Nenad Krga kisprózái

Valami

Bár az a valami lehetett volna bárkié, nem volt senkié. Járt már nyomorékok, kereskedők, ki tudja, kik kezében, mindenki azt hitte, egyedül hozzá tartozik, hogy az idegen kezek megkoptatják rendkívülinek tetsző értékét és szépségét.

Bárhol is jelent meg, nem szűnt meg sajátos kisugárzása, látszatra ugyan belesimult környezetébe, a maga csodálatos módján változtatta meg a környezetét. Legtöbbször - mint valamiféle elfelejtett, elveszített kincsre - az út mentén leltek rá, ott sajnálkoztak fölötte, míg egy nap nyoma nem veszett.

Akik csak kézbe vették, azt hitték, egyedül csak az övék. Miközben épp ez a valami birtokolta őket.

Szerelemféltés

A lány arról beszélt, hogy két szerelem között gyakrabban mutatkozi különbség a féltékeny hallgatás, mint az ugyanilyen tettlegesség vonatkozásában. Beszélt még akkor a tavaszi esőkről, az esőcseppekről, amelyek a szerelemnek, és még egynek-másnak új, ködös árnyalatot adnak.

A férfi a többire nem is figyelt. Csak a lány szemét nézte, ajkai mozgását, s azt latolgatta, a szavak igazságtartalma a fontosabb, vagy a mögöttük rejlő lemondás.

- A nőt megteremtve Ádámot Isten valamitől végérvényesen megfosztotta, de a nőt sem ruházta fel mindazzal, amit elvett a férfitól. Ezért lehet az, hogy a szerelem teljessége visz bennünket Istenhez leginkább közel? - gondolta.

Annál fájdalmasabban hasított belé a kérdés:

- És a másik hallgatása mit rejt?

Őrület

- Az őrület egy lépéssel meghaladja a valóságot, ám hogy ez a lépés az igazsághoz milyen messze van, csak akkor tudod meg, ha elment a józan eszed, s akkor már nem tudsz mit kezdeni vele - mondta egy tiszta pillanatában a zavaros tekintetű öregember.

És valóban, semmit sem tudtam kezdeni vele.

B. I. fordítása