Subject: Re: A klón neve Balog...
Date: 2002. augusztus 25. 18:55

Kedves Szerkesztő Úr,

haladéktalanul írok, mert felhívása a szerencsétlenül járt irodalmár levelével az emlékek valóságos áradatát indította el bennem. Már persze, ha nem tévedés az egész, és ez a Balog ugyanaz a Balog, akire én gondolok...

Nagyon szeretném azonban, ha inkognitómat megőrizhetném, ezért nem is a megadott netposta-címre küldöm levelemet, hanem kifejezetten Önnek, ahogy ezt Balog is tette, és ugyanezért soraimat álnéven fogom zárni, olyan álnéven azonban, melyet Balog ismer. Ha Balog olvassa levelem, és ő ugyanaz a Balog, akire én gondolok, az itt előadottak segíthetik őt az emlékezésben, és tudni fogja, ki vagyok, ha viszont valaki más, akkor eme bizalmas és nagyon személyes információk szükségtelen félreértésekhez vezethetnének, és az események beláthatatlan láncreakcióját indíthatnák el, amit mindenképpen szeretnék elkerülni. Bízva a Szerkesztő Úr diszkréciójában hozzáfogok mondandóm előadásához.

Emlékeimből itt mindenekelőtt azokra szorítkozok, amelyek irodami érdekűek, és amelyekről valószínűleg csak én tudok, de legalábbis nem tudhatnak róla sokan. A nyomtatásban már megjelent Balog-műveket előáshatják a filoszok, filológusok, szerkesztők és kritikusok, sőt már látom, ahogy kerekasztal-konferenciákat, szimpozionokat, emlékszámokat szentelnek a szerző munkásságának, és nem kizárt, hogy külön alapítványok is fogják támogatni a Balog-kutatásokat. Mindez ma még talán hihetetlen, de meg fogja látni, Szerkesztő Úr, el fog jönni ez az idő is... Mindez persze üdvözlendő és kívánatos, és a tudósoknak, szerkesztőknek és kritikusoknak éppen az a dolguk, hogy kikutassák és beemeljék az elfeledett életműveket is a kultúra nagy panteonjába.

Amit én tudok, azonban merőben más. Persze, lehet, hogy mind azt hisszük, amit mi tudunk, azt nem tudhatja senki, hogy létezik személyes titok, aztán kiderül, hogy a mi kis titkunk mennyire nyilvánvaló volt a családunk, a barátaink vagy éppen az ellenségeink előtt, akik csak tapintatból vagy számításból nem hozták a tudomásunkra, hogy tudják, amit tudnak... Igazán sok ilyen történet kering mostanában. Mindenesetre talán nem sokan tudják, hogy Balognak van egy regénye, melyet (tudtommal) még nem olvasott senki, (én sem), nekem azonban hosszan beszélt róla a szerző (Balog) városunk egyik legfüstösebb kávézójában egy olyan éjszakán, mely úgy látszik, kiváltképpen alkalmas volt a kölcsönös vallomásokra... Elmesélte, hogy ír egy regényt, melynek az a címe, hogy Az ártatlanság félelme, és hogy ennek a regénynek az első fejezete rólam szól. "Az első füzet te vagy" - azt hiszem, így fejezte ki magát. A második füzet pedig egy másik nőről szólt, aki történetesen a riválisom lett később, (de nem Balog miatt) és így tovább... akkoriban a negyedik füzetnél tartott. Az is elképzelhető, hogy nem is volt semmiféle regény, és csak szédített engem Balog abban füstös kocsmában, részint, mert tudta, mennyire hat rám az ilyesmi (szerepelni egy regényben), részint mert így, egy képzeletbeli regény segítségével jobban el tudta mondani, amit mondani akart. Bár az is a képhez tartozik, hogy Balog nemigen szokta tudni, mit is akar mondani. Hosszan szokott beszélni mindent elbonyolítva, elhomályosítva, elmaszatolva, vagy épp ellenkezőleg: színész módjára kipoentírozva, függetlenedve a beszélgetés részvevőitől, helytől, időtől. Talán épp ez volt az ő műfaja: megérezni a hétköznapi helyzetek drámaiságát. A legnagyobb dráma persze a halál, ezzel is előszeretettel játszott, mondván, nagyon szép halott lesz (bár az igazat megvallva, nekem jobban tetszett élve), és mostani ötlete is, hogy begyűjtse, kvázi a síron túlról az ismerősei róla őrzött emlékeit,e műfaj jellegzetes megnyilvánulása. Meg persze egy minden "balogsága" ellenére hihetetlenül narcisztikus személyiségé. Mindig is azzal kísérletezett, hogy bírhatna szóra másokat, de nem másokra volt kíváncsi, hanem mindig csak saját magára. Akkor is, ezzel a regény-trükkel, szerintem csak azt akarta megtudni, mit gondoltam róla azokban a felelőtlen éveimben, amikor még reménytelenül szerelmes voltam belé, és hogy vajon mindez nyomtalanul elmúlt-e. Kicsit fejembe szállt a bor, és valamit mondtam is neki, lefogadom, hogy emlékszik rá ...

Igazán kíváncsi vagyok, előkerül-e ez a regénye, azért is válaszoltam a felhívásra Szerkesztő Úr, mert bármilyen kicsi is az esélye ennek, azt a kicsi esélyt is meg kell adni... Engem ugyan személyes érdek is vezet, de biztos vagyok benne, hogy az olvasók és a kritikusi szakma is érdekesnek fogja találni. Balognak különben én pont az ellentéte vagyok, tudni szoktam, mit akarok mondani, és azt is, mit miért teszek. Ez volt többek között állandó vitáink, nézeteltéréseink, sértődéseink és súrlódásaink egyik legfőbb oka is. És talán ezért nem írok regényeket. Végülis nekem elég, ha szerepelek bennük, bár sokadmagammal együtt ez se olyan nagy dicsőség ...

Amikor utoljára láttam, szegény Balog nagyon rossz állapotban volt, remélem, azóta jobban van. Talán nem is baj, ha nem emlékszik mindenre...

Figyelem majd a megadott internet-címet, de azért kérem Szerkesztő Urat, hogy értesítsen külön is, ha mégis előkerülne a regény...

Baráti üdvözletét küldi Önnek és Balognak is (ha azonos azzal, akire gondolok):
América Vicuna (az n fölött hullámmal - spanyol név)