Béres Dezső
Részletek egy kurkász naplójából (VI.)

Mindenre Elszánt a következőket jegyezte be naplójába, miután részletesen föltárta J. Balog tragikus életútját - bár meg kell jegyeznem, a konklúzióra még várni kell, a végső összegzést nagy valószínűséggel én fogom elkövetni, ám hogy mikor, azt csak a Beszédes tudja. Ő meg a Jó Istent fogja megkérdezni, hogy ugyan mikor fojthatná már belém a szót, s ha lehet úgy, hogy életben maradjak, nyolc napon belül gyógyuló, ám maradandó sérülésekkel.

Szóval: a dobozban volt (van?) egy könyv, címlapja szerint szerző J. Balog Szilveszternek nevesítve, a könyv pedig A zene holdudvarában. Ez tulajdonképpen J. Balog cikk- és beszédgyűjteményeinek alapos válogatása, ebből emelt ki egyet Mindenre Elszánt, a "Miként állítsuk a harmonikát a forradalom szolgálatába" címűt, melyet közzé is tett, az előző fejezetben ismertetett életrajzi jegyzet kíséretében. Ahogyan Mindre Elszánt, úgy én is változtatás nélkül nyújtom át a kedves olvasónak. Íme:

Elveimnek társai, társnői és barátai, barátaim! Szeretteim, szerelmeim, és ti, ott, a kuplerájban, kéjem sóvárgásinak szolgálói!

Mint az tudvalévő, politikai és zenei életünk tekintetes, és ~élyes képviselői a közelmúltban 2elyeiknek adtak hangot, cesz dúrban, ami már eleve nincs összhangban - lásd zeneelméleti, összhangzattani okfejtéseimet korábbról - partunk lidós és libidós vonalával. Azt próbálták elhitetni velünk, hogy téves a nézet, miszerint hatást gyakorolhatunk, különösen a falusi tömegekre, a harmonika révén. Pedig állítom, és meggyőződéssel, de nem bizonyítékokkal alátámasztva, hogy a harmonika által keltett hullámok (nem akarok itt utalni az interferenciára, azt már kifejtettem még cárzenei főhadbiztos koromban, és ez bezzeg maradandónak bizonyult, nem úgy, mint a kizsákmányoló, szégyentelen burzsoázia!), szóval, a harmonika által keltett hullámok nyaldossák legmegfelelőbben partunk idomait, mozgásba hozván nem csak a hátsó fertályt, de az egészet, a partsejtektől kezdve egészen a Szöszmöszöl legfelsőbb szintjéig. Be kell látnunk, hogy a nádi hegedűnek és a köcsögdudának nem elég erős a hangja. Azok a tanácsok, hogy használjunk olyan hangszereket, mint teszem azt a nagybőgő - ennek nézni elég az eget -, vagy zongora, teljességgel elképzelhetetlen, idejét múlt eszközök, a cár idejét múlt eszközök. Mulatságon, partgyűlésen, körtáncnál a jó hangulat központjává csakis a harmonika leend megfelelő eszköz. Bizonyítja ezt, hogy a bohó, csitri leánykák és kis szöszmöszöl-tagoknak az élet gondjaitól még érintetlen szívét öröm tölti el, ha csak ezt a szót hallják: HARMONIKA! Bizonyította ezt a múlt évben rendezett verseny is: a harmonika révén jutottunk el népzenei fejlődésünkhöz. Egy virtuóz harmonikás, az már természetesen bizonyosan zenei nagyság, a hangszeres zene bonyolultabb és magasabb szférájába - mit szférájába! Sztratoszférájába! Sőt! Atmoszférájába!!- jut el. A harmonikának fontos jelentősége van, társadalmilag. Ebben realistáknak kell lennünk, és a Szöszmötöl mindig is ez volt. Harmonika. Akarom mondani: realista. Csak könnyedén félvállra veszi a harmonikás harmonikáját, és oda viszi, ahol épp szükség van rá. Utána mellére öleli, húzza, tolja, ameddig csak akarja, közelebb viszi a falusi fiatalokat - belegondoltatok már: mekkora terheket bír el a jó harmonikás? egy egész falu fiatalságát viszi harmonikájával együtt! - a kultúrált muzsikáláshoz. Behatol a környezetbe, és láss csodát!, ellensége lesz a vodkának, huliganizmusnak, véget vet az infernónak. Nemes - elnézést; szöszmöszöl - feladat ez! Behatol a környezetbe, hogy egy sok ezernyi részecskéből összetevődő hálózat tagjaként harcoljon, a kultúrált mulatság vezetéke legyen ebben a tömegben.

A már említett verseny a maga nemében nagyon is jelentős volt. Ennek nyomán Tanács-szerte ötödfélezer versenyen harmincezer harmonikás vetélkedett, és csak találgatni lehet, hogy három millió, vagy még annál is több ember hallgatta végig őket. Nagy zeneszerzőink tettek ígéretet, hogy állni fognak a kompon mindaddig, míg csak partot nem érnek sok-sok, harmonikára írott dalművel. Költőink is jelentkeztek, hogy szöveget írnak; ne csak táncolni, de énekelni is lehessen, agitálni dallal, körtánccal, a lóhátról-hátrafelé-nyilazó őssámán táncunkat ugye nem is kell kiemelnem. Itt elől szeretnék járni, ideillesztettem egy kultúrált halotti torhoz - melynek szerves része a borjú-áldozat bemutatása - írt versemet, ehhez Homály, a nagy zeneszerző a két első taktust már megkomponálta:

Gyenge borjúpaprikást

hoztam e nagy tálba.

Csak harminc tavaszon

járt ez az anyjával.

Gyengesége miatt

a szénát sem ette.

Szegény gyenge állat,

csak a korpát nyelte.

Jó étvágyat kívánok

Mindenkinek belőle.

Mint említettem, a harmonika aktívan harcol a vodka, az alvilág, a huliganizmus, a maffia, röviden: az infernó ellen. Most beszéljünk a harmonika politikai szerepéről. A jó harmonikás választási szervező, mondhatnám kampányfőnök is, egyik parttól gázol a másikig, közben muzsikál és énekel, és természetes, hogy a méla, bámész tömeget - mert az aztán mindenre kíváncsi! - követi őt. Kísérője mondja az agitációs verseket, kampánybeszédeket, míg ketten vállukon hordozzák a Szöszmöszöl helyi vezérét.

Most feladatunk az, hogy tovább harcoljunk, a marhalika - elnézést, harmonika - ~készítő mestereket megszabadítsuk a kulákoktól, az egyéni vállalkozóktól, akik a vérüket szívják, vércsoportra való tekintet nélkül, és piszkosul felverték a harmonika árát. Olyan téeszcséket kell szerveznünk, melyek a legjobb mesterek vezetésével dolgoznak, kiváló és olcsó harmonikákat készítenek. Ezen ügy előkészítésére már laboratóriumot állítottunk fel, a kutatás tárgya kikísérletezni, hogyan lehet bővíteni a harmonika zenei adottságait, és bizonyos zavaró momentumokat kiküszöbölni. Szervezetet kell létrehozni, mely a harmonikások műveltségének emelésével foglalkozik, hogy kulturális, politikai befolyásukat a lehető legnagyobb mértékben kiterjeszthessék, mikor a népek tengeréhez érnek. A befolyáshoz legmegfelelőbbnek a deltatorkolatot tartom, lévén ez széles, tölcséres kiterjedésű. Az a harmonikás, aki ezzel nem rendelkezik, át kell alakítani, a lefolyástalan harmonikások esetében pedig vizsgálni kell: vagy hagyjuk elmocsarasodni, vagy szöszmötöl-brigádok alapításával mesterséges lefolyást - csatornát - biztosítunk, melynek a vége a népek tengeréhez deltatorkolattal csatlakozik. Nagyszerű eredményekkel büszkélkedhetünk. Meg vagyok győződve róla: ha így folytatjuk, Szöszmöszöl-küldöttségünknek nem lesz nehéz meggyőzni a Tanács kormányát, hogy aggyon mán több pénzt, mert mi kell a harmonikához?

Pénz, pénz, és megint csak pénz!

Egyelőre egy szép cinege szállt a tetőnkre - a harmonika - , de vigyázzunk, nád a tanács teteje-teteje, beszakad a teteje-teteje. S ha beszakad, mi lesz vélünk? Pénzt, pénzt, pénzt, hogy kézbe vehessük a madárkát! Nem fog beszakadni akkor a tető, szebbek lesznek a falvak, kolhozok napjai, dalolva és táncolva kísérjük figyelemmel azt a hatalmas cucilista építő munkát, ami itt folyik, életünk minden területén.

Annak kidolgozása, hogy miként lehet dalolva és táncolva építeni a szép új világot, azaz aki dalol és táncol az nem dolgozik, aki dolgozik, az meg nem dalol és nem táncol, nos, ez a kérdés a Módszertani Kutatóközpontban van terítéken, egyes kutatóink még rágódnak rajta, a többség azonban már az emésztéssel foglalkozik, a legkiválóbbak pedig az anyagcsere folyamatának utolsó fázisában vörösödnek a megkönnyebbülés reményében.