Kovács Karolina
Tisztelt Szerkesztőség!
Ismerek egy Balog Endre nevű embert. Családunk régi ismerőse, levéltáros volt a falunkban 5 évig. Néhány hete nyoma veszett, de ez egyáltalán nem szokatlan jelenség, sűrűn előfordul, hogy néhány napra felszívódik. Felesége ezeken a napokon is csiganyugalommal veszi fel a bevásárló kosarat, fizeti a számlát, sorbaálláskor ugyanazzal a mozdulattal helyezi vissza ködszínű hajtincsét a többi közé, ahogy szokta. Fura egy figura, igazi különc. Irigylésre méltó természetességgel hazudik, csal, lefedi az igazságot a sajátjával, zsarolással beleegyezést csikar ki, mindenkiről tud valamilyen kényes információt, és a nőknél általában nagy a sikere. Jóképű, középtermetű, rendkívül kétbalkezes, ám ezt találékonyságával kitűnően tudja kompenzálni. Hirtelen haragú, egyik pillanatban ordít, majd felderül az arca és megkínál egy csésze teával. Legénykorában amatőr színész volt a helyi Petőfi Sándor Kulturális Egyesületben. Versírással is próbálkozott, a Nappal c. napilap többször is közölte írásait a Rejtvények oldalán.
Idézem a Lámpaoltás c. versét: