Ács Károly
Kanizsára készölőben

 

Kanizsa kútja

az inka titok:

kinn sima, bent gubanc

aknásított visszaút

 

Kanizsa hívása:

a kan szimata

riszáló kancafar

kiváró horkantás

 

Kanizsa, közeledve:

kantáron a Tisza

rád nyíló kapuszárny

harmonikaszó

 

Kanizsa, távolodva:

foszladó kanóc

izzó kavargás

fönnakadt szemhéj alatt

 

Kanizsa: újra

az inka titok

szabadulni kell

s nem is akarok.

 

Köln, 2004 augusztusa

 

Forduló

 

Ötvenkét éve, ötvenkettőben

életünk fordult, egy a kettőben,

S most, esteledvén, ki érti ezt meg:

Utánunk fordult a század, az ezred.

 

Mintha mi sem változott volna

- mögöttünk múlt, előttünk holnap -,

csak épp megfordult száznyolcvan fokban:

ötven éve volt, ami most van.

 

Tengerbe merülünk csukott szemmel.

Milyen ismerős ez a tenger!

Hulláma renget, elborít kékje,

s magával sodor - hová? Mi végre? -

 

mint amikor örvényt kerestünk,

s hirtelen megnyílt alattunk-fölöttünk:

sorsfordulóban, korfordulóban

az idő robban! Fogjál jobban!

 

Köln, 2004. augusztus 12.