Gobby Fehér Gyula
Vihar a Gutenberg-galaxisban

Egyre több újság jelenik meg a világon, és egyre csökken az újságok példányszáma. E két tény, amelyet mostanában minden tömegkommunikációs szakértő fennen hangoztat, nem mond ellent egymásnak. Az embernek logikusnak is tűnhet, hogy ha egyre többfajta lap jelenik meg a piacon, akkor az emberek kedvük szerint válogatnak, ezért aztán a régebbi lapok példányszáma csökken. Csakhogy nem az újságok egymás közötti konkurenciaharca vezet a példányszámok csökkenéséhez. Ezért is fújnak riadót a lapkiadók.

Aki tudni akarja, hogy nálunk is bekövetkezett ez a jelenség, elég, ha alaposan áttekinti a kioszkok kínálatát. Amíg tizenöt évvel ezelőtt a Politika és a Večernje Novosti vívta nagy csatáját a szerbiai lappiac első helyéért, tíz évvel ezelőtt a Naša Borba kísérelte meg elhódítani a legolvasottabb újság címét, ma legalább tizenkét napilap tülekszik egymással, teljesen új profilú, új kinézetű és egyre szenzációéhesebb kiadványok versenyeznek a vásárlók kegyeiért. Vajdaságban a Gradjanski List az, amely tíz dináros árával, apró híreivel, mozgékonyságával lassan félretolta a konzervatívnak számító újvidéki Dnevniket, Belgrádban azonban meg se lehet számolni, melyek a most éppen felfutó újságok. A Danas, a Glas javnosti és a Blic után már annyiféle lap jelentkezett, hogy az ember nem képes áttekinteni őket. A Nacional, a Balkan, a Dan címűekre emlékszem, de volt még néhány, amely rövid ideig csillogott az égen, most pedig tizenkét fővárosi napilap gyötri egymást, amíg ki nem fullad egyik vagy másik, és ki nem esik a folyamatos harcból. A régi nagyágyúk, a százéves Politika és az egykor országos rekorder Večernje Novosti most éppen heti könyvajándékkal szeretnék megtartani, lekenyerezni olvasótáborukat, de ez csak egy epizódja a csatának, s olyan téma, amely nemcsak a lapkiadásban, hanem a könyvkiadásban is riadalmat okozott, egyszer érdemes lesz róla külön beszélni.

Ami vihart keltett a Gutenberg-galaxisban, ami most éppen világszerte téma, az a már említett jelenség, vagyis hogy akármit agyalnak ki a lapkiadók, az újságok példányszáma évek óta jelentősen és megállíthatatlanul csökken. Így van ez nálunk is, így történik Magyarországon is, erről értekeznek Németországban és az Egyesült Államokban is. Budapesten a valamikor hétszázezer példányban megjelenő Népszabadság zuhant le immár háromszázezer példány alá, de nem azért, mert a vele versenyeztetett Magyar Nemzet elvette volna az olvasóit. Nem. A Magyar Nemzet nem volt képes minden politikai hírverés ellenére sem felülemelkedni a hatvanezer példányon, s körülbelül itt egyensúlyozik a Magyar Hírlap meg a Népszava is, tehát nem egymástól szedték el az olvasókat, hanem az olvasók pártoltak át az internetes, úgynevezett online újságokhoz, amelyek gyorsabbak, óránként frissülnek, érdekesebbek, mint a klasszikus, nyomtatott formában megjelenő testvéreik. A nyomtatott sajtó szenvedett vereséget az új formákkal szemben.

A múlt héten a svájci lapkiadók tartottak értekezletet erre a témára. Nem kultúrpolitikai okokból, hanem pénzügyi okokból. Ha kisebb a lapok példányszáma, olcsóbb lesz a hirdetés bennük. Ha olcsóbbak a hirdetések, csökken a bevétel. Ha csökken a bevétel, olcsóbban kell készíteni a lapot. Akkor csökkenteni kell az újságírók számát, a személyzetet, be kell zárni a kioszkokat. Ha kisebb a tiszteletdíj, kevesebb a tudósító, kevesebb a hírneves riporter, kevesebb a lapterjesztő, csökken a lap példányszáma. Ördögi kör. A svájciak azért ültek össze, hogy megtalálják a kiskaput, hol lehet e körből kilépni.

Nem sok újat agyaltak ki. Megegyeztek, hogy az úgynevezett semleges híreket, tehát a pártpolitikát nem érintő, mégis mindenkit érdeklő, közérdekű híreket közösen készíti el egy közös gárda. Ez lesz a takarékoskodás egyik forrása. A lapok sajátosságát jelentő híres vezércikkírók, riporterek minden újságnál különálló egységet képeznek. Ők színezik a lapot, ők adják eszmeiségét.

Nem hiszem, hogy sokra mennek ezzel a taktikával, hiszen a szövegek zöme ezek szerint minden újságban ugyanaz lesz. Uniformizálódnak az újságok.

A másik javaslatuk az, hogy államilag tiltsák be az úgynevezett ingyenes újságokat. Aki Budapesten megfordult, tudja, hogy ott is vannak ilyen napilapok, amelyeket a rikkancsok osztogatnak, nem kell fizetni értük. A Metro című pesti lap ilyen. A fővárosi hivatal közleményeit tartalmazza, azok ezért a szolgáltatásért fizetnek, a hirdetők meg fizetik a hirdetéseket, és ebből él a szerkesztőség. Az olvasók reklámújságként kapják kézbe, teljesen bérmentve. Nos, a svájciak küzdeni kezdtek az ilyenfajta ingyenes újságok ellen. Szerintük az ilyen kiadványok nem lojális és nem legális konkurenciát képeznek a piacon. Nem jósolok nekik sikert. Miféle sajtószabadság az, amely betiltásokkal akar előnybe kerülni más lapokkal szemben, és ezáltal tulajdonképpen az olvasók szabadsága ellen küzd?

Meg vagyok győződve róla, hogy a riadalom ellenére nem omlik össze a Gutenberg-galaxis. Csak éppen különböző médiumok újfajta helyosztása zajlik a tömegkommunikációban. Szerintem a nyomtatott sajtó is megtalálja helyét ebben az újraosztásban. Lehet, hogy nem a régi méreteiben marad meg, de mindenképpen megmarad, s a verseny élesedése inkább a minőség javítását, mintsem csökkenését eredményezi.