Csorba Béla
Zrínyi meg nem írt éneke

 

Ne kíméld, ó sors, bárgyuló hazámat,

Krokodilkönnyek közt nyög feléd!

Bár kánya, kígyó, féreg egyre támad,

Nem az, mi rágja kebelét.

Ám szórjon hamut percenként fejére,

Régóta más keblü már e nép:

Szabadság? - Nem. Irigység vezére,

Azt lesi, hogy tömje belét.

Mindig másokra vár, hogy érte vívni fognak?

Tán nem is volt véres pesti út...

Harmadnap beállt Kádárhozt apsolónak,

Hogy seggen puszilja Haynaut.

Ne kíméld, ó sors, bárgyuló hazámat,

Ne kínálj felmentést neki,

Elvész, ki bamba, míg álnokság támad,

S önfia lesz, ki sírba teszi.

 

Budán, 8-dik december