Franyó Zsuzsanna
In memoriam Szimin Bosán Magda

Búcsúzom az Újvidéki Rádió egyik megalapítójától, az Újvidéki Rádió dráma együttesének megteremtőjétől, a valamikori szerkesztőtől, egy időben valamikori főszerkesztőtől, a prózaírótól, hangjátékok írójától, a csöndes, csodálkozó tekintetű, különös mosolyú, Szimin Bosán Magdától; nyolcvankét évet élt.

Az életrajzi lexikonok közlik az életút adatait, amelyet most nem idézek. Amikor valaki távozik az életből, akkor a vele kapcsolatos emlékeket idézzük és önmagunk számára fogalmazzuk meg az eltávozott személy tevékenységének jelentőségét. Önző módon a számomra fontos szerepét fogalmazom most meg, amelyet cselekvő tevőlegességével töltött be.

Szímin Bosán Magda volt az Újvidéki Rádió drámaegyüttesének megalapítója, akkor, azokban az időkben, amikor Európában, Rádiónak, csak a berlinben volt az általa elképzelt, működő együttese. Bosán Magda volt már 1969-ben egyike azoknak, aki az M-stúdió művészeti tanácsának tagjaival szorgalmazta Újvidéken egy magyar színház megalakulását is. Fontos ügynek tartotta az új társulat munkáját, a színház létrehozását itt, Újvidéken. Fontosnak tartotta a színészekkel való közvetlen kapcsolatot, a színészek toborzását a Rádióba, a dramaturgok alkalmazását, a szerzői, eredeti hangjátékok írását, a hazai drámák bemutatását, itt, Újvidéken.

E sorok írójának Bosán Magda tevékenységéből ez a legfontosabb: a hazai dráma kultiválása.

Szimin Bosán Magda számára talán azért volt fontos a drámai műfaj kifejezési tere, mert egész élete, mondhatnánk, drámai szituációkra épült. Gyerekkorától az örökös vándorlásokra kényszerült, majd a börtönök világának megélése lett gazdag élettapasztalata, így hát családi és egyéni tragédiák szituációi teljesítették ki életét - okoskodhat talán így is ma a nekrológ írója.

Az Újvidéki Színházban ismertem meg Szimin Bosán Magdát, két és fél évtizeddel ezelőtt az akkori színházigazgató Német P. István társaságában. Akkor azt kérdezte tőlem Magda: "Tudod te, hogy mit harcoltunk mi ezért a színházért? De megérte." Ennyit mondott mosolyogva, nem többet. Attól kezdve figyeltem ezt a különös mosolyt. Kissé fájdalmas mosoly volt az arcán, kissé sejtelmes, de valami belső nyugalom sugárzott belőle, talán a kiegyezés belső egyensúlya, talán a megbékélés különös kifejezése.

Az életében mindent őszinte meggyőződésből tett, és tetteiben következetes maradt. A tetteiért vállalta a felelősséget. Ez példa értékű lehetne napjainkban is. Majd ha rá emlékezünk, akkor számos hangjátéka mellett, amely egyikének legutóbbi bemutatója ez év május 29-én volt, címe pedig a Lakáscsere, tehát majd ha rá emlékezünk, mindenekelőtt azt kell róla megjegyeznünk és tovább vinnünk, hogy a tetteinket mindenkor vállalni kell. Ebben "a lakásban", és itt a földön, és a majdani "lakáscserénk" után is. Szimin Bosán Magda, nyugodjál békében!