Kollár Árpád
a város elhagyása

g. j.-nak

 

jöttek. először a kavicsokat szedték össze

zsebeikbe pottyant talpaink nyoma

 

majd az indák is lekúsztak a meztelen tűz-

falakról. le a tavirózsa, bágyadt viola

 

a lányainkat akarták, s mi asszonyaik

sudár árnyékába takaróztunk. test a testhez

 

szó a szóhoz koccan -------------------------

--------------------------------------------------

 

rezervátumokba terelt szóbölényeink

faggyúgyertyája lobban ikonjaik előtt

 

az égett mondatok szaga paplant terít

körömágyainkban: ami környezetkímélő

 

mérgekkel, harminchat fokon, könnyen tisztítható:

minden kitörölhető ? minden újraírható

 

mikor az utcák is a lábukhoz hajoltak

a gerlék után indultunk, elvámolható pátosz

 

nevetséges emlékkacatok, nyávogó macskakövek

újrainstallálható libalegelő, ráncos ösztönök

 

kofferban tőzsdére bocsátott hazaszeretet

trendi itthon és otthontalanok: kertjeinkben

 

még visszhangzik az elhaló hahota:

magunk elől futottunk vissza, ahova