Karácsonyi Zsolt
Világhálós citadella

A mai prózának igen gyakran egy nem egészen pontosan körülhatárolt város az alapja, a molnárferenci Grundja, ahol az egész történet lejátszódik. Ezt érezheti az is, aki kézbe veszi a Citadella.doc című kötetet, amely egy kétségtelenül izgalmas vállalkozás eredményeként született. A vállalkozást a zEtna, jugoszláviai internetes folyóirat indította el (Jugoszlávia nincs már, de a weboldal megmaradt) rábírva három magyar és három szerb írót, hogy írjon négykezeseket. Így született meg három négykezes próza-fűzér, amely egymásba kapcsolódó, és egymásra rétegeződő világokban megtörtént kalandokat ír le az olvasó számára. A három próza-füzér: A nagyváros mögött (Đorđe Pisarev - Bakos András), az Egy ködös éjjel krónikája (Milos Latinović - Lakatos Mihály, és a Szamosztrel (Balla D. Károly - Slobodan Ilić).

A címadó szöveg az első füzérből való, és sok mindent elárul a kötet egészéről, úgy is mondhatnánk, hogy mindhárom négykezesben a citadella, a legfelső pont kérdésköre tematizálódik. A legfelső réteg, a hat szerző szövegeiben nagy fontossággal bír. Mindig a felszín az a szint, ahonnan elindulnak a magasabb/mennyeibb vagy alantasabb/pokolibb dimenziók, világok felé.

Mert az egyértelműen kiviláglik ebből a könyvből - ha valaki eddig nem tudta volna ? hogy a városok réteges szerkezetűek, és aki megtalálja az átjárókat a különböző rétegek között, az minden bizonnyal író, de legalábbis szabaddá vált ember, mint Balla D. Károly vendégmunkása.

Az átjárást látomások, alkohol hatására lérejövő víziók teszik lehetővé (előbbire jó példa a Dorde Pisarev, utóbbira pedig a Bakos András által leírt szereplő).

Érződik a szövegeken, hogy internetes lap számára íródtak, hiszen megpróbálnak ehhez a kommunikációs formához illő prózaírási módszereket alkalmazni, szinte minden textusnak van valamiféle paratextusa, többé-kevésbé jelzett háttere, amely lehet egy Borges idézet, egy Marqueztől származó szövegrészlet, vagy csupán egy egyszerű utalás Kafkára, Danilo Kišre és a többiekre.

Szinte mindenütt tematizálódik az értelmiségi lét, a szerkesztőségi kuckójába visszavonuló irodalmár alakja, miközben párhuzamos világok is felbukkannak a szemeteskukából kimászó öregúr, vagy a solymászni készülő fiatal herceg alakjában, alakja által.

Nők, sörök, kocsmák, alászállások, és rövid ideig tartó felemelkedések jellemzik a Citadella.doc négykezeseinek világát, amely a szerzők eltérő stílusa, és életkora ellenére, mégis egységes szöveggé, önálló és öntörvényű világgá állnak össze, olyan várossá, avagy citadellává, amelynek utcáin és rejtekösvényein szívesen barangol az olvasó.

A négykezesek nagy erénye, hogy túl a szerzőváltásoknak is köszönhető ritmusváltásokon, amelyek olvasmányosabbá teszik a kötetet - végig finoman egyensúlyoznak az elvont és a konkrét világok között, a hipnózis leírásától egészen egy író kéz pontos meghatározásáig terjedő skálán mozognak, miközben az olvasó úgy érzi, hogy egyetlen szöveget olvas, amely olyan mintha egy Danilo Kiš novellából és egy Hajnóczy Péter kisregényből lenne összegyúrva.

(Citadella.doc: három négykezes; szerkesztette és a szerb szövegrészeket fordította Beszédes István, zEtna, 2003, Zenta, Szerbia-Montenegró)

Megjelent: Irodalmi Jelen. 2004. február, IV. évf. 28 sz.