Beszédes István
Esti visszaút

 

Ha a nap hely, mondjuk, bánya volna,

tudnám, hol kell keresni a reggelt,

s hogy mennyi ércet fordíthat ki délig

a fény, a kővel koptatott lapát.

 

S az esténél, mint egy tárnalyuknál

letámasztaná a súlyos csákányt

a nem-érhet-mostmár-semmi-hátrány,

hogy leküzdje végre a vétlen utazó

a fáradságot, amibe belehalt hány,

s amellyel a bányahajtány

a vájárt viszi a lyukacsos, redőtlen

csupa feketelyuk időben.

 

De ha a nap idő, úgy nincsen óra,

és perc sincs egyetlenegy sem

felfedező nélkül, ki elmozog alóla,

melyet megneveztek, vagy amelyet maguknak

pontok megkerestek, konkvisztádorok,

hódítók, térképészek, s nyilván

halálos volna felfedezni egy-egy részeg,

tudatra sosem ébredő sötét földrészt,

s nevemre venni ezt az egészet.

 

Ám egyelőre még minden a napon

való békés átkelés jegyében;

úgy teszek még, semmiféle

megérkezésről nem tudok;

úgy teszek, természetes helyem ez,

amit elfoglalok itt a révben,

s hogy ne keltsen gyanút

a csak mellékesen említett

esti visszaút a tájékozódási

pontok nélküli sötétben.