Béres Dezső: Följegyzések egy kurkász naplójából XIII.
Két nimpha asphaltis-sal tért vissza...

"Nemsokára szépségkirálynő választás lesz városunkban. És a felhívásnak eleget téve, leányaink némelyike a nagyvárosi leányvásárok szégyenpódiumára lép. Anyáik pedig - hívatásukat megcsúfolva - féltve őrzött kincsüket büszkén viszik eme vásárra, gyermekeik lelkének üde báját, hamvas ártatlanságát, durva kézzel letörik, és igen könnyen egy egész életre szóló tragédia csíráját ültetik leányaik lelkébe. Nem akarunk ezzel az ízléstelen cécóval perbe szállani, mert jól tudjuk, hogy hogy a goethei mondás értelmében hiába való itt a józan meggyőzés, annak minden kísérlete. A Zrínyi Ilonák leányai a legritkább esetben vesznek részt szépségkiállításokon. Hamarébb vennének részt főzőversenyen, ahol a "Dobó Istvánnak, az egri vár kapitányának legmarconább szakácsnője" címért vetélkedhetnének. Leányaink jól tudják, hogy az egyén boldogságát, fajunk nemesedését, tökéletesedését inkább lendíti előre egy fajbaromfi-, vagy más, fajtenyészállat-kiállítás, egy sikeresen elvégzett gazdasszonyképző tanfolyam, stb. Ez annyira nem kétséges, mint amilyen bizonyos, hogy mérhetetlen erkölcsi romlást zúdított már sok dicsőségre szomjas fiatal leányra a törtetés, a hiúság. Kérdezhetnénk, megfelelő-e ez a komikus nagyképűség, mikor Hungária lefátyolozott arcán Niobe gyötrelmei vonaglanak? Tiltakozunk Thália templomának, városunk ékszerének, a Nyári Színkörnek ily módon történő bemocskolása ellen. Követeljük: mondjon le a direktor, az a J. Balog Szilveszter, akinek agyából szikraként pattant ki ez a szemérmetlen ötlet. Már úgyis tíz napja gyalázza fából épült szentélyünket. Elég volt belőle."

Ez a levél került a kurkász kezébe, midőn újra a dobozban kurkászott. Az aláírást már nem tudta kibetűzni, ám később rábukkant a korabeli sajtóban ennek nyomtatott változatára. Itt derült ki, hogy a levél feladója és aláírója a helyi Bőr- és Erkölcsgondozó Egyesület tisztikara, csupa amazon termetű és vérmérsékletű anyuka. Természetesen feddhetetlen és büntetlen előélettel, kik az öröm szerzésének szexuális módját mélyen elítélik, az kizárólag utódok nemzésére való, csakis sötétben, és vastag dunyha alatt. Lámpa fényénél, netán-tán fényes nappal - nos, ez már maga a paráznaság, abban az esetben is, ha közben béhunyják szemeiket a tettesek. Szalmakazalban, szénapadláson, selymes réten: ez pedig már förtelem, szavak sincsenek rá. - Ilyenek akarták megégetni a szép Orbók Teruskát - gondolta a kurkász, mert eszébe jutott eddig végzett munkájának egyik emlékezetes gyümölcse. Tovább lapozva a korabeli sajtóban, ugyanabban a lapszámban meg a következőket olvasta:

"Hódsárrét törvényhatósági joggal felruházott közönsége ünnepi közgyűlésén egy akarattal a következő határozatot hozta: a Várost képviselő törvényhatósági bizottság a nagy idők szellemétől áthatott hódolatos hálával emlékezik meg a mai, történelmi jelentőségű napon a magyar nemzetnek arról a nagy fiáról, akinek vészben, viharban kipróbált szilárd kezeire bízta tíz nappal ezelőtt Nyári Színkörünk sorsának intézését. Világháború, forradalmak megsemmisítő orkánja tombolta ki magát, nemzetük testét tépve rongyokra, vad gyűlölettől tajtékos ellenséges megszállás fosztotta meg nemzetünket értékeitől, a csüggedés és reményvesztettség érzése lőn úrrá az elárvult magyar Hazán, midőn J. Balog Szilveszter az egész nemzet letéteményeseként a Nyári Színkör igazgatását átvette. Tíznapi hatalmas munkával, példaadással, melyet a legizzóbb hazafias érzés a magyar becsületesség és törhetetlen szívósság jellemez, visszaadta lelkünkbe a bizalmat a jobb jövő iránt, s a sír szélén álló nemzetet elvezette a boldogabb jövő felé haladó úthoz. Mikor a mai díszközgyűlésen J. Balog iránti hódolatunk és örök hálánk kifejezését egyetemes, lelkes határozattal örök emlékezetül jegyzőkönyvbe iktatjuk, kimondjuk azt is, hogy városunk jövő fejlődésének legszebb útvonalát, azt az utcát, mely előtt most állunk, és az Európai Unióba vezet, a boldogabb magyar jövő legelső dicső munkásáról, J. Balog Szilveszterről nevezzük el. Egyidejűleg adjuk utasításunkat városunk összes kovácsának lemezek készítésre, melyből az új utcanévtáblák elkészíttendnek. Erre a munkára rendeljük a katonai lópatkoló tanfolyam összes hallgatóját is.

Kelt: Hódsárrét törvényhatósági joggal felruházott város törvényhatósági bizottságának e napon tartott ünnepi közgyűlésén."

Azt nem tudni, hogy a "Miss Hódsárrét" versenyt megtartották-e, semmi, kézzel fogható bizonyítéka nem maradt fönn, mint annak sem, hogy a főzőverseny lezajlott volna. Ami biztos, hogy a világ legnagyobb bográcsát elsőként Hódsárréten készítették el; ebben egyidejűleg háromezer adag bográcsgulyás készült, húsz mesterszakács irányításával negyven kukta kavargatta, a jókedv és a munka ritmusa érdekében pedig hangosan énekelték azt, hogy: "eej uh nyem, eej uh nyem, jisó rááz eej uh nyem."

Volt ott izgalom akkoriban bőven. Ennek ékes bizonyítéka, hogy egyik napról a másikra, J. Balog egyik kurtizánja - férfivá változott. Az orvosok is csak a fejüket csóválták, és azt mondták: ide nem emberorvos, de jogi doktor szükségeltetik. Így volt ezzel J. Balog is, mert ki látott már olyat, hogy bajszos-szakállas kurtizán kán-kánt táncol? Magyar Királyi Mértékhitelesítőhöz fordult, megmérték a kurtizán szőrzetét, mell-, derék-, csípőbőségét, lemérték a vadi új phallos hosszát, kerületét, ebből kiszámították űrmértékét, és a fajsúly ismeretében - ez a Hivatalban egy falra akasztott táblázatból volt leolvasható - ki tudták számítani a súlyát is. Igen tekintélyes méretek kerültek arra az okmányra, mellyel azután J. Balog a munkaügyi bírósághoz fordult. Ott megállapítást nyert, hogy senki nem szegett szerződést, így J. Balog - merő humánumból - a kurtizánt kinevezte díszletmunkásnak, s mivel feltörekvő egyénnel volt dolga, hamarosan fölküldte a zsinórpadlásra, zsinórmesternek, ő maga pedig, pótlandó az elvesztett kurtizánt, jurnalista vulgaris barátjával kiment a korzóra, honnét két nimpha asphaltis-sal tért vissza, hőn szeretett közönsége, az Ezerszemű Caesar legnagyobb megelégedésére.