Kopeczky László

Natália a tehén

avagy az előrehozott világvége

Báb-sorozat

(Képregény)

 

K I N Y I L A T K O Z T A T Á S

 

NATÁLIA,

HANG,

GÁBRIEL arkangyal

(virágos mező)

(átható hang a magasból)

 

HANG:Natália!

NATÁLIA: (beporoszkál, pofája sarkában margaréta) Igen!

HANG: Hallasz engem?

NATÁLIA: (kelletlenül) Hogy a fenébe ne!

HANG: (élesen) Mi?

NATÁLIA: (sóhajt) Mú...

HANG: Mi - mú?! ...Beszélünk, vagy kérődzünk?

NATÁLIA: (békésen) Ezt is, azt is...

HANG: Figyelj ide te kerge teremtés!

NATÁLIA: Csak semmi inszinuáció ... Ahogy az újság írja: ,,KÓR VOLT, KÓR NEM VOLT."

HANG: Halgass már! ...(ünnepélyesen) ... Tehát, elhatároztam ...

NATÁLIA: Már megint!

HANG: Hogyhogy megint?! ... Mi az,hogy ,,már megint"?!

NATÁLIA: Hát a Szomorda és Gomornya ... (röhint)Állítólag paráználkodtak.

HANG: Is... Azonkívül megfeledkeztek a nevem napjáról, nem jártak búcsúba... De ezúttal nem akarok gorombáskodni.

NATÁLIA: Hö - hö!

HANG: A pofádat leszel szives!

NATÁLIA: Fogom és befogom.

HANG: Igenis, ezuttal megadom a lehetőséget.

NATÁLIA: Szabad akaratra tetszik gondolni?

HANG: Pontosan.

NATÁLIA: (kérődzik egy kicsit, majd legyint a farkával) Írott malaszt ...Csak a jót lehet választani. Ha nem : kéneső és a Kegyed nyila.

HANG: Ez most is így lenne,de itt lépsz be a képbe te.

NATÁLIA: Mint mú?

HANG: Mint tudatra ébresztő, afféle egyszemélyes Informbiro. Vissza tántorítod a tévelygőket.

NATÁLIA: És ebben mi nekem a pláne?

HANG: Szentté avatnak.

NATÁLIA: És mért pont én?

HANG: Mert egyedül te vagy körösztölve

NATÁLIA: Rosszul tetszik tudni. A tejem az igen, az megvan.

HANG: (üvölt) Gábriel!

GÁBRIEL: (a magasban) Yes!

HANG: Miféle adatokkal etettek ti engem?!

GÁBRIEL: Az ,,ÉGISZ" főnökétől kaptam ... Menesszem?

HANG: Előbb tudd meg: mit tud rólam.

GÁBRIEL: Mindent.

HANG: (felszisszen) Oj! ... (leszól) Natália!

NATÁLIA: Tessék!

HANG: Meggondoltam magam.

NATÁLIA: Nem kell senkit megagitálnom?

HANG: De. Csak nem leszel szent. Boldoggá avatnak.

NATÁLIA: Boldoggá?

HANG: Igen. Vállalod?

NATÁLIA: Boldogan! ... És ha nem sikerül?

HANG: Akkor a földszakadás, égindulás, kéneső, stb.

NATÁLIA: Hüm ...

HANG: (rábeszélő) Időd az van bőven.

NATÁLIA: Jószerivel?

HANG: 2000. május. 29.

GÁBRIEL: Nem jó! ... Úrnapja.

HANG: Na és?

GÁBRIEL: Pirosbetűs!

HANG: Kétnapos?

GÁBRIEL: Nem.

HANG: Akkor május 30 ... Megjegyezted?

NATÁLIA: Mek ... akarom mondani: uiii! ...(bosszúsan)Nédd' a, hogy meg vagyok keveredve ...(megköszörüli a torkát) Mú!

HANG: Nem feleded el?

NATÁLIA: (sértődötten) Marhának tetszik nézni engem?

HANG: Azért csak ismételd meg.

NATÁLIA: 3000. május. 20.

HANG: Megőrjít ez a tehén!

NATÁLIA: Naa ... Már viccelni sem szabad?

GÁBRIEL: Tudod kivel vicceljél? A nénikéddel!

NATÁLIA: (búsan) Az már maguknál van.

GÁBRIEL: Van a fenét! ... Megették.

HANG: (szigorúan) Van még kérdés?

NATÁLIA: Van.

HANG: Nos?

NATÁLIA: Most a felhőből ... H o v á l e t t a c s i p k e b o k o r?

 

K E Z D Ő  T É R Í T Ő

 

NATÁLIA, a tehén

BODÓ, a bika

(karám)

 

BODÓ: Mit hallok fiacskám? Kereszteled a nyulakat?

NATÁLIA: Ki mondta?

BODÓ: Senki.

NATÁLIA: Akkor honnan tudod? Fel se emeled a trottyost. Ha valamit mondok, azt mondod: ,,Uff!"

BODÓ: Sosem tudom, modasz valamit, vagy csak kérődzöl.

NATÁLIA: A kérdésre válaszolj!

BODÓ: Uff!

NATÁLIA: Bikáu?

BODÓ: Két veréb csiripelte az ablak alatt.

NATÁLIA: Mit?

BODÓ: Már mondtam!

NATÁLIA: A kis piszkok! Kicsipegetik a kukoricaszemet a potyadékból, és ez a hála,hogy: ,,körösztölök"!

BODÓ: Hát mifene?

NATÁLIA: Egy csupor vizet loccsintottam a kis Nyuf fejére.

BODÓ: A fejére? A kis Nyufnak? Vizet? Uff!

NATÁLIA: Nem nagyobb, mint egy koszlott pácó, s máris ugrál a hugicára.

BODÓ: S ahhoz neked mi közöd?

NATÁLIA: (elborzadva) Szomora és Gomoda! ... K é n e s ő!

BODÓ: Ugyan már! Csak mert megdugta a Nyiszikét? Külömben sem a te dolgod. Bagzi úr a papája majd eltángálja.

NATÁLIA: Tángálja? Az még rosszabb ... Szegény asszony mit szenved!

BODÓ: Ide figyelj te bárgyú némber, mért baj az, ha valaki saját nejét meg...

NATÁLIA: Ki ne mond!...(keményen) Ezentúl minden másképp lesz. Vége a buja beszédnek és istenkáromlásnak.

BODÓ: (felhördül) De a jó...!

NATÁLIA: (beléfojtja) Földszakadás!... Égindulás!

BODÓ: Majd mindjárt lekenek én neked egy bazilikás pofont földindulásomban.

NATÁLIA: (szipogva) Kéneső ...

BODÓ: Tojok én a kénesőre!

NATÁLIA: Hogy lehet valaki ilyen fatökű?!... (felnéz az égre) Bocsánat...

BODÓ: Te, hogy lehetsz ilyen prütty?

NATÁLIA: (kijavítja) Prűd!

BODÓ: Uff!

NATÁLIA: És nem is vagyok az.

BODÓ: Bezzeg azelőtt nem zavart a jó kis ...

NATÁLIA: Azelőtt bugyuta tehén voltam,de most ...

BODÓ: De most?

NATÁLIA: (átszellemülten) H a n g o k a t h a l l o t t a m!

BODÓ: Misa bácsi?

NATÁLIA: Nem a Misa bácsi!

BODÓ: Hanem?

NATÁLIA: ( felnéz az égre jelentősen).

BODÓ: (füttyent) Fijú-fitty!

NATÁLIA: (m.f.) B o l d o g l e s z e k!

BODÓ: (vigyorog) Így igaz ... Feküdj ide mellém.

NATÁLIA: Uff!

 

H Á Z A S T Á R S I H Ű S É G

 

NATÁLIA

IHÁN, a szamár

 

IHÁN: (beslattyog) Nahát Natália, beh örülsz, hogy láthatol!

NATÁLIA: (felhorkan) Honnan veszed ezt?

IHÁN: Feltételezem ... (röhint) Hihán!... Olyan széles a vigyorod.

NATÁLIA: Nem vigyor, hanem békés elégedettség... Feljött a csemege széna...

(kérődzik).

IHÁN: Tisztára olyan vagy, mint a gumilábúak a svingom-bingommal.

NATÁLIA: (unottan) Óhajtasz valamait?

IHÁN: (meglepődve)Hát nem te üzentél?

NATÁLIA: Méghogy én?!

IHÁN: A postagalamb burukkolta amikor elcsattogot a lakom felett: "Szeretném látni Ihánt!" ... Nem te mondtad?

NATÁLIA: De igen. És azt nem burukkolta Pététéke: ,,Mikor rájön,hogy a neje megcsalja" ...?

IHÁN: Lehet,hogy burukkolta, de már odébb lehetett, a kert végében.Odáig az én fülem se ér. (felnyihog) Hihán!...Hihán!

NATÁLIA: És te ezen még nyihogsz

IHÁN: Mért, neked ez nem mulatságos?

NATÁLIA: Egyáltalán!... A házasságtörés bűn ... A HANG figyelmeztetett: Kéneső!... Mennykő!

IHÁN: Hihán! Hihán!... Mennykő?...(elkomorodik) Nem kő!

NATÁLIA: Na látod, s mégis nyihározol itten.

IHÁN: De mikor olyan röhejes!... (kuncog) Azt tételezni föl Ihikéről, hogy buja, kéjsóvár?... Valahányszor a farkammal negcírogatom selymes farát felnyög: "Na ne!...Most nem...Fáj a fejem!"

NATÁLIA: (bosszúsan) Szamár vagy!

IHÁN: (tárgyilagosan) Stimmel.

NATÁLIA: (felnyög) Muff!

IHÁN: És hol baj az,hogy az vagyok, ami tényleg vagyok.

NATÁLIA: De én nem azt mondtam,hogy szamár, hanem szamár.

IHÁN: (néz rá nem túl okosan) Értem én ezt?

NATÁLIA: Jaj, hát azt akarom mondani ...Nem szeretsz gondolkozni.

IHÁN: (büszkén) Nem. Azt nem szeretek ...Én acatot szeretek... (elérzékenyülve) Jó sok szúrókával... (tűnődik)Milyen lehet az a kéneső?

NATÁLIA: Fortyog... Lemarja a húst a csontról ...

IHÁN: (ijedten) Fortyog?!

NATÁLIA: Sistereg!

IHÁN: Júj! ... És bemondja előre a rádió?

NATÁLIA: Nem, nem mondja be előre a rádió.

IHÁN: És te honnan tudod.

NATÁLIA: (jelentősen felnéz az égre )

IHÁN: A fekete kánya?

NATÁLIA: Feljebb!

IHÁN: A hold?

NATÁLIA: A HANG!

IHÁN: Nem hallottam.

NATÁLIA: Mert szamár vagy.

IHÁN: Úgymint : négylábú?

NATÁLIA: Úgymint : szamár-szamár.

IHÁN: Pontosabban?

NATÁLIA: Nem túl okos ...

IHÁN: Nahát ezt kikérem magamnak!

NATÁLIA: Még nem mondta neked senki,hogy szamár vagy?

IHÁN: De mondta.

NATÁLIA: Na ugye!

IHÁN: De azt nem ,amit az imént mondtál.

NATÁLIA: Mit mondtam az imént?

IHÁN: Hát,hogy... Mit is?...(megvakarja a fejét) Mit mondtál?

NATÁLIA: Azt mondtam: azért nem hallod a HANG-ot, mert...nem jól hallasz.

IHÁN: Az lehetetlen. Ekkora fülekkel?

NATÁLIA: Hát akkor azért, mert a HANG-ot nem mindenki hallja.

IHÁN: És te lennél az a "nemmindenki"?

NATÁLIA: (jámborul) Asszem ...

IHÁN: És ez a HANG azt mondja: "kéneső!"?

NATÁLIA: Hacsak rá nem veszem állattársaimat, hogy hagyják abba.

IHÁN: Mit?

NATÁLIA: Mindent, ami odafönt nem tetszik.

IHÁN: És odafönt nem tetszik, hogy Ihike csal?

NATÁLIA: Nem nagyon...(helyesbít) Nagyon nem!

IHÁN: Ahán! ... Csak egyet nem értek ...

NATÁLIA: Mi az?

IHÁN: Azt,hogy engem csalnak, és a te férjednek van szarva ... Hihán!.. Hihán! ... (röhögve kitrappol )

 

H A R C  A  G U M I L Á B Ú V A L

 

NATÁLIA

BODÓ

GUMILÁBÚ a gazda

 

NATÁLIA: (megtépázottan, hátán sáros botnyomokkal kullog be, szája sarkában a virág szára is törött.)

BODÓ: Uff!... Nekimentél a morzsolónak Nati?

NATÁLIA: (dühösen) Ne Natizz itt nekem, ne Natizz!... Nekem esett a Gumilábú a lőccsel.

BODÓ: (gőz csap ki az orrlikán) Hát én annak a nyamvadtnak szétrúgom a ...

NATÁLIA: Csitt Bodó!... Nem akarok tetejében még ocsmány szavakat is hallani.

BODÓ: (morran)... a seggit!

NATÁLIA: (felszisszen) Megint ez a prasnya beszéd!

BODÓ: (gúnyosan) Párdon,párdon!... Nem akartam sértegetni az őrgrófnőt.

NATÁLIA: Olyan vagy, mint a bivaly sógor... Toccs a pocsóba!

BODÓ: A Mihály az nekem nem rokonom.Az nem egy férfi, az egy takony!

NATÁLIA: Ssz!

BODÓ: Úgy vánszorog, mintha a beleit húzná a földön.

NATÁLIA: Hát elég sok szépet mondtál róla rövid idő alatt.

BODÓ: Hát még ha hallanád, hogy szuszog , amikor...

NATÁLIA: (megköszörüli a torkát)

BODÓ: Na jó, nem szóltam semmit...Azt mondd meg inkább:mért tángált el az a dög istálóátka?

NATÁLIA: (laposat pislantva) Hát ...

BODÓ: (rosszat sejtve) Lia, mondd,hogy mért!

NATÁLIA: Mért, mért, - semmiért.

BODÓ: Semmiért nem szokott gyepálni.

NATÁLIA: Nos ...

BODÓ: Nos?

NATÁLIA: (kitör) Te tudod, mennyire útálom, ha valaki káromkodik.

BODÓ: (gúnyosan) Szóval káromkodott? ... Vidéken...A saját istállójában... B á r z á s z t ó !

NATÁLIA: Igen is az! Mire én ... skrlmcstmp ...

BODÓ: Mire te?

NATÁLIA: Megcsappintottam a vreckos farkammal.

BODÓ: Jézusom!... És akkor kapta a lőcsöt?

NATÁLIA: Akkor még nem ...

BODÓ: (döbbenten) Hát mit csináltál még?

NATÁLIA: Felrúgtam a fejőfazakat.

BODÓ: De ugye nem azt akarod mondani,hogy tőgymosogatás közben parázna szavakat duruzsolt?

NATÁLIA: (hallgat)

BODÓ: I g e n ?

NATÁLIA: Nem ...Hideg volt a víz.

BODÓ: Ja?... Jó.

NATÁLIA: Neked minden jó fafej!... Egyébbként is tudhatnád,hogy Rozika a fejőslány a tejesztő.

BODÓ: Csak mert felrúgtad a vödröt,így ellazsnakolt?

NATÁLIA: Nem ... nem csak azért... Rozika a ...

BODÓ: Teremtő állatorvos! ... Rosszat sejtek!

NATÁLIA: Az a szuka elvetette magát a friss szénán, a Gumilábú meg rá!... A homályban csak a ráncos hóka feneke világított ...

BODÓ: (a legsetétebb kétségek között) Natália!

NATÁLIA: (hallgat)

BODÓ: N a t á l i a !

NATÁLIA: (lesüti a szemét) Belerúgtam ...

BODÓ: Kerge némber! Mi közöd hozzá, hogy a Gumilábú kit...

NATÁLIA: (megköszörüli a torkát) Khm... khm...

BODÓ: Hát ha neki Rozi kell - rozigálja!

NATÁLIA: Valamiről megfeledkezel Bodó. Világvég... május. 30.

BODÓ: Na ide figyelj te tehén! Világvége vagy lesz, vagy nem lesz május 30-án, téged meg már február 6-án elkutyapi ...(lenyeli)

NATÁLIA: Így gondolkozik egy beszűkült bikaivadék. A jövőért, Bodó, vállalni kell az ütlegeket.

BODÓ: És ha nem?

NATÁLIA: Közönséges fejőstehén maradok egész életemben... Plusz kéneső!

BODÓ: A kéneső is olyan eső, mint a többi: egyszer csak eláll. Az öregek mesélik,hogy a szomszéd faluban nyolcvannyolc karácsonyán békák estek.

NATÁLIA: Te semmihitű! Elbagatelizálnád az Ítélet Napját!...Mindenféle tücsköt-békát kitalálsz.

BODÓ: (morog) Tücsköt nem mondtam... Megsímogathatom a hátad?

NATÁLIA : Nem,köszönöm... Mindig így kezdődik.

BODÓ: Ha így folytatod, még visszanyered a szüzességedet.

NATÁLIA: Szeretnéd mi? ...Vén parázna! (szirénázás)

NATÁLIA: Jönnek a tűzoltók!...Kigyulladt az istálló!

BODÓ: N A T Á L I A !

NATÁLIA: Ezt nem én csináltam.

BODÓ: Hanem?

NATÁLIA: (felnéz az égre)

BODÓ: S ő miért?

NATÁLIA: Egy kis előzetes.

 

I N D U L  A Z  E L V O N Ó

 

NATÁLIA,

COCINÉ a malac

 

(hátsóudvar,kismalacok sivítoznak)

NATÁLIA: Hogy tudja elviselni asszonyom ezt a visítozást?

COCINÉ: (rácsodálkozik) Miféle visítozást? Én nem hallok semmiféle visítozást.

NATÁLIA: Dehát... (kismalacok kergetik egymást)

COCINÉ: Ja? ...Erre gondol?...Dehát ez nem visítozás. EZEK AZ ÉN GYERMEKEIM! Édes muzsika a fülemnek.Akkor vagyok igazán megijedve, ha nem hallom.

NATÁLIA: Na, ez nem túl gyakran fordulhat elő.

COCINÉ: Mondja maga sohasem volt tini?

NATÁLIA: Minket nem úgy neveltek. Egy tinónak nem volt szabad mukkanni, ha az öreg marhák társalogtak.Ilyenkor azt mondta a mama ,,Erigy ki, nézd az újkaput!.

COCINÉ: Ahány ház, annyi szokás.Én modern szellemben nevelem a gyermekeimet.

NATÁLIA: (gúnyosan) Látom ...Vígan malackodnak. Node, mit is tanulhatnak az apjuktól?

COCINÉ: Hallja!... Mi kifogása apjukom ellen?!

NATÁLIA: Énnekem semmi, de a háta mögött azt mondják: részeg disznó.

COCINÉ: Kinek mi köze hozzá!

NATÁLIA: Pedig én éppen azért jöttem,hogy beszéljek a fejével.

COCINÉ: Hé!... Mit akar maga az én férjemtől?

NATÁLIA: Észre akarom téríteni.

COCINÉ: Mihez képest?

NATÁLIA: A jóravalósághoz képest, melyre szemmelláthatólag rest...Hol van most?

COCINÉ: Hol lenne!... A munkahelyén.(röffen) Egész nap túrja a földet, s akkor még egy pohárka targyit is sajnálnak tőle.

NATÁLIA: Pohárka targyit? (diadalmasan) Nahát, itt a targyi bizonyíték,hogy feslett!

COCINÉ: Feslett a kecske, de nem az én Ártikám!

NATÁLIA: Nyilván most is a pocsolyában hentereg.

COCINÉ: Rágalom!... Tudom is, hogy ki terjeszti... Az a locsi-fecsi...

NATÁLIA: Az a locsi-fecsi még meg sem jött délről ...Muff!(gúnyosan) Nagyon nehéz /kitalálni: ha itt nincs, hát hol van?

COCINÉ: És tulajdonképpen nem is inna, ha a barátja, a gödény...

NATÁLIA: (kijavítja) Pelikán.

COCINÉ: Milikán?

NATÁLIA: Kárókatona.

COCINÉ: Nem katona, hanem civil.

NATÁLIA: (elveszti a türelmét)K o r m o r á n!

COCINÉ: Álljon meg a menet! Ez már négy.

NATÁLIA: Ez nem négy, csak különféle neve van a gödényalakúnak.

COCINÉ: ( nem érti) Ja? ...

NATÁLIA: És szeretném én látni, hogy valaki rávesz, hogy igyam,ha én nem akarok.

COCINÉ: De az én Ártikám akar,csak egy kis nógatás kell...(hirtelen) Mondja, minek veri be maga az orrmányát más dolgába?

NATÁLIA: Mert az Állatiság vesztébe rohan...Már ki is van tűzne a határidő meddig kell megjavulni, s azt ...

COCINÉ: S azt véletlenül én is tudom. Bemondta a recsegő...Hét milliárd év és két nap.

NATÁLIA: Ángya térgye!

COCINÉ: Hanem?

NATÁLIA: 2000. május. 30.

COCINÉ: Jaj,de izgis! ... Mindenkinek, vagy csak a gumilábúaknak?

NATÁLIA: Már mért lenne csak a gumilábúaknak?

COCINÉ: Azért, mert azoknak mindenből több jár.

NATÁLIA: Oh nem ... Abszolute mindenkinek!... K Ő  K Ö V Ö N  N E M  M A R A D!

COCINÉ: Tehát elmarad a kőrmenet.

NATÁLIA: Miféle kőrmenet?

COCINÉ: Az úrnapi.

NATÁLIA: Úrnap 29-én van...Később.

COCINÉ: Vagyis nem a katolikus naptár szerint.

NATÁLIA: De igen,szerint. Csak másnap.

COCINÉ: Szaladok Ártikámhoz!

NATÁLIA: Minek?

COCINÉ: Mert erre csakugyan inni kell!

 

H Í V S Á G

 

NATÁLIA

SZERÉNKE, a páva

 

SZERÉNKE: ( széttárja káprázatos legyezőjét)

NATÁLIA: Nagyon büszke vagy a farkadra?

SZERÉNKE: Ki beszél itt büszkeségről ... Én aztán csakugyan nem ...Nem is látom, ha hátra nem tekerem a nyakam.

NATÁLIA: Szerénke, nem vagy te egy kicsit ál-Szerénke?

SZERÉNKE: Ne sértegessen öreganyám!

NATÁLIA: Öreganyád a banyakemence!...Még csak a tizediket taposom.

SZERÉNKE: Élete virágjában ragadta el a túlzás.

NATÁLIA: (élesen) Miben túlzok én?

SZERÉNKE: Hallottam, hogy meg akarta keresztelni a nyuszikat.

NATÁLIA: Muff! ... Mind ezzel jönnek nekem.

SZERÉNKE: És, hogy a tetőtartó gerendába rúgott, hogy a petrol lámpa, a Gumilábú hátára essen.

NATÁLIA: Hazugság!

SZERÉNKE: Nem rúgott?

NATÁLIA: Rúgtam, de nem a gerendába.

SZERÉNKE: Hogyan?

NATÁLIA: (komoran) Nem téma.

SZERÉNKE: Hanem? Mi a téma? Halljam!

NATÁLIA: A farkad.

SZERÉNKE: Már megint a farkam!...Hallja, mit macerál vele! Mi a baja a farkammal?

NATÁLIA: Az, hogy páválkodol vele.

SZERÉNKE: Páva a farkával páváskodik ... Nagy ügy ... Öpf!

NATÁLIA: A híúság bűn.

SZERÉNKE: Mihez képest?

NATÁLIA: Ahhoz képest, hogy valakinek ez nagyon nem tetszik.

SZERÉNKE: Ki valakinek?

NATÁLIA: (jelentőségteljesen felnéz az égre )

SZERÉNKE: A vadkacsának?

NATÁLIA: Mást nem látsz?

SZERÉNKE: Látok egy hasas felhőt.

NATÁLIA: M ö g ö t t e ...

SZERÉNKE: S ki az a pasas?

NATÁLIA: Pasas? ... Uffá! ... Szállj magadba páva!

SZERÉNKE: Magamba? Előről, vagy hátulról? ...Ilyet csak egy lökött tehén mondhat... (sóhajt) Mig meg nem kurtitották a tollaimat, a tetőre is felszálltam. Egyszer a szomszéd udvarból dobtak vissza.

NATÁLIA: (megfeledkezve küldetéséről) Szomszéd udvar?...Milyen a szomszéd udvar?

SZERÉNKE: Olyan mint ez, csak más.

NATÁLIA: Huhh, de megmagyaráztad!

SZERÉNKE: Hát... amire emlékszem : sok az udvaronc.

NATÁLIA: A kutyákra gondolsz?

SZERÉNKE: A nevüket sem szeretem kimondani, úgy útálom őket.

NATÁLIA: Miért?

SZERÉNKE: Nagy a pofájuk ... Folyton a Gumilábú kezét nyaldossák.

NATÁLIA: Az alázat - erény.

SZERÉNKE: Mondja a tehén.

NATÁLIA: Rád is rádférne, ahelyett, hogy a farkad dülleszted.

SZERÉNKE: Már megint a farkam!... Szállj le a farkamról ... Mi bajod vele?

NATÁLIA: (fennsőbbségesen) Nem is sejted?

SZERÉNKE: Azért írigykedel, mert a melegben legyezni tudom a fenekem.

NATÁLIA: Ez a konok büszkeség!

SZERÉNKE: Mitől lennék büszke. Napokig nem látom.

NATÁLIA: Azt mondod: nem vagy büszke?

SZERÉNKE: Azt nem mondom.

NATÁLIA: ÁHÁ! ... beismered?

SZERÉNKE: Igen, beismerem: végtelenül büszke vagyok... de nem a farkamra.

NATÁLIA: Hanem?

SZERÉNKE: (ellágyulva) A hangomra! (őrült tikácsolásba kezd)

NATÁLIA: (lábai megroggyannak) Itt esem össze!

 

L Ó N A P O T   K I V Á N O K

 

NATÁLIA

PATKÓCZY, a ló.

 

NATÁLIA: Szomorúnak látszol Patkó.

PATKOCZY: Ez csak a látszat. Talán túlnagy fejem kelti.

NATÁLIA: Nekem tetszik. Ettől vagy olyan lóképű.

PATKOCZY: Kösz szépen!... Hadd viszonozzam a bókot:szekszis vagy azzal a margarétával a profilodban.

NATÁLIA: (kiköpi a margarétát) Ezt ne mondtad volna!

PATKOCZY: Miért?

NATÁLIA: VI.Parancsolat... Nem hallotál a tíz reguláról.

PATKOCZY: Hétszentség, hogy nem.

NATÁLIA: (felszisszen)

PATKOCZY: Valami rosszat mondtam?

NATÁLIA: Mért kell szentségelni?

PATKOCZY: Boccs!... Ígérem, hogy lófiú leszek... Tudod, négy lábam van, mégis megbotlok... De te mért duzzogsz azért?

NATÁLIA: Megpróbálom regulába hajtani állattársaimat.

PATKOCZY: Derék és hiábavaló dolog.

NATÁLIA: Pesig, ha nem sikerül - mindennek vége!

PATKOCZY: Ezt még megvárom.

NATÁLIA: Földhasadás!... Kéneső!

PATKOCZY: Eső kéne, de nem kén.

NATÁLIA: Most mit lópofáskodol?...Hallotál már Szodomáról?

PATKOCZY: Azt mesélik, hogy néha a Gumilábú, meg a kecske ...

NATÁLIA: Az szodómia, te ló!

PATKOCZY: Állatian művelt vagy Natália.

NATÁLIA: (szerényen) Tudod,tinó koromban sokat tanultam.

PATKOCZY: Én meg kiscsikóként csak ugrándoztam, nyargalásztam a réten.Nem ragadt rám csak a bogáncs.

NATÁLIA: Még nem késő.

PATKOCZY: Mondod, kősó...?

NATÁLIA: Kéneső... Futótűz...

PATKOCZY: Ez vicc?

NATÁLIA: Tökkomoly!

PATKOCZY: Nem te találtad ki?

NATÁLIA: Nem. A HANG mondta.

PATKOCZY: Most már hangokat is hallasz? Nem kéne a spriclishez fordulnod?

NATÁLIA: Te egyáltalán nem veszed komolyan, amit mondok.

PATKOCZY: Ne haragudj, de olyan muris... Tüzes kénkősó... Ugyan!

NATÁLIA: Aztán ne lepődjél meg, ha május 3O-án megnyílik alattad a föld.

PATKOCZY: Május 3O? ...Hol leszek én már akkor!

NATÁLIA: Hol?

PATKOCZY: Azt mondják belőlem van a legjobb virsli.

NATÁLIA: Ne mondj ilyet, mert ríva fakadok!

PATKOCZY: Mióta lesántultam a Gumilábú sanda pillantásokat vet rám. Tegnap itt sündörgött a karám körül egy vigéc kinézésű alak.

NATÁLIA: Meg sem akarod várni a világ végét?

PATKOCZY: Nem, de nekem tetszik a gondolat, hogy mindenki idő előtt hal meg, nemcsak én

NATÁLIA: Máris úgy beszélsz, mint egy virsli.

PATKOCZY: Azért vagyok ilyen szakadtas, mert frontátvonulás van.

NATÁLIA: Meg tudlak érteni... De ez a kárörvendezés.!

PATKOCZY: Tpfű!...Tpfű!...Visszavonom.

NATÁLIA: Ígéred, hogy megváltozol?

PATKOCZY: Erre a kis időre?... Ma van február 26.

NATÁLIA: (sóhajt) Mindenki csak a saját nyomorúságára gondol.

PATKOCZY: Te nem?

NATÁLIA: Nem érek rá. Meg kell győznöm a tévelygőket, gonoszokat, közömbösöket.

PATKOCZY: Engem megdumáltál.

NATÁLIA: Hát megjavulsz?

PATKOCZY: Hát nem.

NATÁLIA: Nem akarsz az igazak táborához csatlakozni? Nyihóka már mérlegel.

PATKOCZY: Már mér ne legelne... (horkan) Az én volt gyönyörűségem.

NATÁLIA: Már nem szeret.

PATKOCZY: Tudom... A Spricliset, azt.

NATÁLIA: Utóljára kérdem: csatlakozol vagy sem?

PATKOCZY: (elmereng) Szóval Nyihóka is...

NATÁLIA: Akkor: igen?

PATKOCZY: Akkor: nem!

NATÁLIA: Miért?

PATKOCZY: Lóbul is megárt a sok.

NATÁLIA: Hanemhát mit fogsz csinálni nagyfejű?

PATKOCZY: (fanyarul) Búsulok...

 

É L J E N  A  R Á G I C S Ó

 

NATÁLIA

CINCI kisegér

FINCI kisegér

 

CINCI: Vigyázat, jön!

FINCI: Én úgy félek! Azt mondják bolond.

CINCI: Még nem látszik rajta.

FINCI: Magában motyog.

CINCI: Lehet,hogy imádkozik.

FINCI: Az mi?

CINCI: Hát ... asszem, szórja az átkokat,

FINCI: Honnan veszed ezt?

CINCI: A szegény Inci néni... Tudod, az aki a templomban lakik.Arról mondják,hogy imádkozik.

FINCI: Kicsoda?

CINCI: Ki kicsoda?

FINCI: Aki mondja.

CINCI: A szenteltvíztartó békája ... Ő csak tudja!

FINCI: Őtet varázsolta el a Rőzse néni?

CINCI: A gyalog -boszorány?

FINCI: De buta vagy!... Boszorkányok nincsenek.

CINCI: Ki mondta?

FINCI: Mit mondott ki?

CINCI: Hát, hogy a Rőzse néni boszorkodik.

FINCI: Ja... Hát a Ronáld.

CINCI: S te hiszel ennek a kacsának?

FINCI: Hát valamiben hinni csak kell.

CINCI: Mindenesetre muris amikor a rétre hajtja Natáliát...A' is motyog, e' is motyog.

NATÁLIA: (beporoszkál)Szórakoztok? Úgy látszik nincs itthon a macska.Mi olyan mulatságos?

CINCI: Az, hogy motyogni tetszik magában.

FINCI: És Rőzse néni is.

NATÁLIA: Szegény, annyira meggörbült, hogy majd összecsukodik.Orrával szántja a gyepet. Nem csoda , hogy nyekereg.

CINCI: És kegyed miért?

NATÁLIA: Mit miért?

CINCI: Motyog.

NATÁLIA: Szamár vagy fiacskám. Én nem motyogok, én kérődzöm.

FINCI: Messziről úgy néz ki, mintha motyogna.

CINCI: És imádkozni sem szokott?

NATÁLIA: Möff... Van, aki imádkozzék helyettem.

FINCI: Ki?

NATÁLIA: Ki - ki?

FINCI: Hát, aki imádkozik.

NATÁLIA: A sáska ... Apátok hol van?

CINCI: A góréban lesz.

NATÁLIA: Ha már itt vagytok kis haszontalanok, hozzátok is lenne nehány keresetlen szavam.

FINCI: Ki figyel oda!

NATÁLIA: Ha tetszik, ha nem, kimondom... Pokoltűzben fogtok égni, amennyiben nem hagytok fel a sajtlopással.

CINCI: S ahhoz kegyednek mi köze!

NATÁLIA: S ahhoz nekem az a közöm, hogy jó útra kell térítenem benneteket.Mert ha nem ...

FINCI: Akkor mi van?

NATÁLIA: Akkor kéneső van.

CINCI: Mondták már magának, hogy bolond?

NATÁLIA: Nem ezekkel a szavakkal... De persze ti olyan kis szemtelen teremtmények vagytok, hogy a szemembe vágjátok egyenesen.

FINCI: Szóval: kéneső? ... Tudja mit?... S z e r e t e m !

NATÁLIA: A kénesőt?

FINCI: A sajtot ... Tőlem eshet kék is meg rózsaszín is.

NATÁLIA: Legalább nektek lenne több eszetek, mint apátoknak.

CINCI: Mi van a mi apácskánkal?

NATÁLIA : Besétált a fogóba.

FINCI: Honnan veszi, hogy besétált?

NATÁLIA: Láttam ... Az istálóban.

CINCI: Amikor felgyujtotta?

NATÁLIA: Már ti is ezt cincogjátok?... Az istenfáját!(felnéz az égre) Boccs!... Mindjárt elbőgöm magam... Hát hányszor mondjam: nem én vertem le a petrol lámpát (ismét felnéz, halkan mormolja)Csak szerettem volna ...

CINCI: Akkor ki?

NATÁLIA: Ki-ki?

CINCI: Verte le.

NATÁLIA: A huzat.

FINCI: Meskete!

CINCI: Azt hiszi, meg vagyunk huzatva?

FINCI: Magának itt nem hisz senki.

CINCI: Képmutató!... Imádkozik és rúg.

FINCI: Én, ha kéneső lesz, kiállok az udvarra.

NATÁLIA: Ez az utolsó szavad?

FINCI: A leg.

NATÁLIA: Leg - mi?

FINCI: Utolsó

NATÁLIA: (Cincihez)Neked is?

CINCI: Nekem nem.

NATÁLIA: Hanem?...Tán megtérítettelek?

CINCI: Engem? (gúnyosan) Szeretem a sajtot!... (ellágyulva)Szeretem a sajtot... Ná, majd bedőlök egy tehénnek.

NATÁLIA: (elveszti a türelmét) A ménkű csapjon beléd!

CINCI: A maga antennájába is!

 

A  H O L D B A  N É Z T E M

 

NATÁLIA

VICSORI, az eb

 

NATÁLIA: Miért morogsz?

VICSORI: (vadul vakaródzik) A Gumilábú rámragasztott egy bolhát.

NATÁLIA: Így jár az, aki a feljebbvalójához dörgölődzik.

VICSORI: (vakkan) Tudsz még ilyet?

NATÁLIA: Rád hiába pazarolnám. Béna vagy mint a vaskapu.

VICSORI: A hasonlataid, öreglány, csikorognak.

NATÁLIA: A vaskapu is.

VICSORI: Ezt jó megaszontad. Tehén létedre nem egy marhaság, de ...

NATÁLIA: De?

VICSORI: Add a tejet és ne filozofálj.

NATÁLIA: Mert az bűn?

VICSORI: Sőt, hiba! ... S, hogy stílszerű legyek: szarvashiba.

NATÁLIA: Te vinnyogsz?... Te csak ugatod a józan eszet.

VICSORI: Ezt kikérem magamnak!

NATÁLIA: Tán én csaholok a holdra?

VICSORI: (mordul) Ezt te nem érted.

NATÁLIA: Hát magyarázd meg egy retardált tehénnek.

VICSORI: (hallgat)

NATÁLIA: (gúnyosan) Úgy látszik süket is vagyok, mert nem hallom.

VICSORI: Beszéljünk másról.

NATÁLIA: Kérlek ... Már rég megakartam kérdezni: belőled sem lesz szalonna?

VICSORI: Hogy jön ez ide? (észbekap) Te engem cukkolni akarsz. Mindjárt a lábszáradba harapok!

NATÁLIA: Tedd azt, s halhatatlan leszesz.

VICSORI: Én? hogyhogy?

NATÁLIA: Még az életedben kiteszik a táblát a házra: ,,HARAPÓS KUTYA "!

VICSORI: (bosszúsan) Tudhattam volna ... Én vagyok a hülye.Leállok egy...

NATÁLIA: Ne pazarékold a jelzőidet a méltatlanra.

VICSORI: Igazad van. Tudhatnám, hogy milyen vastag a marhabőr.

NATÁLIA: Mindjárt belédrúgok!

VICSORI: Én meg azt hittem: meg akarsz téríteni.

NATÁLIA: Majd épp egy ilyen lomposra vesztegetem a drága időmet.

VICSORI: Mehetek a kénesőbe.

NATÁLIA : Hát ezt is tudod?

VICSORI: Meg a korelát, meg a tituszt.

NATÁLIA: Ezt csak az a buta liba gágározhatta el neked.

VICSORI: S nem lesz? ... Meg vagyok nyugtatva.

NATÁLIA: De lesz!... De nem az, amit az a szédült tyúk...

VICSORI: Liba!

NATÁLIA: Madár - madár!

VICSORI: A madár egy emelettel feljebb van mádám.

NATÁLIA: Befejeztem!

VICSORI: Ohó! ... És a lelkem? ... Az nem lesz mentve?

NATÁLIA: Mentsen meg téged a sintér!

VICSORI: Válogatunk a bűnösök között? ... Hát üdvözítő az ilyen?

NATÁLIA: Tehetsz egy szivességet az üdvözítőnek! ... (indul)

VICSORI: Hé!... Legalább annyit mondjál: mit tegyek,hogy kimaradjak a földszakadásból.

NATÁLIA: (megtorpan)

VICSORI: (tettetett lelkesedéssel) N a g y é g hát... m é g i s ?

NATÁLIA: Egy frászt!... Vakaródzni akarok... Rámragasztottad a bolhát, te dög! (vadul vakarja a fületövét).

 

A K A D É M I K U S  A  F Á N

 

NATÁLIA

FILÓ, bagoly

 

FILÓ: (behunyt szemmel kuporog az ágon.Óriási tüsszentés,leesik a porba) A jó életbe!

NATÁLIA: (bekocog szörtyögve, ázott szárnyai bágyadtan lógnak)Szia Filó!...Mit gunnyasztasz itt a porban?

FILÓ: Még te kérded? Akkorát prüccentettél,hogy leszakadt alattam az ág.

NATÁLIA: (megfeledkezve sanyarú állapotáról) Tényleg?...Ihhaha! Ahhaha!

FILÓ: (felháborodva) Neked ez mulatságos? ... Úgy megütöttem a...

NATÁLIA: Ki ne mond!

FILÓ: ... a fenekemet.

NATÁLIA: Ja?

FILÓ: Mért,te mire gondoltál?

NATÁLIA: (mormol magában) Tszm... Ümpf... Akarod,hogy lefújjam a port az üle... amely rád ülepedett?

FILÓ: Legyél szives.

NATÁLIA: ( nagyot fúj, a fuvalat kisöpri Filót a színről.Nagy csattanás )

FILÓ: (kint) Kurrva élet! ( betotyog ziláltan )

NATÁLIA: (szigorúan )Jól hallottam?

FILÓ: Á! ... Inkább azt mondd meg : mi az a két izé oldalt?

NATÁLIA: (pironkodva motyog ) Szr ...hnym...

FILÓ: Micsoda?

NATÁLIA: (kelletlenül) A szárnyaim ..

FILÓ: (csapkodja magát tollseprűivel) No de ilyet!... R e p ü l ő t e h é n?!

NATÁLIA: (búsan) Müf...

FILÓ: Hogy értsem azt, hogy " müf "?

NATÁLIA: (bosszankodva)Nem repültem.

FILÓ: Mert mért?

NATÁLIA: Az egyik rugó rövidebb volt, mint a másik ... Míg a balszárnyam egyet csapott a jobb ketőtt ...Kishijján beleoldalaztam a kacsaúsztatóba.

FILÓ: De mért akartál repülni?

NATÁLIA: Azt nem mondhatom meg!

FILÓ: Rendicsek ... Én meg nem mondom meg,hogy mit láttam.(visszarepül az ágra)

NATÁLIA: (írígyen nézi, maga is megpróbálkozik nehány szárnycsapással , de a szárnyai csak szánalmasan kalimpálnak) Mit?

FILÓ: Mit-mit?

NATÁLIA: Láttál.

FILÓ: Egy struccot.

NATÁLIA: Honnan tudod,hogy strucc volt?

FILÓ: Tudom és kész!

NATÁLIA: Mondta?

FILÓ: Beszélek én struccul?

NATÁLIA: Hát akkor?

FILÓ: Kék - zöld volt a feje, mert mindenáron bele akarta dugni a betonba. (kacarásznak)

FILÓ: Hol áztál így meg?

NATÁLIA: A mezőn.

FILÓ: Andalogtál egymagadban?

NATÁLIA: Lestem egy gomolyfelhőt, de jött egy fekete.

FILÓ: Pech!

NATÁLIA: Gondoltam, beugrom a gomoly mögé.

FILÓ: Ez komoly?... Mint egy helikoffer?

NATÁLIA: Nem. Kofert nem vittem.

FILÓ : Kit kerestél kérlek a gomolyban?

NATÁLIA: A HANG - ot.

FILÓ: Áhá! ... Nem értem...

NATÁLIA: Ugyan is, kaptam egy megbízatást tőle .

FILÓ: Tudok róla. A nyuszikat körösztölgeted .

NATÁLIA: Muhh!... Nem körösztölgetek. A bűnösöket térítgetem észhez.

FILÓ: Eddig csak - ha jól hallottam - a petrollámpát térítetted le.

NATÁLIA: Hát igen... (észbekap)... Hát nem ... Azt nem én vertem le.

FILÓ: És mondd csak ... Panaszkodni akartál ránk?

NATÁLIA: Igenis, hogy igen... de ...

FILÓ: ... nem az a felhő volt.

NATÁLIA: Stimmel.

FILÓ: S, ha ott találod, kiborítod a bilit.

NATÁLIA: Jaj, de ronda vagy!

FILÓ: És öreg... Mondd csak: ha nem csapdos össze-vissza a szárnyad, engem is bemószeroltál volna .

NATÁLIA: Mószer?... Mi a jó szer az?

FILÓ: Beköptél volna, mi?

NATÁLIA: Mi vagyok én? Zöld légy?

FILÓ: Szóval nem.

NATÁLIA: Szóval igen.

FILÓ: És ugyan mit tudsz felhozni ellenem?

NATÁLIA: Hát minimum azt kérdeztem volna tőle: nem idegesíti,hogy lefrottyintod a templomba igyekvő öreglányokat ?

FILÓ: Hát tehetek én róla,hogy pont a fa alatt állnak le trécselni?

NATÁLIA: Nem tudnád ilyenkor kicsit odébb tenni a fenekedet .

FILÓ: Tudnám ... De akkor, hogy találom el őket?

 

T A L Á L K O Z Á S  A  G O N O S S Z A L

 

NATÁLIA

TOYÓKA, a tyúk

BÜDI, a görény

(hátsóudvar)

 

TOYÓKA: Pont jó helyen kajtatsz! ... Láttál már igazi gyilkost?

NATÁLIA: Jézusom!... Nem!

TOYÓKA: Inkább a kisnyuszikat kurkászod.

NATÁLIA: Már te is tudod?

TOYÓKA: Mi az, hogy én is!... Mit gondolsz, ki mondta el a többieknek?

NATÁLIA: Szégyeld magad kopasznyakú!

TOYÓKA: Én a jó anya, és hű feleség?

NATÁLIA: Könnyű ott hűségesnek lenni, ahol csak egy rozzant kakas van.

TOYÓKA: Rozzant?! ... Elárulok neked egy titkot gülüszemű:én tulajdonképpen nem született kopasznyakú vagyok.A Boldi tépte ki a tollat-pihét, oly vadul szeretett.

NATÁLIA: Vadul szeretett?... Nem tud megállni a hátadon. Kapaszkodik mindenbe, ami a csőreügyében van.

TOYÓKA: Veled én nem kárálok. A fantáziád úgy romlott, ahogy van.

NATÁLIA: Az enyém romlott? És ki terjeszti azt a sok hazugságot?

TOYÓKA: Én aztán nem!

NATÁLIA: Hisz az imént mondtad, hogy mondtad.

TOYÓKA: Mondtam, de nem terjesztettem.

NATÁLIA: És mi a külömbség?

TOYÓKA: Nem tudom .

NATÁLIA: Uhhá, tyúkeszű!

TOYÓKA: (tűnődve)Ez most sértés?

NATÁLIA: Á! ... Ugyan!

TOYÓKA: (panaszosan) Sose tudom,mikor dícsérsz, mikor pocskolsz.

NATÁLIA: Én rólad csak jót tudok mondani.Ahogy a friss virág és salátapalántát kikaparod az maga a tökély.

TOYÓKA: Ugye? Nem is értem, mért kerget a Gumilábú a söprűvel ...Jut eszembe!... Láttak a Hold körül repkedni.

NATÁLIA: Ki?

TOYÓKA: Mi-ki?

NATÁLIA: Kicsoda az a Miki?

TOYÓKA: Lassabban!... Egészen összezavarsz.

NATÁLIA: Azt kérdeztem: ki látott repkedni?

TOYÓKA: Vicsori.

NATÁLIA: Tudtam!... Az egy holdkóros ... Hanem mondsza csak, miféle gyilkosról hadrikáltál az imént?

TOYÓKA: (összeborzad) Büdi, a görény...Megfojtotta legjobb barátnémat álmában.

NATÁLIA: A görény álmában, vagy a barátnődéban.

TOJÓKA: Jaj, nem is álom volt az... Megfojtotta, amikor a rúdon aludt.

NATÁLIA: Meg is ette?

TOYÓKA: Nem.

NATÁLIA: Ki érti ezt?...

TOYÓKA: A bagoly.

NATÁLIA: És hol van most az a vérnösző?

TOYÓKA: A hátad mögött.

NATÁLIA: Mögötte a fene!... (hátraperdül) Hol?

TOYÓKA: (önfeledten tikácsol) Vicc volt, ha-ha-ha!

NATÁLIA: (dühösen) Marha vicc!

TOYÓKA: (hirtelen abbahagyja a tikácsolást, viharsebesen inal Natália mögé.Mögötte fut Büdi.)

BÜDI: (megtorpan Natália előtt.)

NATÁLIA: (hátrál egy picit) Epp epepp téged kereslek.

BÜDI: Mi célból?

NATÁLIA: Be ...beszélni akarok ve...veled.

BÜDI: Miről?

NATÁLIA: A ... vilá...gégé... gésről...

BÜDI: Gyere közelebb!

NATÁLIA: Te gyere!

BÜDI: (közelebb jön) Itt vagyok.

NATÁLIA: Látom és hallom ... (beleszagol a levegőbe) Sznf!...Sznf!

BÜDI: (még közelebb jön)

NATÁLIA: És érzem!... Úristen!... Ez nem lehet igaz!

BÜDI: Szóval beszélni akarsz velem?

NATÁLIA: (még egyet szagol, térdei megroggyannak) N E M ! (fejvesztve menekül)

 

A  S Á T Á N  T Á V O L I  R O K O N A

 

NATÁLIA,

FUX , a bakkecske

 

FUX: Itt jő a frófétáné!

NATÁLIA: Hallgass demon-utánzat!

FUX: Hogyhogy utánzat!? ... Ugyanaz fehérben ... Kiköpött Mefisztula vagyok. Patám van, szarvam van...

NATÁLIA: (füstölög) Szarva van... Minden rendesebb álatnak van. Ez olyan átmenet a muflon és a csigáé közt.

FUX: Velem te ne kötekedj némber, mert mindjárt békává változtatlak!

NATÁLIA: (gúnyosan) Fux a nagy varázsló! Egy kecskebogyót nem tudnál bombonná változtatni.

FUX: Nem-e?... Figyelj!... " Akra-badakla!"... Megkóstolod?

NATÁLIA: (bekap egyet)

FUX: Na?

NATÁLIA: Szélhámos! (kiköpi)

FUX: (vihog) Ma nem vagyok formában... Te se mindig tündökölsz.

NATÁLIA: (fujtat magában) Most jön a lámpa! (hangosan) Nem én rúgtam le!

FUX: Mit?

NATÁLIA: Semmit .

FUX: De a ...

NATÁLIA: ...nyuszikat sem kereszteltem.

FUX: Ki beszél itt a nyuszikról ... Panaszkodott a görény...

NATÁLIA: Az a büdös csirkefogdosó?

FUX: Büdös,büdös... Büdöseknek nem jár menyország?

NATÁLIA: Büdösül odavagy érte.Bizonyára, mert te is enyhén áporodott illatú vagy.

FUX: Pardon, pardon!... Ne tessék engem egy napon említeni azzal a csíkos fingadozóval.

NATÁLIA: Nah!...Nah!

FUX: Az én illatom Old Spájz.

NATÁLIA: Micsoda?

FUX: Férfiasan tökéletes ... Szag mál!

NATÁLIA: (megszagolja) Viszlát! (indul)

FUX: Ha így folytatod, nem lesz egyetlen híved sem.

NATÁLIA: (megtorpan) Oké bérnászos ... S z o k j á l l e !

FUX: Miről?

NATÁLIA: Mondjam, vagy mutassam?

FUX: Csak nem a ketyerére gondolsz?

NATÁLIA: (bólogat)

FUX: Nahát, arrol mondj le, hogy lemondok!

NATÁLIA: Akkor ez a téma ki van merítve.(indul)

FUX: Várj!... Akarod, hogy varázsoljak neked valamit?

NATÁLIA: (nagyot nyel ) Lásd: kecskebogyó?

FUX: Ezer varázsszóm van ... Mondjak másikat?

NATÁLIA: Te engemet teljesen hülyének nézel?

FUX: Nem teljesen...

NATÁLIA: F u x !

FUX: ... nem teljesen vagy zseniális... Így jó?

NATÁLIA: (bizonytalanul) Áhá...

FUX: Kérsz egy szép varázslatot?

NATÁLIA: Tényleg tudsz bűvölni?

FUX: Kérdezd meg a kecskekisasszonyokat .

NATÁLIA: (fejét rázza ) Gondolom: bájolni?

FUX: Amit csak akarsz!

NATÁLIA: Esőt is?

FUX: Csak a szó hiányzik.

NATÁLIA: Rajta.

FUX: (széles mozdulat, aztán megvakarja a szakállát)

NATÁLIA: (az eget nézi) Nos?

FUX: Hát ez az, hogy hiányzik...

 

G Y Á S Z D A L N O K

 

KUVIK: (rászáll az ereszre)

NATÁLIA: (felnéz) Mért ijesztgetsz bennünket?

KUVIK: És te?

NATÁLIA: Nem szórakozásból csinálom.

KUVIK: Minden őrült azt mondja másokért teszi, amit tesz.

NATÁLIA: Te engem kérlek az őrültek közé sorolsz?

KUVIK: S nemcsak én.

NATÁLIA: (keserűn) Kőszőnőm!

KUVIK: Kérlek ... A józan ész diktálja.Hátha magadhoz térsz egyszer.

NATÁLIA: Egyre jobb!

KUVIK: Ugye?

NATÁLIA: Netán a magamhoztérés időhöz van kötve?

KUVIK: Úgy érzem, nemsokára kitör itt valami.

NATÁLIA: Itt?... Hacsak a nyakad nem.

KUVIK: Még egy istállóégés, és...

NATÁLIA: Uhh!

KUVIK: Tudom, nem gonoszságból csináltad. Meg akartad mutatni a jövőt.

NATÁLIA: Bölcsebb vagy, mint kuzinod Filó,de részemről semmi köz.

KUVIK: Tudom,amit tudok.

NATÁLIA: Ha már itt tartunk... Gumilábúék diófáján három éjszakán át kuvikkoltál, Rőzse néni mégsem halt meg.

KUVIK: Hö-hö!...Hát kéneső az volt?

NATÁLIA: (zordul) Kétezer, május harminc.

KUVIK: No és eddig hány igaz lelket találtál?

NATÁLIA: Eddig mindössze egyet sem.

KUVIK: És mennyi kell?

NATÁLIA: Minél több.. Egy a minimum..

KUVIK: Május harminc piszkosul közel van.

NATÁLIA: (felszisszen) Mondjál már valami jót is!

KUVIK: Jót?...Lehet,hogy elpatkol a Gumilábú...Nagyon köhög.

NATÁLIA: Vidámabbat!

KUVIK: Nem az én asztalom.. Aztán meg...

NATÁLIA: Aztán meg?

KUVIK: Csak annak van karizomja,akitől félnek.

NATÁLIA: Karizma!...Esti iskolát végezhettél, hogy ragozni sem tudsz.

KUVIK: Nekem egy tehén ne feszelegjen, mert oda találok neki kuvikkolni az éj közepén.

NATÁLIA: Szerintem szélhámoskodol.

LUVIK: Igen?...És az ártány nem döglött meg?

NATÁLIA: (elkomorodik) De igen...Már fel is támadott.

KUVIK: Így is lehet mondani...Kiásták a kormoskák.

NATÁLIA: Törődhetnél egy keveset saját üdvöddel is....(felnevet)

KUVIK: Mi olyan mulatságos?

NATÁLIA: Elképzelem, hogy kuvikkolsz éjszakai műszakban, aztán hirtelen: nyekk le a földre!... Azt sem tudtad, hogy most te jössz.

KUVIK: Örülök, hogy érettem is aggódol. Ez csak egyet jelenthet.

NATÁLIA: Éspedig?

KUVIK: Hogy nem vagyok nagyon...

NATÁLIA: ...bűnös?

KUVIK: Nem, hanem büdös.

(Folytatás)