Harkai Vass Éva
Írásgyakorlatok

4. Hagyni, hogy a dolgok maguktól alakuljanak

Lefelé mindig fut a lépcsőn, sötétben is tudja, hová kell lépnie, nem véti el a fokokat. A padlásrész galériájáról a földszintre fut, s nem tudja, miért. Nem csörren az autókulcs a fehér műanyag kisszekrény tetején, nincsenek hangtalan macskaléptek, vagy vannak, csak láthatatlanok. Nincs hangtalan neszezés, valaki kiesett a képből, amelyben sokáig benne volt, a hiány megfoghatatlan, az előszoba fogasán nem lóg a kabát.

Ne túlozzunk: minden heroizmus félreértések sora. A koránkelés nyitja a rossz alvás. Az idő múlik, s múlása megadja a választ arra, ami még nem fedte fel magát, ami még nem tudható. A többjelentésű gesztusok maradjanak meg többjelentésességükben, hagyni, hogy a dolgok maguktól alakuljanak. Addig lefelé futni a lépcsőn, sötétben is tudni, hová lépj, nem téveszteni el a fokokat.

Vannak-e válaszok a fel sem tett, mert nem feltehető vagy rosszul feltett kérdésekre. A gyerekkor elmúlt, Crescence, mindenre ráereszkedett a kétértelműség köde. Kifelé mindez nem látható, a leglényegesebb dramaturgiai fogások, az álarc- és jelmezcserék belső terekben zajlanak, s még mielőtt felgördülne a függöny, a színjáték bevégeztetett, az ügyeletes bohócok lemossák arcukról a maszkot s a festett könnycseppeket.

5. Más felhők úsznak be

És akkor az utak, észak és dél felé, súlytalan suhanás, visszafelé futnak a fák, oda, ahonnan jöttél, s ahová folyton visszatérsz. De ha visszatérsz is, nem ugyanoda. Ugyanazon az úton ugyanazok a fák vezetnek, de a hely, ahová vezetnek, mégsem ugyanaz. Átalakítasz mindent magad körül, csak a falak maradnak, hogy szándékosan, akarattal más legyen. Az egyik íróasztalt felcserélted, a másikat kilencven fokban elfordítottad, ha leülsz elé, más felhők úsznak be, másként ér a fény.

Az erkély korlátja mögött, hajnali derengésben Madame Chauchat. Mint egy röntgenfelvételt, szemléled magad s másokat, átlátsz a szerepeken és tettetéseken, mégsem látod sem magadban, sem másokban a lényeget. Az eddig biztosnak hitt pontok meginognak, az útjelző lámpák kialszanak. Közben az idő múlik, tágas térben, kényelmesen, s múlása felszínre hozza az eddig rejtett indulatokat. A csend rikácsolni kezd, a hallgatás mögött feltör a gyűlölet. Ha eddig nem voltak ellenségeid, most vannak, ellenségek és fegyverhordozók, bűnbakot s áldozatot keresnek, utat engednek animális ösztöneiknek, lefizetett szövegírók pénzért írnak ellenszöveget. Elfojtott indulatok között éltél, s melletted, anélkül, hogy tudták volna, mások is. Sorsdöntő pillanatokban minden fokozottan mutatja meg magát, lehull a lepel, s a leleplező fényben mind nyilvánvalóbbá lesz, hogy a király meztelen. A stílus felfedi szerzője kilétét, s félreérthetetlenül, éles kontúrral rajzolja az arcra az eddig is sejtett vonásokat. A jól működő ügyletek receptje: tőkét kovácsolni a bajból, aranyat keresni a romokon. Kihasználni mások hiszékenységét s krízishelyzetét, felajánlani kegyes segítségünket, s megfelelő pillanatban gyakorlott mozdulatokkal besöpörni a nyereséget. Virul az üzlet a borgőzös balkáni kocsmában, s miközben az énekesnő hangpróbát tart, s utolsót igazít keblein, meggyónjuk bűneinket, jöhet a szent feloldozás.

Amikor úgy gondoltad, ez a mélypont, rosszabb már nem történhet, kitűnt, hogy van folytatás, a repertoár kimeríthetetlen. Miért úszná, úszhatná meg e balkáni eklektikát épp a mondat, épp a te mondatod. A gyerekkor elmúlt, Crescence, el a gyanútlan szemlélődések ideje, át kell látnod a kliséken, hideg fejjel és ésszel helyre rakni a dolgokat, mindent a megfelelő polcra, fiókba, csak így maradhatsz önmagad.