Bergentál Evelin
Nem arról a kétezer dinárról van szó, drága Bandikám!

Mellékelném a Balog úrhoz szóló levelemet, kérem, jutassa el neki! Előre is köszönöm.

Ha mégsem ő a mi Bandink, ezennel is szíves elnézését kérem!

Tisztelettel: Bergentál Evelin

Drága Bandi!

Nem arról a kétezer dinárról van szó, Bandikám! "Tangata-manu" tudod, ezt mondtuk, amikor fogadalmat tettünk, s utána összeütöttük az öklünket, ezzel megpecsételve a szövetséget. Öt éves voltam, amikor a nővéremre hajtottál. Hoztad is rendesen a banános csokikat meg a bazóka rágógumit, hogy hallgassak, amikor esténként megszöktetted az ablakon keresztül.

Apám is kedvelt téged, de többször is megjegyezte, "a balogokban nem lehet bízni", utána rendszerint valami ideggubanc összerántotta az arcát jobbról, az orra tövénél, mint mindig, amikor azt hitte, valami fontosat mond.

Nagyapáddal gyakran találkozom. Még mindig ott ül kint a sarkon, ugyanazon a balra dőlt, rozzant hokedlin (a balogok trónján, ahogy az utcabeliek mondják) és továbbra is egyes szám harmadik személyben beszél saját magáról.

"Nem megaszonta nektek szééépen Béla bátyátok!" Utána köpött egyet, de komolyan mondom, sosem köpött nyálat, ez biztos, már legalább ezerszer láttam.

Követtem a fejmozdulatot, a képzelt útvonalat, de semmi. Csak úgy, üresbe. A Csarnojevic utcai betyár rétor. Stilizál.

Folyton valami régi eltűnt házakról, épületekről mesélt, és olyan szavakat használt, amiket soha, senki nem hallott.

"Azt a sedergős..., isze arra járt mindennap! Fölűt regge a triciklire oszt neki a főuccának. A Sovenyákék mellett rögtön ott vót a Turi palota, húsz ablaka vót nekije. Megszámóta minden regge. Hadrazsávé."

Nem hisznek neki. Node, nem volt ez mindig így. Emlékszel-e Bandikám, amikor az egész falu csak ezzel foglalkozott? Hogy megtaláljuk a palota maradványait, a Suvák tanyát, ahol állítólag háromszáz aranyfog van elásva egy kis ládikóban, a Trecsák kastélyt, ahol a negyvennyolcas szabadságharc idején a pincében halálra énekeltették a falu papját? Béla bácsit még külföldi televízósok is megkeresték, szerepelt a híradóban, még egy ufókutatással kapcsolatos adásba is meghívták. Lebukása után sem csökkent az érdeklődés, önálló műsort kapott a helyi rádióban Balog Béla Blöffje címen, és mindenki nagyon jól szórakozott.

Azóta megváltozott egy s más. Most már túl sok ismeretlen szót használ és csak a rutinos szomszédok tudják megállapítani a hangsúlyból, hogy épp a Suvák tanyáról beszél.

Bandikám, nekem elhiheted, nem arról a pár fityingről van szó, mert tudod, soha nem volt pénzem, így nem is ragaszkodom hozzá annyira.

De a Blökit miért kötötted el? Most őszintén, etetted rendesen? Tudom, szeretted sétáltatni, mert soha nem szólt vissza, ha mellébeszéltél. Időnként a levéltárba is bevitted magaddal, de amióta széttépte a háromszáz éves térképet, amit büszkén mutogattál az arra tévedő turistáknak, akik rendszerint csak azért fordultak be, mert nem tudták, hol a posta, nos, azóta ott dekkoltattad a biciklid kerekéhez kötve.

Ha valaki sajnálkozni próbált, szegény párának nevezte Blökit, vagy csak odadobott neki egy falat kenyeret, hajat tépve rohantál ki, hogy hagyják békén, és különben is, Rozsnyek néninek a szomszédban két óriás, kiöregedett, fehér pulykája van a fészerben, akik nem tudnak lábra állni, mert olyan kövérek.

Hol vannak már azok a külföldiekkel túlzsúfolt napok, amikor nem győzted - persze némi apróért - előkeresni a nagyapád által emlegetett régi épületekhez készült príma hamisítvány-iratokat.

Hallottam a gyerekkori játékaidról, hogy mindig másnak adtad ki magad, még a játszótársaidat is simán átverted, amikor szemüveggel, protézissel, hátrafésült hajjal, lopott öltözékben megjelentél a sarkon, bemutatkoztál elváltoztatott, mély hangon "Bende Csaba vagyok" és elszavaltál egy ismeretlen József Attila verset.

Önazonossági gondok, mondta az iskolai pszichológus. Plagizátor, feltűnési mánia, legyintett akkor apám, és azt hitte, elmúlik.

Kitűnően tudtál aláírást hamisítani, és ez remek pénzkereseti lehetőség volt számodra, amikor az igazolásokat gyártottad. Bejelentetted, hogy megírod a makró emlékiratait, és amikor figyelmeztettek, hogy már megírta valaki, azt mondtad, bosszút állsz az egész falun, feltárod bűneiket. Csak akkor hagytad abba a csalfa feleségek fényképezését, amikor az öreg Lukács felakasztotta magát, mert felismerte az egyik fényképen a lányát, a bosnyák pék lisztes kezei között.

Nos, ha mindez esetleg segítene az emlékezésben, akkor talán az is beugrik, hogy tartozol nekem kétezer dinárral. De ezt csak úgy mellékesen fűztem hozzá, hiszen ismersz.

Evelinus