Béres Dezső
Részletek egy kurkász naplójából II.

[Továbbiakban minden szögletes zárójelben levő szöveg tőlem illetett. Nem vagyok különb Mindenre Elszántnál; én is csúszok. Csak ma, kedden folytatom.

A korabeli helyesíráson változtattam, a mai Akadémiai Szabályzat szerint. Pontos komorszakot, időpontot meghatározó utalások még mindig nem kerültek elő. Lehet, hogy J. Balog KORTALAN? A következő papírfecnin a kurkász saját naplójába, saját gondolatait jegyezte föl:]

még mindég idén, április 13dikán, vagy tizennegyedikén, nem tudom, mert lealjasultunk a Végső Üzenet nevű italkimérésben

Kicsinyke, ám tisztelettudó csoport gyűlt össze a Költészet Napján délután J. Balog dobozánál. Akik vették a fáradtságot, és megjelentek, tudják: az előttünk jártakat nem kötelező szeretni, ám tisztelni ajánlatos. Hisz Ők a Múlt, nevezhetném Történelemnek is. Amit tettek - jól, rosszul - annak következménye jelenünk. A mi jelenünk. Hozzánk tartoznak, mint lombját hullató fához az avar, mint cseresznye a cseresznyepálinkához.

A művész íly lombhullató, vagy mámort érlelő cefre. Rajtunk áll: absztinensen keressük-e az avarban a kincset, és közömbösen sétálunk el a kiserdő mellett épült szeszfőzde mellett, avagy elébb betérünk ez utóbbiba, s utána megyünk gázolni térdig érő avarban, begyűjteni hulló fényes gesztenyéket, tizedét a bánatnak?!

Nagy kérdés, amit Pilinszky János vet föl egy, a költői képzeletről tartott konferencián. Idézem: "A fantázia a felület hígabb közegében, az álmodozás szabados kombinációiban raboskodik és tévelyeg." Pilinszky azt is mondja, hogy teremtő, alkotó csak egy van, és ez: Isten. Minden más alkotás az Ő alkotásának csak utánérzete, azaz: parafrázis. Íly módon tekinti az emberi alkotást passzívnak. Ő íly módon tekinti az emberi alkotást passzívnak. Nem szívesen vitatkozom Pilinszkyvel, sőt, el kellene fogadnom, ám én, Mindenre Elszánt, minden alkotót aktívnak tekintek, mégha parafrázisról is van szó. Mert minden teremtésnek, alkotásnak utóélete van, és mindenféle alkotásnak, teremtésnek két létrehozója. Az egyik az aktív, aki létrehozta, a másik, aki befogadta. Utóbbi elemzi, értelmezi, gondolatok ébrednek benne, mert valamit üzen a mű. Tehát tovább alkotja a már létezőt. Szerintem ő lenne a passzív alkotó. Ám ha elhiszem, amit Pilinszky mond, hogy aktív teremtő (alkotó) egy van, és ez Isten, akkor jelen értelmezésben passzívvá leend a mi materiálisnak ható alkotó közösségünk. De minek nevezzem a Közönséget, aki hajlandó befogadni ezeket a parafrázisokat, utánérzéseket, epigonkodásokat, plágiumokat, a fene tudja tovább sorolni, sorolja a Szinonima Szótár, a Magyar Nyelv Értelmező Kéziszótára, az Idegen Szavak Szótára, meg még mittudomén hány kézikönyv.

[1910-ben megkérdezték Ady Endrétől : "Mi lenne Petőfi, ha ma élne?"

"Ez az istennél több ember pórul jár, ha meg nem hal." - ennyi volt a válasza, ha lehet hinni a korabeli, irodalmi annaleseknek. - Mára megint béfejezem Mindenre Elszánt naplójának közlését, folytatni fogom. Talán már holnap. Pá.]