Béres Dezső: Részletek egy kurkász naplójából XXII.
Dikhele szellem, alle hopp!

"Dikhele szellem, alle hopp!" - és ezzel kiugrott a kanál a pohár vízből. Ilyen csodát még nem látott az ősi nemzetségek jeles, jelenlévő csoportja, nevesen az Ajtai, Csurár, Markovics, Mikucs, Budási leszármazottak, akik hökkent-riadva rebbentek szét az ismeretlen fehércigány eme bűbájosságára. Pedig nem Uri Geller ült velök szemben, hanem J. Balog egyik kurtizánja csalt ki tőlük háromszáz korona készpénzt és ötszáz korona ára párnatollat, megsegítendő intendánsát, az állandó pénzzavarral küszködő színidirektort és annak jó barátját, Császtvai jr. - a junior, azaz: ifjabb - dramaturgot és bértollnokot. Történt mindez Hódsárrét legsötétebb afrikai városrészében, amit hátsó indiai vidéknek is csúfoltak abban az időben, és akkor és ott, hol az utolsó haramia jeltelen sírján is kizöldült már az első fűszál, meg a vérvirág, az áldozatok is rég porladtak már a Lakhat melletti temetőben, s már csak a régi öregek tudják: abban a nagy harcban, mit két századnyi csendőrrel folytatott a betyár, Váradi József elsőként esett el, midőn végrehajtotta a parancsot sokadmagával; hogy kutassák át a temetőt, mert ott rejtezik Vitális Imre, foglalkozását tekintve útonálló, nos, ekkor dördült el a lövés, miáltal a magasztos, nehéz szolgálatot kicsi zsoldért, nagy családjáért tevő, valóságos hősi cselekedetekre képes csendőr holtan rogyott össze, kinek ifjú véres homlokára a hívatás mártíromságának mirtuszkoszorúját tette föl a kormány azzal, hogy ahol Váradi elesett, azt a helyet a közrendért folytatott csata és az áldozat emlékére díszsírhellyel jelölte meg, szóval, itt történt a bűbájosság, ám szellemek ide, szellemek oda, átok maradt a temető melletti putrisoron, csak a pénz meg a pihetoll, meg Weisz Szerén álbűbájos, álcigány távozott, ez az istenes, szent életű, jámbor erkölcsű kurtizán, aki szakasztott olyan, mint J. Balog társulata, meg az ő hitepárja, Böhm Márkus, aki amúgy pesti illetőségű légtornász, és egyszer nagyon megharagudott Szerénkére, és akkor a Színkör kulisszái mögött Márkus elébb szóval kezdte bántani pajtásházastársát, majd hatalmas bugylibicskáját a balnő mellébe mártotta, mire a könnyebben sérült művésznőt orvoshoz, a bicskás légtornászt meg a rendőrségre szállították, ekkor történt, hogy Dékány Mihály Pálma utcai lakos, J. Balog díszletmunkása, Szerénke iránti hiábavaló szerelme által indíttatván a zsínórpadláson önakasztotta magát, ám Szerénke felgyógyult a Márkus által okozott mellyelékelésből, Mihály meg belehalt a kötél fojtó nyakölelésébe, egyébként ha már ott jártak a rendnek őrei, lefogták a Kaiser Györgyöt is, lefoglaltak a kelléktárból négy pulykát, melyeket a nagyszebeni illetőségű főkellékes rekvirált a horgosi állomásfőnök barmofiudvarából, és azzal védekezett, hogy libákat akart a Lúdas Mátyás című pszichothillerhez, de nem lopni, hanem vásárolni, csak a sötétben nem látott jól, aztán meg már késő volt, szóval, ez az ilyen körülmények között is szentéletű Szerénke, ez húzta ki átmenetileg a bajból J. Balog társulatát. Ennek örömére mindjárt el is mentek a Vigódba, ez alkalomból készült a mellékelt kép. Bal szélen látható J. Balog, jobb oldalt áll Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - , a hölgyek pedig, kik mások, mint a kurtizánok.

Mindettől függetlenül, de lehet, hogy "pararell", közlemény jelent meg a Hódsárréti Csordakürt két nappal későbbi számának harmadik oldalán, miszerint J. Balog társulatának színi tanodáját erkölcsi üzelmek miatt bezárták. Ezen tulajdonképpen nincs mit csodálkozni, mert már korábbról tudjuk, hogy a balettkarhoz, énekkarhoz, statisztériához miképp, míly alantas módon, a hódsárréti Sétatérről, a Korzóról válogatták össze az ártatlan, szűz, bájos lyánykákat. A válogató szempont a Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - által fölállított kritériumok voltak, miszerint - és itt idézem a hírest -: "az a nő, aki nyugodtan megy tovább fenntartott esernyővel, mikor az eső már elállott, bizonyosan jó háziasszony. A vénlány nem törődik azzal, hogy még vizes az esernyője, hanem becsavarja. Viszont aki sohase csavarja be, az nem lesz gazdag, még ha aranyeső hull a fejére is. Annak a leánynak, aki nem viszi, hanem húzza, annak nem szabad hinni. A vidám, jó kedvű leány, aki örül az életnek, úgy hordja hóna alatt esernyőjét, hogy amennyire csak lehet, kiálljon a nyele a hóna alól. Az erélyes és intelligens nő ellenben úgy viszi, mint ulánus a lándzsáját. Aki ide-oda lóbálja, az könnyelmű és mulatós. Ellenben abból a leányból, aki esernyőjét minden lépésnél a földhöz koppantja, jó háziasszony és tökéletes feleség leend. De az okos, legtökéletesebb feleség mégis csak az, aki nem csak a járdán, hanem ha kell, az utca bukófején is koppant az esernyővel." És ha már itt tartunk, ideje lenne bemutatni J. Balog társulatát. Annyi szó esett már róluk, maradjanak meg az utókornak. Tehát: Asztalos Irma naiva, Ajtay Ödön segédszínész, Benkőné Poldi comic, Balázs Bálint bariton, Barics Gyula bariton, Bergi Sándor szerelmes társ, Böhm Márkus erőművész és légtornász, Delly Lajos bonvivan, Dióssy Nusi énekesnő, Follinuszné Anna anyaszínésznő, Fáskerti Margit segédénekesnő, Győző Alfréd komikus, Harmath Józsa naiva, Herold Ede apaszínész, Huszár Károly tenor, énekes boniván, Hajdúcska László naturbasszus, Kesztler Ede hős jellem, Kápolnai Juliska szende hősnő, Kállay Jolán énekesnő, Komjáth Mici társalgási énekesnő, Kulcsár Lajos jellem, Novák Irén társalgónő, Nógrády Malvin kurtizán és énekesnő, Pálfi Boriska kurtizán és énekesnő, Polgár Sándor buffó, Rigó Gizi kurtizán és énekesnő, Rontai Boris kurtizán és énekesnő, Szendrey Mihály cselszövő, Várnay Jenő kedélyes apa, Virág László naturburs, Zemplényi Zoltán naturburs társalgó, Weisz Szerén kurtizán és énekesnő. A társulathoz tartozott még 12 kardalos és ugyanannyi kardalnő, J. Balog Szilveszter igazgató-főrendező, mecénás, Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - dramaturg és újságíró, Tilger Árpád karmester és 18 zenész, Abonyi Júlia, Szalay János ügyelők, egyben súgók, Rácz Zoltán főszabó két segéddel, Sziklay József fodrász és sminkmester. A társulathoz tartozott még 12 fő díszletmunkás és világosító és Happ Áré színikritikus, esszétulajdonos, aki a társulat előadásairól írta a természetesen csöppet sem elfogult kritikákat. Ja, és ott volt még Kulcsár Lajos színházi titkár, aki a múltkor bokros teendői közepette elvesztette a fejét. Fel is adott egy apróhirdetés, hogy: "A becsületes megtaláló kéretik: a megtalált fejet a színházi irodában annál inkább leadni szíveskedjék, mivel az a megtalálóra nézve teljesen értéktelen, tulajdonosa viszont mint régi családi emléket tartja kimondottan nagy becsben."

Ennyi éhes száj betöméséhez nem csoda, ha Szerénkének ezt a kis csalást meg kellett ejteni. Igazán elnézhetnők neki. Ekkortájt történt az is, melynek történetünkhöz ugyan semmi köze, de a korhűség kedvéért le kell, hogy jegyezzem. Tulajdonképpen Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - fogalmazta meg a hírt, így csak ki kellett ollózni a korabeli sajtóból:

"A törvényhatósági bizottság igazoló választmányát nagy szerencsétlenség érte.

Egyik tagjuk mandátumának igazolása közben megtett hegymászó úton végre-valahára felemelkedett a helyzet magaslatára, s gyönyörködve szemlélte a megtámadott mandátumok gyönyörű panorámáját. Azt az elbűvölő panorámát, amelyet a legutóbbi városatyai választások alkottak e város nagyobb dicsőségére. Már-már úgy látszott, hogy ott is marad turistabotjára támaszkodva, amikor egyszer csak meglazult a botot tartó kavics, és az egyensúlyát vesztett városatya lezuhant az alatta tátongó szakadékba. Felismerhetetlenségig összeroncsolódott és szétszóródott kopogtatócéduláinak összeszedéséről és megsemmisítéséről az ellenzéki párt két jeles képviselője gondoskodott, önzetlen funerátornak jelentkezett még a városi közgyűlésbe bejutott kisebb párt, ezzel is kifejezésre juttatva: koalíciót alkottak. Őszinte részvétünk a gyászoló törvényhatóságé, különösen a városi parlamentből kibukott szárnyé."

Nos, miután a Vigadóban kimulatták magukat, J. Balognak is megjött az ihlete, kanyarított egy színdarabot. Ettől a feladattól járása, szeme nézése egyaránt röstössé vált, még inakásája is remegett a megerőltetéstől, annyira gondolkodott, mit is alkosson. A színházról annyi fogalma volt, hogy operett zenekar nélkül olyan, mint az emeletes ház földszint nélkül, megpróbált hát prózát, azon belül is drámát írni. Be is mutatták. A korabeli sajtóból kiderül a tartalma, mert akkor még a színikritikusok úgy voltak a színi kritika írásával, hogy a kritika kimerült a darab tartalmának ismertetésével. Hála nekik, hogy nem tudtak kritikát írni. Talán a mai közönséget is megkímélnék az ilyen kritikusok a színházba járástól, olyan ez, mint a 100 híres regény, egy kötetben, zanzásítva a tartalmuk, elég ezt elolvasni - ugyan kinek van ideje egy Dosztojevszkijvre, egy Bulgakovra, netán-tán Gabriel Garcia Marquez ötven oldalon hömpölygő mondataira? Mellesleg jegyzem meg, egy haiku vers sem jobb, mert azon szintén gondolkodni kell. Ez a szinopszis-szerű kritika a már említett Happ Áré tollából bugyogott elő. Ezt is örömmel adom közre.

A DIADALMAS ASSZONY

avagy:

AZ EKRAZIT EXPLODÁL

Írta: J. Balog Szilveszter

Amália jön, kezében buzogányt tart. Azzal akarván meglepni születésnapjára feltalált kedves fiát, Bendegúzt. Egyszerre csak neszt hall, mire cincérré változtatja magát és felül a vadkőrisfa ágára.. A darabba Leheti Barnabás is bevonul a szigonnyal, melyet a cápa hátába akar beszúrni, bosszúból, hogy becses nejét nem nyelte el. Közben, azonban a koporsóban eszébe jut Vakbélnek, hogy ő még be sem gyulladt, hát ki sem operálták, erre fölkel, és "hamar egy szablyát" kiáltással Bendegúzra veti magát. Most látja Amália, hogy milyen jó a jó öreg buzogány a háznál, s a fáról fejbe kólintja Vakbélt. Az oda kap, ahol az agy fészkel, s aztán felnéz: "Egy csepp harmat esett a fejemre, tán csak nem lesz zivatar?" Míg néz, az alatt Bendegúz gáncsot vet neki, és a dög-Tiszába löki. Vakbél elmerül.

Függöny.

Második felvonás.

A vízparton hosszú., nyurga ember sétál. Az öreg Bonti, a ficsér, felé bök: "Ki maga?" "Én Harri Lidke vagyok, az ideg nélküli fogtechnikus." Felel. "Avas fene vagy té, nem teknyőcsináló!" - szól az öreg vízenjáró, és a dallozóval végig üt rajta. Egy durranás és ott áll a parton Napkelet hercege: "Jó tettedért jót ne várj." - szól. "Én vagyok a dúsgazdag fejedelem, de a vasorrú bába egy öreg halász, kísérje a fekete gyász!" - Ernyőzi szemét és arra a Szegfű csárda felé néz, majd mérgesen felmorog: "Hol a fenében marad ilyen soká ez a Hófehérke! Az is mindig flangéroz újabban." "Vagy moziba ment." - jegyzi meg Vakbél, aki közben az elektromos fúróval szintén a Korhányba érkezett. A következő színben bevonul dr. Köbödöcz, aki le akarja leplezi Vuocot, azonban Anasztázia leveszi a lábáról, mert a szélhámos vegyész megfenyegeti, hogy kiveszi a vőlegénye manduláját, mire a nő szerecsendiót reszel a kaporszószba. "Kell szósz?" - kérdi Vakbéltől. - "Nem kell, nem élek vele!" - "Akkor mér nem szólsz?" - feddi meg. - "Ez meg itt Faddi, a néma szerecsen!" - Jegyzi meg Vakbél. S akkor veszik észre, hogy megjött Hófehérke is, mire Faddi a szívéhez kap, és hangtalanul elvágódik. Hófehérke részvéttel emeli föl fejét, s a szájába almabort önt, ami végtére is egy jó nevelésű Hófehérkénél mindig készenlétben van. A fekete bőrű erre feleszmél, és hálásan néz megmentőjére, aki részvéttel kérdi: "Mióta szerecsen uraságod?" "Születésem óta!" - Rebegi az ifjú. Hófehérke zokogva távozik.

Függöny.

Harmadik felvonás.

Jön Kersei, a repetáló és gyorstüzelésű vízipuskával. Egy faderékból feléje nyúl Kuócz doktor: "Mi újság Kotacon?" "Semmi, mester. Vadölő ott lesi Amáliát a hatlövetű torokgyíkkal." "És ki van próbálva a vízipuska?" "Igen, apuska." "Rendben. És Krausz? S aztán né rabi zahoda!" "Légy nyugodt mester, nem lesz zahoda egy csepp se!" "Igaz is, hol vannak a vízi nimfák?" "Ide rendeltem őket, de csak délután jönnek, mert az egyik a vasmacska kölykeit ápolja, a másik toronyzenét ad, a többi pedig majálison van a gyevi réten." "Jól van. Csitt!" Ebben a pillanatban léptek zaja kél: jön Bendegúz. Kezében a hurkatöltő szabadalmi leírása. Magában beszél: "Az egyszer töltve van!" Kersei a Vakbél homlokához bök, mire Bendegúz leül. "Jaj, de kutya meleg van!" Mondja, és elszundikál. "Ah, nyomorult!" Rohan feléje a bandita. Kuócz doktor elkapja a kezét: "Ne olyan mohón, gazember, még nem halhat meg, négy felvonás hátra van!"

Függöny.

Negyedik felvonás.

Kuócz doktor a Zöld poszogó című lebujban ül Kerseivel és oktatja: "Vakbél komitácsinak öltözik és elhiteti Anasztáziával, hogy fogai rosszak. S nyomban elvezeti Harrihoz, az idegnélküli fogtechnikushoz, a többi azután a te dolgod. Íme, itt van ez a csöpp ekrazit bomba, ezt mint a fogorvos segédje, beplombálod a nő szájába, s akkor Bendegúz meg Amáli összecsókolódznak, a bomba explodál s mi végre hozzájuthatunk a találmányhoz és az exhumálási engedélyhez. Meg vagyok értve?" "Igen." Kersei valóban úgy tesz, azonban jön a gátőr. Kersei megijed, s hirtelenében nem tud mást, hanem a saját zápfogába dugja az ekrazitot. Jön Kuócz doktor :"Gazember!" - ordít rá - "Mégis itt vagy! Nesze!" Irtó pofon vágja, de mivel a jobb keze hiányzik, a setyével. Irtózatos a robbanás. Az ekrazit explodál és a két bandita ezer darabba esik szét. A dörrenésre összefut a nép: "Íme a szorgalom megtermi gyümölcsét!" - mondja Amáli. Bendegúz pedig boldogan rohan Anasztázia felé. "Várj csak egy kicsit, kedvesem!" - Szól a nő. - "Új a ruhám, s nem akarom, hogy bepiszkold a kabátoddal!" - Bendegúz fürdőt vesz, és azután egybe kelnek. Közben kisül, hogy Anasztázia a szerb radikálisok vezérének a lánya s így mesés kincsei lesznek! "Radikális?" - mereng Bendegúz. - "Egy kicsit kukál is!"

Függöny.

Itt váratlanul véget ért a darab, hiába ígért Kuócz doktor a harmadik felvonásban még négyet, tehát összesen hetet.

Az előadás végén a közönség tomboló lelkesedéssel követelte vissza a pénzét, a függöny pedig ájulva zuhant össze.

Ebből a nagy sikerből Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - kimaradt, mert a Fekete Sas kerthelyiségében múlatta az időt, illetve nyújtott és szétvetett lábakkal, félig lecsúszva a karosszékben, meghatottan szunyókált, még horkolt is, mikor éktelen lármára riadt fel:

Akárki akár mit mond, haladunk a nagyvárosi nívó felé. Legalábbis, ami a tűzoltást illeti. Tüzünk ugyan nincs egy év alatt sem tucatra való, de van tűzoltóságunk, amelyik azért nem hagyja magát és állandó permanenciában van, elképzeli: mi volna, ha tűz ütne ki, és olyan percek alatt fojtja el a megálmodott lángokat, hogy csak no.

Azon az éjszakán, 12 óra tájban ugyancsak megijedt az a néhány kitartó késői sétáló, amikor minden előzetes kongatás, és ilyenkor szokásos egyéb móka nélkül, egyszer csak végigdübörgött az öreg Rába a hódsárréti Kossuth téren, nyomában a Hollandiából elővarázsolt ifjú, de remekül kifejlett Büssinnel (a testvárváros, Harlememmer ajándéka), és a rengeteg, fából összetákolt szerkocsival, amely úgy zörög a kijavított keramiton, mint az a bizonyos haraszt, ha a szél fújja. Szóval, letagadhatatlan: készültség vonult fel, igaz, hogy fáklyák és sziréna meg toronyjelek nélkül, viszont egyenesen neki, a Népek Kertjének. - Te jó Isten - horkant fel Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - az egyik karosszékben: - Ég a színház! - Gyönyörű riporteri álmok fakadtak lelkében, érthetően meggyorsított léptekkel és percek alatt a tűzvész helyén termett. A gimnáziumnál már a cím is elkészült a másnapi szenzációról: "Borzalmas lángok elperzselték a Nyári Színkör deszkahalomzatát" Legalább 367 külön példány a szenzációs riport nyomán. - zilált a tüdeje, gondolatai futkározta ide-oda. - De mi ez? Vak vagyok? - érdeklődött magától, mert megérkezett a népkerti kapuhoz, és semmi fény, semmi láng, semmi orrfacsarás, füst, gáz, szikra és egyéb, ami minden valamire való tűz előhírnöke. - Biztosan belül ütött ki a tűz - reménykedett, és tényleg, a színház kapuja nyitva, a Nyizsnyay szobor körül meg úgy berreg a két vízhordó kolosszus motorja, hogy a Tóaljban bizonyára becsukják az ablakokat, félvén a közelgő zivatartól. Berohant a színházba, ahol egyelőre csak egy árva villanykörte, meg néhány reflektor égett, de Kisss Pál tűzoltóparancsnok szerint, aki ott állt a színpadon, mint Julius Caesar, és harsány hangon dirigált, azokat nem kellett oltani. A földszint két oldalán, a jobb és baloldali erkélypáholyokban egy-egy tűzoltó teljes díszben, fecskendővel a kézben állt és mozgott. De víz, az éppen úgy egy csepp sem, mint ahogy lángot sem látott, akármilyen kétségbeesetten tekintgetett is minden irányba.

Rövid ideig tartott ez a vakparádé, kijöttek a tűzoltók, odakinn azután Kiss Pál megmagyarázta: - Éjszakai gyakorlat volt, úgynevezett feltevés arra az esetre, ha a színház kigyulladna. Most nem használtunk vizet, sajnáltuk a belső részt, ez csak kipróbálás volt a gyorsaságunkról. Remekül bevált a kísérlet. Négy perccel az alarm után már itt voltak az autók és fecskendőkkel a kézben helyén volt a legénység. Legközelebb külső gyakorlatot tartunk, ezt már természetesen vízzel.

Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - rendkívül dühös lett. Legszebb álmából zavarták föl, ő már rendkívüli példányszámokról, emelt fizetésről és ebből finanszírozott fröccsökről elmélkedett, a cikkel is készen volt, mire a Nyári Színkörhöz ért, ehhez képest esetleg csak arról tud egy nyúlfarknyi cikket írni, hogy a színházat - Európa legszebb, fából épült színházát - nem lángtenger öntötte el, hanem a sártenger, ugyanis a Büssinnel egy kis probléma merült föl, besüppedt a Népek Kertjének, meg Bognár János hitös színköri csősz meg parkőr virágágyásainak puha talajába, nagyobb pusztítást végezve, mint annak idején a szomszéd kád- és gőzfürdő igazgatónéjának macskája. Nem is bírták kivontatni, a vizet le kellett belőle engedni először - ebből lett lángtenger helyett sártenger.

A zseniálisra tervezett cikk meghiúsulása miatti bánatában előállt egy elég idétlennek tetsző ötlettel, mindenesetre a hűség kedvéért itt idézni kell kiáltványát, melyet a Hódsárréti Csordakürt közölt:

"Az Őserő szépirodalmi és művészeti lap felhívása: a Hódsárréten centralizált magyar irodalom a vajúdás képét mutatja. A hivatalosak és a nyugatisták között tátongó szakadék mindkét oldalán új csoportok, új irányok, új izmosok fakadnak és úgy a radikális, mint a konzervatív szélsőségek nyomában a folyóiratok és kiadványok egész raja burjánzik fel. Egy valóságos irodalmi mechanizmussá nőtt fel Hódsárrét irodalmi élete. Egy hatalmas mechanizmussá, amely él, mozog, viaskodik, dübörög és csak egy hibája van, hogy gép. Mélységekbe leszáll - csak hogy sarat dobáljon fel, magasságokba csapong - de csak a technika szárnyain, mert kazánjában a mindenható anyag ég aranysárga lánggal és nem minden idők szellemi életfolyamának substanciája: az őserejű tehetség. Ha vannak géniuszai, azok is elsorvadnak, mert a klikkrendszer élősdijei kiszívják vérük és erejük dagadó hatalmát. Hódsárrét ma önmagának él és furcsa üvegházaiban nevelt irodalmi palántáit akarja elültetni az egészséges magyar televénybe. De a magyar vidék mintegy ősi intuícióból Adys gőggel fordul el Hódsárrét charlston-irodalmától. A magyar vidék érzi, tudja, hogy ősi, izmos tehetségei Hódsárrét elszigeteltsége miatt az ismeretlenség posványába fulladnak. Az Őserő pedig cselekszik: meg akarja menteni a magyar tehetségeket. Kibontja szárnyaikat, hogy prometheuszi tűzzel, a tiszta, szennytől, salaktól mentes irodalom fórumán szolgálják a magyar kultúrát, a magyar becsületet. Az Őserő célja tehát az országban szétszórtan élő, érvényesülni nem tudó magyar tehetségek bemutatása az egész ország kult-úri közönsége előtt. Az Őserő első száma 32 oldal terjedelemben október elején jelenik meg. Előfizetési ára egy évre 10. P., félévre 5. P, negyedévre (három szám) 3. Pengő. Ha a lábak beszélnének, csak Grosman-cipőt kérnének. A gazdasszonyok csarnoka meg kiárusítót keres."

Hogy Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - honnét szerzett őserőt, nem tudni, mint azt sem, hogy a folyóirat megjelent-e egyáltalán, mert a Magyar Irodalomtörténet Bibliográfiája ugyan meg nem említi, sőt, semmiféle lexikonban nem szerepel.

Záradékként idejegyzem:

Kozarek hóhér tizenegy éven át aktív segédje végzett a kötéliparral, most szerény munkásember és feltaláló, bemutatta a nagy nyilvánosság előtt energiatakarékos rádiótűzhelyét. Ezen hat filléres befektetéssel hat hónapig lehet sütni-főzni.

Egyébként Gyurinak, a Marosánnak, mire hatalmas politikus lett, eredeti szakmája tudományából csak annyi maradt meg, hogy: nem a zsömle a kicsi. A szátok nagy. Tanult szakmája szerint okleveles pékmester volt.

Pá!