Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából XX.
Hitelre már ne számítsanak!

"A családtagok, jó barátok, közeli és távoli ismerősök, haragosok és haragtalanok, összeesküvők és békefenntartók nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatom, hogy forrón szeretett és dédelgetett Hitelünk hosszú szenvedés után elhalálozott. A Vigadó hősi védelmében, gránát tépte kamatlábával hóna alatt vérzett el. A gránátot Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - dobta, J. Balog pedig a sulykot vetette el végérvényesen. Nyugodjanak bele, vigasztalódjanak, így kívánta ezt a Vigadó jövő sorsa, így akarta ezt a jó Isten, aki szeret bennünket, és azért csak megsegít, így akarta ezt az adósságaikat késedelmesen, vagy soha meg nem fizetők társadalma, ők akarták ezt a nagy szomorúságot. Hitelünket kívánságának megfelelően, szűk családi körben helyeztük örök nyugalomra tegnap, záróra után, a Vigadó pénztárkönyvébe. Kegyeletüket és adósságaikat, egyesével, a helyszínen leróhatják, de Hitelre már ne számítsanak. Kontrus üzletvezető."

Ez volt kiírva a bejárati ajtóra szögezett, alkalomhoz illően gyászkeretes kartonpapírra, gyöngébbek kedvéért még sírhalomra boruló szomorúfüzet is rajzolt az ügyes kezű grafikus, meg a feltámadás reményét sugalló fehéren csillogó fénysugarat, bár lehet, hogy ez éjszakai temetői idill, s az bizony a telihold sugára, semmi más. - Akkor gyerünk a Szarvas Vendéglőbe - javasolta némileg elszontyolodva, ám holmi reménységgel a hangjában J. Balog. - Hát ne is az invalidusok templomába! - vágta ki a rezet Császtvay jr., a junior, azaz: ifjabb. - Marha! - állapította meg J. Balog. - Még nem vagyunk Párizsban! - tette hozzá sokat sejtetően. - Miért? Leszünk ott valaha? - érdeklődött Bognár János hitös színköri csősz, másodállásban a Népek Kertjének parkőre, városi főkertész és magánzó, aki viszont nem lát a jövőbe, de velük tartott, lévén szabadnapos másnapos. Hogy J. Balog nem válaszolt, optimistán hozzátette: -Tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna. Eszméletlenül összerogyni az alkoholmegvonási tünetektől ugyancsak férfiatlan dolog. Egy kanyarra van pénzem, azután majd lesz valahogy - és kacsintott egyet. J. Balog könnyekig hatódott ekkora nagylelkűségtől, mert tudta, hogy szépen énekel ez az álláshalmozó, mindenféle csősz. Oly gyönyörűen, mélyre szállón szól a kontrabasszusa, hogy ártézi kutat is lehetne vele fúrni. Nem is érti, miért nem állította már be az operettek kórusába. -Van egy ötletem. A jövőt meg kell alapozni, a zsebünk viszont üres. Gyerünk! - adta ki a parancsot J. Balog, s a három jó barát elindult szerencsét próbálni, mint a mesében. Viszont ami itt következik, nem mese.

A Szarvasban halkan szólt a cigánymuzsika, Lakatos Guszti és Csokibandája játszott egy hallgató nótát. Letelepedtek egy elpirult abroszú asztalhoz, rendeltek egy-egy spricceltet. Guszti persze azonnal kiszúrta a magas rangú vendégeket, ott termett az asztaluknál, de J. Balog leintette: majd később. Hogy magukra maradtak, Cásztvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - rendelt egy zónapörköltet is, bár tudta, hogy közveszélyes a szakácsnő: különösen pusztító hatású gulyásleveseivel és pörköltjeivel már több ízben idézett elő tömegszerencsétlenséget. Ilyenkor a vendégek órákon át ültek a klozeten, vegyesstílusú és ~nemű csapatváltó-számban versenyezve. Tudta ezt, meg azt is, hogy a szakácsnő négy évig járt a Mezőgazdasági Főiskola Élelmiszeripari Tanszakára - csak éppen a konyhára, moslékért, de diplomát nem szerzett soha. - Annyi pénzem nincs! - ijedt meg Bognár János mindenféle csősz, meg őr, meg kertész. - Nem baj, majd összeénekeled a rávalót. - Nyugtatta meg J. Balog. És míg Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - vacsorázott, addig Bognár János mindenféle csősz, meg őr, meg kertész (de milyen kertész, a Népek Kertjét úgy parkosította át, hogy még képeslap is készült róla, csodálhatta az egész világ, még a délsarki pingvinek is, a mélytengeri papucsállatkák is, szóval az egész világ!) összeénekelte a rávalót. Vacsora végeztével J. Balog magához intette Lakatos Gusztit; a zenekar amúgy is szüntet tartott. Társalogni akart, melyről majd később kiderül, hogy Gusztiék számára végzetesre sikeredett, ám most még sejteni sem lehet semmit. Rendelt még egy kanyar spricceltet. - Hallom, hogy a Hódsárréten élő barna fiúkból, kik a száraz fát kezelik, Mártélyra egy sem jutott. - Lakatos Guszti meg szóhoz, mert J. Balog folytatta: - Ennek valószínűleg az az oka, hogy a Cigányér mindig jókedvű, és jó kedvet varázsoló szülöttei ott nélkülözni kényszerülnének töpörtőt, fehér cipót, tökös-mákos töltött káposztát, meg egyebeket. De Mártélyon is szottyan a kedv a jóra, elkélne a muzsikaszó! - Lakatos Guszti, ez a mindig fekete hajú, mindig huncut fekete szemű, mélybarna bőrű, mondhatnánk: mosásban színtartó, mert nem a szoláriumban barnult, most nagyon komolyan válaszolt: - Mi oda nem megyünk, mert kevés a muzsika, sok a munka. Mi itt tavasszal tapasztunk, nyáron vályogot vetünk, esténként muzsikálunk, ősszel, télen meg reggeltől estig csak ezt csináljuk. Mi büszkék vagyunk a cigányságunkra, nem aratunk, nem kaszálunk, csinálja a paraszt, és muzsikáljon magának tudománya, kultúraszükséglete szerint. - Hát épp ez az! - kapott a szón Császtvay jr. - a juniuor, azaz: ifjabb. - Muzsikáltak azok maguknak, de a szövetségetek kizárta őket a sorból, mert ők nem tartoznak a fáraók nemzetségeiből származottak közé, kizártátok őket a Magyar Cigányzenészek Országos Szövetsége Hódsárréti Alkotó Köréből is. - Mi lenne, ha bélistás cigányzenészeket internálnának Mártélyra? - adott hangot gondolatainak J. Balog. - Nem szívnák véreteket, nem vinnék el ügyfeleiteket ezek a semmittevő barna gyerekek. Újra lenne muzsikaszó a szép szőke Tisza partján. - Nekünk sem hiányzik a bélistás munkanélküli cigányzenész. Ez a fajta utcán koldul, tartja hegedűjét az álla alatt, nyakán a tábla: "vonóra gyűjtök", vagy ha van vonója, akkor meg az: "Kis szünet húsz forint, nagyszünet ötven forint". - Felelte gyanútlanul Guszti, majd folytatta: - Éppen szólhatok a Szövetségben, de tudni kell, hogy Dombai Sándorból sem főztek szappant, nem tűnt el nyomtalanul, a kórház elmeosztályán ápolják, mert felakasztotta magát úgy, de úgy, hogy mikor három nap múlva találtak rá, még mindig csak fuldoklott. Bezzeg, ha Kozarekre, az állami ítéletvégrehajtóra, vagy Pipás Pistára bízta volna magát! Pipás az jobb, mert hívásra házhoz jön, Kozarekhez el kell utazni, és kivárni a sort. Az érintett, Dombai gondviselője, feljelentést tett Kurcz Gyula hírlapíró ellen álhírlapírásért. - Rémhírterjesztésért, te tökkelütött hegedás, meg rágalmazásért és hitelrontásért. - itt elharapta a szót Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb -, mert eszébe jutott: miért is nem mentek be a Vigadóba: hitelrontásért, csak az másféle hitel. - Több elmélkedésre nem volt lehetőség, Gusztiék szünete lejárt, muzsikálniuk kellett tovább, J. Balog pedig intett a főpincérnek, hosszasan súgott valamit a fülébe, az bólintott, s ők fizetés nélkül távoztak. - Mit súgtál neki, hogy nem kellett fizetnünk? - Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - érdeklődése oly heves volt, hogy J. Balognak válaszolnia kellett: - Azt, hogy mi tulajdonképpen munkavacsorán voltunk, mert te cikket fogsz írni a Szarvas Vendéglő minden kiválóságáról, én pedig egy esztrád műsort fogok itt rendezni, mert leirat érkezett a várostól, hogy pótolni kell Gusztiékat, míg ők hosszabb ideig külföldön turnéznak Mártélyon. - De ez nem igaz. - nyögte Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb. - Nem is bélistások! - Majd azok lesznek. - vetett véget J. Balog a vitának, és a szórakozásnak, hazaballagott, másnap meg kebelbéli cimborájához, a Létszámapasztó Bizottság elnökéhez, hogy ugyan dagályozná föl azt a B listát, és amint előterjesztette javaslatát, azon minutában el is fogadták azt. Ezzel átmenetileg megoldódott a Nyári Színkör foglalkoztatási problémája, jutott munka az összes primadonnának, bonvivánnak, szubrettnek és buffónak meg táncoskomikusnak, egyéb hisztérikáknak, s hogy mindenkinek legyen feladata, a Szarvas Vendéglőt átalakították tűzoltószertárrá és -laktanyává, a Szarvas Vendéglőt pedig a Színkör színpadán építették föl, tönkre is ment a Vigadó, s hogy a tönk messze volt, hamarosan el is tűnt szem elől. J. Balognak ez nem volt elég. Hogy végképp tönkretegyen mindenkit a környezetében, bebizonyította a polgármesternek, akit persze a bordélyházban talált meg, és részeg volt, mint egy kommunista-puccsista polgármester, szóval, bebizonyította, hogy a Kád- és Közgőzfürdőben már nem az igazi termálvizet használják, a hódsárrétit felhígítva, kazánban hevítve öntik a kádakba és medencékbe a kifolyók, az eredeti vizet Szegedre exportálják, abból táplálják a híres Anna kutat, tehát annak semmi köze Szegedhez, bezzeg ő, J. Balog garantáltan igazi termál vízből igazi gőzt tudna produkálni, persze némi közvetítési díjért. A polgármester sem volt különb a jegyzőjénél, korrumpálhatóságához ugyanúgy nem fér kétség, mint egyéb 6óságaihoz, így hát nemsokára, a panamára fittyet hányva, egy öreg gőzmozdony gördült be a strand udvarába, és leparkolt az élménymedence szélénél. A kiszolgált gőzmozdony megnyugodva pöfögött alapjáraton, a nyitvatartási idő alatt, megnyugodva, hogy tonnaszázezrek vonszolása, taszigálása után nem a bontóban végzi, mint társai, hanem jól megérdemelt nyugalomban, az idők végezetéig gyönyörködhet a visítva feredőző hódsárréti jányok minden kecsében-bájában.

Amúgy a Nyári Színkörben lettek is teltházas előadások, melyek mindenkit lebilincseltek. Ehhez egy szakasz rendőr állandó jelleggel biztosította a megfelelő mennyiségű bilincset. Végül üzentek az Össznemzeti Józanságért Vívott Harc Egyesülete aktivistáinak, hogy a bor azért nem drágul, mert alapvető létszükséglet, viszont az élet azért drágul, mert nem tartozik az alapvető létszükségletek közé. Aki nem hiszi, győződjék meg erről a Magyar Közlönyben és a Gyepmesteri Új Hírekben közzétett lista áttanulmányozásával.