Mongol költők
Törcsi Levente Balázs fordításában

 

G. Ajurdzana

Istenek felé

 

A sörhabhatár

A pohár üvegfalával cinkosan összesúg,

Titokban emelkedik.

Nincs bánat, nincs öröm

Holnap már elhagyottan fekszem.

 

Lelkem merev,

Fogam közt parázsló dohány.

Poharam fölött lágy zümmögés:

Egy elvesztett Isten tekintete

A légy szemén keresztül

Rámnehezül.

 

Szánalmas Isten!

Biztos egy hatalmas állatnak látszom.

 

Apró, kicsiny szárnyával

Ő integet, mintha jelezne:

Az elhunyt, a néhai

Az Istenek felé távozik.

 

 

Téli jóslatok

 

1.

 

Hó ül a résben

Dermedt liliomfa lélegzetét

Nádtoll tapogatja

 

2.

 

Csillaghullásban

Riadt kanca magzata rúgkapál

Téli éjszaka.

 

 

***

 

Hajó imbolyog habok közt,

Mint emlék a víz színén

Lebegő levél

Kapkod, megremeg.

 

Felakadt, tört tekintet

Derengő hajnal

Lélegzete érint meg.

 

Ajak, arc, nyak simogat,

A kabát mellső szárnyain

Keresztülhalad,

A szél a másik,

Ki úttalan mosolyt fakaszt,

Meztelen, magas égbolt

Cafka ölelése,

Ahogyan a szerelmet szülte.

 

Gallérom nyűglődik

A reggel jóindulatát,

Fiatalságom levelét

A tavasz apró levelével

Ő átszúrja, majd szétszéled.

 

Hajó imbolyog habok közt

Kapkod, megremeg.

 

Kürt, hajókürt.

00000A visszhang lecsendesedik

A víz emléke lebeg

Levél-lélekzet

 

 

Öldziijtögsz

* * *

 

Koromtenger közepén

Hé! repülő ludak

Hová érkeztek?

Vigyetek magatokkal

 

Legmagasabb hegy fölé,

Bár most érnék oda

 

Tüzes kezeivel

Az éj kövei megfognak

 

Szélben szétbomlott hajam csókol

Sóhajtva, lehunyom szemem

 

Csend mélyén álmodó virágok

Rezgő leheletét lábammal érintem

Tán egy kicsinykét emelkedem

Kicsinykét.

 

Alig, jelként látszó

Csillaghoz érek.

 

 

***

 

Első hó

A kolostor felett

Csengettyűk dallamában

Hódolva hull alá

 

Imamalmok hangja

A kolostor felett

Mint hangtalan hóesés

A remény halkan terjed

 

Fehér ráolvasás

Ajkat felmelegít

Zúzmara pilla

Pergő suhogása

 

Őz-suta

Kés-időt inaiból kinyújtózza

Ha ágaskodna...

A hó eláll - egy pillanatra

 

Átimádkozott tenyeremben

Ősz volt.

Kibomlott haján

Az első hó.

 

 

G. Badamszambu

Részletek az "éj beszédéből"

 

***

 

Nagy ritkaság haikuja

Jáspis Hold. Hold haikuja

Nemes fák. Fák haikuja

Fekete könny. Könny haikuja

Nagy ritkaság . haikuja!

Mester

Furcsa csüggeteg dallal.

 

***

 

Holdszeplők fürkészése

Könny, fák alakja

 

***

 

Mint éji

Fák árnyai

Versemben a Hold forradása

Könny lehull.

 

***

 

Távol tőled

Mint tölgy hulló lombja,

Minden csillag

 

 

D. Urianhai

Idő-kígyó

 

Szomjazom, míg az Idő-kígyó hajt

Amint farkára lépek,

00000vedlő bőréből siklik tovább.

Szomjamat,

00000száradó homokpuszta bőgésével

0000000000kioltja.

Árnyával "hidat" ver,

délibábfolyó partja felé tekereg.

 

***

Mint tavaszi kékes köd

00000Tekinteted csendjében

Jurtámat állítom.

00000Tüzet lobbantasz.

0000000000Eget intve.

Újra és újra

00000Kezeimmel

00000Madarak árnyát markolom.

 

Fekete pont nap (részlet)

 

Amerre jártam talpa alatt

Fekete pont árnyam,

Bárhová menekültem

0000000000magasra

Fekete pont Napom

Hol maradt,

0000000000nem tudja

Ahová szétmorzsolódott,

0000000000nem tudja

Nincs látszat.

0000000000Nincs gyötrődés.

000000000000000Amikor

"Győzelmi örömmel"

00000ölelkezünk.

Siet,

0000000000ihaj! ordítok.

Tűzben a hegy mélye

Ősi korok bűne, nehézsége

Két vörös szikra

Két vörös csillag

Fekete pont szem

Fekete pont Nap

Kívánságom: megvakuljon

0000000000Kívánságom: elaludjon

(Akaratom nyakam körülköti!)

Eltűnik hideg verejtékem

Alaktalan szivárvány mellkasomból felragyog

Árnyában "jajveszékelek"

E földön

0000000000"enyém"

Már egyetlen sincs.

(Levegőtlen rések

0000000000oldódnak,

Határvonal-létem

0000000000habként eltűnik!)

Tűz, víz határát olvasztja

.véletlenül árván maradt

Lévén föld égbolttal egy teljes vég

.Ártó szellem formálja,

Elemészti.

Tüzet fog, lángra lobban

00000Mint folyó medre

Izzó hamu marad.

Bőrömet-húsomat felhólyagosítja

00000fonnyadó csalán,

Nyugalmamat-nyugtalanságomat átszúró sün

0000000000neszezése abbamarad.

Kényszeredetten forgó

A kerekek ágya is szorongató

Bár a kerekek visszhangja

0000000000elcsendesedett.

Ej be kár!

0000000000Be kár!

Békét sem mutató

Kétségbe esett kínzó

Sajnálni való

Fekete pont szemem!...

Sajnálni való

Fekete pont Napom!...