

féllábas utazás, célunk egy fapad

kinn a ködben, sorsrejtő árnyak:

a villanykarók perspektívából

sorban bekandikálnak

 

aztán a vészfékek működésbe lépnek

csomagok szállnak

eszmények dőlnek,

s térbe ugrik a meglepetés:

ami eddig történt, az kevés

 

tudjuk, lassan koppanni kellene

de a szerelvény oly hosszú,

s csak repülünk egy szűk folyosón

a hátunk mögé látó semmibe,

míg a Nagy Találkozásra várunk

 

bent a fülkékben, már a csend:

köszönés, mielőtt kiszállunk