Kollár Árpád
a város elhagyása

g. j.-nak

 
jöttek. először a kavicsokat szedték össze
zsebeikbe pottyant talpaink nyoma
 
majd az indák is lekúsztak a meztelen tűz-
falakról. le a tavirózsa, bágyadt viola
 
a lányainkat akarták, s mi asszonyaik
sudár árnyékába takaróztunk. test a testhez
 
szó a szóhoz koccan -------------------------
--------------------------------------------------
 
rezervátumokba terelt szóbölényeink
faggyúgyertyája lobban ikonjaik előtt
 
az égett mondatok szaga paplant terít
körömágyainkban: ami környezetkímélő
 
mérgekkel, harminchat fokon, könnyen tisztítható:
minden kitörölhető ? minden újraírható
 
mikor az utcák is a lábukhoz hajoltak
a gerlék után indultunk, elvámolható pátosz
 
nevetséges emlékkacatok, nyávogó macskakövek
újrainstallálható libalegelő, ráncos ösztönök
 
kofferban tőzsdére bocsátott hazaszeretet
trendi itthon és otthontalanok: kertjeinkben
 
még visszhangzik az elhaló hahota:
magunk elől futottunk vissza, ahova