A keresett Balog

A keresett Balog talán ifjúkori udvarlóm, modoros versek szerzője, aki elsüllyedt a paprika- és fokhagymatermelés lélekemésztő robotjában. A szépreményű és jóképű ifjú előtt korán megnyílott az irodalmi közlés lehetősége, igaz, a szerkesztők többre becsülték prózáját, így versei csak a füzeteiben gyűltek és talán még néhány fiókban rejteznek azoknál, akiknek hajdanán - mellettem - udvarolt. Volt egy szenttamási lány, aki folyton dióspalacsintával traktálta, aztán egy bezdáni, akinek tejszagú volt a csókja, meg egy apatini, akinek befelé nőttek a mellbimbói. Balog Endre mindent megosztott velem, verseit őrzöm, pedig most már különbséget tudok tenni a valódi költészet és az ifjonti nekimelegedés produktumai között. Nem a szerelem az oka, hogy számos költözés és dokumentum-rostálás során ezek a versek átélték a kiselejtezés veszedelmét. Inkább az a paradigmatikus sors-képlet, ami Balog életében beteljesülni látszott.

Senki se tud talán olyan ingoványba taposni, mint aki a poros-boros Bácskában a szellem embereként költészetre adja a fejét. Mert az aztán hiába dagasztja a sarat, sem előre, se kijjebb nem jut a lápból, csak süllyed, egyre mélyebbre, szellemi, éterikus kapaszkodók helyett valami szilárdabbat kellene keze ügyébe helyezni, hogy megkapaszkodhasson, felvehesse a harcot a kilátástalanság békaperspektívájának szűkülésével és az anyagiasságban meglelhető vigasz terebélyesedésével szemben. Balog Endrét, a költőt a hadsereg ölte meg. Na nem a macedón hegyekben elfogyasztott mastika, vagy hadgyakorlaton eltévedt golyó, vagy az ezredforduló etnikai összecsapásai - a hadseregben eltöltött egy év kiölte belőle a verset. Nősként vonult be, de asszonyának már nem tudott napsugárban kibomló selymekről írni, leszerelése után egyszer se vette kezébe a verses füzetét. Nevét is Balog helyett Baloghként kezdte írni, mintha ezzel igyekezett volna eltüntetni korábbi énjének nyomait.

Manapság csak ül a konyhában, focimeccset bámul és tévében és közben hatalmas kosárból fokhagymát válogat. Aztán ünneplőbe öltözik és napokra eltűnik, majd papírfecnikkel megrakott zsebekkel tér haza. Találkozott önmagával, mondja ilyenkor, és a téli estéken a csutka közé keverve a cserépkályhába veti a papírfecniket is. 

Balogh Endréné
Sós Mónika