Béres Dezső: Följegyzések egy kurkász naplójából XV.
Születésnapi köszöntő

- Hölgyeim és uraim, negyven esztendeje, hogy William Kemmler szörnyű kínok között elhalálozott. Érdeme elévülhetetlen, úttörő volt, a maga nemében páratlan karriert futott be, míg a homo uccapucolozis kétségtelenül kezdetleges, mondhatni primitív állapotából fölküzdötte magát a homo operatőr, azaz a betörői státuszig. Egyszer jutott odáig, hogy ölnie is kellett, ám nem volt kellőképp elővigyázatos, homo lebukandissé vált, meg is kapta érte a jutalmat. Eleinte vonakodott, mondván nem érdemli ő ezt a nagy tisztességet, vannak nála nagyobb gazemberek is a világon, de azután csak meggyőzték arról: minő megtiszteltetés, hogy ő tesztelheti a világon elsőként a villamosszéket. Tapasztalatait majd tollba, illetve írógépbe is mondhatja egy nimpha irogepisnek, könyv lesz abból, bestseller. Ha nem, akkor feszt' zeller. Mehet a levesbe, potencia-növelő hatását már az antik inkák is inkább ismerték, mint sem. Hölgyeim és Uraim! Ismétlem: nem mindegy, hogy pipába kapadohányt, vagy kapába pipadohányt töltünk - körülbelül ezekkel a szavakkal köszönte meg J. Balog szabadalmazott álláshalmozó a kinevezését, mely végül nem csak a hódsárréti Nyári Színkör igazgatói feladataival bízta meg, de megbízást kapott az ingyenes uszoda belépőjegyeiből keletkező forgalmi adó ellenőrzésére is. Azt már tudjuk, milyen körülmények között érkezett városunkba, azt is, milyen botrányos körülmények között kezdte itteni működését, csak ezeket a köszönő szavakat nem ismertük, a kurkász most kurkászta elő. Honnét, honnét - hát a korabeli sajtóból. Hogy lehet ilyet kérdezni? Ha valaki nem tudná, mikor volt a villamosszék negyvenedik születésnapja, az ő maga is megérdemelné, hogy kipróbálja. Biztosan nem részesülne oly megrázó élményben, mint Willi, nem, nem a veréb, hanem Kemmler, mert neki csak harmadszori nekifutásra sikerült, de több, mint egy fertályóráig részelt az élményben. Manapság már nem tart ennyi ideig, ebből kifolyólag az élménybeszámoló is jóval rövidebb lehet. Kár, hogy Kemmleré elveszett - vagy meg sem íródott. De azért elárulom: 1931-et írunk történetünk idején. Pontosan: augusztus 27-én, a Hódsárréti Csordakürt harmadik oldalán jelent meg a születésnapi köszöntő. Csak azért árultam el, mert irigyelném az élményt a tudatlanoktól.

Ekkoriban esett meg a duellum is Hódsárrét Köröndjén, a Nyári Színkör előtt, a Népkertben. J. Balog és a város egyik virilise duelláltak. Párbajsegéd volt J. Balog részéről Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - és a férfivá lett kurtizán, a képviselő segédei pedig a Nemzeti Bank elnöke, valamint egy jónevű, vagyonos földbirtokos. Az esemény jelentőségére tekintettel Bognár János hitös színköri csősz összeszedte a "Fűre lépni tilos!" táblákat, mert nem csak színköri csősz volt, de parkőr is. J. Balog és a város egyik virilise vagdosták egymás fejéhez a városi költségvetést. Ettől azután csökkent a pótadó, az aktákból pedig végérvényesen kiesett, és a fűben el is veszett a vigalmiadó. Ebből következik, hogy a párbajt, ha nem is teljes sikerrel, de J. Balog nyerte meg, társulata javára. Le is vonta a tanulságot azonnal, és hirdetést adott fel, ezzel a szöveggel: "Használt pártállását ne dobja el! Kettőért egy újat adok cserébe." Sikeréhez egy zsarolási ügy is nagyban hozzájárult: szerződtetett állatidomárja, aki csak másodállásban állatszelídítő, amúgy ő maga a jurnalista vulgaris, azaz: Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - világgá akarta engedni az adósság fejében lefoglalt cirkuszi oroszlánokat. A párbaj záró aktusaként mindenki, beleértve az oroszlánokat is, jóízűen megebédelt, ivott egy kupa bort, s mindezt a fogház-misszió költségvetésének terhére. Az Úri-leányok Kongregációja szolgált fel, és a Mária-leányok Társulata mosogatott el. A színkör tagjai pedig szomorú-éhesen döbbentek rá: a háborút mindig a királyok nyerik meg. Az áldozat, a szenvedés a katonákra marad. Most joggal kérdezhetné bárki: ennek meg mi köze van a villamosszékhez? Hát annyi, hogy a víznek megvan az a különös természete, hogy nem ösmeri az egyenes vonalat, és nem is szereti azt. Természetétől fogva szabadon megy arra, merre könnyebb az út, és kevesebb erő kívánkozik ahhoz, hogy haladhasson előre. Medrét ugyan a természet alkotta, ám annak formálása már a víz mestersége. Kurázsija legyen, aki rendszabályozni akarja! Amilyen víztermészetű ez a J. Balog, olyan természetű ez a napló is. Íly természete van az írásnak, meg bármi alkotásnak. Mert mi lesz a kőből és a vízből, ha előbbit az utóbbiba dobják? Ah, nyájas olvasóm, nehogy törd a fejed! Megmondom én: vízgyűrű. És ez még mindig jobb, mint a karikagyűrű. Egyébként a rögtönbíró a múltkori kártyacsata miatt a mi J. Balogunkat két hét színházfogságra, és ingyenes előadások tartására kötelezte. - Még jó, hogy nem asszonytartásra! - sóhajtott nagyot emberünk. Az ítéletben elhangzott, hogy J. Balog előre megfontolt szándékkal, folytatólagosan követ el munkakerülést, sőt, egyenesen a közélet gangstere. Az ítéletbe mindenki belenyugodott, nem fellebbezett senkisem. Ha valaki többre kíváncsi, forduljon Sergius mesterhez, jósdája mindenki előtt nyitva áll, csak legyen elég bátorsága visszanézni a múltba, vagy előre, a jövőbe. A mára senki nem kíváncsi. egyelőre.