Kollár Árpád
i. m. Gion Nándor

 

megfeszültek inai, kezében és

szája körül az izgága idegek.

oktalanság lenne tehát azt hinni,

tovább él majd valamelyik történetében.

elhinni hogy elrepült akár a kormoránok,

csak mert akár ezek az olajfekete madarak,

szorgalmasan gyűjtötte barbár halászok

szákjába a fel nem nyársalt szavakat,

mert csak mesélt és a felfűzött halszálkákat

ütemesen ringatta a kese bácskai szél.

elhinni, elrepült akár a kormoránok,

alámerült néma, hideg vizekben,

hogy e kecses zuhanásban leperegtek testéről

a naftaszín tollak e tányérlapos táj felett,

hogy elszórt, éjfekete tollai mesélnek

majd a merev szervek helyett,

nekünk, szanaszét széledt kárókatonáknak,

kik akár csak ő, már nem térnek vissza.