Béres Dezső
Részletek egy kurkász naplójából II.

[Itt vagyok megint, itt, újra, mint az Ősz. Ám csak azért, mert Dusika Néni eljött értem, hogy írjak mán mögint, mert hogy elkértem a számítógépet, és kellene szövegszerkeszteni, mert ha nem, akkor irgum-burgum, majd én parancsra fogok szellenteni - hiszik ezt többen. Ám ha már itt tartok, csak ide vésem J. Balog egyetlen, eddig megtalált versét, a Dobozból. Szolgáljon mindannyiónk lelki megnyugvására:]

Minden háziasszony...

Minden háziasszony okos,

De csak úgy, ha takarékos.

J. Balognál vegyen hájat,

Húst, szalonnát családjának.

Jó marhát és fiatalt vág,

Ezért öreg húst nem is ád.

Szép húst vegyen névnapjára,

Meg a fia lakodalmára.

Szomszédasszony, maga okos,

De csak úgy, ha takarékos.

Ezért menjünk J. Baloghoz.

A portékát ingyen méri,

Csak az árát kell fizetni.

[Most ettől, asztán végképp összezavarodtam. Most akkor J. Balog MI VOLT? Növényi, avagy majomféle származék, esetleg mindösszesen csak hentes-mészáros? Ám ha jól belegondolok az egészbe, akkor szörnyű, szörnyű nagy gyanúm támad(t). J. Balog lehet, hogy azonos Mindenre Elszánttal, én viszont magam vagyok a Mindenre Elszánt, s ebben az esetben én lennék, Béres Dezső, J. Balog? Még belegondolni is rossz. Ráadásul ez a meg nem nevezhető - meg nem határozható alak a következőket írja a füzetébe, amit nem átall naplónak nevezni. A dátum már nem is érdekel, valószínű, hogy ez is hétfő, ámbár már nem 1987-ben, hanem mostanában.]

A rimbaud-i modernség a tartalom szürrealista ábrázolásának vonzatában nem jut túl a nyelv, a nyelvtan akadályain. Így, ebben az értelemben vizsgálva KLASSZIKUS marad. Modernsége nem nyelvi világában, de tartalmi táptalajában gyökerezik. A mai modernek a nyelv prostitúciójáról beszélnek, s ez a prostitúció az akusztikus költészet felé vezető egyik út. ArthHÚRka, aki valahol Csarlövillben ˙(lehet, hogy Sárlövily) született, és márszelyben (ezt mán csak jól írtam!) váltott egyenruhát, még a következőket gondolta: A költészet akusztikája a magánhangzók manipulálhatósága - DE MIÉRT CSAK A MAGÁNHANGZÓKÉ? - VETEM FÖL ÉN, A SZEGÉNY BÉRES, AKI BÉRTELEN -. A nyelvi szabadság már-már gátlástalan használata a modern irányzatokban a tartalom tudatos lefolytása. A kérdés csak az, hogy minek van maradandóbb akusztikája: a szabályosan, évszázadok tapasztalatai alapján épített katedrálisoknak, vagy a látszólag minden autentikusságot mellőző, mesterséges barlangoknak?! Mindenesetre a beleőrülés egyenesági leszármazottja mindkettőnek. Az önpusztítás furcsa kísértete az alkotásnak. Elűzi a józan, higgadt logikát, s külcsíneiben mégis önmagán hordozza azt. Utóbbi száműzi a törvényeket, holott törvények nélkül meg sem születhetett volna. Kaotikusnak tetsző állapot. Nem is jegyzem tovább ezt az egészet. Majd legközelebb.