A klón neve:

Balog teljes
Adalékok a hagyatékhoz:

2009. július 26.
Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából XXVI.
„Korándi úr, aki tudja, hogy ezt a könyvet nem lophattam el sem tőle, sem mástól, mert ez a könyv ellophatatlan, mert ez a könyv senkié, ez a könyv nem létezik, Fantáziából való, és most is olvassa, tovább írja valaki, valahol. Fantáziából való, ezért mint minden igazi történet, megtörtént dolgokon nyugszik, és Végtelen Történet, mert bármikor, bárki által tovább írható. Sok minden azon múlik, hogy kinek a kezébe kerül. Nagyon sokan járnak Fantáziába. Ennek az országnak sok, nagyon sok bejárata van. Több, mint a kék szakállú herceg várának. És bizony mondom: aki ide betéved, és itt is marad, az mind Barnabás. Bux Barnabás Boldizsár. Éppen ezért, Fantázia csakis könyvespolcokkal agyonzsúfolt helyiségekből állhat, és ezek a polcok csupa-csupa ilyen varázskönyvektől roskadoznak, melyekben minden történet vége más.”

2009. július 26.
Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából XXV.
„„Lelkiismeretes akartam lenni. Legalább végig szavaljuk ennek a hálás publikumnak Jókai eme örökszép költeményét. De ha meguntátok, azonnal befejezem a darabot. Hogy mi módon? Jön egy elemi csapás, és elönti az árvíz Senki szigetét.” Ezzel Timár Mihály alias J. Balog elment intézkedni, hogy az árvízkulisszát helyezzék a kortina helyére. Makfy Adorján pedig fölvilágosította a publikumot az össznemzeti katasztrófáról.!”

2008. október 23.
Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából XXIV.
„ Lehetetlen darabokat adtak elő, melyeknek csak a címe volt eredeti, a összes tartalmukat Császtvay jr. – a junior, azaz: ifjabb – komponálta, hozzá igazítva a megmaradt tagok értelmi képességéhez, szem előtt tartva a ruhatár, a kelléktár, díszlet, stb. fogyatékosságait. Ezen túlmenően mindenki elkövetett valami sötétbe való turpisságot. Az intrikus egy ájtatos öregasszonynál nyert elszállásolást, aki a tisztaszobáját adta a színész úrnak. Szentképek lógtak a falon, a Madonna képe megkoszorúzva úrnapi virággal, alatta berámázva a „Hét mennyei vár” című imádság.”

2008. augusztus 16.
Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából XXIII.
„Szívem vokativusa! Bocsásson meg az ajánlatért, melyet kegyednek tenni bátorkodom, t. i.: hogy engemet alanya jelzőjéül elfogadjon. Egész a 3-dik fokig boldognak érezném magamat, ha szívem optativusát indikatívusra változtatná. Tudom ugyan, hogy én a hímnemnek sem első, sem második, sem harmadik személye nem vagyok, kit kegyed főnevéül avagy igéjéül óhajtana; azt is tudom, hogy az egész többes szám nem szereti annyira kegyedet, mint én! Igen! Én szeretni fogom kegyedet, míg csak egy partikalus életben lesz belőlem!”

2004. december 12.
Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából XXII.
"Kuócz doktor a Zöld poszogó című lebujban ül Kerseivel és oktatja: 'Vakbél komitácsinak öltözik és elhiteti Anasztáziával, hogy fogai rosszak. S nyomban elvezeti Harrihoz, az idegnélküli fogtechnikushoz, a többi azután a te dolgod. Íme, itt van ez a csöpp ekrazit bomba, ezt mint a fogorvos segédje, beplombálod a nő szájába, s akkor Bendegúz meg Amáli összecsókolódznak, a bomba explodál s mi végre hozzájuthatunk a találmányhoz és az exhumálási engedélyhez.'"

2004. június 12.
Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából XXI.
"Végül is egy darabig zavartalanul csordogált az élet a Nyári Színkörben. Például Zajonghy barátunk egy előadáson, mely tulajdonképpen jutalomjátéka volt, ahol Ködfátyol szerepét játszotta, a nagy ünneplésen felbuzdulva az étlap feléneklésénél harmadszor is ismételni akart, és mikor már a cselekmény tovább haladt, mély baritonján, melytől a plafon megrezdült, s megzörrentek az ablaküvegek, beleszólózta a csendbe: "kolbász...". Akkoriban jött divatba a színházi törvényszék, mely a hibákért pénzbüntetést rótt ki. Nyolc hatos bírságot kapott érte azonnal az ügyelőtől, jutalomjáték ide, jutalomjáték oda."

2004. május 29.
Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából XX.
"Nyugodjanak bele, vigasztalódjanak, így kívánta ezt a Vigadó jövő sorsa, így akarta ezt a jó Isten, aki szeret bennünket, és azért csak megsegít, így akarta ezt az adósságaikat késedelmesen, vagy soha meg nem fizetők társadalma, ők akarták ezt a nagy szomorúságot. Hitelünket kívánságának megfelelően, szűk családi körben helyeztük örök nyugalomra tegnap, záróra után, a Vigadó pénztárkönyvébe. Kegyeletüket és adósságaikat, egyesével, a helyszínen leróhatják, de Hitelre már ne számítsanak. Kontrus üzletvezető."

2004. március 21.
Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából XIX.
"...a théâtre paré rendben befejeződött, sőt, a közönség is zavartalanul távozhatott, mert akkorra megszűntek a zavargások, szétszéledt a tömeg, az utcákat megtisztították a csőcseléktől. Marinovich Jenő rendőrfőkapitány azt nyilatkozta: azért nem adtak engedélyt a tüntetésre, mert ekkora paláverhez nyomósabb indok kell, mint a szerző alkotói múltja. A rendőrség nyomozást indított az ügyben, annak kiderítésére: kik voltak a főkolomposok, ugyanis a szervezést senki sem vállalta magára. Azt pedig, hogy miről is szólt a színdarab, ugyan föl nem jegyezte senki.

2004. február 7.
Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából. XVIII.
"Minden sablontól mentes, eredeti új darab, új mesével, a szerkezete, zenéje is korszerű, kulturáltan cenzúrált. Vidámság, derű, csupa hangulat, alkalmas arra, hogy népszerű legyen. A tegnap lezajlott első, nyilvános főpróba és sajtóbemutató sikere is ezt engedi jósolni. Épp akkor értek be a Színkörben, mikor a második főpróbán a "Tarjánvégen van egy kicsi ház..." című dalbetétet vették."

2003. november 9.
Béres Dezső: Följegyzések egy kurkász naplójából XVII.
"Miről értesült Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb? A Hódsárréti Torna- és Vívó Egylet football csapata 2:1 arányban, idegenben legyőzte a Kurca-parti Vasutasok csapatát, ezért a Mária Leányok Társulata olcsó helyárakkal megismétli farsangi előadását, ennek örömére összeírják a siketnémákat és a sorköteleseket, a Polgári Kaszinó és a Szabadság Olvasókör együtt ünnepeltek a meccs után, és a nagy ünneplésben baleset érte a libatömők vezérét és szellemi felvilágosítóját. Most a Szent Erzsébet Kórház Elmegyógyintézetének Szeretetházában ápolják."

2003. július 14.
Béres Dezső: Följegyzések egy kurkász naplójából XVI.
"A hajókázás elmaradt, fölháborodottan visszatértek Hódsárrétre, és az anomálián segítendő, a korábban már említett Kurta Kocsmában megalakították a Volt Magyar Haditengerészek Bajtársi Szövetségét, haditengerészekhez illő módon megkereszteltek egy csatahajó-modellt, jelképesen vízre is bocsájtották, eltávolítva egy sörös hordó fedelét, így inkább sörre, mint vízre bocsájtásról lehetne beszélni. Díszágyúcska is volt, üzemképtelen, így az ágyúsorüzet pezsgős üvegek durrogtatása pótolta, a krimó udvarán árbócot állítottak, negyvenkét nemzet hadilobogójával díszítették, s ez így inkább májusfához hasonlított. A hajó a keresztségben az SMS Zenta nevet kapta. A hajdani, dicsőséggel harcolt hadihajóra emlékezve, annak jelképes feltámadását, nemzetnek visszaadását kívánták jelezni."


2003. május 24.
Béres Dezső: Följegyzések egy kurkász naplójából XV.
"Eleinte vonakodott, mondván nem érdemli ő ezt a nagy tisztességet, vannak nála nagyobb gazemberek is a világon, de azután csak meggyőzték arról: minő megtiszteltetés, hogy ő tesztelheti a világon elsőként a villamosszéket. Tapasztalatait majd tollba, illetve írógépbe is mondhatja egy nimpha irogepisnek, könyv lesz abból, bestseller. Ha nem, akkor feszt' zeller. Mehet a levesbe, potencia-növelő hatását már az antik inkák is inkább ismerték, mint sem."

Béres Dezső: Följegyzések egy kurkász naplójából XIV.
"Eltökélt szándékkal föltápászkodott, ő ugyan visszamegy a Kurtába, de az ajtót belülről bezárták. Dühében öklével csapott az ablaküvegbe, véresre sebezvén kezét. Így lett véres a kártyacsata. A jóbarátok megszánták, de a vérzést nem sikerült elállítani, mentőt kellett hívni, kik azután a szerencsétlen szerencsés nyertest kórházba szállították. Így fordulhatott elő, hogy J. Balog a hospitályban, a véres kártyacsata aktája pedig a csend őrségének íróasztalán feküdt. A hospitályban látogatta meg jurnalista vulgaris barátja, aki nem más, mint Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb."

2003. március 29.
Béres Dezső: Följegyzések egy kurkász naplójából XIII.
"... az öröm szerzésének szexuális módját mélyen elítélik, az kizárólag utódok nemzésére való, csakis sötétben, és vastag dunyha alatt. Lámpa fényénél, netán-tán fényes nappal - nos, ez már maga a paráznaság, abban az esetben is, ha közben béhunyják szemeiket a tettesek. Szalmakazalban, szénapadláson, selymes réten: ez pedig már förtelem, szavak sincsenek rá. "

Béres Dezső: Följegyzések egy kurkász naplójából XI.
"Ugye, érthetően mondom? Pedig már az általam életre hívott és fölkent szolgáimból álló KiGondoló Bizottság (röviden: KGB.) nemhogy kigondolta, de a kitűzött feladatot messzi túlszárnyalva, ki is dolgozta az első öt éves tervet az iparra, a mezőgazdaságra vonatkozóan. Sőt, gondoltak a művészetek minden ágazattyára is. Gondoltak a rádióra, a tévére, a filmgyártásra. Számomra a legizgalmasabb az volt, amikor a cirkuszművészet számára is készítettek ötéves tervet, itt kidolgozták például, hogy egy légtornász csoportnak öt év alatt hány salto mortalet kell ugrania."

2003. március 9.
Béres Dezső: Följegyzések egy kurkász naplójából XII.
"ahogy puffant az aktacsomó, és hajkorpával elegyes porfelhő kerekedett a miniszter háta megett (rizspor nem lehetett benne; parókát sosem viselt, volt viseltes dolga épp elég, mint pl. öltöny, nyakkendő, a korrupciós ügyeket ne is említsük), épp akkor, hogy a kalaposok elkezdtek volna panaszkodni, miszerint nincs munka, mert a svájci sapka lett a divat, kalap, cilinder már kiment a módiból, mint ház az ablakon, kályha a kéményen, stb., valaki röpcédulákat hajított az ülésterem karzatáról a képviselők közé, s közben ezt ordibálta. - Megkótyagosodtatok ti, emberek!"

2003. február 22.
Béres Dezső: Följegyzések egy kurkász naplójából (X.)
"Meg kell jegyezni, azért voltak, akik nem ismertek mértéket, s könyvek terhe alatt, bizonytalan járással hagyták el a helyiséget. Egy valaki nem jutott el a kijáratig, még az ajtó előtt összeesett, széthányva a magához ragadott könyveket, prospektusokat. A leventék udvariasan kitessékelték, az egyik, irredenta érzelmű leányegyesület tagjai pedig gyorsan eltakarították a gusztusosnak nemigen mondható rakást."

2003. február 8.
Béres Dezső: Följegyzések egy kurkász naplójából (IX.)
"J. Balog Szilveszter a forradalom alatt társulatával menekült, épp akkor, mikor bemutatni készültek a Kean, a színészkirály című darabot, s nem tudott megmenteni mást, mint a koronát, a sokágút, a címert és a nagy csomó kellékpénzt, amit jancsibankóban hajítottak utána a honfitársai. Mit tesz egy király, ha kiesik a szerepéből? Moziengedélyt kér, vagy legalább egy trafikot. J. Balog egyik kurtizánja és egyben felesége, a fenséges hercegnő, belátván, hogy az autó többé nem fut a családi címerrel s inas sem ül a volánnál, legföljebb a suszterinas háborgatja őket, aki szegény, tizedszer hozza a számlát, hát szerényen beérte egy trafikkal a Lipótmezőn."

1 balog: Nos
"ami elvész, az megvolt már egyszer és nincsen ez másként azzal sem, aki még nem volt meg, de aztán elveszett.

ha rendet lehetne tartani 1 életben, akkor mindennek volna kezdete és mindennek volna vége is és ez utóbbi egészen bizonyos.

még annak is lenne vége, aminek nem volt kezdete. "

Szabó Palócz Attila: Balogsági bizonyítvány
"Balogsági, s nem gyalogsági. Mi is lehetne gyalogsági, ha már a bizonyítvány úgy nyilvánítja ki akaratát, hogy talán inkább mégsem? Hát, lehetne talán az akna, a fegyver, azt meg hagyjuk, mert nem ilyen gyalogságra gondoltam, nem katonai értelemben vettem és vetettem el a sulykot..."

Béres Dezső: Följegyzések egy kurkász naplójából (VIII.)
"A betörő elébb az egyik befogott konflislovat akarta betörni, lehet, nem is betörő volt, hanem állatidomárnak hitte magát, és ez így már közelebb áll színidirektori képzelgéseihez. Majd, hogy a kocsisok meg akarták verni, futott, mint a nyúl, de elfogták. Hát így fogtak nyulat is, betörőt is a sárréti konflisállomáson, majd' egyidőben, majd' egyszerre. "

2003. január 2.
Fekete J. József: Az olvasás, mint a feledés gesztusa?
"Az olvasásnak van egy ősi, még a második században lefektetett szabálya, vagy pontosabban fogalmazunk, ha azt mondjuk, felismerése, amely az olvasás aktusának mérvadó meghatározásává vált, mégpedig az, hogy maga az olvasás is egyfajta - íratlan - palimpszeszt. A legújabban olvasott szöveg ugyanis mindig felváltja az előzőt, úgy írja felül azt, hogy egyben magába is foglalja, minden újabb olvasmány a korábbiakra épül. Az olvasás tehát kumulatív aktus, és mértani haladványt követ, minden megelőző olvasmány megtalálható a legutóbbiban."

Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából (VII.)
"Egyszer, egyetlen egyszer sikerült J. Balog vágya; otthon maradnia, mert nem volt előadás a Színkörben. Háziasszonyánál tartózkodott szállásán, a háziasszonya meg hivatalos volt valami esküvőre, és merő véletlen, J. Balogra rázárták a lakást. Éjfél után jött haza a házinéni, J. Balog addig meg ketrecbe zárt oroszlánként forronkodott a vasas ablak mögött, mert hogy ott sem tudott kimászni."

2002. november 10.
Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából (VI.)
"Be kell látnunk, hogy a nádi hegedűnek és a köcsögdudának nem elég erős a hangja. Azok a tanácsok, hogy használjunk olyan hangszereket, mint teszem azt a nagybőgő - ennek nézni elég az eget -, vagy zongora, teljességgel elképzelhetetlen, idejét múlt eszközök, a cár idejét múlt eszközök. Mulatságon, partgyűlésen, körtáncnál a jó hangulat központjává csakis a harmonika leend megfelelő eszköz. Bizonyítja ezt, hogy a bohó, csitri leánykák és kis szöszmöszöl-tagoknak az élet gondjaitól még érintetlen szívét öröm tölti el, ha csak ezt a szót hallják: HARMONIKA! Bizonyította ezt a múlt évben rendezett verseny is: a harmonika révén jutottunk el népzenei fejlődésünkhöz."

2002. november 2.
Kun Marcella: Versek a kutyaól alatt
"18 éves kora ellenére Ön meglepően komoly személyiség, legalábbis miként az a hozzám eljuttatott szánalomébresztő verseiből kitűnik. Már meg ne haragudjék, ha levelem elején rögvest szomorúan azt kell mondjam, írásai, melyeken nem egykönnyen, sőt mi több, igen nagy megerőltetéssel rágtam át magam, bosszantóan idétlenek. Ám egyúttal azt is meg kellett állapítanom, s ezért érdemes volt elolvasnom mind a tizenkettőt, hogy a hasonló életkorú verselő fiatalok közül magasan kitűnik az Ön képalkotó tehetsége, s ez egyelőre a dilettantizmus mintapéldájaként is felhozható versek között némi mentségül szolgál: reményt keltő ugyanis a jövőre nézve. Fájdalom, de ki kell mondanom: Önből eme blődségek ellenére rövidesen kész költő lesz. "Nem szabó, rajzmester, aranyos víz csorba pohárban, fűmagok bársony öltönye." Úgy érzem, egy csapásra elfeledi ezt a temérdek nagyotmondó képzavart, kenetteljes ömlengést. Kivagyok az ilyenektől."

Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából (V.)
"Abban az időben, mikor még négy part mosta Magyarország fenekét, mert Magyarország tenger volt, és szárazföldekkel határos, az egyik part azúrkék ege alatt egy fáradt vándor holtan roskadt össze. Szökött volt, de nem rab - ápolt, ám ápolatlan külsővel. A Fogadó a zetnai barna medvéhez nevű, italkimérésnek, nőtlen tisztiszállónak, kuplerájnak álcázott elmegyógyintézetből szökött - ámbár az is lehet: küldték, mert állandóan küldetéstudata volt, hát kinevezték nagykövetnek. Más források szerint meg száműzték, csak nem úgy, mint Hervay Gizella a szivárványt. Nos, nem igazán lehet eligazodni a forrásokon, a történetírás mindig az adott kor diktatúrája szerint újra meg újra átírja a történelmet."

2002. október 27.
Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából (IV.)
"Csudába a dátumokkal és a szögletes zárójelekkel, írom tovább, ahogy jólesik, amúgy is zavaros ennek a Mindenre Elszántnak a füzete, amit ő naplónak nevez. Inkább kibogarászom a lényeget, és azt adom közre. Amit még mindig nem értek, hogyan kerülhetett Mindenre Elszánt naplója J. Balog (ejtsd: jé! balog! - csodálkozva, énekelve ejteni, szájunkból, mint holló a sajtot csőröcskéjéből) dobozába. Mindegy, itt van."

2002. október 12.
Aleksandar Šaranac: A Lem doktor-féle kúra
"Azt mondod, elvesztetted a memóriádat? Látod, néha velem is megesik az ilyen. Hogy pontosabban fogalmazzak, minden egyes alkalommal, amikor eszméletvesztésig leiszom magam. És hidd el nekem, utána egy egész esztendőre van szükségem, hogy felidézzem ismét, amit egyetlen este felejtettem el. És ami, testvér, nem kevés. Ezért én ilyen esetekben az öreg Lem doktor receptje szerint járok el. Egyszerűen beülök az időgépbe, visszautazok a múltba, és ott útját állom a berúgásnak."

Ljiljana Jokić Kaspar: Fajunk komolytalan
"Tudja, az emberek nap mint nap elhagyják a dolgaikat, s nekünk csak gondunk van velük. Elveszítik személyi okmányaikat, ruhadarabjaikat, csomagjukat, pénztárcájukat, van aki a gyermekét, feleségét, mások, isten bizony, egész családjukat is. Elveszítik a bizalmat, a szerelmet, a múltat, és nem ritkán a jövőt is. Az ember elveszíti eszét és egészségét. Ön is, azt hiszem sok mindent elveszített, mire észrevette, hogy hiányzik az esernyője."

2002. október 5.
Döbrei Dénes: Szia! Sajnos...
"Nagyapa az orosz hadifogságból hazafelé jövet összegyűjtött két aranytojás, meg az aranykelyhek mellé tette a lapokat a vas ládikóba. A ládát elrejtette, elásta a hegy tövében lévő házukban vagy a környékén."

2002. szeptember 29.
Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából III.
"A rimbaud-i modernség a tartalom szürrealista ábrázolásának vonzatában nem jut túl a nyelv, a nyelvtan akadályain. Így, ebben az értelemben vizsgálva KLASSZIKUS marad. Modernsége nem nyelvi világában, de tartalmi táptalajában gyökerezik. A mai modernek a nyelv prostitúciójáról beszélnek, s ez a prostitúció az akusztikus költészet felé vezető egyik út."

2002. szeptember 14.
Vasagyi Mária: Végre megtaláltalak, drága egyhasi testvérem, Cví
"Egy hitközségi iratból még kamasz koromban kiderítettem, hogy apai nagyapánk németesített vezetékneve Großschatten volt. A család életben maradt pangarai barátai azt is tudták apánkról, két dologgal szeretett dicsekedni: hogy a Großschattenek minden második generációja ikreket nemzett, s az egész família, mármint a Großschattenek, sete volt. Boldogulási érdekből nevét magyarosítani volt kénytelen még a nagyapánk, így lettünk Balogok.
Anyánk, a pangarai ószeres lánya hazatért nagy hassal, egész napokat átaludt az atyai házban, miközben a család összepakolt az útra. Mindenórás volt, amikor vitték őket. "

Móser Zoltán: Balogda
"Eleinte nem zavart a vasfegyelem, de harmadikos koromban csöndben lázadni kezdtem. Ám ezt is 'meghallotta', és behivatott: valami latin kifejezéssel jellemezte magatartásomat (retrográd, azt mondta) amit nem értettem, ám ennek ellenére csak mondta, csak cifrázta, egyre dühösebben, mert látta elhomályosuló tekintetemet. Miután jó félóra elteltével megkérdezte, hogy értem-e, s én azt válaszoltam, hogy nem, rámordított és kikergetett."

Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából II.
"Kicsinyke, ám tisztelettudó csoport gyűlt össze a Költészet Napján délután J. Balog dobozánál. Akik vették a fáradtságot, és megjelentek, tudják: az előttünk jártakat nem kötelező szeretni, ám tisztelni ajánlatos. Hisz Ők a Múlt, nevezhetném Történelemnek is. Amit tettek - jól, rosszul - annak következménye jelenünk. A mi jelenünk. Hozzánk tartoznak, mint lombját hullató fához az avar, mint cseresznye a cseresznyepálinkához. "

2002. szeptember 7.
Verebes Ernő: A klón neve klón, de lehetne valkűr is
"De hol itt a tojás? A tojás ab ovo az olajnak és saját maga tükörképének a mezsgyéje. Itt és most. Ott van, ahol a Balog is. Ott szaladgál, ahol a Balog is, a seholsincs határán. Le, fel a serpenyőben. A Balog ezért egy leendő kakas aboriginális hullája. És nem kukorékol, hanem serceg. A lényeg, hogy hangot ad szaladgálás közben. És ez a hang csak azért van, hogy a tyúkok meghallják közeledését. Azok a tyúkok, melyek a Balog tükörképében éppen most sülnek tükörtojássá. Ők viszont éppúgy, valamilyen aboriginális tyúkok hullái, melyek poszthumusz egybesülnek, előbb említett kakasukkal. Nászuk forró, és tyúkseggszagú. "

Szabó Palócz Attila: Gyönyörű szavakban hallgatja el
"Az Ön sorsa cseppet sem egyedi eset, sőt, épp ellenkezőleg, annyira hétköznapjaink valóságából táplálkozik, annyira tipikusan tükrözi viszonyainkat, hogy Ön immáron ezzel a betegségével emblematikus figurája, jelképessé silányított megtestesítője is lehetne kollektív amnéziánknak. Annak a kollektív amnéziának, amelyik újra és újra elborítja, elbódítja az önmagukról sokat gondoló, önmaguk burkaiból gyakorlatilag szinte ki sem látszó személyek fejét, s hanyatt-homlok menekülnek az emlékezéstől, csatarásznak és pusztítanak maguk körül mindent, ami emlékeket ébreszthet bennük."

Bognár Antal: A felhő és nálánál nagyobb árnyéka
"A felhő és önnön előtte járó, nálánál nagyobb árnyéka nem könnyen felejthető kép még olyan, fegyelmezett szakmájába temetkezett orvoselmének sem, mint amilyen az enyém. A szöveggel, amelyből, bizonyossággal állíthatom, a fenti sorok vétettek, egy azóta már elhunyt páciensem ismertetett meg, aki kóborlási mániájából szerette volna kigyógyítani fiát."

Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából
"Még ilyet Hódsárrét nem ért meg. Pedig négyeltek már fel benne embereket s tűzték ki koponyájukat Tarjánnak, Tabánnak, meg Susánnak, Csúcsnak kapujában. Irtózatos eset ez, fel kell menni vele egész a királyig. Lázadás, ribillió. A hóhér kezéből ragadták el ifjak tüzes seregben a szép leányt. Nem lesz hát népünnepély, nem lesz égetés. És az ifjak között volt egy szép magas szőke legény. Ki merészel? - kérdezte Zsarkó uram, a bíró. Az ifjú pedig mosolygott. Én, mondotta, Ausztria császárja és Magyarország királya. J. Balog Szilveszter volt. "

Baráth Katalin: Mesterek legremekebbike, te páratlan férfiú, Balog!
"Már megszaggatott ruháim vittem bőröndökbe kötve szabómhoz, szerterepedezett szívemet pedig a kardiológushoz reparáltatni, amikor megkaptam a levelet, amely hírül hozta énnekem: te élsz! Oh! Vajha tudnád, a depressziós agressziónak minő legfeketébb bugyrain sétáltam keresztül, sőt, kasul a napnak előtte, amikor megtudtam, feneked nem ültetted Kháron ladikja deszkáira, s ő nem evezett által a nagy barna borzasztó folyamon veled a holtak öbleibe, hanem!"

Rigó Béla: Balog dalok Op. 1
"Én vagyok a Balogh,
Mennybe megyek gyalog,
Kinyalhatják
Majd az angyalok."

2002. szeptember 5.
Kovács Karolina: Tisztelt Szerkesztőség
"Irigylésre méltó természetességgel hazudik, csal, lefedi az igazságot a sajátjával, zsarolással beleegyezést csikar ki, mindenkiről tud valamilyen kényes információt, és a nőknél általában nagy a sikere. Jóképű, középtermetű, rendkívül kétbalkezes, ám ezt találékonyságával kitűnően tudja kompenzálni. Hirtelen haragú, egyik pillanatban ordít, majd felderül az arca és megkínál egy csésze teával. Legénykorában amatőr színész volt a helyi Petőfi Sándor Kulturális Egyesületben. Versírással is próbálkozott, a Nappal c. napilap többször is közölte írásait a Rejtvények oldalán."

Bergentál Evelin: Nem arról a kétezer dinárról van szó, drága Bandikám!
"Nem arról a kétezer dinárról van szó Bandikám! "Tangata-manu" tudod, ezt mondtuk, amikor fogadalmat tettünk, s utána összeütöttük az öklünket, ezzel megpecsételve a szövetséget. Öt éves voltam, amikor a nővéremre hajtottál. Hoztad is rendesen a banános csokikat meg a bazóka rágógumit, hogy hallgassak, amikor esténként megszöktetted az ablakon keresztül."

Kalász István: Balog feljegyzései abban a bizonyos füzetben
"A halálra gondolnod kell, különben nem vagy hiteles. Legalábbis a halálról hitelesen kell tudnod mesélni, vagyis-vagyis pl., egyszer 14 évesen jártál a hullaházban. Beszöktél abba a komor épületbe, mert valami vonzott ODA! A boncteremben belestél a fehér lepedő alá - a halottaknak nyugodt az arcuk - ez a felfedezés akkor meglepett, sokat töprengtél ezen azóta is, a nyugalmon, ami a halottakból feléd áradt, igen, mindezt komor tekintettel meséled a többieknek, nos, művészlelked van, semmi kétség."

Balog Nagy Zsuzsa: A megoldás
"Mit magamról tudok: a nevem Balog
s hogy egészen eddig eljöttem gyalog.
Ebből már könnyen szűrhető le az ok,
mármint, hogy
amolyan gyalog járó Balog vagyok."

Alice: Emlékezz Anna mondatára!
"Csalódtam benned, már csak sajnálni tudlak, ha tehetném az egész világ szánalmát beültetném abba a könyörtelen, átlátszó szívedbe, jó mélyen, hogy ne lehessen kitépni se! Mért kellet ezt tenned? Barátaidat tönkretetted, engem, kihasználtál! Azt hittem a tabletták és az alkohol teljesen elszürkítik majd elmédet, és hogy azt is elfelejted mit jelent az "írni"! Most azt akarom, szenvedj! A bűntudattól, vagy bánom is én mitől, csak szenvedj! "

2002. szeptember 4.
Balogh László: Sir Lefthander Olivér
"Utoljára a cukorrépa-felvásárlóknak végzett szezonmunkát. Majd hosszú ideig nem találkoztunk. Ha végleges elszakadásunk előtt néha össze is futottunk valahol mielőtt az obligát húszast, ha jó napom volt, akkor százast, kinézte a zsebemből, elmondta, hogy a lapok változatlanul nem közlik az írásait. Már az is megtörtént, hogy éves késéssel nyugtázták a beküldött kéziratot, és az volt a válasz, hogy mivel az írás azóta már aktualitását veszítette, küldjön mást. Vagyis már végképp leírták a pályáról. És ami még szomorúbb, ő is leírta önmagát, mert ahogy mondani szokta, az értelmiségi előtt két út van, az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. Ő már a járhatatlant megjárta, és számára nem maradt csak az alkoholizmus.
Nyolcvankilenc decemberében már az asztalon maradt maradékokból készített koktélt magának. De az események után újra nyakkendőt kötött, és..."

2002. szeptember 1.
Aranyady János magyartanár levele a Kanizsai Írótábor 2002 szervezőihez
"A sajtó révén hozzám is eljutott felhívásuk, amelyben egy esetleges (volt) költő identitásának megleléséhez kérnek segítséget. Örömmel tudatom, hogy magam is szolgálhatok némi eligazítással, noha a Balog nevű egyén/személy/költő tényleges kiléte előttem sem ismeretes. Ám emlékezem egyik tanítványomra, aki talán ismerhette, ugyanis a korszerű vajdasági magyar irodalom stúdiuma során, házi olvasmányként Balog Endre Magamtól tanultam című verseskönyvét mutatta be. A történet azonban nem ilyen egyszerű: a szóban forgó kötetről ugyanis kiderült, hogy soha nem is létezett..."

Lakatos F. Margit dolgozata
"Balog Endre az idén jelentkezett első verseskötetével. Az élretörés fiatalos vágya arra késztette, hogy igyekezzék minden oldaláról megmutatkozni. Kötetét ezért három részre osztotta. (Magamtól tanultam - e ciklusban a politikai beállítódását hangsúlyozza; Egyéb szerelmi versek - szerelmi ciklus; és az Ajánlott versek - ugyancsak szerelmi költemények.)"

Sós Mónika: A keresett Balog
"A keresett Balog talán ifjúkori udvarlóm, modoros verseik szerzője, aki elsüllyedt a paprika- és fokhagymatermelés lélekemésztő robotjában. A szépreményű és jóképű ifjú előtt korán megnyílott az irodalmi közlés lehetősége, igaz, a szerkesztők többre becsülték prózáját, így versei csak a füzeteiben gyűltek és talán még néhány fiókban rejteznek azoknál, akiknek hajdanán - mellettem - udvarolt. Volt egy szenttamási lány, aki folyton dióspalacsintával traktálta, aztán egy bezdáni, akinek tejszagú volt a csókja, meg egy apatini, akinek befelé nőttek a mellbimbói."

Ódry András: Egy ápolt levele
"Hosszabb ideig ápoltam a síkváradi ideggyógyászaton Balogh E. gondozottat. Nem mondhatom, hogy különösebben közeli kapcsolatba kerültem volna az ápolttal, erre talán orvosai voltak hivatottak, én csupán a napi szükségletei kielégítésében vagy éppen azok meggátolásában segítettem. Balogh E. egy hónappal ezelőtt tűnt el az osztályunkról, s távozása után senki se kereste, felesége szinte megkönnyebbülve mondta, hogy nem az első eset, hogy elkóborol, de amint megjön az esze, egy csokor virággal hazaállít és a családi ház ablaka alatt szerenádozva kér bebocsátást, hogy utána arra se emlékezzen, mennyi ideig, és főleg merre volt távol."

Balogh Endre én vagyok!
"Ha rajtam kívül álló okok folytán bárkiben is kétséget keltene a füzetbe írt versek szerzőjének kiléte, e pár soros levél álljon itt az irka első lapján annak igazolásául, hogy a költemények szerzője a pusztakúlai születésű Balogh (Balog) Endre, egészségügyi technikus, aki sajnálatos módon maga is kórházi ellátásra szorult. Elmém vélhetően tiszta, de néha gondok akadnak a memóriámmal, azért is hozattam be ezt a füzetet, hogy emlékeztetőt írjak magamnak arról, hogy ki is tulajdonképpen ez a felhőjáró Balogh Endre, de miként a felhő sem látja árnyékom, én se tudok magamba, befelé nyílni, tollam alól csak versek tolulnak elő..."

szép lányoknak adom
kavicsszürkenémaságban
egybefűzve ujjaim hangodból
levél barátomnak
összeharapjuk a tengert
az asztalon két csésze maradt
egzotikus madárként elröpültem fölötted
mázsányi súly, homok és kő
kövek között csak felhőnyi

2002. augusztus 28.
América Vicuna: Subject: Re: A klón neve Balog
"'Az első füzet te vagy' - azt hiszem, így fejezte ki magát. A második füzet pedig egy másik nőről szólt, aki történetesen a riválisom lett később, (de nem Balog miatt) és így tovább... akkoriban a negyedik füzetnél tartott. Az is elképzelhető, hogy nem is volt semmiféle regény, és csak szédített engem Balog abban füstös kocsmában, részint, mert tudta, mennyire hat rám az ilyesmi (szerepelni egy regényben), részint mert így, egy képzeletbeli regény segítségével jobban el tudta mondani, amit mondani akart."

Hovány Lajos: Subject: Balogok
"Zenta környékén él. Cukrász. Vásárokban, búcsúkon cukorkát árul. Nevét nem tudom. Össze-összekevergetnek bennünket."

Hovány Lajos: Melléklet
"Néhány év múlva az Alvilágban volt gólya. Neve alapján ismertem rá. Születés-, vagy névnapjára pipadohányt vettünk neki"

y: Subject: Re: A klón neve Balog...
"bizonyos pszichiátriai leletek vannak a birtokomban balog úrról, nem tudom azonban, lesz-e időm elküldeni őket"

2002. augusztus 25.
A Virtuális Írótábor 2002 felhívása
"Közepes tömegű férfikorpusz vagyok, és meglehetősen kétbalkezes. Nem véletlen, hogy e levélkét úgy írom alá, ahogyan ez alul olvasható. Hogy mi történt velem, ne kérdezze - cserbenhagyott a memóriám, azt sem tudom, ki vagyok, hogy hogyan hívnak. Egy fecni mindenem, ez maradt csak a zsebemben (az is csak feltételezés, hogy a zakó saját). Rajta egy sor, próza vagy vers. 'Nagyobb a felhőnél csak az árnyéka volt. Ez ment előtte, s a felhő nem látta, hova lép.' Ebből gondolom, hogy valamiféle irodalmár lehettem. A szerkesztő úr, az írótársak talán tudják, miféle. Meglehet, bírnak egy-egy tárgyammal, kéziratommal, s visszaküldik nekem. Remélem, naplóikban is írtak rólam elvétve pár sort, amiből összerakhatom elveszett életrajzomat. Bizonyára van pár közös emlék, amelyet hirtelen jött beszámíthatatlanságom folytán már csak a másik őriz. Juttassanak mindent vissza hozzám, ne hagyják rasán a tabulám!  
Bizonyára barátjuk: Balog"

Sebők Zoltán: Luther Blissett Berlinben
"Miután a rendőrség Rómában félbeszakított egy performance-szot, a helyi buszjáraton letartóztattak négy embert. Az igazoltatáskor mind azt állította, hogy ő Luther Blissett, amikor meg a kalauz a jegyüket kérte, azzal védekeztek, hogy kollektív identitás nem utazik jeggyel."

A Virtuális Írótábor 2002 felhívása
50. Kanizsai Írótábor - program