Homage a Sziveri Jancsi*

kopasz a fejem
rövid a hajam
apró bogyókkal
tömöm tele magam

cukortól édes
mindegyik nyúlványom
van hogy az ebédem
már reggel kihányom

homlokomon a fájdalom
sima bőrt ráncol
két lábam immár
nélkülem táncol

mindkét cipőm "aczél"
léptem rugalmas
emberként járnom
végtelen unalmas

pattogok mint kengurú
vagy bolhaszar a deszkán
szélsebesen célt érek
nem "tipegek" ez'tán

ötvennégy évemet
mint a szorgos hangyák
nagy kupacba cipelik
majd áron alul adják

olcsó volt mindig is
fejem kezem lábam
mások súlyától
görnyedt kétrét hátam

Baráth lettem végre
szőrös és Lábatlan
gurulok nem járok
mint Bütyök a vágatlan

szar a világ Haver
fölfordul a gyomor
bár neked még az se
mi ez ha nem nyomor

kivágják részeink
gyomrokat kezeket
s reggelre elviszik
mint bármilyen szemetet

ha a gyomrunk nem is
da agyarunk csikorog
minden alázat
szívünkböl kicsorog

végül is persze hogy
takony lesz a Bakony
nekem Párizsom az Uraim
hol a marhavagon?!

Párizsban; 2004 februárjában

* Nagy unalmamban és kinjaim közepette az egyik Parizsi turné alatt (többször is végigsétalva Szent Mihály útján) eszembe jutott nagy költőnk, aki itt tengette életét valamikor! De óhatatlanul eszembe jutott Sziveri Jancsi Barátom is, akivel viszont Újvidéken tengettünk együt Anno Dacumal! Többek között ennek a "tengetésnek" is köszönhető az a tragikus dolog, ami vele történt. No meg ami velem is történik az utóbbi időben...

Summa-summárum, írtam egy verset, amit most elküldök Nektek, csináljatok vele, amit akartok! Itt a kollégáim körében nagy derültséget okozott! Nekem egyre szomorodik tőle a kedvem. Szomorodik azon is, ami otthon történik. Reménykedjünk a dolgok és az állapotok javulásán!

Hát üdvözöllek benneteket szeretettel! Bátorság!

Bütyök

* Sziveri János, ha megéri, idén március 25-én ötven.

A szerk.