Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából. XVIII.
Kényszerleszállás

"Rézből van a, rézből van a pipakupakom. Elhagyott az elhagyott az én galambom" - hallatszott a Haltér felől. Nem cserkészcsapat közeledett harsány énekszóval, hanem J. Balog tört utat magának a halas kofák standjai között, oly határozott és ruganyos léptekkel, hogy a közeli nagyoskola természetrajzi szertárában a szeizmográf vészt jósló jeleket kezdett rajzolni a milliméter-papírra. J. Balog már a csirkepiacon küzdötte keresztül magát, mikor a zöldségpiacon Tóthné befejezte nagy szakértelemmel rendezett almáinak csoportosítását, négyesével, ötösével, befelé forgatva az almák azon részét, hova az időnek ama bizonyos vasfoga mélyebben beleharapott. Azután elővette álmoskönyvét, és jámbor elmélkedésre adta vén fejét. A kutató buzgalmával boncolgatta, hogy a múlt éjszakai álma minémű várakozásokra jogosíthatja. - Piros kakas: tűzvész, 36: lakodalom, 27: bosszúság, sonkát enni: jó dolog, 13: - nos, ezen messzire elgondolkodott, mint harminc esztendő óta minden áldott reggelen és délutánon. Távolról fütyölés hangzott. J. Balog közeledett, de most füttyögve rótta le adóját a "Rézből van a pipakupakom" című dal szerzőjének. Tóthné egyre mormogta: tűzvész, lakodalom, bosszúság, sonkát enni jó. Egyszerre megszűnt a fütty, vihar előtti szélcsend. Egy kéz nyúlt Tóthné álmai, illetve almái közé. J. Balog beleharapott a rekvirált almába, azután kihívó tekintettel megállt, és várta a vihar kitörtét. Tóthné dühösen ugrott fel, nyúlt a pálcájáért, de minek az, ha oly hatalmasak az öklök. És J. Balog nevetett. Hogy Tóthné fölugrott, föl is borította almái gondos rendjét, szétgurultak azok. De J. Balog már odébb állt, esze van, távolodón hangzik, de már ismét énekelve: "Rézből van a, a rézből van a pipakupakom." Igyekeznie kellett, tárgyalásra volt beidézve, tanúként. Bodnár János hitös színköri csősz és parkőr, a Népek kertjének - itt áll a Nyári Színkör is - őre a fővádlott, a főmagánvádló pedig a Hódsárréti Kádfürdő igazgatója, kinek háza ugyan a fürdő területén, de a park szomszédságában állott.

Történt pedig, hogy Bodnár János - aki ráadásul még városi főkertész is volt -, magáncélú üvegházaiban és gondosan őrzött veteményesében, továbbá a park virágágyásaiban gyakran vitt véghez kisebb-nagyobb pusztítást a Kádfürdő igazgatójának angóra macskája. Két hónappal ezelőtt az igazgató holtan találta a kerítés tövében kis kedvencét. Erre ingó vagyon megrongálása címen feljelentést adott be a valószínűsíthető tettes, Bodnár János hitös színköri csősz, parkőr stb. ellen. Annak rendje és módja szerint megindult a nyomozás, kihallgattak mindenkit, aki látta a macskát élve és holtan, ücsörögve és kóborolni a kertben, parkban, voltak, akik alibit igazoltak Bodnárnak, mások a macskának. Sőt, olyan vallomás is elhangzott, hogy Bodnár önvédelemből ütötte agyon az igazgató macskáját. Bodnár a járásbíróság előtt azzal védekezett, hogy ha van is némi köze a macska halálához, a gyilkosságot mégsem ő, hanem a véletlen hajtotta végre. Ő ugyanis egy lécdarabot hajított a virágágyásban egerésző macskához, mire az egy labilisan elhelyezett ládára akart ugrani, ám azt magára rántotta, és a láda nyomta agyon. A boncolási jegyzőkönyv szerint az angóra fajhoz tartozó, fehér színű, bizonytalan korú, hosszú szőrű és ivartalanított, Varga Károlyné tulajdonát képező macska fején két fillér nagyságú, egy centiméter mélységű seb van, és hosszanti horzsolás. Mellkas és hasi üregek épek. A szőrzet és bőrfelület rugalmatlanságából megállapítható, hogy a tetem hosszabb ideig vízben feküdt. A kimúlás oka erős ütéstől származó seb, ennek eredete a mellékelt fényképek alapján esetlegesen megállapítható és valószínűsíthető. Mivel a szándékosság megnyugtató módon nem igazolható, a bíróság a vádlott felmentését javasolta. Végső fokon a törvényszék fellebbviteli tanácsa tárgyalta a macskahalál bonyolult históriáját. A főmagánvádló képviselője azt vitatta, hogy a boncjegyzőkönyv adatai alapján kétségtelenül megállapítható, hogy nem a láda nyomta agyon a cicust, hanem Bodnár verte fejbe. Így kénytelen megállapítani, hogy a macska agyon lett ütve. Kénytelen megállapítani azt is, hogy az angóra macska nemtelen bosszú áldozata. Pedig nagyon kedves kis jószág volt. Bodnár viszont kijelentette, hogy föltéve, de nem megengedve, ha ő ütötte agyon a macskát, akkor sem bűnös, mert a macskákra is vonatkozó ebzárlati rendelet értelmében jogában volt az élők sorából eltávolítani a kóbor állatot. A fellebbviteli bíróság a védekezést elfogadta, így a komolyra fordult macska-ügy Isten kegyelméből és a törvényhatóság jóvoltából jogerősen befejezést nyert. J. Balog boldogan karolt hitös színköri csőszébe, és cipelte vissza, sietve, a Színkörbe. Forradalmi napokat élt meg akkoriban a Társulat, az emlékezetes múltkori sikeren fölbuzdulva - mikoris tolongtak a nézők, mert látni akarták az üres színház üres előadásait, annyira, hogy a kellékesnek a kellékekből kialakított kavernájának legmélyéről elő kellett kotorni a "A mai előadásra minden jegy elkelt" feliratozású táblát, pedig sajnálta odaadni; azt használta háttámlának - kísérletet tett egy valódi színdarab színpadra állítására. A színdarabot Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb, ez a garázda barázdabillegető, barázdált garázdabillegető, barázdált garázda írógép-billegető, fokozza tovább, aki akarja - írta. Minden sablontól mentes, eredeti új darab, új mesével, a szerkezete, zenéje is korszerű, kulturáltan cenzúrált. Vidámság, derű, csupa hangulat, alkalmas arra, hogy népszerű legyen. A tegnap lezajlott első, nyilvános főpróba és sajtóbemutató sikere is ezt engedi jósolni. Épp akkor értek be a Színkörben, mikor a második főpróbán a "Tarjánvégen van egy kicsi ház..." című dalbetétet vették.

Fekete Sas! A szívem úgy dobog, ha hallom a nevét.

Muzsikaszó! Cigányzenére táncol ott az úri nép.

De az enyém egy kis fehér ház ott a töltésoldalon.

Fekete Sas! Ha kell, a kis házért én odaadom.

Refr.: Tarjánvégen van egy kicsi ház.

És az utcán nyílik az akác.

Nem kell nékem fényes palota.

Nem vágyik a szívem - csak oda.

Ott lakik egy barna kis leány.

Álmodozva gondolok reá.

Nincsen párja a világon,

Szebb az élet, mint az álom.

Tarjánvégi kis fehér tanyán.

Kórus: Kék karton a kötő,

Nádból van a tető.

De azért Tarjánvégen minálunk

Mégis vígan pipálunk.

A darab címe: A hódsárréti promenádon, szinopszisa pedig a következő: egy gazdag, holland sajtgyáros és fia, valamint kínai származású személyi titkára, továbbá a repülőgép személyzete kényszerleszállást hajt végre a hódsárréti nagyszigetben. Egy öreg tehénpásztor bukkan rájuk, és elküldi terelőkutyáját, hívjon segítséget. Erről a kutyáról tudni kell, miként került a tehénpásztorhoz: amikor az ebmarások történtek, elvitték a tejszövetkezet szigeti csordájától a terelő pulit, mert veszett-gyanúsnak találták. Ez után az eset után az öreg tehénpásztor felment a városházára, végig kilincselt minden hivatali szobát, azonban eredményt nem tudott elérni. A kutyát nem adták vissza, mert kitűnt, hogy valóban veszett volt. - Már pedig én nem élhetek kutya nélkül! - lábadt könnybe az öreg szeme. A szigeti csordás és kutyájának szomorú történetéről megemlékeztek a békéscsabai lapok is, ennek érdekes következménye lett. Ma reggel "Nem élhetek kutya nélkül" jeligére levél érkezett a hódsárréti postára. Az egyik tisztviselő emlékezett arra a cikkre, amely a tehénpásztor keserveiről számolt be, és kikézbesítette hozzá a levelet. Jó nyomon járt a posta, mert a levél tényleg a tehénpásztornak szólt. Egy békéscsabai fiatalasszony felajánlotta a csordásnak a két éves puliját, részletesen leírta a jó tulajdonságait, és kifejezésre juttatta azt a reményét, hogy pótolni tudja azt, "aki" elköltözött. A tehénpásztor - mondani sem kell talán - nagy örömmel fogadta az illatos levélben foglalt ajánlatot, azután elnézegette, sokáig, nagyon sokáig, végül is mélabúsan megjegyezte: - Hej, nem ilyen szagos leveleket kaptam én hajdanán. Szóval, a puli elment segítségért, jöttek is a népek, közöttük a harisnyagyáros Kokron felesége, szépséges leánykájával. A sajtgyáros fia és a szép Kokron-lány összeszerelmesednek a darab végére, persze némi bonyodalmak árán, közben dől a lóvé, a város terheit is rendezi a hollandi sajtos. A jelenetek címei sorrendben: 1.) A "Hódtavi Csatabárd" című napilap szerkesztőségében. 2.) A Szigetben. 3.) A Fekete Sasban. 4.) A Fekete Sas előtt. 5.) Tarjánvégen. 6.) Ismét a szerkesztőségben, mely időközben átköltözött a sajtgyáros Kaliforniai Szöcske típusú óriás-repülőgépének utasterébe. 7) Finálé, esetleg ráadás.

Látható, valóban, minden sablontól mentes produkcióra, és kasszasikerre készültek J. Balogék. S hogy valóban hitelt érdemlő a történet, bizonyság rá, hogy a próbákat és a bemutató előadást - a kulisszák mögött, pedig ott az oda beosztottakon kívül más nem tartózkodhat, de a rendkívüli helyzetre való tekintettel az ügyelő kegyet és méltányosságot gyakorolt - a sajtgyáros, a fia, akibe reszketve kapaszkodott a szép Kokron-lány, a kínai személyi titkár és a repülőgép személyzete végig szurkolta. Tehát megtörtént eseményt dolgoz fel ez a revüoperett. Új darabhoz új zenekar dukál - bölcselkedett J. Balog. Brémából szerződtetett muzsikusokat. Füles, a szamár játszott lanton, Fogdmeg, a kutya dobolt a farkával, vonyításával pedig remekül imitálta a fűrészlap (mint vonóshangszer) hangját, Cicic, a macska doromb-olt, ehhez magával hozta kemencéjét, amit a kellékes minden alkalommal jó előre befűtött, mert dorombolni igazán csak a jó, meleg kemencekuckóban lehet, Tarajos, a kakas sarkantyújára csörgőket, szárnyaira cintányérokat szerelt, így muzsikált, miközben végig énekelte a produkciót. Cicicnek is jutott egy dalbetét, az Éjféli szerenád címűben szólót énekelt. Ein Meister der Feder Grimm elégedett csettintgetése - ritmusra - a színpadig lehallatszott a Mennyek Országából. Vagy a zsinórpadlásról. Ezt akkor eldönteni senki sem tudta, nem is akarta, mára pedig érdektelenné vált. A siker leírhatatlan, hogy volt, hogy volt, újra, újra, stb. És ezt még az a szomorú eset sem árnyékolhatta be, hogy a kényszerleszállás helyétől nem messze, egy csőszkunyhóban holtan találták Mucsi Jusztinát, a csirkepiac illemhelyének őrét, kitüntetett városi szakfelügyelőt, minden nyilvános klozetek ellenőrét. Utolsó estéjén pajtásházastársával együtt italozott, majd a csőszkunyhóba távozott. Szívszélhűdés érte, holtteste csonttá fagyott - nyáron.