Kopeczky György
E-mail a Kilátó szerkesztőjének

Kedves Ferenc, itt írom e sorokat a Csendes-óceán partján. Az ujjnyi hullámok csendesen csillogva, megannyi gyémántként tükrözik a nap fényét a fövenyre futva; itt-ott egy pálma bólogat az alig érezhető szélben. Waikiki még nem ébredt fel; kilométerekre nem látok egy lelket sem... tisztára olyan, mint egy író-olvasó találkozó.

Nagyon köszönöm az első helyezést a pályázaton, ez hatalmas megtiszteltetés számomra. A tény, hogy a Magyar Szó le meri közölni írásomat, arra utal, hogy jobb újsággá verekedte fel magát, mint bármelyik amerikai médiakonszern terméke. Én, Kopeczky György itt és most helyben aláírom, hogy ezt az írást nem merte volna leközölni sem a New York Times, sem a Washington Post, de még a Honolulu Advertiser sem. Amikor megírtam, tudtam, hogy a zsűrinek tetszeni fog. Szinte láttam, ahogy kacagva felhívják majd egymást, "ezt olvastad?". Azonban úgy hittem, hogy szókimondása miatt legfeljebb csak alacsonyabb helyezést vagy valami különdíjat kaphat. Kellemesen tévedtem. Úgy látszik, megfordult a világ: most Amerikának van egy gyagya miloševići elnöke, és vajdaságban szókimondó a sajtó.

Mint a fecskék, én is tavasszal jövök haza; eddig egyetlen utazási iroda sem tudott repülőjegyet szerezni, hogy hazaugorhassak a díjkiosztásra a karácsonyi csúcsforgalom közepén. Lehet, hogy személy szerint nem tudok majd meghajolni a közönség előtt, de most előre megteszem. Ezt tettem az írásommal is, amikor eleve úgy szerkesztettem meg, hogy a nagyérdemű olyan szinten élvezhesse, amilyenen ő akarja. Végigfutható néhány pillanat alatt, a vicceken lehet jót kacagni, és már olvasható is a pelenkareklám a következő oldalon. Aki mélyebben óhajt beleásni, az viszont egy hatalmi struktúra részletes vázlatára bukkan néhány olyan kérdéssel, amelyet írásban eddig nem mertek még feszegetni a világ egyetlen nyelvén sem. Tehát mindenki annyira hördül fel rajta, amennyire neki jólesik.
Maga a történet, néhány helyi színfoltot leszámítva, leírása ama jelenségeknek, amelyeket életem során Európától Óceániáig, Amerikától Ázsiáig ismétlődően tapasztaltam. Az élet egyik tanulsága (amelyre mindannyian csak lassan jövünk rá), hogy kivételek nincsenek. A másik pedig, hogy a bő lére eresztett leveleket rendszerint elhajítják olvasás előtt, úgyhogy nem is nyújtom tovább. Még egyszer köszönöm az első díjat, és további sikeres munkát kívánok a következő hatvan évre is!

(Honolulu)