VALAKI A VAKABLAKBAN

...mint megkésett szerető rohansz elébe.

Észrevétlen hagytak, vigaszt keresel.

Biciklikeréknyi koszorú: ajándék

mit épp tőle kaptál, s most neki viszel.

 

Alakját csontszínű fátylakkal takaró,

emlékbe szökkenő arát alakít.

Sóvárgó tekintetedre válaszul,

beteljesületlen bábu-vágyakat szít.

 

Feltárja szűz teljét kínáló díszeit:

gipszminta-udvarát, arcán a felhőt,

magányodba bújik, csikland, riogat,

csókolja látványod, a csodától mentőt.

 

Mintha akármerre csak rajta keresztül,

önmaga után lépne át a lélek.

Csábító árnyai' csendes kertjében

vének csörtetnének, ha élnének.

 

Hívatlan hódoló a kinnrekedt világ,

hajnalt kacsintva kövek közé köszön,

s mert üdvében jársz, itt lebegsz súlytalan,

hol feketegyémánt koppan a falközön.

 

...ablak hályogából haldokló tangó búg,

s megfestetlen táncol a mennyezeten

egy pár: befalazott kirakatban moc-

can láthatatlan szerelmed, meztelen.