Szabó Palócz Attila
kérdések

 

ki vagy (ha volnál?)

s indítékod, hogyan teljesíted ki...

önmagad által... önnön akaratoddal...

másokon?

 

hová visz és mire vezet,

ha újfent felveted kérdésedet?

nem választ,

hiszen még csak kérdést - keress!...

kutass!...

vezess!...

 

s egyre lejjebb

(ha majd már a középszer is megtagad...)

s mintha beljebb is valamiben

ha lett volna mit,

hát kértem

volna

mit kérni még

sohasem

s miegyéb

- nem lehet elég!

 

kérdezed?

mikor már valami módon a realitást feleded,

időtlenednek a síkok,

az arcok is mintha eggyé olvadnának össze,

s már nem tudhatod,

ki volt ott, s mely helyen,

s ha te nem is, én most már kérdezem...

 

nehéz kiigazodni,

nehéz úgy lovat váltani, hogy még a régit szeresd,

hogy még a régire esküdsz,

holott esküvésed már hasztalan,

minden mi régi volt,

s rég volt,

ha nem is jó áron,

ha nem is árverésen,

el bizony, régesen - adva van...

részvénytelenül

s talán még a részvétnek is híján

 

nem jó!

oly sörénybe kapaszkodni veszélyes,

melyhez már nem tartozik ló